Naruto nagyokat ásított, ahogy a tűző nap sugarai elkezdték cirógatni az arcát. Álmosan megdörzsölte égszínkék szemeit, majd hunyorítva kinyitotta őket.

– Drágám, indulnunk kell – szólt egy kedves hang.

– Ah, Hinata... – Naruto megsimogatta az ágyára ült feleségének az arcát. – Már ennyi az idő? Olyan gyorsan eltelt ez a két hét... Mintha Sasuke csak most jött volna vissza Konohába – duzzogott a fiú. – Ráadásul most Sakura-chant is elviszi magával.

– Ugyan. Inkább örülj neki, hogy végre együtt lesznek sok-sok idő után – mosolygott Hinata az ébredező férjére, majd felállt. – Gyere le, amint felöltöztél. A reggeli már kész van – csukta be az ajtót Naruto előtt, aki nagy nehezen kikecmergett a puha ágyból és felöltözött.

A reggeli után Hinatával Konoha nagy kapujához vezetett az útjuk, ahol már egy kisebb csapat javában búcsúzkodott a két ninjától. Naruto pár méterre megállt, mielőtt odament volna. Elképzelte két barátját geninként, felidézve a régi emlékeket, és megnézte őket most. Mennyi minden vezetett el idáig. Sasuke folyton egyedül érezte magát, de hamarosan már nem csak az ő hátát fogja díszíteni a piros-fehér legyező. Már nem ő lesz az utolsó Uchiha. És most, hogy nincs egyedül Naruto olyan mosolyt láthat tőle, amit a szülei elvesztése előtt mutatott csak a fiú. Persze, ez nem csak Sasukéről szól. Sakura is sokkal vidámabb lett, és menyasszonyként szikrázik a boldogságtól. Miután Sasuke megkérte Sakura kezét, végül a pár úgy döntött, nem házasodik össze egyelőre. Nem akarták csak azért összekötni az életüket, hogy Sakura szülei megengedjék, hogy a lányuk Sasukével utazzon. Nem kellett ehhez esküvőt tartani. Természetesen szeretik egymást, de először túl akartak lenni ezen a küldetésen, hogy utána Sasuke már nyugodt szívvel maradjon Konohában Sakura mellett.

Naruto szép lassan odasétált barátaihoz.

– Mindketten itt hagytok – mondta szomorúan, majd megölelte őket. – Jó utat. Gyertek vissza épségben.

Naruto szeme megtelt könnyekkel. Boldog volt, de egyben szomorú is.

–Visszajövünk – Sakura és Sasuke lágyan Narutóra mosolygott, majd megfogták egymás kezét, és elindultak a hosszú és megpróbáltatásokkal teli útra.

Naruto még sokáig nézte, ahogy barátai sziluettje eltűnik az út végén, majd kinyújtóztatta végtagjait.

– Én sem lazsálhatok – mondta vidáman, majd elindult irodájába, ahol egy köteg papírmunka várta.

Eközben...

– Sasuke-kun, mi lesz már?! Igyekezz! – integettem a távolba a bosszúsan sóhajtozó Sasuke-kunnak, aki beletúrt éjfekete hajába, és kicsit megszaporázta a lépteit. Én addig az előttem lévő hosszú földutat bámultam. Sokszor jöttem már ki a faluból küldetések miatt, de egyik sem volt annyira fontos, mint ez. Valamint egyiknél sem voltam még ennyire boldog. Én és Sasuke-kun kettesben. Ráadásul már a menyasszonya vagyok! Vajon mit fog tartogatni ez az út számunkra?

– Sakura – nézett rám rosszallóan Sasuke, amint mellém ért. – Tudom, hogy nagyon izgatott vagy, de ne rohanj ennyire előre. Mi lett volna, ha útonállók rád támadnak? – szidott le.

– Hmmm... leütöttem volna mindegyiket – jelentettem ki mosolyogva, ami miatt neki is halvány mosolyra húzódott a szája.

– Gyere, menjünk. Az első állomásunk Kőrejtek.

– Yaaay! - ujjongtam feltartott kézzel.

- Reménytelen vagy. - sóhajtott mosolyogva, majd megfogta a kezemet. - Ne merészeld elengedni. - mondta az utat bámulva, de a szemem sarkából láttam, hogy a füle töve vörös. Elkezdtem kuncogni, majd az oldalán sétálva elindultam egy teljesen új világ felé...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés