– Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, és a beszédben szünet van közöttük, amit vesszővel jelzünk:

Németh Pétert, a szomszédomat kereste.

A polgármesternek, Komáromi Pálnak a javaslatára betonjárdát építenek.

– Ha az értelmező távolabb kerül az értelmezettől, a vesszőt közvetlenül eléje tesszük:

Csak neki szóltam, a barátomnak.

– Ha az értelmező után is szünet van a beszédben, mögéje is tehetünk vesszőt:

Anna, a leánya, varrni tanult. Kertjük díszét, egy öreg diófát, az éjszakai vihar kidöntötte.

Az ilyen közbevetésszerű értelmezőt olykor nem vesszőpárral, hanem gondolatjelpárral (esetleg zárójelpárral) különítjük el:

A baleset sérültjét – a motorkerékpárost – kórházba szállították.

– Ha a kitüntetést, fokozatot, minősítést, rangot jelentő, gyakran határozott névelőt is tartalmazó szerkezet mindkét főtagja ragozható, akkor a személynév után ilyenkor vesszőt teszünk:

Balla Erzsébetnek, Kossuth-díjas írónőnknek

Dömötör Béla, az irodalomtudomány doktora

– Ha csak a végén ragozható a szerkezet, akkor a személynév után nincs vessző:

Mózes Pál nagykövetet

Szép Izabella PEN-emlékérmessel

– Ha az értelmezett szó vagy az értelmező a "maga" vagy a "mind" névmás, nincs szükség vesszőre:

Magát Bartókot hallottuk a hanglemezről.

A sok pásztor mind muzsikál.

– A szünettel elkülönülő értelmezőszerű, valamint a mondathoz lazán hozzátoldott határozók elé vesszőt teszünk:

A könyvet az íróasztalára, a lámpa mellé tette.

Nagybátyám szombaton érkezett meg, a feleségével együtt.

6.) Szervetlen mondatrészek elé és mögé:

– Megszólítás:

A mondat elején vagy végén álló megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többi részétől: 

Gyerekek, nézzétek csak!

Nagyon vártalak már, édes fiam.

– Ha a megszólítás beékelődik a mondatba, eléje is, mögéje is vesszőt teszünk:

Most pedig, barátaim, rátérünk a dolog lényegére.

Tudod-e, Sándor, a kötelességedet?

– A legtöbb indulatszó esetén

Vesszőt szoktunk tenni az indulatszók után, illetőleg elé. Az indulatszókat vesszővel különítjük el:

Jaj, eszem a lelked!

Hova megy, hé!

Fiatalságunk évei, haj, messze szálltak!

– Ha valamely indulatszó után a "be" vagy a "de" nyomósító szó következik, az indulatszó és a nyomósító szócska közé csak akkor teszünk vesszőt, ha a mondat hangsúly- és szünetviszonyai ezt megkívánják:

Ejnye be megjártam! és

Ejnye, be megjártam!

Jaj de elfáradtam! és

Jaj, de elfáradtam!

7.) A gondolatjelhez és a zárójelhez hasonlóan közbevetést is kifejezhet

– Az olyan szót vagy szókapcsolatot, amelyet közbevetésként ékelünk be a mondatba, vesszők, gondolatjelek vagy zárójelek közé tesszük:

István, sajnos, nem tud eljönni.

Bátyámat, a baleset tanújaként, többször is kihallgatták.

Új találmányát – természetesen – azonnal szabadalmaztatta.

– A "mint" kötőszó sokszor beszédszünetekkel határolt közbevetést vezet be:

Ádám barátomat, mint mérnököt, a műszakiakhoz osztották be.

Ádám barátomnak – mint kiválóan képzett mérnöknek – az átlagosnál magasabb a fizetése.

Péter, mint említettem, beteg lett.

A vesszőt ki kell tenni:

– ha bármelyik állítmánynak saját vonzata van:

A résztvevők táncoltak, és ősi jelképeket viseltek.  -) Itt az „ősi jelképeket” a kötelező bővítmény, a vonzat.

– még akkor is, ha a vonzat nincs kitéve:

Bement (a boltba), és megvette (a könyvet).   -) Bement, és megvette.

– és akkor is, ha a második tagmondat bármi okból hiányos:

A bíróság szakvéleményt kér annak bizonyítására, hogy fennállt-e ez a kóros pszichés állapot, vagy sem.

A király lejött, és a nagyúri rendek.

Nem teszünk vesszőt az alábbi esetekben:

– Az állítmányoknak nincs saját vonzatuk: azaz ha van, az közös:

Állt és nézelődött.

Megunja és leveti az egyenruhát.

– Névszói állítmányok esetén, ha egyiknek sincs saját vonzata, és a második nem hátravetés:

A pislogóhártyának köszönhetően a szem állandóan nedvesen tartható és tisztítható a portól.

– Az állítmányok párhuzamos szerkezetet alkotnak, és tisztán kapcsolatos viszony van közöttük:

Nem tudta eldönteni, hogy iskolába menjen vagy otthon maradjon.

– Ha két állítmány közös bővítménye a második állítmány után szerepel, nem tesszük ki a vesszőt, még ha van is saját bővítményük:

Zoli nagyon komolyan fogta fel és kitűnően oldotta meg a feladatot.

Fakultatív a vesszőhasználat az alábbi esetekben:

– Ha két állítmánynak saját bővítménye is van, közös bővítményük azonban az első állítmány előtt szerepel:

Attila könyvborítókat tervezett(,) és illusztrált képekkel.

– Ha két állítmánynak saját bővítménye is van, közös bővítményük azonban a második állítmány után szerepel, és ez a bővítmény alany:

Összevissza repkedtek(,) és fülsiketítően csiviteltek a madarak.

– Ha az állítmányoknak saját alanyuk van, de közös bővítménnyel is rendelkeznek:

A tanár feladta(,) és a tanulók megírták a házi feladatot.

Tudom, hogy ez így egyszerre sok, de úgy gondolom, attól még lehet hasznos. Általában megírok egy fejezetet, kinyomtatom, és utána szoktam átnézni a szöveget, vagyis magamnak lektorálom le. Ha valami nem tiszta, hogy most oda tegyek vesszőt, vagy se, akkor előveszem ezt a kis jegyzetemet, és puskázom belőle. Ha még így sem vagyok biztos benne, akkor még mindig ott az utolsó mentsvár, a gugli.