Felhívnám mindenki figyelmét arra, hogy ez egy saját vélemény, egy szerkesztéssel foglalkozó szakember nem feltétlenül értene egyet. Amit leírok, azt mind a saját tapasztalom alapján teszem, nem törvény, ezért garanciát sem tudok rá vállalni.

Úgy gondoltam, hogy az első bejegyzésnél ne ugorjunk rögtön a mély vízbe, inkább kezdjük teljesen az alapoknál. Ezt a bejegyzést amolyan kis bemelegítésnek, ízelítőnek szánom.

Azokat a tipikus hibákat fogom leírni, amikkel saját magam találkoztam az elmúlt három éves írói "pályafutásom" alatt, vagy a lektorom nagy nehezen belém vert, olvastam valahol, esetleg egy írástechnikai könyv ajánlotta.

Próbálom összeszedni azokat a dolgokat, amik nem elméleti síkon futnak, hanem kimondott technikai apróságok, trükkök, melyeket bárki könnyedén megtanulhat. Persze, kezdetben nagyon oda kell figyelni, hogy a "szabályokat" betartsuk, de ahogy egyre többet ír az ember, úgy válik minden teljesen egyértelművé, egyszerűvé, míg a legvégén már reflexből fog jönni.

Az első tanácsom minden írónak: TAKARODJ LE A NET-RŐL!!!

Hogy miért ezzel kezdem? Mert ez a legeslegfontosabb! Ez alól ne keressen senki kibúvót, mert NINCS!

Olyan nem létezik, hogy odaülsz a géphez, hogy te most írni fogsz, DE előbb megnézem a leveleim. Aztán rájuk lestél, és be is zártad a világhálót. Ha hiszel a mesékben, akkor az előbbi mondatom igaz, ha viszont már felnőttél, akkor saját magad is rájössz, hogy ez szinte lehetetlen. Ha felmentél a netre, abból már nem lesz írás. Ezt biztosan tudom, mert saját magam tapasztaltam.

Kezdjük a helyesírással

1.) Párbeszéd

Pár írótársnál körbeérdeklődtem, hogy mik azok a helyesírási problémák, amikkel meg szoktak küzdeni, amik nehézséget okoznak.

A legelső, amit a legtöbben említettek, az a párbeszéd. Sokan megijednek tőle, pedig nem kell, mert ha rájövünk a logikájára, akkor már simán fog menni.

Példamondatok által mutatom be a helyes párbeszéd írását.

A párbeszédet MINDIG gondolatjellel kezdjük. Nincs kivétel! Nincs de, ha, és akkor kifogások.

Gondolatjelet a Ctrl és a minusz jel egyidejű lenyomásával tudunk létrehozni.

Egy egyszerű példa: 

- A cica játszik.

Ebben nincs semmi nehézség. Gondolatjel, és írhatjuk is, hogy mit mondott a szereplőnk. A mondat végére pedig kitesszük a mondatvégi írásjelet.

Akkor bonyolítsuk egy picit:

- A cica játszik - mondta Józsi bácsi.

Itt már változik a helyzet. Ugyanúgy gondolatjellel kezdünk, de a kijelentés végére nem teszünk pontot. Helyette szóköz, majd egy újabb gondolatjel, újfent szóköz, és utána írjuk a kommentárt, melyet ebben az esetben kisbetűvel írjuk. A mondatvégi írásjel a kommentár mögött van.

A kérdőjelet, felkiáltójelet kiírjuk, de a kommentárt akkor is kisbetűvel kezdjük.

Egy példa erre:

- Gyere már! - kiabálta Emese.

Akkor nehezítsünk még egy picit:

Ebben az esetben a kommentár a mondat szerves része, ezért kisbetűvel kezdjük, nincs pont a végén, és a vessző a kommentár végére kerül.

A következő lehetőség:

- Az a baj, hogy én nem vagyok olyan szép, mint Luca. - Anita keserűen ingatta a fejét.

A közlés végén kitesszük a pontot, és nagy betűvel kezdjük a kommentárt. Ezt a megoldást, akkor alkalmazzuk, ha a kommentár önmagában is megállja a helyét, mint egy mondat.

De ha azt írom:

- Az a baj, hogy én nem vagyok olyan szép, mint Luca - ingatta a fejét keserűen Anita.

Ekkor már változik a helyzet, mégpedig a szórend miatt. A közlés mögött nincs pont, csak a kommentár után. Sokat számít a szórend, ami egy pici odafigyeléssel megtanulható.

És az utolsó lehetőség:

- A szereplőink balhéznak. - A rendező hátra sem nézett, miközben beszélt. - Minden hétre jut egy hiszti.

A párbeszéd első fele egyszerű esett, de itt nincs vége. Az első közlést egy ponttal zárjuk, majd az azt követő kommentárt nagybetűvel kezdjük, és azt is ponttal zárjuk. Ezután az újabb közlést nagybetűvel kezdjük, aminek a végén szintén pont van.

2.) Legtöbbet elrontott szavak

Gondolok itt például:

- először

- kisebb

- muszáj

Most csak három példát írtam, de ennél jóval több van. Ha nem vagy biztos benne, hogy jól írtál valamit, akkor segítségedre lehet a Word helyesírás ellenőrzője.

DE, és itt nem véletlen írtam nagy betűvel a "de" szót. A Word nem nézi/érzékeli a szövegkörnyezetet, hanem csak magát az adott szót. Még egy hibája a programnak, hogy sok helyen zölddel aláhúzza a szavakat, mert szerinte oda vesszőt kell tenni. Ez nem minden esetben igaz. Ne menjetek fejetlenül a szövegszerkesztő után. Mindig legyen a kezetek ügyében egy Magyar helyesírási szótár (röviden: Mhsz).

Sokszor találkozom a világhalón olyan cikkekkel, ahol szívem szerint odaírnám, hogy: Mhsz-t a cikk írójának.

Egy kis érdekesség, amit kipróbáltam, és nálam működik:

Ha például leírod a Word-be, az elálmosodott igét, így: elálmosodót, akkor azt nem jelöli be, mint hibát. Ezekre figyeljetek oda.

Ha olyan  lusták vagytok, mint jómagam, és nincs kedvetek elővenni a Mhsz-t, akkor itt egy link, ahol le tudjátok ellenőrizni magatokat:

Szavak helyesírása

Még egy utolsó gondolat ehhez a részhez:

Többen keverik a helység, és a helyiség szó jelentését.

A helyiség, az egy szoba, konyha, stb.

A helység az egy falu, város stb.

Ezt érdemes megjegyezni, mert nem egyszer találkozzunk vele írás közben.

3.) Itt az "n", hol az "n" játék

Amikor beszél valaki, akkor nem is igazán figyelünk oda a ragokra. Pedig az írásnál ez nagyon is fontos dolog. Ilyen a határozórag, konkrétabban:

 -ba, -ban, -be, -ben.

Most elkezdhetném magyarázni a nyelvtant, de arra megvannak a könyvek. Egyszerűen meg lehet állapítani, hogy egy szó végére mi kerüljön. Csak két kérdést kell ismerni.

Vegyünk egy főnevet:  szoba

Ha arra a kérdésre válaszol a főnevünk, hogy hova?, akkor a szó vége: -ba,-be

Ha arra a kérdésre válaszol, a főnevünk, hogy hol?, akkor a szó vége: -ban, -ben

A példánál maradva:   szoba

Hol? - szobában

Hová? -szobába

Egy mondatba beépítve:

Juci néni a boltban vásárol.  -itt a szó a hol? kérdésre ad választ.

Juci néni a boltba megy.       - itt a szó a hova? kérdésre ad választ.

Lektor

Azért tettem a lektort a helyesíráshoz, mert úgy gondolom, hogy szervesen kapcsolódik hozzá. Először is tisztázzuk, hogy ki az a lektor, szerkesztő, korrektor, és mit csinál.

Engedélyt kértem, és kaptam Nádasi Krisztől, hogy a Hogyan írjunk könyvet? című művéből idézhessek. Saját magam, személyesen tőle vettem meg ezt a könyvét, és rengeteget tanultam belőle, sokat segített, és segít a mai napig. Ha valamiben kételkedem, akkor előkapom, és már meg is van a válasz. Aki teheti látogasson el az oldalára, mert remek ötleteket, és hasznos tanácsokat szokott adni.

Krisz honlapja: Nádasi Krisz

"Lektor: az a személy, aki összefüggéseiben nézi a könyvedet (szerkezeti változtatásokat javasol). Ha ő szakmai lektor, akkor egy adott témának való szakmai megfelelést néz (például amikor a krimidet átnézeted egy valódi nyomozóval)."

Szerkesztő: az a személy, aki a logikai bakikat, nyelvtant, mondattant ellenőrzi a kéziratban.

Korrektor: az a személy, aki a helyesírási és központozási hibákat javítja."

Persze a lektor, a szerkesztő, és a korrektor sem ingyen dolgozik. 

Mondok egy példát:

A Publio kiadónál egy könyv lektorálását, egy előzőleg elkészített lektori véleményhez kötik.

A lektori vélemény ára 59.900 Ft.

Ezután van lehetőséged arra, hogy skypon átbeszéld a jelzett hibákat egy lektorral. Ez óradíjas, egy óra 14.900 Ft.

Ha nem hiszed, akkor itt van két link, és magad is utána olvashatsz:

Lektori vélemény

Lektori konzultáció

És most vonatkoztassunk el egy picit a szakmai résztől:

Vannak olyan emberek, akik szakmai szemmel nézve a  korrektor, és a próbaolvasó kategóriájába esnek, de kezdő írói körökben csak lektoroknak hívják őket.

A szárnypróbálgató írók körében azt az embert nevezik lektornak, aki átnézi az író fejezeteit, és bejelöli a helyesírási hibákat. Ha megkéred, és nagyon jó fej, akkor a tartalmi, stilisztikai, logikai stb. hibákat is jelzi neked. Azért írom, hogy jelzi, illetve bejelöli, és nem kijavítja, mert az nem az ő feladata, hanem az íróé. Emellett a kedves szerzőnek mindent el kell követnie annak érdekében, hogy minél kevesebb hibával adja át az írását a lektorának.

Őket a facebookon, írói oldalakon, illetve írói oldalak fórumán találod. Nagyon szívesen segítenek neked ingyen, bérmentve, úgymond puszira. A saját idejükből teszik ezt, és semmi ellenszolgáltatást nem kérnek. Ezért nagyon meg kell becsülni őket.

Ha segítségre lenne szükséged, de nincs pénzed, akkor keress meg egyet közülük.

A menet a következő:

Felveszed vele a kapcsolatot, például írsz neki egy e-mailt. Ebben leírod, hogy a segítségét szeretnéd kérni, mit írsz, milyen műfajban, milyen zsánerben, egy fejezet körülbelül hány oldal (itt Word A/4 - ről beszélünk), milyen időközönként frissítesz, és hogy elvállal-e?

Ekkor még ne küldj neki semmi mást (például a történeted első fejezetét). Ha elküldted az e-mailt, akkor vársz. Türelmesen. Ne írj rá még ötször, hogy megkapta-e, él-e még stb.  Jó esetben visszaír, és segíteni fog neked. Ekkor beszélitek meg a részleteket.

Ezek többfélék lehetnek, én most azt írom le, hogy nálam hogyan működik. Egy kis gyorstalpaló:

1.) Kész a fejezet, megkérdezem, hogy átküldhetném-e, és ha igen, akkor mikor? Aztán várok. Türelmesen.

2.) Válaszol, hogy mehet, és hogy mikor.

3.) Átküldöm a részt, és megbeszélünk egy időpontot, hogy mikorra végezz vele.

Tegyük fel, hogy egy hetet mond. Akkor lehetőleg az alatt az egy hét alatt nem zargatom, zaklatom, hogy mi van már. Persze, szoktam vele beszélgetni, mert a több éves ismeretségünk alatt össze is barátkoztunk. Bármiről beszélek vele, kivétel az átküldött iromány.

Letelik az egy hét, de sehol a történetem. Akkor várok még pár napot, mert ő is ember, bármi közbejöhetett neki. Ha az is eltelt, akkor kérdezzek rá. Volt olyan, hogy egyszerűen elfelejtette. Ekkor azt ígérte, hogy kb. két-három óra, és küldi. Így is történt. Hidd el, hogy becsületesek.

4.) Visszakaptam az írásom, amin bejelölte a hibáimat. Kijavítom, és visszaküldöm egy utóellenőrzésre. Megint várok. Türelmesen.

5.) A legvége az, amikor szól, hogy mindent rendben talált, és azt mondja, hogy "mehet". Akkor érett meg a szövegem/írásom/művem arra, hogy feltegyem a blogomra, a facebook oldalamra, írói oldalakra.

Ez alól kivételek a blogon látható bejegyzések, de azon kívül minden írásomat, legyen szó cikkről, történetről, versről, prózáról, szóval mindent átküldök neki.

Néha örül nekem, amikor egy-egy kisebb akciómmal boldogítom. Ilyen eset volt például, amikor hajnali fél négykor találtam meg, hogy délután négyre kellene az adott mű, mert beneveztem egy versenyre, és kicsit elcsúsztam a határidővel.

Egy apró kiegészítés:

Nálam a javítás úgy zajlik, hogy a szövegben piros színnel jelöli a hibát, esetleg odaírja mellé, hogy mi a probléma. Kék színnel a szóismétlést, és lilával a logikátlanságokat.

Nekem ez bevált, mert sokat tanultam belőle.

Egyelőre ennyi lett volna az első bejegyzés, remélem nem untattam senkit, és mindenki talált magának egy kis információmorzsát, ami a hasznára vált.

A következő bejegyzés témája a szóismétlés, a szereplők gondolatainak a szövegbe ágyazása, és lehet, hogy még ideveszem az írói stílus ugrálását is.

Köszönöm, hogy elolvastátok!