SAKURA
– Tűnj innen! – ordibálta torkaszakadtából Naruto.
Hangja kétségbeesetten cikázott az apró sikátorban, miközben én tehetetlenül néztem végig, ahogy az ismeretlen férfi rászegezi a pisztolyát, majd golyó találta teste hangos puffanással a jéghideg aszfaltra csattan.
– Most te jössz kis lány! – nevetett felém a gyilkos, majd őrült pszichopataként felém tartotta a pisztolyát.
– Én, én… – reszketve támasztottam a térdeimet, miközben könnyeim potyogtak Naruto megtépázott teste mellé.
– Félsz? Pedig a halál megment ettől a nyomorult élettől! – közeledett felém.
– A halál? – kérdeztem elcsukló hanggal.
Becsuktam a szemem, vártam a halált. Nagyon féltem. Elsült a fegyver, de a fájdalom nem érkezett vele. Ennyi lenne? Tényleg ilyen könnyed a halál?
– Megvédelek – suttogta valaki, miközben felemelt.
Félve nyitottam ki smaragdjaimat, megmentőmre is görcsös félelemmel pillantottam. Éj fekete szemei és sötét fürtjei voltak, de az arcát nem tudtam megjegyezni.
Leizzadva és zilálva ébredtem fel a rémálmomból. Az óra öt óra ötvenhét percet mutatott. Ismét. Feltápászkodtam, gyorsan letusoltam, kisminkeltem magam, felkaptam valami hordható gúnyát, majd kezemben egy szendviccsel elindultam a buszra.
– Szia Saku! – ölelt át mindig vidám barátnőm, Ino. – De nyúzottnak nézel ki!
– Megint arra keltem, egyszerűen nem hagy nyugton, újra és újra álmodom – hajtottam le a fejem.
– Nézd! Ott jön Naruto! Még sem kell busszal mennünk – csapta össze a tenyerét Ino, majd leintette a rókavigyorú barátunkat.
A piros Mazda lassan állt meg a suli előtt. A fiú óvatosan parkolt le egy autó és egy oszlop közé, majd felaraszoltunk az osztálytermünkbe.
– Saku nem baj, ha beülök Kiba mellé? – kérdezte kiskutya szemekkel Naruto.
– Semmi baj – legyintettem, majd magányosan leültem a helyemre.
Régen minden jobb volt, amíg Ino is a mi osztályunkba járt. Sosem éreztem egyedül magam, nem mintha most okom lenne panaszkodni, de rosszul esik Narutótól, hogy mindig beül a fiúk mellé, ha valakinek hiányzik a padtársa.
– Jó napot! – jött be osztályfőnökünk a terembe. – Rendhagyó módon ma én tartom Sarutobi helyett az órát – igazította meg sötétített szemüvegét. – Itt az új diák, akiről beszéltem múlt héten.
Az új fiú, bemutatkozása szerint Sasuke elképesztő aurával rendelkezett. Egyszerre volt hűvös, tekintélyparancsoló, de nyugtató is. A lányok megbabonázottan vizslatták izmos karjait, széles vállait. Még sosem láttam ilyen helyes pasit, pedig Yahiko, ismertebb nevén Pain, aki a volt szerelmem, egész lenyűgöző mai napig.
– Ülj ahova szeretnél – hallatszódott Ebisu-sensei hangja.
Sasuke lassú, de nem vonszolt léptekkel kerülte ki a padokat, majd mellém dobta le magát. Néhányan rosszálló pillantásokat küldtek felém, köztük Naruto is.
– Szia – suttogott új padtársam. – Mi a neved?
– Sakura – vágtam rá határozottan.
– Mesélsz magadról? – kérdezte újdonsült padtársam.
– Nem – utasítottam vissza. Nem akartam, hogy valami hülye picsának nézzen. Meg amúgy is, mit tudnék neki mesélni? Unalmas vagyok.
– Rendben – sóhajtott. – Mit szeretsz csinálni?
- Sok mindent.
– Akkor mi a hobbid? – tudakolózott továbbra is.
– Lovagoltam – válaszoltam szomorúan, pedig nem akartam, hogy meghallja az elkeseredettséget a hangomban.
– Miért hagytad abba?
– Erre nem akarok válaszolni – tördeltem az ujjaim. – Titok.
– És mit kell rólad tudni? – próbálkozott ismét, mintha gyóntatófülkében lettem volna.
– És rólad? – vágtam vissza. Kezdett elegem lenni ebből a beszélgetésből, szerettem volna figyelni Ebisu óráján, mert amúgy sem megy a fizika.
– Te mit csinálsz? – csodálkozott el a padtársam, amikor rálesett a füzetemre. – Ezt a példát nem így kell kiszámolni.
– És okos tojás hogyan?
– De felvágták a nyelved. Nem így az biztos – fonta keresztbe a karjait, miközben hátradőlt a székkel.
– Akkor mégis hogyan? – emeltem rá a tekintettem. Nem kellett volna. Ónix szeme mágnesként vonzotta az enyémet, egy pillanatra teljesen kizökkentett a valóságból.
– Megmutatnám, ha nem lennél ilyen – motyogta elégedetten.
– Ilyen? – mondtam hangsúlyosan ezt a rövidke szavat.
– Búrabaszott – mosolygott rám. – Ne aggódj, vicc volt – fogta meg a ceruzám, majd néhány röpke perc alatt megcsinálta a szóban forgó példát.
– Köszi – mosolyodtam el néhány másodpercre.
– Már azt hittem nem tudsz mosolyogni – jegyezte meg Sasuke. – Még jó, hogy tévedtem.
– Mit akarsz ezzel mondani? – jöttem dühbe.
– Csak hogy szép vagy, amikor mosolyogsz.
– Szép mentés – nevettem el magamat.
Szünetben Inóval találkoztam. Szőke barátnőm alapos beszámolót követelt tőlem.
– És a legrosszabb, hogy nyomoréknak gondol – hadonásztam a kezeimmel. – Nem akartam hülye picsának látszani, erre búrabaszottnak gondol.
– Szerintem meg foglalkoztatod – vonta le Ino következtetésként. – Ne aggódj! Annyira nem lehet szar a helyzet! – lökött oldalba a könyökével.
– De ez az! – sóhajtottam.
– Sziasztok lányok! – csellengett hozzánk Temari. Kicsit nagyon furcsállottam a jelenlétét, hisz utál minket. – Sakura, kotródj el Sasuke mellől – sziszegte a kontyos lány.
– Tessék? – szaladt ki a számon.
– Megkeserítem az életed – fenyegetett.
– Hagyd békén, nem kell a műsor. Amúgy is tudtommal van barátod – állt ki védelmezően Ino.
– Az öcsémnek vannak tervei vele, úgy hogy jobban járódsz, ha elhúzol onnan – tornyosult fölém Temari. – Sziasztok!
A lány sziluettje gyorsan távolodott, én még mindig sokkosan álltam ott.
– Miket beszélt ez? – néztem Inóra válaszokra várva.
– Gaara meleg – mondta halkan, nehogy bárki is meghallja. – De jobban járódsz, ha úgy csinálsz, mintha nem tudnál erről.
– Én lassan megyek – öleltem magamhoz a táskámat, majd befordultam a termünk felé vezető folyosóra.
Kikerülve a kígyózó tömeget ismét Temarival találkoztam.
– Apropó, ajándék! – vigyorgott rám, majd egy váratlan mozdulattal leöntötte a fehér fölsőmet Colával.
– Köszi, ez szívig hatolt – rivalltam rá.
– Csak nehogy megfázz! Ilyen hidegben nem jó, ha az ember vizes cuccokban jár – tette a vállamra a kezét a hajam egy részét megmarkolva.
– Elengednél? – próbáltam ellökni magam mellől. Nem tetszett a szituáció.
– De beleakadtam a hajadba! – jelentette be empátiát színlelve. – Tayuya segítenél?
Temari hűséges kutyája ollót csattogtatva lépett elénk, miközben terrorizálóm már két kézzel tartott. Semmit sem értettem, hogy miért történik ez velem, és felbaszott, hogy a körülöttem lévők, akik segíthettek volna mind leléptek a színhelyről. Rózsaszín tincseim egy része a padlón végezte, miközben ez a két cafka édes szájízzel röhögött rajtam.
– Engedd el – hallatszott egy utasító hang, aminek hatására a lányok gyáva féregként futottak el.
– Köszönöm Sasuke – motyogtam mire védelmezően átölelt. Szipogni kezdtem, mert megalázottan és kiszolgáltatottnak éreztem magam.
– Bántanak? – kérdezte halkan, miközben lassan, de biztosan megnyugodtam a karjaiban. – Tessék – adta rám a pulóverét.
SASUKE
A terembe beérve egy szőke idióta gyerek ült a helyemen, lába pedig az asztalon pihent. Gondolom a cuccaimat is ő túrta félre. Oltalmazva tereltem Sakurát, aki hálás pillantásokat intézett felém.
– Haver? – emeltem fel a szemöldökömet. – Nem rosszból, de itt…
– Ez sosem volt a te helyed és sosem lesz! Értetted? – intézte felém szavait. – Sakura mi a szar ez rajtad? – ámult el, mutatóujjával pedig a pulcsimra mutatott.
– Fáztam és Sasuke rám adta – halvány mosolyt erőltetett az arcára, de igazából reszketett, arcára pedig fekete érzelmek vetültek.
– Odaadom az enyémet, de ezt az Uchiha szutykot vedd le! Komolyan evvel a nyomorult ficsúrral mutatkozol? – dorgálta az aprócska lányt, aki egyre-egyre kisebbre húzta magát össze, míg el nem veszett a pulóveremben. Nyugtatóan simogattam a hátát.
– Most kussolj be – szűrtem a fogaim között.
– Jelenetet akarsz? Kíváncsi lennék, hogy simítaná el ezt apád – vigyorgott a bajsza alatt.
– Nem tudom ki vagy, és mit képzelsz magadról, de rohadt idegesítő vagy. Le szeretnék ülni – játszottam diplomatikus lapokkal.
– Nekem Saku a padtársam, úgy hogy kereshetsz új helyet magadnak!
– Akkor miért nem vele ültél? – kérdeztem egy cinikus mosoly keretében.
Naruto hirtelen felemelte a valagát a székről, majd behúzott egy jobb horgost. Éltem át ennél sokkal rosszabbakat, amikor a bátyámmal, Itachival bunyóztunk.
– Uzumaki Naruto! – szipogott Sakura. – Elegem van, hogy jelenetet rendezel! Így is engem néz mindenki! Milyen jogo…
– Uzumaki? – lepődtem meg. – Tudom ki vagy – suttogtam, hogy csak ő hallja. – Én nem pattognék így – húztam ravasz mosolyra a szám. – Ha akarod, ülhetsz Narutóval – mosolyogtam Sakurára.
– Veled akarok, Sasuke.
INO
Csöngetéskor alig vártam, hogy találkozhassak Sakurával. Szokás szerint a suli előtti kis padon vártam rá, mint minden egyes nap, amikor szélsebesen táskájával a kezében futott felém. Eltorzult arcát sötétkék kapucnival takarta, lefelé görbülő szájából ítélve jó szar napja lehetett. Meg sem vártam, hogy hozzám érjen, felálltam és hatalmas ölelésre tártam karjaimat.
– Jaj Ino! – lépett elém, majd gyorsan átölelt, és sietősen továbbindult. – Menjünk haza.
Sakura előttem szegte az utat, igazi hurrikánt csapva maga mögött.
– Csajszi, hova ilyen sietősen? – kérdeztem.
– Haza – ismételte el újra.
– Kié ez a pulcsi? – kíváncsiskodtam tovább. Barátnőm hátán egy piros-fehér legyező virított, a tőle több számmal nagyobb ruhadarabban pajzsként bújt el.
– Sasukéé – válaszolta tömören.
– Miért sietünk így? – rántottam vissza heves sétájából a rózsaszín hajút. Lendületemmel együtt a kapucni is lecsúszott róla, felfedve a keserű látványt. Elborzadtam.
– Miért nézel így? – bukott ki, szemeibe pedig könnyek szöktek. – Veled mi történt? – fogtam ujjaim közé a megtépett tincseit. Fogadni mertem volna, hogy Temari esett neki. De ez nem túlzás kicsit?
– Temari és Tayuya megleckéztettek kicsit – vallta be elkeseredetten. – Elmesélem.
Elszörnyedve hallgattam végig a lányok terror cselekményét, amivel ráhozták a frászt is Sakurára. Sajnáltam barátnőmet, de nem a külsőségek miatt. Igaz, hogy a derékig érő hajából egy aszimmetrikus förtelmes, fele oldalon vállig, másik oldalán pedig hátközépig érő valamivé. Nem csak a haját nyírták meg, hanem az önbizalmából is kivághattak egy jókora darabot, ami már eddig is elég kicsike volt.
Sakurát végül hazakísértem, majd felajánlottam, hogy átalakítom. Igen, épp itt az ideje, hogy tényleg a sarkára álljon. Eleget sírt, eleget alázkodott meg, eleget bántották.
– Hidd el, egy új Sakurát varázsolok belőled! – bíztattam a fürdőszobájukban.
– Nem fog menni – szontyolodott el. – Nem tudsz mit kezdeni velem. Minden tekintetben lapos vagyok, kivéve a plakát méretű homlokomat. Meg ha véletlenül top nőt is varázsolsz belőlem, a szerencsétlenségemmel nem tudsz mit kezdeni.
– Ha ilyen nyomorultságokat beszélsz levágom a nyakad a helyéről! Hülye vagy? – akadtam ki. – Igenis jó az alakod, még ha laposnak is tartod magad. Nem minden fiú őrül meg a nagy halmokért, meg amúgy is… Nem csak szép vagy, de még okos és kedves is. Miért nem fogadod el magad?
SASUKE
– Itachi, te ezt nem érted – emeltem számhoz a tigrises bögrémet, amibe a proteinem és tej volt keverve. – Még én sem értem.
– Tudom, hogy nehéz ez neked, de fogadd el. Mások vagyunk, mint a többi. Nem barátkozhatsz akárkivel és nem szűrheted össze a levet akárkivel, főleg Narutóval nem – magyarázta a bátyám. – Ebbe születtél bele.
– És ha nem akarom? Semmi értelme – meredtem magam elé.
– Nincs választásod – kelt fel az ágyamról Itachi, majd egy tompa kattanás jelezte, hogy elhagyta a szobámat.
Megint a levegőben elsüvítő golyókról és motoros üldözésről álmodtam. Álmomban egy teljesen másik Sasuke voltam, aki kegyetlen harcos. Nem is. A jó szó rá a gyilkos. Gyilkos. Később már fekete zsákba csomagolt hullákat rugdosva tettem meg az utat a kikötőig. Apám diadalmasan mosolygott, majd intett nekem. Vészesen közel jártam az öreghez, de végig libabőrös volt a karom, pedig egy gyilkos voltam. Ezek után hatalmas fénycsóva világította be az egész látóteremet, két véres kezem között pedig anyám legyezőjét tartottam. Halk sikolyok hallatszottak a háttérben, valaki pedig a nevemet szólongatta. Az apró legyezőt félre dobtam a hulla tömegbe, majd a vízen átgázolva rohantam egy betontömb felé. Feltéptem az ajtót, az apró szobát pedig mindenhol vér lepte, és egy homályos alak körvonalai rajzolódtak ki.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
