Két nap múlva csengő rázta fel a kora hajnalban szundikáló Sakurát. A fürdő ajtaja résnyire kitárva állt, hogy a gőz ne párásítsa be az egészet. Az Uchiha nemrég tért vissza a reggeli edzésből. Életének szerves részét képezte a sportolás, egyfajta hobbiként tekintett rá.

Sakura álmosan, ásítozva botorkál ki a hálószobából. Szerelme fehér bársony ingét kapta magára, melyen csupán három gombot pattintott össze. A sötétkék szoba tölgybarna bútorzattal rendelkezett. Szinte kongott az ürességtől, olyan hatás keltett, mintha nem is laknának benne. Csupán a polcokon árválkodott egy-egy könyv. A szekrényen szobrozott a jellegzetes karóra, melynek nem igazán akadt vetélytársa. Mellette feküdt a cigarettásdoboz, és a kocsi kulcs. A kopárság azt üzente neki, hogy hamarosan ez a mesébe illő periódus végett fog érni. Nincs, mi idekötné vagy marasztalná párját. Ahogy a szavaiból kivette, őérte sem akar maradni.

Bánatosan készítette a feketekávét, amikor kopogtattak. Félve nyitotta ki az ajtót, és kukucskált ki rajta. Döbbenten pislogott az előtte álló sötétszürke hajú férfira. Megkérdezte, hogy miben segíthet, mire Itachi kedvesen elmosolyodva beengedte magát, és bemutatkozott. A rózsaszínhajú lány elvörösödve szaladt vissza a szobába, hogy felvegye a pink rövidnadrágját, mivel az ing alatt nem viselt semmit. A melltartóját szélsebesen magára varázsolta, miközben hegyezte a fülét a kinti mocorgásra. Felettébb szégyellős, és félénk természetű volt, ezért nagyon nehezen tudott ismerkedni. Aztán meghallotta Sasuke dühös hangját, amint számon kérte testvérét a hívatlan megjelenésért. Kiment a nappaliban, ahol az idősebbik Uchiha a kanapén ült.

– Takarodj vissza! Addig ne gyere ki, ameddig nem szólók! – utasította szerelme ellenkezést nem tűrően.

A Haruno elszontyolodva sütötte le a szemét.

– Hagyd már szegénykét. Inkább kérdezd meg tőle, hogy van-e kedve eljönni Hawaiira? Gondolom, megkaptad Gaara üzenetét – fonta össze Itachi a karját.

A maffiavezér összehúzta a szemöldökét. Pont ezért akarta távol tartani magát a kislánytól, hogy ne vonja bele a világába. Az összes ismerőse, kiéheztetett vadként fogja várni azt, hogy Sakura hibázzon. Cafatokra fogják cincálni, ha bármit pedzegetni kezd róluk. Mondjuk, amiatt aggódott a legkevésbé, hogy megsejt valamit, mivel annyira tapasztalatlan az életben. De ha bevezeti a társaságba, akkor folyamatosan fenyegetés fogja kísérni minden lépését.

Sasuke gyönyörűségére pillantott, aki leszidott gyermekként roskadt össze. Állandóan óvni akarta, de most nagyon kell rá vigyáznia. Ahogy végig nézett rajta, hogy a nyaka, és a dekoltázsa hemzsegett a lila kiszívásoktól. Itachi megköszörülte a torkát, amint ő is követte a tekintetét. Kicsit túllőtt a célon, de annyira elvette az eszét a bujaság, hogy nem tudott megálljt parancsolni.

– Hívd fel a szüleidet, hogy tovább maradsz. Szedelődzködj! 

– Kicsit kedvesebben is bánhatnál vele – jegyezte meg Itachi, mikor a lány eltűnt a közelükből.

Az idősebb fivér felemelkedett a kényelmét szolgáló fotelból, és izmos karját a mennyezetig emelte. Csigolyáról-csigolyára nyújtóztatta ki magát majd, mint aki jól végezte dolgát, feltette napszemüvegét, és kifelé indult. Azonban öccse eltorlaszolta a kijárathoz vezető utat. Egész lényéből sugárzott a fenyegetés. Itachi elképzelte, hogy belül milyen vívódáson ment keresztül. Legszívesebben helyben kinyírta volna, de nem kockáztatathatott, hiszen itt a kis védelmezettje. Őt meg nem akarta elüldözni.

– Ezért a húzásodért, drágán megfizetsz!

– Reszketek a félelemtől. Azt tanácsolom, fogd vissza magad. Gondolom, nem akarod, hogy megismerje az igazi énedet.

Sasuke gyilkos tekintettel meredt Itachira. Már annak a tudata is az őrületbe kergette, hogy ez egyszer kicsúszott kezéből az irányítás.

*

Két kisfiú egymást kergetve rohant feléjük a reptéren. A nagyobb a hatodik évében járt, míg a kisebbik az ötödikben. A nyomukban egy szalmakalapos nő loholt, akinek barna derékig érő haja kilátszott a főkötő alól. Vékony alkarján libegett könnyű retikülje, amelynek most húzta össze cipzárját.

–  Hato, Kaigan! Ne rohanjatok!

A nagyobbik gyereket Hatonak hívták, aki kiköpött édesapja volt, úgy természetre, mint külsőre. Kaigant akaratos jellemmel áldotta meg a sors. Barna fürtjei foglalták keretbe kötözködő arcát. Engedetlen természete már most sok fejfájást okozott a szüleinek.

Itachi rámordult öntörvényű fiára, aki kerge birkaként cikázott a felnőttek lába között. Izumi, Itachi hitvese, felvette az izgő-mozgót, aki kismalacként visítani kezdett. Kapálózott, hogy kitörjön béklyójából. Ficánkolás közben sikerült leugrania az anyukája karjából, és nevetve rohangászni kezdett széttárt kézzel. Beleélve magát a játékba, nem vette észre, hogy kibe rohant bele. Sértetten felpillantott, majd ijedten szökkent hátra. A nagybátyja fényes bőrcipőjére sandított, amelyen az ő pici talplenyomatának mintája éktelenkedett.

– Eszetlen! Nézz már az orrod elé! – dorgálta le Sasuke ellenségesen.

Kaigan félelmébe dadogva ejtette ki száján a bácsikája nevét, mielőtt az apjához iszkolt. Rettentően tartott a férfitól, akiben a kedvesség szikráját sem vélte felfedezni.

Sakura gyöngéden megérintette szerelme kőkemény mellkasát. Szemével a fekete ing mélyen nyitott részét vizslatta. Valamiért nem merte a sötéthajú férfival keresni a szemkontaktust. Elismerte, hogy neki se rokonszenves a gyerkőc, mivel az öcsére emlékeztette, de nem kerülte el a figyelmét a csöppség szorongó reakciója. Kaigan holtsápadttá vált, mikor felismerte kibe ütközött bele.

 –  Rémisztő – nyöszörgött a kicsi remegve.

Sakura elmerengett az apróság őszinteségén. Valóban, néha őt is átjárta a félelem, ha kellemetlen szituációba hozta magát. Például, abban az esetben szokott előfordulni vele az ilyesmi, amikor olyan téma iránt érdeklődött, amelyről a párja nem akart beszélni.

Izumi oldani próbálta a feszültséget. Kedvesen bemutatkozott, majd cseverészni kezdett. Közlékenységével hamar belopta magát a lány bizalmába. Az arisztokrata asszonyság, csendes és tisztelettudó modora kifinomult hölgyé tette, olyanná, akit le se mernek szólítani az utcán.

*

Valamivel később Hawaiion egy óriási fehér villa teraszán gyerekzsivaj háborította a természet kellemes csendjét. A napernyő árnyékában lézengtek az ott lakók, és vendégeik.

Konan éppen krémezte magát, mikor jelzett a mellette heverő készüléke. Férje nyugodtan pihent a fonott napágyon. Napszemüvege visszaverte az erős napsugarak káros hatását, miközben szafari kalapja további védelmét biztosította.

– Ki üzent? – kérdezte Yahiko fáradtan.

A rövid, kék hajú nő nedves haját igazgatta, miközben közölte, hogy Izumi adott információt az új jövevényről. A hírre a többiek is közelebb merészkedtek. Furdalta őket a kíváncsiság, hogy milyen szerzet bolondíthatta magába könyörtelen vezetőjüket.

– Mit képzel Sasuke?! Ide meri hozni a jelentéktelen lotyóját! – zsörtölődött Kankuro, mikor jókorát húzott a söréből.

– Hagy abba a gyerek előtt – oktatatta ki Temari, mérgesen bökdösve öccse mellkasát mutatóujjával.

Vehemens természete meghátrálásra kényszerítette testvérét. Kivette a zöld üveget a tepsi méretű tenyér fogságából, majd visszavitte az asztalra, ahol mindenféle ital, és nassolnivaló kínálkozott. Az oszlopok tetején növények zöldelltek, melyekből egy-egy szár indaként csüngött le. Matsurival, a sógornőjével összenézett, aki közben örökbefogadott fiának tapasztotta le a sebét.

– Fogalmam sincs, ki az a lány, de csak sajnálni tudom. Egy ilyen alak mellett pikk-pakk tönkre fog menni lelkileg, és fizikailag is.

– Kivételes bánásmódban részesíti. Oltalmazza – fejtette ki a tényeket Yahiko Temarinak, miközben felállt, és hosszan nyújtózott.  

Hátán érezte felesége megvető fürkészését. A derült hangulatot szertefoszlatta a féltékenység jeges csápja. A két nő egy légtérben sem tudott meglenni egymással. Konan azóta fújt a szőkeségre, mióta kiderült, hogy futó kalandba keveredett a férjével. Azóta eltelt jó pár év, de még mindig felhánytorgatta házastársának.

Yahiko lassan elsomfordált a medencéhez, ahol három virgonc porontya játszadozott. Nyolc esztendős lánya, Nami nyomban belécsimpaszkodott, és polipként tekeredett rá. Hat esztendős iker fiai hullámokat gerjesztettek, miközben Kazu belenyomta kistestvérét a vízbe. Gonshiro bömbölve tört a felszínre újra, és újra. Rövid kék haja hínárként terült szét a fején.

– Azonnal hagyjátok abba! Te meg itt vagy, és nem szólsz rájuk?! – kérdezte Yahikot az asszonya szemrehányóan.

A férfi bosszúsan fújtatott. Rühellte, hogy neje folyton babusgatja a legkisebbik porontyukat. A túlzott odafigyelésével gyenge jelleművé nevelte. Az ő köreikben kegyetlenül átgázoltak a puhányokon.

– Jól van. Ezt később megbeszélitek. Inkább azt áruld el, milyen a kiscsaj – kérdezte Kankuro kézi súlyzókat emelgetve.

– Bármilyen is, megtiltom, hogy árts neki! Még nem akarlak eltemetni – szólalt meg Gaara, aki elkülönülve felügyelt a társaságra.

A figyelmeztető hangra mindannyian elcsendesedtek. A vörös hajú férfi töltötte be a családfő szerepét, pedig ő volt a legfiatalabb a testvérek között. A családjához sétált, megcsókolta hitvese világosbarna haját, majd megsimogatta a kisdedet. Kankuro grimaszt vágott az utasításra. Egyre jobban gyülemlett benne az elnyomás súlya. Unta a folytonos meghunyászkodást, ki akarta vívni azt a tiszteletet, melyről úgy érezte, hogy jár neki. Hatalomra vágyott, arra, hogy az összes embert kénye-kedve szerint ugráltathassa. Úgy tervezte, hogy először a családon belül fogja átvenni az uralmat, utána jöhet a nagykutya. Kezelésbe veszi az Uchiha védencét. Önelégült mosoly szélesítette alapból terjedelmes ábrázatát. A felhőtlen égbolt is a sikerét hirdette, azt éreztette, hogy akadálytalanul fogja elérni a célját.

*

A szigetre megérkezve tomboló hőség sújtott le az Uchiha családra. A ragyogó Nap fénye égette az emberek bőrét, majd kreol színűvé bűvölte. Alighogy kivonultak a reptér elé, már várta őket a fehér limuzin, amelyből egy alacsony, egyenruhás alkalmazott szállt ki. Térdig érő nadrágja a hasán és a combján is feszült. Lábszárát erős szőrzet borította, mely már az igénytelenség kategóriájába tartozott. Széles orrnyerge, és sűrű szemöldöke majom formájúvá tette arckifejezését.

Sakura, egy árva szavát se értette, mivel az idegen angolul beszélt. Úgy karolt bele szerelmébe, mintha háborús övezetbe került volna. Ujjbegye belenyomódott az erőteljes bicepszbe. Kisebbségi komplexusa kezdett felébredni benne. Rajta kívül mindenki ura volt a helyzetnek. Lelke mélyén rimánkodott Sasukénak, hogy kicsit bátorítsa, de ő eltávolodott tőle. Gyakran tapasztalta, hogy a férfi áttörhetetlen falat von maga köré. Közvetlenül mellette állt, mégis úgy érezte, hogy óriási távolság tátong közöttük. Elismerte, ő a csendességéről híres, de a kapcsolatukban általában rá hárult a beszélgetés indítása. De éppen a férfi rejtélyessége vonzotta őt, a titokzatosság, mely egész lényét körbe ölelte.

Fél órába sem telt, mire a tengerparthoz értek. A két kicsi úgy pattant ki hátulról, mintha Disneyland lenne az úti céljuk. Fékezhetetlenül rohantak a homokos partra, ahol végig törölköző kavalkád terült el. Sakura aggodalmaskodva szólt rájuk, hogy ne szaladjanak messzire, nehogy eltévedjenek, de Izumi legyintve közölte, hogy ne féltse őket,  úgy ismerik ezt a térséget, mint a tenyerüket. Ahogy haladtak befelé a nyüzsgés is növekedett, míg végül Shikamaru Nara lépett eléjük zöld úszónadrágba. Négy esztendős fia, Shikadai kezét fogta, aki kiköpött mása volt.

– Nocsak, kiket fújt ide a szél.

– Lelkesebb üdvözlőt vártunk. Talán Temari ennyire utál minket, hogy téged küld hozzánk? – kérdezte Itachi felvont szemöldökkel.

– Dehogy! Ki kíváncsi a képetekre? – kérdezte kötekedést színlelve a felkötött hajú ismerősük, aki sejtelmesen végigpásztázta a naiv leányzót.

Rosszallóan fújta ki a levegőt. Egyáltalán nem helyeselte, hogy kívülállókat is bevonjanak a köreikbe. Beletörődve a kész tényekbe odavezette őket a táborhelyhez. Két hatalmas lepel fedte a puha talajt, ahol gyerekek várat építettek. A magas, narancssárga hajú kislány vígan kiáltozva dicsekedett el, milyen káprázatos kagylót sodort ki a dagály. Botrányosan sovány alkattal rendelkezett, a csuklóját és a bokáját akadály nélkül át lehetett érni. Rövid frizuráját begöndörítette a párás levegő, míg szeplős arcát az időjárás megpirította. A legfiatalabb, karúszóival felugrott örömébe, majd kíváncsian nővéréhez iramodott. Kazu a labdájával a hóna alatt rohant oda rég látott cimboráihoz. Rögvest nyaggatni kezdte Hatot, hogy hagyják ott a kicsiket, és menjek focizni.

– Sasuke! Végre te is megtiszteltél a jelenléteddel! – jegyezte meg neheztelve Gaara, miután köszöntötte a többieket. – Ő az? – futatta végig azúr tekintetét a jövevényen.

Sakura félve hátrált, mert úgy érezte, hogy menten elájul. Azon kapta magát, hogy a jelenlévők bíráskodva fordultak felé.  

– Remélem intézkedtél – szúrta oda neki a maffiavezér. 

– Elsimítottam mindent. Tudom, nem ismered ezt a definíciót, de próbálj lazítani. A hölggyel foglakozz, ne a munkával.

A Nara nyugtalankodni kezdett. Rögtön észrevette, hogy a rózsaszínhajú lány eléggé gyenge jellem. Úgy vélte, hogy vétek ekkora kockázatnak kitenni.

Túlesve a bemutatkozáson a lurkók hamar a Sakura körül kezdtek sertepertélni. Szelíd természete miatt rögtön megkedvelték. Gonshiro szégyenlősen lehuppant a bájos lány mellé, majd kicsi tenyerét kinyitva megmutatta az aprócska követ, melyet talált. Halkan egyértelművé tette, hogy ezt neki akarja ajándékozni, még Nami bordóvörös, sárga és vajfehér színekbe pompázó virágot tett a hajába.

– Ejnye, hagyjátok levegőhöz jutni – szólt rájuk Konan.

– Jaj, hagyd csak! Engem nem zavar.

– Legalább addig engedjétek el, míg átveszi a fürdőruháját. Szegény itt fog megsülni – lépett oda Temari barátságosan. – Gyere, elkísérlek az öltözőig.

Sasuke ott termet a párja mögött, mire a két kölyök szétrebbent mellőlük. Megragadta a lány vonzó vállát, majd fejével intett, hogy menjen vele.

– Mi az? Nem engeded, hogy elkószáljon mellőled? – kérdezte cinikusan a Temari, miközben legyezőjével a meleg levegőt felkeverte.

– Vigyázz a szádra! – emelte fel hangját figyelmeztetően az Uchiha, mikor elindult barátnőjével.

Temariba a világ összes utálata összegyűlt. A harag elhomályosította a körülötte lévő tengerparti tájat. Csaknem nekirontott a feljebbvalójának, amikor a férje, és az öccse lefogták. Tudta, hogy az életével játszik, de nem törődött vele. Irritálta Sasuke viselkedése. Biztosra vette, hogy ezzel az ártatlan kislánnyal csak játszadozik. Testileg, és lelkileg össze fogja morzsolni. Hányingert keltő volt a gonoszsága.

Kankuro akkor ért oda hozzájuk. Barna haját hátrafésülte az ujjával, miközben Sakurát vizslatta. Nyál csorgatva figyelte a lány csípőjének kecses mozgását. Elméjében rögtön több ezer lehetőség lepergett, hogy mit csinálna vele az ágyban.

– Váó! Dögös bigét talált magának! – kurjantotta el magát Kankuro.

– Eszedbe ne jusson próbálkozni nála – utasította rendre Itachi a primitív fickót.  – Különben az öcsém kinyír.

– Röhög a vakbelem! Úgy beszélsz, mintha kedvelné.

A sötétszürkehajú férfi értelmetlenek látta belemenni a vitába. Ő figyelmeztette. Gaara beszédesen rápillantott felettesére. Csupán ők ketten vélekedtek úgy, hogy ez a makulátlan szépség kulcsponti személlyé vált az ifjabb Uchiha fivér számára.

*

Árusok rengetege fogadta őket, ahogy a part főbejáratának a környékéhez értek. A turisták örömmel hagyták ott vagyonuk javát a szuvenír kereskedőknél, akik nyájas kedvességükkel próbáltak mindent rásózni az emberekre, amit csak tudtak. Sakurát bizonytalanság gyötörte. Valamiért nem tudta hová tenni ezeket az egyéneket. Fagyos légkör vonta őket körbe, amitől kirázta őt a hideg. Úgy érezte felmérték, s mint a kisdiákot osztályozták. Szerelme fellépését sem tudta mire vélni. Elmondhatatlanul távolinak tűnt a számára. Az ellenkezést nem tűrő markolása fokozta az aggodalmát. Lobbanékonysága eltért a megszokott, a létező összes izma feszülése harsogta dühének hírét.

Sasuke minden előzmény nélkül lassított az irgalmatlan tempóján. Hátrapillantott a kipirult babaarcra, majd a pálmafák védelmét élvező trafikhoz húzta.

– Válasz bikinit – parancsolt rá Sasuke otrombán szerelmére.

A lány szavak nélkül beljebb vonult a szűkös egérlyukba, amelyben dohos szag terjengett. Kecsesen legyezte a kezét, hogy arrább tessékelje a bűzt, majd gyorsan kiválasztott egy rozészínű kelmét. A vállfával együtt vitte a kasszához, ahol párja várta.

*

A Haruno a kétrészes anyag felső részével viaskodott, mikor mögötte termett az Uchiha, és megfogta a két gyenge fűzőt. Amint a férfi ujja végigsiklott a gerincvonalán, fellobbant benne a vágy perzselő tűzze.

– Ez a női öltöző. Bajba kerülhetsz, ha meglátnak – aggályoskodott Sakura, mikor körbepásztázott tekintetével a fülkében.

Mihelyst nyakán csattant az akaratos száj, már nem bírt tovább ellenállni. Karjával kényszerítette Sasukét, hogy még jobban hozzásimuljon. Pipacspiros nüánszba égett egész lénye, ahogy a meredező hímtag hozzá nyomódott.

 – Elhiheted, elintéztem mindent.

Már nem volt visszaút. A tüzes libidó fékezhetetlenül robbant ki belőlük. Sakura azon kapta magát, hogy Sasuke erős karjába vette, így könnyedén át tudta kulcsolni a lábát a dereka körül.

Sakura a kócos haját lapítgatta a fakuckóban. Hihetetlen élményekben részesedett az elmúlt napokban. Úgy érezte, ezáltal más lett, mintha a teste teljesen átalakult volna. Igazi pillangóvá vált, akit masszív burok tartott fogva eddig.

– Ha bárki rosszat mond rólam, akkor ne hidd el.

– Nem érdekel mások véleménye. Szeretlek, és ezen nem változtat semmi – felelte Sakura, miközben odament a férfihoz, és átölelte.

A maffiavezért gyakran meglepte a lány viselkedése. Romlatlansága még vonzóbbá tette számára. Ő testesítette meg a tökéletes asszony fogalmát. Engedelmes, alázatos, és gondoskodó. Nem egy feleselős típus, de azért hébe-hóba ki akarta fejteni akaratát, de ezt hamar ki fogja nevelni belőle. Kedvére való szeretővé fogja alakítani. Csak a hülye engedne el egy ilyen kincset.

*

A csoporthoz visszatérve szinte már mindenki a tenger habjai közt lubickolt. Gaara éppen szétterülve napozott, miközben könyve szétnyitva borult az arcára. A nyüzsgölődésre maga mellé dobta a regényt.

– Jó sokáig elmaradtatok – jegyezte meg kacsintva.

Sakura rögtön fülig vörösödött, és szégyenlősen oldalra sandított. Ennyi ismeretlen között, hogy fog egy hétig járni-kelni. Olyan, mintha valami kísérleti állat lenne, akinek minden rezdülését nyomon követnék. Valami azt sugallta neki, hogy sokuk ellenzi a kapcsolatát Sasukéval. Fogalma sem volt, hogyan fogja kibírni már az első napot. Nagy mosollyal kell mindenhez hozzá állnia, s akkor nem lesz semmi gond. Egyszer csak arra figyelt fel, hogy az Uchiha magához vonta. A félelme nyomban elillant a védelmező ölelésben. Egész élete folyamán most érezte magát a legnagyobb biztonságban. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés