- Á, köszi, Hinata! - Mondta vidáman a fiú, miközben a fent nevezett egy dudorodó szatyrot helyezett az ágy mellett lévő székre. - Úgy örülök, hogy végre hazamehetek! Már teljesen kikészültem, hogy be vagyok ide zárva.
 

- Idióta! - Morogta a Hyuuga, miközben helyet foglalt az ágy szélén, amire sárga fényt vetett az ablakon besütő napsugár. A nagy meleg visszatért, a Nap újra ragyogva sütött az égen, de a kis szűk szobában meglehetősen nehéz volt elviselni a fülledt levegőt. Hinata úgy fordult, hogy szemben legyen a nyitott ablakkal. Hogy mellkasát kissé megcsapja az ablakon át bejövő friss levegő, kellemes borzongás járta át testét. Lehunyta a szemeit, és újra megszólalt, szavait a szőke fiúnak címezve. - Elütött egy autó. Mégis mit vártál, hogy rögtön hazaengednek?
 

- De ezek csak zúzódások! - Mérgelődött Naruto, miközben feltornázta magát ülésbe. - A vak is láthatja, hogy semmi bajom nincs, nem kellett volna három napig benn tartaniuk!
 

- Persze, csak még el is tört a karod! - Hinata oldalra fordította fejét, s lustán belenézett a durcás kék szemekbe. - Így is kész csoda, hogy ennyivel megúsztad!
 

Naruto erre már igazán nem tudott mit reagálni, így egy hangos szusszanás kíséretében elfordította fejét, hogy látszólag minden ok nélkül kibámulhasson az ablakon. A lila hajú némán figyelte a másikat. A kórház által szolgáltatott kék pizsama hanyagul kigombolva lógott a fiún, kis rálátást biztosítva a napbarnított mellkasra, melyen fehér pánt szaladt végig. A pánt vége csomóba kötve pihent Naruto tarkóján, így begipszelt balját a mellkasához szorítva. A szőke nagyon nehezen viselte, hogy korlátozva van a mozgásában, még akkor is, ha ügyesebbik kezét szabadon tudta használni. Rengeteget panaszkodott, és Hinata néha már alig bírta ki, hogy ne üsse le, amikor a csuklója viszketése miatt nyavalygott. Pedig félreértés ne essék, a Hyuuga rettentően boldog volt. Akkor, három nappal ezelőtt valósággal megállt benne az ütő, s nem valószínű, hogy túlélte volna, ha valami komolyabb történt volna a fiúval...
 

De hát minden olyan hirtelen jött! Alighogy megcsillant előtte a boldog jövő képe, máris jött ez az autóbaleset. És mindez Sakura miatt - miatta, és érte. Hinata alig tudta felfogni, hogy volt képes Naruto félrelökni a lányt, hogy az életét mentse. Mintha el is feledkezett volna arról, mennyi fájdalmat okozott neki, gondolkodás nélkül a segítségére sietett. Az élete talán itt futhatott volna ki a sínekről, ha a kocsi vezetője nem kezd el fékezni idejében. Naruto repült pár métert, de az oldala kisebb-nagyobb zúzódásokkal megúszta. A legkomolyabb sérülését végül a bal karja jelentette, ami csúnyán eltört a földdel való találkozáskor. Szerencsére fedett törés volt, de miután Narutót azonnal kórházba szállították, az orvos legalább hat hétig szükséges gipszet rakott rá. A szőke egyébként végig teljesen magánál volt, és fájdalmai ellenére szinte már kinevette az aggodalomtól hófehérré sápadt Hinatát, aki egy tapodtat sem volt hajlandó mozdulni mellőle, amíg be nem értek a kórházba. Ironikus volt két nap alatt másodszor ülni idegesen ugyanabban a váróteremben, s az ápolónő sem kevésbé furcsálló tekintettel lépett hozzá, hogy hírt adjon a helyzetről.
 

- Hyuuga Hinata. - Mivel az előző napról ismerte a lányt, nem várt választ, hanem azonnal elmélyedt a papírjaiban. - A... barátjának... - Kissé mintha megnyomta volna a szót. - Felrakták a gipszet, de most át kell fáradniuk a harmadik emeletre. Pár napig feltétlenül benn kell tartanunk megfigyelés alatt.
Hála Istennek viszont úgy tűnt, Narutónak tényleg nem lesz semmi komoly baja. Délben már kisebb hisztit vert le egy tál ramenért, úgyhogy Hinata gyorsan el is szaladt venni neki, és a beteg be is nyomott három tállal. De ez a kis jelenet semmi volt ahhoz képest, ami később várt a Hyuugára.
Az autó vezetője nem sokkal később megjelent a kórházban, hogy beszéljen velük. A húszas évei végén járható férfi volt, és láthatóan nagyon megrendítették a történtek, de jól láthatóan megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy Naruto nem szenvedett semmi maradandó sérülést. Aggódva kérdezte őket, akarnak-e feljelentést tenni ellene, de Naruto szinte azonnal rávágta a "nem"-et. Ahogy később Hinatának is elmondta: Ha ő nem löki félre Sakurát, akkor komolyan megsérülhetett volna a lány, és valószínűleg másként történnek a dolgok. De ha már így alakult, ő nem fog bírósági hercehurcát kezdeni egy törött kéz miatt. Arról nem is beszélve, hogy Sakura volt az, aki figyelmetlenül átsétált a piroson.
S ezt ő maga sem tagadta. Sakura, miután képes volt felocsúdni a történtekből, szintén a kórházba sietett. Hinata és Naruto épp beszélgettek, mikor a kórterem nyíló ajtaja elhallgattatta őket, s a következő pillanatban a rózsaszín hajú lány tőle egyáltalán nem megszokott félénkséggel dugta be rajta a fejét.
 

- Öhm... Bejöhetek?
 

Szemlátomást zavarban volt. Félő pillantást vetett Hinatára, de az csak megrántotta a vállát, mondván, 'Nem rajtam múlik'. Naruto azonban mintha nem is érzékelte volna a teremben létrejött feszültséget, azonnal bólintott, és aztán kérdőn tekintett a belépő csajra.
 

- Öö... Ezt ott felejtettétek, és gondoltam... elhozom... - Motyogta Sakura, miközben felemelte az addig kezében tartott ékszeres dobozt, és a Naruto ágya melletti polcra tette. Aztán végtelennek tűnő percekig csak állt egyik lábáról a másikra, miközben a földet tanulmányozta maga előtt. - Öhm...
Hinata sejtette, miért viselkedik ilyen furcsán a másik. Pontosabban: Tudta. Nem lehet könnyű megemészteni, hogy akinek pár napja még rosszat akartál, és a legkegyetlenebb módon bántottad, hirtelen megmenti az életed. És szemmel láthatóan teljesen önzetlenül. De úgy döntött, ő nem fog közbeszólni. Ő a maga részéről már lerendezte Sakurát, még a bálon. Ott elég érthetően a tudtára hozta a helyzet állását. Innentől már Narutón múlik, hogyan kezeli le a dolgokat. - Öhm... - Hinata alig tudott elnyomni egy félmosolyt, ami a Haruno szenvedése láttán akart felkúszni az arcára. - Hát...

- Nem lett semmi bajod?
 

Sakura és Hinata egyszerre néztek Narutóra. A fiú nagy, kék szemeiből őszinte komolyság áradt. Enyhén szólva ironikus volt, hogy a kórházi ágyon fekvő, begipszelt karú kérdezi ezt a szemlátomást teljes egészségnek örvendő másiktól, de valahogy mégsem tudott egyikük sem nevetni.
 

- Pe-persze... - Hebegte meglepődve Sakura, de aztán gyorsan köszörült a torkán. - Izé. Köszönöm...
 

- Nem tesz semmit... - Mosolyodott el szélesen Naruto, amivel, ha lehet, még nagyobb megrökönyödést váltott ki a csajokból. 
 

Hinata felváltva pihentette szemét a két személyen. Egyértelmű volt, hogy a finomkodást hamarosan kénytelenek lesznek felváltani valami egészen mással. Ami történt, megtörtént, de meg kell beszélniük. Illetve, Sakurának még valamit el kell mondania. Ha magától esetleg nem akarja, majd maximum ő is rásegít pár öklössel... De úgy tűnt, erre nem lesz szükség. Sakura lassan, nagyon lassan megköszörülte a torkát, de még így is rekedt volt a hangja, ahogy megszólalt.
 

- Naruto... - Tekintetét kitartóan a földnek szegezte. - Én... Ami a korábbiakat illeti... - Egy nagyot sóhajtott. Hinata Narutóra pillantott, s látta, hogy a fiú szemei teljesen kifejezéstelenné váltak. - Minden okod megvan, hogy a pokol mélyére kívánj, és... Nem, nem értem! - Fakadt ki, félbeszakítva saját korábbi gondolatmenetét, miközben zöld szemeit a szőkére szegezte. - Miért löktél félre?! Azok után, amit veled tettem, inkább hagynod kellett volna, hogy elgázoljon az a nyomorult autó...
 

- Én nem vagyok ilyen. - Naruto hangja végtelenül nyugodt volt, hogy még Hinata is egészen meglepődött. Ez a szőke fiú mindig tud meglepetéseket okozni neki.
 

- Mindenki követ el hibákat. Van, aki kisebbeket, van, aki nagyobbakat. De attól még ugyanúgy ember marad. - Naruto nem vette le pillantását a másik lányról. Sakura szinte elkerekedett szemekkel meredt rá. - És ha egy másik ember bajban van, akkor segíteni kell neki. - A rózsaszín lassan megrázta a fejét.
 

- Nem értelek. Hogy tudsz ilyen nyugodtan beszélni velem? Ha Hinata akkor nem rohan be, most az egész város rólad pletykálna.
 

- Miért, most nem azt teszik? - Naruto halványan elmosolyodott, de szemeiből hiányzott a jókedv. - Csak most nem egyedül rólam, hanem titeket is belevéve. - Hinata összenézett Sakurával. - Nem, ez a dolog előbb-utóbb kibukott volna. Ezzel én is tisztában voltam, amikor idejöttem. Vannak, akik könnyebben elfogadják, ha valaki különbözik tőlük, vannak, akik nehezebben. Te az utóbbi csoportba tartozol, de nem ez volt a fő problémád. Hanem az, hogy véleményt nyilvánítottál rólam, úgy, hogy meg sem próbáltál megismerni.
 

Sakura lehajtotta a fejét. Naruto szavai szemlátomást mélyre hatoltak benne, mert Hinata még sosem látta őt ilyen arckifejezéssel. Ilyen nyilvánvaló bűntudattal, ami még a testét is arra kényszerítette, hogy ökölbe szorítsa ujjait.
 

- Sajnálom. - Hinaza nem tudta tovább visszafogni magát, s halvány, de elégedett mosoly jelent meg ajkain. - Az egész csak egy hülye tréfának indult, nem tudtam, hogy ez lesz belőle. Én... Hinata is! Ino, Shikamaru meg Chouji és Tenten is, már rég észrevették, de nekem... Nekem nem esett le. Hogy ő...
 

- Nem számít. Hinata már mindent elmondott. Az én szememben egy nagyra nőtt, komolytalan kislány vagy, és egy nagy szemétláda, de... - Ahogy Sakura felkapta a fejét, és Narutóra nézett, annak arcán kétértelmű mosoly ömlött szét. Szemöldökei összefutottak a homlokán, de kék szemei pajkosan csillogtak. - De úgy látom, fejlődőképes. - Sakura először furcsán nézett rá, de aztán zavartan elmosolyodott. Lépett egyet az ágy felé, s kezét bátortalanul a szőke felé emelte.
 

- Tudom, késő ezt mondani, meg nincs is jogom hozzá, de... Elfelejthetnénk a történteket? - Naruto tekintete elkomolyodott. Keményen nézett a másik szeme közé.
 

- Nem! - A rózsaszín meghökkenve állt egy pillanatig, aztán lassan lejjebb eresztette a kezét. De aztán megállt mozdulata közben, ahogy Naruto szélesen elvigyorodott. - De innen újrakezdhetjük. - Azzal megragadta Sakura kezét, és erőteljesen megszorította. A Haruno lány csak állt, mit valami kőszobor, és meredten bambult a vigyorgó arcba, ami aztán megint rendbe szedte rakoncátlankodó izmait. - Egy feltétellel...
 

- Öhmm... Mi az? - Kérdezte zavartan Sakura, miközben a kézfogás végeztével keze az oldalára hullott. 
Naruto azonban válasz helyett csak Hinatára nézett. A zöld szemek követték tekintetét, és kérdőn állapodtak meg a szintén meglepődött lilahajún. 
 

- Kérj bocsánatot tőle is! - Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon az Uzumaki. 
 

Sakura a lila szemei közé nézett. Nem kérdezte meg, miért kéne bocsánatot kérnie, s a Hyuuga sem szólt semmit. Sosem várta el ezt Sakurától, bár a lelke mélyén elégedetten horkantott fel Naruto szavai hallatán. Igaz, ami igaz, hiába maga alatt ásta a földet, azért nagyrészt Sakura volt az oka annak, hogy nem szállt ki már sokkal korábban. Valószínűleg ezzel a lány is tisztában volt. Hinata sejtette, hogy már alapos fejmosásban lehetett része, ha más nem, hát Shikamaruék által, mert a rózsaszín végül elé lépett, és miután finoman megveregette a vállát, ismét felemelte jobbját.
 

- Ne haragudj, kiscsaj...
 

Hinata csak egy pillanatig nézte őt, aztán elfogadta a kinyújtott kezet. Hirtelen az egész helyzetet olyannak érezte, mint valami elcsépelt szappanopera végkifejlete, amikor az addig ellenséges szereplők hirtelen mind kibékülnek, és mindenkire ráköszönt a boldogság. De a való élet persze nem ilyen egyszerű. Épp hogy csak Sakurával sikerült tisztázniuk a dolgokat, és a lány lelépett, egy felbőszült Jiraiya rontott be a terembe, nyomában Saival.
 

- Naruto!
 

Kölykét féltő oroszlánként ugrott az ágyhoz, s szó szerint rávetette magát a köpni-nyelni nem tudó fiúra. Méltatlankodó nyögés szakadt ki a szőke torkából, ezzel jelezve az öregnek, hogy nem nagyon könnyíti meg tüdeje helyes működését, de Jiraiya szóáradata közepette hangját nem is lehetett hallani.
 

- Az Isten verjen meg, kölyök, van fogalmad róla, mennyire aggódtam, mikor meghallottam, mi történt?! Akkor éreztem ilyet utoljára, mikor apáddal... De nem, nem is akarok rá gondolni! Minden rendben? Biztos, hogy csak a karod tört el? Hány napig kell benn maradnod? Ha...
 

- Hé, Hegyi-kéjenc, mássz már le rólam! - Nyögte Naruto két szorítás között. Hinata szinte hallotta, ahogy ropognak a fiú csontjai.
 

Az öreg végül eleresztette Narutót, de csak hogy a következő pillanatban Hinata mellett teremhessen. A lány még követni sem tudta a férfi mozdulatait, máris egy kemény öklöt érzett erősen az arcának csapódni. Mintha távolról hallotta volna Naruto ordítását, de egy hosszú pillanatra minden elsötétült. Az arcára szorította a kezét, mely tüzes katlanként lüktetett, s lassan kinyitotta a szemeit. Érezte, hogy a szája felreped, és kis vér buggyan le róla, ezért kezével hanyagul megtörölte, de nem nézett oda. Pár pislogás után sikerült tisztáznia maga előtt a képet, de a felbőszült öreget hirtelen kitakarta az elé belépő Sai, aki szintén ütésre emelte karját...
 

- Sai, állj le! - Halotta valahonnan az ágy felől, egy nyikordulás kíséretében. Hinata automatikusan félrehajolt, hogy kikerülje az ütést, de ezzel csak annyit ért el, hogy sikeresen lefejelte a hirtelen mellé ugró Narutót.
 

- Áú! - Egyszerre nyögtek fel, s kapták fejükhöz a kezüket. 'Nagyszerű. Arccsonttörés, és koponyatörés egy nap alatt...' Gondolta Hinata, miközben kissé szédelegve felpillantott. Naruto még mindig a halántékát dörzsölgette, de közben fél szemmel Jiraiyára és Saira nézett. Utóbbi kettő megdöbbenve állt, s szemlátomást nem tudta hova tenni Naruto hirtelen közbeavatkozását.
 

- Naruto, menj vissza az ágyba! - Szólalt meg nagy nehezen Jiraiya. - Pihenned kell!
 

- Semmi bajom! - Felelte azonnal a szőke, miközben Hinata mellé lépett. Vetett egy aggódó pillantást a bedagadt arcú lányra, aztán újra nevelőapjára nézett. - Miért kellett így megütni? - Jiraiya arcáról nyomtalanul eltűnt a meglepődöttség, s helyét nyílt düh vette át.
 

- Még kérded?! Sai elmondta, mi történt! - Naruto vetett egy nem túl barátságos pillantást a fent nevezett fiúra, de az nem őt, hanem Hinatát méregette hideg fekete szemeivel. - Mintha bolondok háza lenne! - Mérgelődött tovább az öreg. - Alig érek haza, és két vadidegent fiút találok a lakásomban a konyhába, akik a hűtőnk tartalmát pusztítják. A következő pillanatban meg már azt hallom, hogy autóbaleseted volt, és rohanunk a kórházba! Utólag persze Sai bemutatkozott, és aztán elmondta, miért voltál annyira magad alatt tegnap, úgyhogy már tényleg azt sem tudom, hova kapjam a fejem. Az az istenverte Haruno! - Jiraiya hirtelen Hinata felé fordította fejét, s az szinte összébb húzta magát, ahogy a férfi rádörrent. - De hogy még a neves Hyuuga lány is...! Ezt azért nem vártam! - Hinata agya már kattogott, ki lehetett az a két fiú, akiket a konyhába talált Jiraiya... Neji nem lehetetett hisz... De a feddések hallatán elakadtak gondolatai. Már épp nyitotta volna védekezésre a száját, mikor Naruto megelőzte.
 

- Várj! Honnan tudtátok, hogy mi történt?
 

- Nejitől. - Szólalt meg Sai. Hinata azonnal felé fordította tekintetét. Nem tetszett neki a fiú, az, ahogyan Narutóval viselkedett, az, hogy a szőke a korábban azt mondta, hasonlít Hinatára, de... össze is zavarta, hogy valamilyen kapcsolatban van a bátyjával. Jiraiya elmondása alapján nem is akármilyenben. De... Ő és Neji?! Hihetetlennek találta a gondolatot. Hiszen Neji nem szokott ilyen könnyen barátkozni! Jól emlékszik, mennyi gondot fordít a barátai megválogatására. Akkor meg hogyan...? - Kapott tőle... - Fejével a Hyuuga felé bökött, s a szót egészen lenézően ejtette ki. - Egy smst, hogy a kórházban vagytok. Hinata csak egy bólintással jelezte Narutónak, hogy így történt. Ha tudta volna, hogy bátyja még mindig ezzel a Sai gyerekkel van elfoglalva, tuti nem értesíti. - De ez most teljesen lényegtelen... - vágott közbe Jiraiya, s Naruto felé lépett, miközben mélyen a szemei közé nézett. - Naruto, miért véded őt? Azok után, amit veled csinált? Inkább jól meg kéne...
 

- Nem! - Szólt határozottan Naruto, s szinte védekezőn lépett be Hinata elé. - Nem mondom, hogy Hinata ártatlan, de már letisztáztuk vele, és Sakurával is, és...
 

- Ugye nem azt mondod, hogy megbocsátasz nekik?! Naruto, nem lehetsz ennyire lágyszívű! Így mindenki ki fog használni! - Jiraiya vetett egy segélykérő pillantást Saira, de a fiú csendben maradt. Szinte kívülállóként nézte a veszekedő embereket. Hinata magában elgondolkozott, miért nem avatkozik közbe, ha ilyen nagy barátja Narutónak... De nem tudott másra gondolni, csak hogy esetleg Neji beszélt neki valamit. - Ha ez a kettő ezt csinálta, akkor biztosan jól...
 

- Jiraiya! - A férfi azonnal elhallgatott. Naruto soha, semmilyen körülmények között nem hívta őt a rendes nevén, s hogy most mégis erre került sor, torkában akadt a feltörekvő agymosás. Naruto elszánt-dühösen tekintett a szemei közé. - Már nem vagyok gyerek, nem kell megvédened. A saját életemet élem, úgy, ahogy akarom. És ha én megbocsátok nekik, akkor az az én döntésem, és te nem szólhatsz bele.

Az ősz öreg még mindig elhűlve nézett nevelt fiára. Hosszú percekig néma csönd uralkodott a szobában, ami komoly feszültséggel töltötte el az ott tartózkodókat. Naruto elszántan nézett farkasszemet keresztapjával, Sai némán, kifürkészhetetlen pillantással méregette őket, Hinata pedig lassan vezette tekintetét egyik alakról a másikra. Kínosnak érezte, hogy a szőke kényszerül megvédeni őt, de túlságosan is megértette Jiraiya érzéseit ahhoz, hogy ellenkezzen. Elvégre, az öregnek igaza volt. Nem érdemelte meg Naruto bocsánatát. De... nem fogja annyiban hagyni! Megelégelvén a csöndet újra arcára öltötte szokásos nyugodt kifejezését, de szemei sötétjében elszánt fény világított, ahogy finoman meglökte Naruto hátát. A fiú kérdőn nézett rá, de értette a célzást, és arrébb lépett.
 

- Uram... - Szólította meg illedelmesen az ősz hajú férfit, de hangja mélyen zengett, szinte már fenyegetően. Pedig nem annak szánta. - Sajnálom, ami történt. Őszintén. - Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy tisztázza magában, a férfi nem hisz neki. Arcáról ez egyértelműen leolvasható volt. - De a múlton nem tudok változtatni. Higgye el, számtalan dolgon mentem... mentünk keresztül az elmúlt hetekben. Sok minden történt akaratomon kívül, olyanok, amik ellen nem tehettem semmit. De a jövőben ilyen nem lesz! - Jelentette ki határozottan, miközben egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Kezét Naruto vállára csúsztatta, s finoman megszorította, ezzel apró rándulást kicsalva a fiúból. - Szeretem Narutót. - Jiraiya szeme összeszűkült, de máshogy nem reagált. Naruto ellenben teljesen elvörösödött, ahogy arról égő fülcimpái árulkodtak. Hinata fél szemmel látta, hogy Sai lassan a falnak veti hátát, miközben kezeit összefonja a mellkasa előtt, de arcát nem tudta megfigyelni. Bár nem is érdekelte különösebben. 
 

Először azt akarta hozzátenni: "Többé nem okozok fájdalmat neki." De rájött, ez egy lehetetlen ígéret. Az emberek akarva-akaratlan, de időnként megsebzik a másikat. Még azokat is, akiket szeretnek. De ez nem jelenti egy kapcsolat végét. Az érzéseik mélyebbek annál, semmint kisebb viták elválasszák őket egymástól. Aztán azt akarta mondani: "Boldoggá fogom tenni." De végül ezt sem mondta ki. Egyrészt túl csöpögősen hangzott volna, és nem akarta, hogy a helyzet tényleg úgy álljon fel, mint valami szappanoperában. Azon kívül, senkinek nincs szüksége erre a bizonygatásra. Naruto már tudja ezt, vagy ha nem, akkor hamarosan megtudja. Mert gondoskodni fog a boldogságáról, ez nem is kérdéses. De ami a többieket illeti... Csak nézzenek a szemébe. Abból kiolvashatják minden érzését. Akkor muszáj lesz megbízniuk benne. Jiraiya lassan, nagyon lassan levette tekintetét Hinatáról, és Narutóra nézett. A szőke fiú szemlátomást még mindig nem győzte le zavarát, de határozottan bólintott.
 

- Vele akarok lenni! - Mondta, és Hinata figyelmét nem kerülte el, hogy a füle még vörösebbre gyúl.
 

Ismét néma csend telepedett rájuk. A Hyuuga jól tudta, hogy Jiraiyának nem igazán van közbeszólnivalója az ő kettejük dolgába, de azt is, hogy a férfi áldása a kapcsolatukra nagyon sokat jelent Narutónak. Szívéből remélte, hogy az öreg végül rábólint. És Jiraiya végül már valamiféle válaszra nyitotta volna száját, mikor hirtelen kicsapódott az ajtó, és egyszerre egy kis csapat tolult be az ajtón. Egy ápolónő, aki kedvesnek nem nevezhető pillantásokat vetett a  befelé tolókra, Inóra, Tentenre, Shikamarura és Choujira. De mielőtt még bezáródhatott volna az ajtó, Hinata nem kis megrökönyödéssel látta, hogy bátyja odakinn áll a folyosón, s mikor tekintetük találkozik, halvány mosollyal int neki. Még ideje sem volt feldolgozni a látványt, Chouji máris aggódva nekikesett.
 

- Hinata, Naruto, minden rendben? Sakura nemrég küldött egy smst, hogy mi történt, úgyhogy jöttünk, ahogy tudtunk.
 

- Persze... - Mondta kissé bambán Naruto, miközben tekintetét ide-oda járatta az újonnan érkezettek között.
 

- Kérlek, feküdj vissza az ágyadba! - Szólt rá aztán erélyesen az ápolónő, miközben finoman az ágy felé kezdte noszogatni. Naruto némán követte utasításait, amit a hölgy egy elégedett szemvillanással nyugtázott. Aztán a kis teremben zsúfoltan nyomorgó emberek felé fordult. - Ennyien nem zargathatják egyszerre a beteget!
 

- Akkor én nem zavarok tovább. - Szólalt meg hirtelen Sai, és ellökte magát a faltól. Minden szem felé fordult, ahogy a fiú Narutóhoz lépett, s finoman megveregette a vállát. - Még benézek.
 

- Mm... - Bólintott a szőke, de aztán mielőtt bármit is szólhatott volna, Sai már el is tűnt az ajtó mögött. 
 

Torokköszörülés törte meg a hirtelen beálló csendet. A szemek ezúttal Jiraiyára fordultak, aki leeresztette kezét, majd Narutóra nézett. A fiú visszafojtott lélegzettel viszonozta pillantását, s látszott, hogy igazán várja az öreg válaszát. A férfi végül csak bíztatón elmosolyodott, majd az ágyhoz lépve megpaskolta a szöszke tincseket.
 

- Én is jövök még, de azért kapd össze magad hamar... - Szólt kedvesen, mire Naruto arcán megkönnyebbült mosoly terült szét. Jiraiya az ajtóhoz lépett, de onnan még egyszer visszanézett, és Hinatán állította meg tekintetét. - Hinata, vigyázz rá!
 

A Hyuuga érezte, mennyi mindent takar ez a kis felszólítás. Határozottan bólintott rá. Jiraiya ajkai mintha ismét feljebb húzódtak volna, de a férfi egy pillanat alatt eltűnt az ajtó mögött, hogy Hinata nem lehetett biztos benne, nem csak a képzelete játszott-e vele. Az ápolónő, miután így rendbe tette a dolgokat, ellenőrizte, minden rendben van-e Narutóval, majd ő is távozott, de előtte még szigorúan meghagyta, hogy a többiek is távozzanak tíz percen belül. Shikamaru Hinatára pillantott, s bár szokásos közömbös arckifejezése nem változott, a lány érezte, hogy a sötét szemek berepedt száját és feldagadt arcát tanulmányozzák. Őszintén remélte, hogy a fiú nem kérdez rá, mert nem lett volna kedve megmagyarázni... De nem kellett csalódnia, Shikamaru nyilvánvalóan magában is le tudta szűrni, hova ez a kis sérülés. Hümmögött egyet, majd zsebre tett kézzel lépett Naruto ágyához, s szokásos kiolvashatatlan tekintetével nézett a fiúra.
 

- Gondolom, már tudod az egészet... - Naruto korábbi vidám tekintete egy pillanatra mintha ledermedt volna, de aztán bólintott.
 

- Hinatával és Sakurával már tisztáztuk... - kezdte. - Én...
 

- Sajnálom... - Szakította félbe Shikamaru, mintha nem is hallotta volna, hogy a szőke beszélni kezdett. - Le kellett volna állítanom őket időben. Kellemetlen, hogy így alakultak a dolgok.
 

- Mi is sajnáljuk, Naruto... - Szólt Ino, Tenten és Chouji is. A pufók kivételesen nem tartott chipses zacskót a kezében, s ettől egészen szokatlan látványt nyújtott. - Te megbíztál bennünk, mi pedig...
 

- Nem haragszom rátok. - Naruto nyugodtan beszélt, s mintha arcán is halvány mosoly játszott volna. - Tényleg nem. De, ahogy ti is mondtátok, ezen már fölösleges rágódni.
 

- Így van... - Bólintott rá Shikamaru. Jobbját kihúzta a zsebéből, s lassan megvakarta vele a füle tövét. - De annyit még had jegyezzek meg: Sasuke sem a nagy lelkesedése miatt vett részt ebben az egész komédiában. Hanem azért, mert egy rózsaszínhajú nőszemély, egy hétig hozzáférést ajánlott neki a lábai közé. Bár nem tudom, mennyit beszéltél vele... A lényeg, hogy azért az ő nevében is elnézést kérek. Tényleg, mind sajnáljuk. Naruto szemlátomást már nem tudta hova tenni a sok bocsánatkérést. Zavartan elvigyorodott, mire Hinatának nagy kő esett le a szívéről. Hát túl vannak rajta... És Naruto megbocsátott. Mindenkinek. Az összes hülyének új esélyt adott, esélyt az újrakezdésre. Lehet valakinek ekkora szíve?
Ezek szerint, lehet.

Tovább a 2. részre --> katt

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés