Hát, így történt. Az elkövetkező két napban még számtalan ismerős fordult meg a kis kórteremben.  Egyesek, mint például Chouji, Sai vagy Jiraiya, visszatérő vendégek voltak, mások, mint például Kakashi vagy Tayuya csak bejöttek tiszteletüket tenni, amint megtudták, mi történt a szőkével. Az előbbi később a folyosón szintén lekapta a fejéről a Hyuugát, s mindezt úgy, hogy közben egyetlen hangos szó nem hagyta el a száját. Kakashi mesterien értett ahhoz, hogy egyetlen rossz szó nélkül keltsen bűntudatot a lányban, bár végül annyiban hagyta. Talán Hinata nyilvánvaló bűnbánata, vagy a még pár napig Jiraiya ütésétől vöröslő arca okozta ezt, de igazából nem is számít. Hinata ezen felül félt attól, hogy Neji is be talál jönni a kórházba, hogy jól megnézhesse magának "húga megrontóját", ahogy egyszer Narutót hívta, de végül mégsem tette meg, testvére nagy megkönnyebbülésére. Nem mintha takargatni akarta volna Narutót, vagy épp szégyellte volna, egyszerűen csak nem akarta, hogy találkozzanak, amíg a szőke feszültebb a szokottnál az állandó bezártság miatt. Hinata ellenben valósággal beköltözött a kórházba, s csak alig pár órára lehetett kirúgni onnan. Egyrészt szeretett Narutóval lenni, másrészt semmi kedve nem volt hazamenni a lakására, ahol az esetek 80 %-ában bátyjára és Saira talált rá, amint azok nagyban beszélgetnek valamiről. Egyszer aztán megemberelte magát, és azon ritka pillanatok egyikében, amikor magára maradt testvérével, rákérdezett a dologra.
 

- Hogy honnan ismertem? - Kérdezett vissza Neji, noha Hinata biztos volt benne, hogy egyébként is tökéletesen értette kérdését. - Már meséltem neked a festőről, aki miatt korábban haza kellett jönnöm.
 

- Ő volt az?! - Neji bólintott, miközben a fürdőszobai tükörbe meredve lófarokba fogta hosszú haját. Hinata elmeredt tekintettel figyelte, ahogy a sápadtfehér ujjak között tekeregnek a tincsek, még a gumi biztos szorítással nem fogta közre azokat. - De akkor csak telefonon beszéltetek korábban, nem?
 

- Azt nem mondtam. - Neji kinyitotta a szekrényt, és mélyen belenyúlt, de ahogy ujjai megtaláltak valamit, szemöldökét meglepődve húzta fel. Kiemelte a tárgyat, miközben lustán megrázta a kiürült üvegcsét. - Hé, te elhasználtad anya parfümjét? - Hinata arcán halványrózsaszín pírcsík jelent meg, de igyekezett nem kimutatni zavarát.
 

- Ne tereld el a szót! - Mondta hűvösen. - Hogy érted, hogy "nem mondtad"? Máskor is találkoztál vele?
A kiürült parfümös üvegcse koppanással landolt a kukában, miközben Neji a csaphoz tartotta kezét, s a hirtelen csobogva meginduló víz alá dugta kezeit.
 

- Ja. - Hinata kezdett ideges lenni, hogy minden harapófogóval kell kihúzni testvéréből. Egy erőteljesen mély horkantás után bátyja halványan mosolyogva folytatta. - Egy vonattal jöttünk Konohába.
 

- Egy vonattal?
 

- Mm. Egy fülkében. - Tette hozzá olyan mosollyal, ami éppenséggel nem sok erkölcsös dolgot juttatott húga eszébe. - Hinata próbálta nem elképzelni, mi minden történhetett abban a fülkében, s inkább feltette a másik kérdést, ami a leginkább foglalkoztatta. Pontosabban, nem is kérdezte, inkább csak kijelentette.
 

- De te nem is vagy meleg! - Neji kiegyenesedett, s miután utoljára végigsimított tökéletesen fénylő haján, húgára szegezte ugyanolyan sötét szemeit.
 

- Nem is. De élveztem a fiú társaságát, és megkedveltem. Attól, hogy meleg, még lehet a barátom. Te viszont, pár hét alatt szerelemes lettél. - Hinata elpirult zavarában. Nem gyakran fordult elő, de bátyjának sajnos rendre sikerült elérnie ezt.
 

- Nem is vagyok az! - Mondta, akarata ellenére mintegy magyarázkodó, védekező hangon. - Nekem csak Naruto kell!
 

- Na látod... - Neji nem szentelt több figyelmet testvérére, helyette az ajtóhoz lépett. - Az egy és ugyanaz.

Ennyi volt. A következő napokban nem beszélt valami sokat Nejivel, de igazából nem is bánta. Helyette sokkal komolyabb dolgokkal kellett szembenéznie. Kezdhetjük mindjárt annak a jéghideg szempárnak a tulajdonosával, akivel a Naruto kórházba vitele utáni másnapon találkozott, amint befordult a kórterembe.
 

- Ga... Gaara...? - A hangja egészen elhűlt, ahogy a vörös hajú megindult felé. Ahogy kezeit összefonta a mellkasa előtt, s vastagon kihúzott fekete szemeit rá szegezte, egyáltalán nem nyújtott valami bizalomgerjesztő látványt. Sőt.
 

- Hyuuga Hinata... - A fiú hangjától kirázta a hideg. - Emlékszel még, mit ígértem?!
 

Emlékezett, ó, hogy is ne emlékezett volna. A bál óta sokszor megfordult a fejében, mi lesz, ha a vörös fülébe jutnak a történtek, de mindig elhessegette magától a gondolatot. De most a fiú itt áll előtte, teljes valójában! Na de persze, ennyi nem elég, hogy egy Hyuugát kihozzon méltán nagyhírű nyugalmából. Egyszerűen csak annyiról van szó, hogy hirtelen jött a megjelenése. Pont. Hinata kihúzta magát, és hűvös nyugalommal meredt a jégkék szemekbe. Gaara semmilyen jelét nem adta, hogy különösebben érdekelné a Hyuuga viselkedésében végbement változás, csak lassú, de biztos léptekkel közeledett "áldozatához".
 

- Gaara, ne! - Hallatszott Naruto hangja az ágy felől. - Megbeszéltük, hogy békén hagyod!
 

- Hozzá sem értem... - A hideg szempár egy pillanatra sem fordult el a lányról. - De, úgy látom, más már megtette helyettem... Tette hozzá, Hinata még mindig halványan feldagadt arcára, és ajkaira célozva.
 

- Nem számít. - Hinata nagyon szeretett volna ellesni Gaara háta mögött, hogy megnézhesse Naruto arckifejezését, de tudta, ha most félretekint, az olyan, mintha egy szó nélkül vívott csatát veszítene el. Be kellett érnie a fiú hangjával. - Még csak most jöttél meg! Inkább ülj le, és mondd el, hogy kerülsz ide.
 

Hinata és a vörös hajú még egy hosszú pillanatig néztek farkasszemet, míg végül az utóbbi lehunyta szemeit, s visszafordult barátjához. Hinata, amint érzékelte, hogy a veszély elmúlt, az ágyhoz lépett, s nem törődve a minden mozdulatát figyelő Gaarával, Naruto szájához hajolt. Bár csak futó csók volt, a szőke arcán mégis finom pír jelent meg, s zavart tekintettel pillantott a másikra, de Gaara semmi jelét nem adta, hogy zavarta volna a dolog. Hinata leült Naruto ágya szélére, s onnan nézett vissza a vörös hajúra, aki hátát a falnak vetve állt meg.
 

- Sai hívott fel, és elmondta mi történt. Úgyhogy eljöttem megnézni, rendben vagy-e.
 

- Rendben vagyok. - Vigyorodott el Naruto, minek hatására mintha Gaara arcán is halvány mosoly futott volna végig. Hinata pislogott egyet. Ez ugyanaz a fiú, aki korábban őt megfenyegette az állomáson? Sosem hitte volna, hogy ilyen... egészen ellágyult tekintettel is tud nézni.



Szóval, ez a három nap sok meglepetést, és sok fejmosást tartogatott Hinata számára. Gaara végül még aznap délután visszautazott Sunába, Sai ellenben hazatelefonált, hogy itt marad pár napot, így még mindig Konohában lopta az időt.
 

- Tényleg, most Sai akkor hol lakik? - Kérdezte hirtelen Naruto, miközben felkelt az ágyáról, és a székhez lépett, ahova Hinata nemrég lerakta a szatyrot. Tiszta ruhákat húzott elő belőle, majd nekilátott szabad jobbjával kigombolni a kórház adta pizsamájának gombjait. 
 

- Nálunk... - Morogta Hinata, de mérge azonnal elpárolgott, amint tekintete Naruto újonnan megcsupaszult mellkasára esett. - Neji szobájában... - Tette hozzá, majd nyelt egyet.
Naruto épp a nadrágot próbálta lerángatni magáról, de erre a mondatra felkapta a fejét.
 

- Akkor ők... együtt vannak?!
 

- Dehogyis! A bátyám nem meleg! Csak megkedvelte és elszállásolta a fiút amíg itt van, és valami üzleti ügylete is van vele.
 

A szőke meglepetten hümmögött, aztán folytatta önként vállalt szenvedését a ruhadarabbal. Mivel a pizsamanadrág elég bő volt, sikerült végül levennie, de a farmert már nem tudta fél kézzel felügyetlenkedni magára. Vetett egy segélykérő pillantást Hinatára, aki félmosollyal lépett hozzá, és kezdte el rásegíteni a nadrágot. Naruto, munkáját segítendő, felegyenesedett, így Hinata könnyedén ráhúzhatta a feszülős ruhadarabot, de mikor keze akaratlanul is hozzáért a világoskék boxer alatt megbúvó dudorhoz, a gyomra mintha szaltót ugrott volna. Gyorsan felhúzta a cipzárt, de fantáziája egyből megugrott, s már látta is maga előtt a fiút, minden ruhájától megfosztva, és önmagát kéjtől vonaglani az ágyán... A napbarnított mellkas még mindig meztelen volt, a finoman pirosló bimbókra pajkos fényt vetett az ablakon besütő fény. Hinata kihúzott egy fehér, apró kék kockákkal díszített inget, s Narutóra kanyarintotta. Alaposan meggyűlt a baja a begipszelt bal kézzel, de végül sikerült teljesítenie feladatát. Mikor azonban a gombokhoz érve dolgozni kezdett volna rajtuk, hirtelen gondolt egyet, s két kezét simogatva siklatta végig a fiú hasától fel, a nyakáig. Naruto előbb meglepődve nézett a Hyuugára, de az érintésre mély sóhaj szakadt fel belőle.
 

- Jiraiya tudja, hány órakor engednek ki? - Súgta Hinata, miközben fejét a másik nyakához hajtotta, s fogait finoman az érzékeny bőrbe mélyesztette. Naruto megremegett, s jól látható libabőr jelent meg a testén.
 

- Ne... nem... - Lehelte, miközben Hinata fogait a nyelve követte. Eközben kezei egy pillanatra sem álltak meg, s még balját a hason végigfuttatva megállította a csípőnél, s közelebb húzta magához a fiút, jobbjával annak hátához nyúlt, és ujja hegyét végighúzta a gerince vonalán. Elégedett mosoly jelent meg ajka szegletében, ahogy Naruto ismét megborzongott, s lehunyta a szemeit.
 

- Akkor nem gond, ha először hozzám megyünk, ugye?
 

Ajkaival lassan csúszott egyre feljebb, míg el nem érte a résnyire nyitott szájat, mely lihegve itta be a levegőt. Ahogy ölüket összedörzsölte, megelégedve tapasztalta, hogy a fiú nadrágja kezdett szűkössé válni. Nyelve hegyével végigsimított a szőke alsó ajkán, majd gyengéden a fogai közé kapta, s megszívta azt, ezzel elérve, hogy Naruto ujjai a felsőjébe markoljanak. Érezte, hogy a kemény gipsz erősen a mellkasának nyomódik, míg a hozzá dörzsölődő puha száj meleg levegőt lihegve várja a csókot. Tudta, hogy nem kéne molesztálnia a fiút, elvégre sérült, de... Túlságosan rég érezte, túlságosan rég érintette így. Mint lassan belesétálni egy lágyan ringó tóba, olyan volt elmerülni a fiúban. A testét finom borzongás járta át, miközben nyelvével körözni kezdett a másikén, majd miután apró pillangó-csókot nyomott a felső ajkára, újra visszacsúszott a puha nedvességbe. A fejét kissé oldalra döntötte, miközben nyelvével végigsimított a meleg szájpadláson, s kezei öntudatlanul felcsúsztak Naruto arcára. Ahogy ujjbegyeit végighúzta a felmelegedett arcon, majd le, a kinyújtva feszülő nyakon, elégedetten nyugtázta, hogy ujjai alatt finoman lüktet a vér az izgalomtól. Érezte, hogy a mellkasának nyomuló test mögött ugyanúgy dübörögve ver a szív, mint a sajátjában. Elméje egyszerre megtisztult, s földöntúli nyugalom öntötte el. Csak ez a fiú tudja előhívni ezt az énjét. Egyedül ő. Kinyitotta a szemeit, miközben lassan kihúzta nyelvét a szőke fiú szájából. Amikor az csalódott nyögéssel kapott az ajkai után, hogy még egy utolsó kis csókocskát kicsaljon belőle, Hinata nem tudta megállni egy halvány mosoly nélkül.
 

- Ezt igennek veszem... - Súgta halkan, miután szájuk elvált egymástól, s Naruto kék szemei újra kinyíltak. Elégedetten figyelte, ahogy a bajuszcsíkos arc a vörös egy igen szép árnyalatára sötétül, majd a fiú dühös-zavartan hátrébb lépett. De a Hyuuga nem adott neki lehetőséget, hogy a fejéhez vághasson valamit. Gyorsan elé lépett, és fürgén gombolni kezdte a még mindig nyitva lógó inget.
 

- Nyugi... - Szólt, mielőtt Naruto kinyithatta volna a száját. - Még temérdek időnk lesz vitázni.
A kék szemek egy percig értetlenül meredtek rá, míg végül gazdájuk becsukta a száját. Hinata megeresztett egy halvány mosolyt, majd kézen ragadta a fiút, és miután felkapta az ágy mellől a zsákját, az ajtó felé húzta.
 

- Semmit nem hagysz itt? Biztos? Akkor menjünk.


Valahogy elvesztette az öntudatát. A teste mozgott, és érzett mindent, emlékezett mindenre, amit tett. De a lelke messze járt. Talán még akkor sem tért vissza, amikor végre megérkeztek az otthonába. Vagy talán, akkor ment el a leginkább. Valahogy semmi olyan nem történt, ami visszazökkentette volna a valóságba. A hazautat némán tették meg, s otthon sem találkoztak se Nejivel, se egy bizonyos másik személlyel... Hinata hagyta, hogy Naruto szétnézzen a hatalmas lakásban, hogy mosolyogva nézze meg a néhány gyerekkori fényképet, ami a polcokon díszelgett, de... Nem kellett sok idő, hogy ott lyukadjanak ki, ahova a lila hajú már hosszú, hosszú ideje vágyott, a hálószobába. Korábban beszélgetett Narutóval, sőt, még nevetett is valamin. De hogy min, az már kiesett. Mint ahogy minden más is, amint megérinthette újra azt a selymes bőrt. A tenyered alatt érezni az érintésedtől megfeszülő izmokat, hallani a halk lélegzést, melyről tudod, hogy miattad ilyen sebes... Nincs szó, amivel le lehetne írni. Amikor elég egyetlen pillantás, hogy a tested forróbbá váljon, az ajkainak egyetlen rezdülése, s máris érzed, ahogy az energialöket végighullámzik a testedben, a vágy, a boldogság, a mámor és a kíváncsiság, örömöt adni, okozni, s cserébe kapni... Mint valami beteljesülésre váró csoda, amiről érzed, hogy fölötted lebeg, és csak idő kérdése, mikor önti el a lelked.
 

- Ah...!
 

Hinata elégedett mosollyal az ajkán itta be Naruto halvány sóhajait. Érezte, hogy a másik ujjai a hátába markolnak, miközben egyre lentebb csókolgatta a napbarnított bőrt. Saját kezei a lila lepedőn pihentek, akár még irónikusnak is tűnhetett a helyzet. Amelyik ágyon azelőtt gondterhelten, lelki kínoktól gyötörve feküdt, most korábbi bajainak tárgyát kényeztette. Egyik kezét elemelte, s végigsimított a mellkason, mely kissé megemelkedett, ahogy belenyalt a fiú köldökébe. Azután Hinata szaggatottan felsóhajtott, ahogy Naruto ujjai finoman dörzsölgetni kezdték ágaskodó mellbimbóit. A hangok beitták magukat mindkettőjük fülébe, a bőr enyhén sós íze beégett a nyelvükbe, de a legfontosabb, ami a leginkább számít, az a szívükbe záródott be örökre, kitörölhetetlenül.
 

- Naruto...
 

Ajkaival idegtépően lassan haladt egyre lejjebb, ezzel elérve, hogy az alatta fekvő fiú lélegzete mind egyenlőtlenebbé váljon. Mikor aztán elérte, amit keresett, s nyelvét végigfuttatta rajta, a szőke csípője megemelkedett, ezzel öntudatlanul is folytatásért könyörögve. Elég volt csak egyetlen mozdulat, miután körülzárta ajkaival, s Hinata máris érezte a hátába mélyedő körmöket. Egy pillanatra megállt, s felpillantott. Látta, hogy Naruto jobbja visszahull az ágyra, így pont párhuzamosan feküdve a sérült ballal. A lány aggódva nézett rá. Nem akart fájdalmat okozni. Látta, hogy az ujjak, amik kilátszanak a gipszből, megfeszülve, görcsösen meghajolnak, mintha csak ökölbe akarnának szorulni. Szinte már engedélykérőn nézett Narutóra, de az azonnal bólintott, ezzel megnyugtatva őt. Visszahajolt az érte ágaskodó testrészhez, s fülében zenének hatott a hosszú nyögés, ami lassú, majd egyre gyorsabb mozdulatai nyomán hagyta el a szőke száját. Van határa a boldogságnak? A szeretetnek? Kérdéses. De azokban a percekben minden olyan volt, mint a határtalan kék ég. Végeláthatatlan, hatalmas, erős és lehengerlő. Ránézel, és megéled, átérzed a végenincs messzeséget, hódolattal adózol a nagyságának. Elemészt az érzés, s valahogy mégis többé válsz vele. Gazdagabb leszel, emberi lényedben. Egy valahol apró... de mégis varázslatos dologban. Szinte már várta, hogy az égi hangok felcsendüljenek, ehhez képest mégis kizökkentő volt a fiók nyílásának zöreje. Naruto finom lihegése azonban vetekedhetett volna a mennyei zenével. Ugyanaz a hatás, a hevesen dobogó szív, a bizsergető hullámok a testben. De valahol mégis közelebbi, mélyebb, és megérintőbb... Emberibb. Hinata megborzongott, ahogy Naruto a sérülése miatt ügyetlenkedve megemelkedett az ágyon, s izgalomtól enyhén reszkető kezét a lila hajú nőiességéhez rakta. A pulzáló forróság, mely az öléből indult ki, szinte már az egész teste fölött átvette az irányítást, de a mozdulatra visszatért a valóságba. Csodálatos dolog, amikor az ember örömöt kap, de... Neki most adnia kell. Naruto annyi változást, annyi örömöt hozott az életébe, amit talán soha nem is lesz képes elég bőséggel viszonozni neki. De meg kell értetnie vele, meg kell mutatnia neki, milyen is a töredéke annak a csodának, amit tőle kapott.
 

- Sssh - Suttogta rekedtes hangon, miközben elvette a fiú kezét a vaginájától. - Ne csinálj semmit. Csak feküdj.
 

Látta, hogy Naruto visszakozni akar. De tényleg azt akarta, hogy megértse. Azon kívül, egy beteg gyerek csak ne akarjon hősködni vele. Mikor a fiú szóra nyitotta száját, azonnal odahajolt, s a puha ajkai közé csúsztatta nyelvét. E tettével sikeresen megtörte Naruto minden ellenállását. A csók pedig lassan átvette adójának érzelmeit, s már nem lágy vagy gyengéden simogató volt, hanem egészen vad, és szenvedélyes. Foguk időről időre összekoccant, s kezeik szüntelenül a másik testén táncoltak, azon a forró bőrön, ami eltakarta egymástól a szívüket. Pedig ha az nem lenne, valószínűleg már rég egyé váltak volna.  Bár, a test csak egy húsdarab. Mindenki nagyra becsüli, hiába válik porrá, miután az ember leélte az életét. Pedig a lélek, ó, az nem ilyen rövid életű. És az szabad. A test korlátai mintha nem is hatnának rá, képes kiszabadulni, és megkeresni azt, akit a másik felének érez. Akivel egy egészet alkot. S így, valahol mégis eggyé válhatnak. De az embert az öröm élteti. Ha megtalálta végre azt, akivel a legboldogabb lehet, mégsem elégszik meg annyival, hogy csak a lelkük egyesül. Miért okoz ekkora örömet, amikor a testük is eggyé válik? Forróbb, mint a tüzes pokol, és édesebb, mint a legtávolabbi mennyország... Elolvadsz a tűzben, amit a szenvedély lángja fűt, ugyanakkor a szívedet megszállja a béke és a nyugalom. Mint amikor hosszú idő után végre hazaérkezel, s újra megtalálod a helyed a világban. Mámoros. A kellemes bizsergés forrón, mégis jegesen cikázó elektromossággá válik, mely sebesen fut végig a testeden, miközben szomjazva iszod a levegőt, de már nem is magadtól, hanem a másik szájából... Bőröd a bőrének feszül, ujjai a testedet járják, de a lelketek az, ami igazán eggyé válik. A világ megszűnik létezni, vagy talán pont fordítva... Ti vagytok azok, akik már nem élnek, csak átalakultatok valami magasabb létformává... Egy magasabb érzelemmé. Szerelemmé.
 

- Hi... Hinata...
 

A lila hajú a fénylő verejtékcseppekkel díszített vállgödörbe hajtotta fejét, de aztán felemelte, s a kiszáradtnak tűnő ajkakhoz hajolt, hogy benedvesítse őket.
 

- Mondd még egyszer... - Lihegte a forró levegőért kapkodó szájba, miközben csípőjét hevesen előretolta, amennyire csak lehetett. - Hívj a nevemen... - Naruto hangosan felnyögött, ahogy a lányban teljesen elmerült. Kezeivel a plédbe markolt maga mellett, de az anyag kicsúszott nedves tenyeréből.
 

- Ahhh! Hi... Hina...tahh... - Naruto hátravetette a fejét, s Hinata ezt kihasználva nedves csókot nyomott a nyak vékony felületére. - Hina...tah...
 

- Még... - Suttogta, ahogy nyelvével végigsimította a kiszáradt ajkakat.
 

- Hi-Hinata... - A tempó gyorsulásával a mellkasuk is egyre szaporábban emelkedett. A forró levegő körülölelte őket, s jó úton jártak a teljes önkívületvesztéshez. - Hina... ta...
- Még! Naru... toh...
 

Nem lehet szavakba önteni az érzést. Át kell élni. A megtalálás, a birtoklás öröme, minden kétség és bűntudat, fájdalom és szenvedés, igazság és szeretet emberi mozdulatokba burkolva, s ennek ellenére, vagy talán épp ezért, megértik... A köd elönti az agyat, hatására megszűnik a világ létezni. 
 

- Hina... tah... Hi... Hinatahh... - A hang egyre magasabb, gyorsabb, szaporább... Már jön, már közel van. Az érzés, amit minden földi ember a magáénak akar tudni. - Hina... 
 

- Narutoh...
 

Az érzés, ami képes világokat romba dönteni, és újakat létrehozni. Aminek az ember meghallja a nevét, s a szíve rögtök vidámabban kezd dobolni. Legyen akármilyen rossz kedve, egy mosoly elég, hogy elültesse benne a palántát... Az érzés, ami emberré tesz bennünket. Azzá, akik vagyunk. 
 

- Hina... Hi-Hinatah... - Amiért mindenki küzd. Amit ha elérsz, már volt értelme élned. 
 

-Na.. Naru.. toh...

- Hinataaaaaaaaaa...!!!
 

- Narutoooooooooo...!!!

Boldogság...


 

*

- Egy... kutya?
 

Neji az ég felé emelte tekintetét, majd határozottan megrázta a fejét. Aztán visszahajolt a papírhoz, s folytatta a firkálást. Naruto egészen közel hajolt hozzá, s a válla fölött kukucskálva, ajkát beharapva próbált rájönni a megoldásra.
 

- Fölösleges... - Morogta unottan Hinata, miközben a tenyerével támasztotta az arcát. - Neji sosem tudott rajzolni. - A fent nevezett ennek hallatán vetett rá egy csúnya pillantást, de Naruto gyorsan meglökdöste a vállát.
 

- Ne foglalkozz vele, Neji! Csak rajzolj tovább! - Bíztatta, majd szintén küldött egy ronda pillantást a kisebbik Hyuugára. - Neki könnyű kitalálnia az összes rajzi feladatot, ha egyszer Sai a partnere.
 

Sai a nevének hallatán felpillantott, de nem fűzött kommentárt a dologhoz. Ő és Hinata közel sem ültek olyan bizalmas közelségben, mint a másik kettő, mondhatni, a korábbi feszültség még jócskán ott cikázott közöttük. Így az asztal két végébe húzódtak, amennyire csak tudtak. Neji a homokórára nézett, ami sajnos azt mutatta, már a fele idejük lejárt.
 

- Nem zavar különösebben... - Mondta Narutónak. - Hinata sem tud jól rajzolni, de látnád, amikor a mutogatást húzza... Szánalmas. - Naruto vidáman felkacagott, de aztán elkomolyodva nézett a hosszú hajú Hyuuga rajzára.
 

- Öhmm... Macska? - Jól láthatóan összeráncolta a homlokát. - Fekete macska? Mi lehet a szó...
 

Hinata felsóhajtott. Egy hónapja senki meg nem mondta volna, hogy nemsokára itt fog Activityzni a... fiújával, a bátyjával, és a bátyja újdonsült barátjával. Annyira abszurdnak hatott az egész, és mégis itt volt, a részeseként. Persze, sok abszurd dolog történt már vele az elmúlt pár hétben. Eggyel több, vagy kevesebb, már mit számít? Az viszont kifejezetten idegesítette, hogy nem lehetett Narutóval. Valószínűleg akkor vesztettek volna, elnézve a fiú eszét a dologhoz, de... Mégis szórakoztatóbb lett volna. De nem hogy nem lehetett a szőkével, még a bátyjával sem engedték! Naruto ragaszkodott hozzá, hogy mindketten "idegennel" legyenek, mert meg kell ismerniük egymást. Na persze. Talán azt várja, hogy majd puszipajtások lesznek azzal a fickóval, aki nemrég még a legfontosabb személy volt Naruto életében?! Na azt leshetik! Bezzeg a másik oldalon... Hinatának vicsorítani lett volna kedve, ahogy elnézte "ellenfeleiket". Naruto szemlátomást remekül elvan Nejivel... De mi a fenének kell olyan bizalmasan közel mennie hozzá?!
 

- Fekete macska... - A szőke hajú hümmögött, amikor Neji mosolyogva ránézett. - Összevetve a korábbi törött tükörrel... Á, megvan! - Kiáltott fel, épp abban a pillanatban, hogy éles ajtócsapódás járta át a házat. - A megoldás... - Elhallgatott, mint ahogy a szobában mindenki. Neji azonnal felállt, s már indult volna a bejárati ajtó felé, mikor az előszoba bejáratában két alak jelent meg. - Balszerencse... - Fejezte be elhaló hangon Naruto.
 

A férfi épp csak lerakta a bőröndöket a sarokba, mikor felpillantott, s észrevette a szobában dermedten ülő, Neji esetében álló, személyeket. A hosszú, lila hajú nő szemei szintén elkerekedtek, de aztán kedvesen elmosolyodott, s megelőzte a szemlátomást felháborodottan szólni készülő férjét.
 

- Neji, megkaptuk az üzenetedet, hogy hazaértél, úgyhogy siettünk mi is, ahogy tudtunk! - A hangja kedves volt, olyan igazán anyukás. Idősebb fia mellé lépett, s nyomott két csókot az arcára. De a fiú csak némán állt. - Hinata, kicsim, úgy hiányoztál! 
 

Hinatának felocsúdni sem volt ideje a váratlan sokktól, mikor érezte, ahogy anyja nekiborul, és átöleli. Orra megtelt a jól ismert illattal, ami általában nyugalommal töltötte el, de most túlságosan meg volt döbbenve ahhoz, hogy bármiféle nyugalmat leljen.
 

- És a barátaitok...? - Hinami mosolyogva nézett Narutóra, de az csak nyelt egyet. Hinata tudta, mi játszódhat le a fiúban. Sai azonban nem. Elmosolyodott, de mosolyában volt valami mesterkélt, valami hamis.
 

- Örvendek, asszonyom. - Köszönt udvariasan, a nagy mosoly közepette. Még a szemét is lehunyta hozzá. - Sai vagyok, Nejii barátja.
 

- Ó, nahát! - Hinami visszalépett férjéhez, aki még mindig szúrós szemekkel meredt a bandára. - Nem láttalak korábban itt. Vagy Londonban barátkoztatok össze?
 

- Nem egészen... - Szólt közbe Neji. Szemmel láthatóan túltette magát szülei hirtelen megjelenésén. Hinata és Naruto szemei azonban egyaránt elkerekedtek. Hinata szíve megugrott. Ha most Neji azt akarja mondani, amit gondol, akkor... - Ő az egyik legjobb, új barátom.
 

Néma csend. A feszültség szinte kézzel tapintható volt. Hinata ordítani szeretett volna. Nejinek teljesen elment az esze?! Ezt így odalökte a szüleinek?! Az apja előtt?! Az anyjával még nem is lett volna olyan nagy baj, de az apjuk... Nem nagyon szerette, ha idősebb fiuk ilyen nagy bizalommal viseltetett valaki iránt. Ugyanis meg volt tiltva, hogy bárki iránt is kötődést érezzen, mert az sebezhetővé teszi az embert. A barátok sorra csak elárulják és kihasználják egymást. A Hyuugák pedig ezt nem engedhették meg.
 

- Hogyhogy a legjobb barátod? Úgy érted... - Kezdte volna zavartan Hinami, de Hiashi hirtelen dühtől eltorzult arccal lépett elé.
 

- A legjobb barátod? A LEGJOBB BARÁTOD?! - Mennydörögte, hogy a kisebbek összehúzták magukat. - Neji, mit jelentsen ez?!
 

- Pont úgy, ahogy mondtam... - Jelentette ki az idősebb Hyuuga teljes nyugalommal, mintha nem is érzékelné apja rémisztő auráját.
 

- ÉS Ő KI?! - Ordította magából kikelve Hiashi, miközben Narutóra mutatott.
 

Hinata dermedtsége erre elmúlt. Védelmező ösztön támadt fel benne, így felállt a széktől, s az asztal másik oldalához sétált, Naruto mellé. A lénye egyik része üvöltött, hogy találjon ki valami hazugságot, de... Nem akarta titkolni. Szereti Narutót. Na és? Megérti a szüleit, mert elég sokkoló lehet arra hazatérni, hogy mind a két gyerekük ellenszegült a tanításaiknak... Nejivel még az apjuk se nagyon mer zúgolódni. Akkor vele sincs joga. Ami viszont a nagyobb baj, az Hinami. Nem mintha féltené az anyjától a szőkét, mert tudta, ha túlteszi magát az első sokkon, Hinami valószínűleg elfogadja őket. De... Itt most nem akárkiről van szó. Hanem Kushina fiáról. Naruto arca egészen lesápadt a rá szegeződő szemek kereszttüzében. De mégis, kék szeme az előtte nem sokkal álló asszonyon pihent, s Hinata tudta, milyen gondolatok járnak a fejében. Végül Naruto mellé lépett, s a vállára tette a kezét, miközben lila szemeit apja gyilkos tekintetébe fúrta.
 

- Ő az én pasim! - Nyomta meg a szót. 
 

- A micsodád...?!!! - Hiashinak szemlátomást sok volt. Előbb elhűlve nézett kisebbik gyermekére, majd Narutóra pillantott. - Neji, Hinata, mi a fene történt itt?!!!
 

Hinami azonban finoman megérintette férje vállát, ezzel nyugalomra intve. Ő is jól láthatóan zavarban volt, de kikerekedett szemekkel nézte Narutót, miközben tétován közelebb lépett hozzá. Hinata látta, hogy anyja keze megremeg. Sejtette az okát. Naruto tényleg nagyon hasonlít az apjára...
 

- Te...? - Suttogta halovány hangon Hinami. Naruto nyelt egyet, aztán zavartan mosolyogni próbált. Nem nagyon ment neki.
 

- Örvendek... - A hangja szinte elcsuklott. Gyorsan megköszörülte a torkát, aztán újra megpróbálkozott egy mosoly-félével. De szemei egészen más érzelmeket tükröztek. - Uzumaki Naruto vagyok...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés