A kocsiban ülve vártam, hogy megérkezzünk a vasútállomásra, és találkozzak a régi barátaimmal. Fülemben a füles, és hallgatom a kedvenc zenéimet.

– Amaya! Amaya! – szólítgat édesanyám, mire felé fordulok, s leveszem a fejemről a fülest.

– Igen? – kérdezem.

– Minden megvan? Ruha, hálózsák, zseblámpa, fogkefe, fogkrém...

– Igen, minden megvan! – vágok a szavába, majd újra a zenébe temetkeztem.

Egész út alatt csöndben voltam, és az út vége felé elő is kaptam a gólyatáborról szóló ismertetőt. A tábor kétnapos lesz, tehát egy éjszakára megyünk. Meg fogunk tanulni egy gólyatáncot, meg lesznek valamilyen osztályerősítő programok és sport verseny. Ne felejtsük el az éjszakai bátorság próbát sem. Hát… Igen! Én talán ettől félek a legjobban!

– Amaya! – nézett rám anyám, majd rátette a kezét a vállamra. Felé fordítottam a fejem, mire ő rám mosolygott. – Megjöttünk az állomásra! – Kicsatoltam az övemet, majd kiszálltam a kocsiból. A csomagtartóból kivettem a cuccaimat, ami egy nagy hálózsák és egy méretes táska volt.

– Induljunk! – szóltam, majd elindultunk a vonatomhoz.

A járműhöz érve egyből megláttam a négy osztályt, és a távolabbi bal sarokban a két barátnőmet, akik nekem integetnek.

– Na akkor én megyek! – mondta anya, majd puszit nyomott a homlokomra s elment.

Nagy levegőt vettem, majd elindultam az osztályom felé, de miközben mentem, valaki oldalról nekem jött, majd gyorsan megfordult.

– Jajj, bocsi! – nézett rám.

– Nem történt semmi! – mosolyogtam.

– Gyere már Tsusi! – jött oldalról egy hang.

– Megyek! – kiáltotta a velem szemben álló, majd odarohant egy vörös és egy fekete hajú lányhoz. Én meg folytattam utamat a barátaim felé.

– Szia, Amaya! – szólalt meg az egyik barátnőm, Mei.

– Sziasztok!

–Szia! Kaphatnék egy nevet? – jött oda hozzám egy lila hajú nő.

– Persze! Amata Amaya! – válaszoltam, mire a nő elkezdte keresni a nevemet egy névsoron. Mikor megtalálta kipipálta.

– Igen, megvagy! Egyébként Konan vagyok, az osztályfőnök! – nyújtotta a kezét, melyet el is fogadtam.

Lassan mindenki megérkezett, még a vonat is. Felszálltunk. A lányokkal néztünk egy négyes helyet, majd leültünk. A mellettünk lévő négyes székbe négy lány osztálytársunk foglalt helyet, akik látszatra elég kedvesnek tűnnek.

– Jó napot, hölgyeim! – jelent meg egy tanár mellettem. Legalábbis a külsejéből erre következtetek. Fehér ing, fekete farmernadrág és nyakkendő.

– Jó napot! – mondtuk kórusban a lányokkal.

– Tanár úr! Ön is tanítani fog nekünk valamit? – kérdezte az ablak mellett ülő, vörös hajú lány a másik négyesben.

– Igen, én fogom tanítani a földrajzot és a rajzot! – felelte, mire boldogan néztem össze a barátnőimmel. Két olyan tantárgy, melyet szeretünk!

– Szóval akkor egyik órán rajzolunk valamit, a másikon pedig földet vázolunk, mert én tudok földet firkálni. Igaz, hogy úgy fog kinézni, mint egy sárgödör, de az más kérdés! – szólalt meg Orino nevű barátnőm, mire Mei ránézett.

– Orino! Fejezd be! Cseppet sem vagy vicces! – mondta, mire mindenki elkezdett nevetni.

– Ez mekkora REKT volt! – szólt a Tsusinak nevezett lány, akivel összefutottam az állomáson.

– Hé Deidara! Hamarosan leszállunk! – kiabálta egy narancssárga hajú férfi.

– Ő az igazgató! – szólalt meg egy fiú a többieknek puskát adva ezzel.

– Nos, hallottátok az igazgatót! – kezdte Deidara tanár-úr. – Álljatok fel, és induljatok meg az ajtó felé!

Hamar megérkeztünk, így leszállhattunk a vonatról. A tanárok még tartottak egy népszámlálást, majd megindultunk a tábor felé. Útközben előttünk sétált az a négy lány, akik közül csak az egyiknek ismerem a nevét.

– Segítsek? – szólalt meg Deidara tanár úr a szőke hajú lánynak szólva, aki látszólag egy nagyon nehéz táskát cipelt a hátán.

– Nem kell, köszönöm – felelte.

Összesen két kilométert sétáltunk, mire megérkeztünk a táborba, ami egy erdő szélén helyezkedett el. A tanárok meg a szervezők elkezdték terelgetni a diákokat, mire az igazgató felállt egy magas kőre.

– Üdvözlök mindenkit itt, a 2012-es gólyatáborban. Elsősorban ismertetném a szabályokat! A tábor területét tanár nélkül elhagyni tilos! Amennyiben ez megtörténik, a szervezők, vagyis a tizenkettedikes diákok találnak ki nektek büntetést. Minden faházba öt fő fér be, vagyis álljatok ötfős csoportokba, de ne vegyesekbe! Vagy csak fiúk vagy csak lányok lesznek egy faházban! – magyarázta, mire a barátnőim összeálltak három lánnyal, így megvoltak öten. Szomorúan néztem rájuk, mivel mindig én vagyok a hátrahagyható tagja a csoportnak. Szememmel a tömeget pásztáztam, és észrevettem azt a négy lányt, akikkel a vonaton is jól megvoltunk. Elindultam feléjük, ezzel átgázolva néhány emberen.

– Ööö... Sziasztok! – köszöntem félénken. – Lehetnék az ötödik?

– Persze! - mondta a fekete hajú lány, egy mosoly kíséretében.

– Hogy hívnak? – érdeklődött a vörös.

–  Amaya.

– Szia, Amaya! Az én nevem Natsumi! Ők itt Tsusi, akivel már találkoztam –, Eimi és Kae. – mutatott először arra, akivel már találkoztam, majd fekete, utána a vörös hajúra a szőke.

– Minden diák kapni fog egy pólót, amit egész tábor alatt hordania kell, ezért javaslom, ne hemperegjetek a sárban! – folytatta közben az igazgató, majd a szervezők el is indultak a pólókkal.

Egy lány hamar oda is ért hozzánk, adott egy-egy piros pólót, amiknek az elején gólya volt, a hátán az iskola neve és a szimbóluma, valamint az osztályszám. Ezek után a tanárok elkezdték a diákokat a megfelelő faházakhoz vezetni. Mi, Deidara tanár úrral mentünk az egyik legszélső faházhoz.

A tanár úr benyitott, mire Tsusi, Eimi és Kae megrohamozták az emeletes ágyakat. Én csak azért nem, mert leghátul mentem, Natsumit pedig nem érdekelte. Végül Kae és Eimi nyertek, mert előbb jutottak fel az ágyak tetejére, mint Tsusi.

– Tanár úr! Most mi lesz? – kérdezte Tsusi, az ajtófélfának támaszkodó tanártól.

– Kicsit hagyunk titeket, de tizenöt perc múlva találkozó a tábor közepén, hm! – felelt, azzal egy mosollyal megfogta a kilincset, és kilépett az ajtón. Mindenki elkezdett pakolászni, elrendezni a bőröndjét vagy a táskáját.

– Mit olvasol Kae? – kérdezte Eimi, mire mindenki a vörös hajú lányra nézett.

– Lányok, ez a tavalyi év évkönyve! – mondta, de úgy, mintha a könyv valami szentírás lett volna. Felmásztunk mellé.

– Nézzétek, ott az igazgató! – mutatott Tsusi a megfelelő képre.

– Ő kicsoda? – mutatott egy másik képre Eimi.

– Várjatok, a végén vannak, hogy melyik tanár mit tanított abban az évben! – felelte Kae, majd hátra lapozott, és elkezdte kutatgatni a keresett személyt.

– Meg van! Uchiha Obito, aki Drámát és táncot tanít! – mondta Kae, majd visszalapozott a tanárok képeihez.

– Nézzétek! Ott van Deidara tanár-úr! – szólalt meg Natsumi nagy örömmel.

– Wow! A tanár-úr jól néz ki szmokingban! – ámultam el.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés