A karossz�kben �l, keresztbe tett l�bbal, �l�ben egy nyitott k�nyvvel. Kattint, vil�goss�g, sz�v, t�d�z, kif�j. F�st gomolyog k�r�l�tte, �s � csak �l �s n�z. N�z el�re, mintha megannyi vil�g t�rn� ki kapuj�t. N�z, mintha ezernyi sz�nben pomp�zna a r�g nem l�tott t�parti h�z, mely lepkesz�rnyon emelkedik fel, fel eg�szen a piros �g fel�. N�z, mintha csak a h�z egyetlen bedeszk�zott ablak�n kereszt�l l�tn� a r�zs�kat, ahogy t�viseik h�vj�k �des szerelemre. Cs�kra teremtett ajkukkal mondan�nak neki hangtalan b�kokat, cser�be egyetlen csepp, apr� cs�ppnyi k�k v�r�rt. N�z, mintha �r�mmel adn� meg ezt a cs�ppnyi �ldozatot ennek a rejtelmes vil�gnak, hol nem �rv�nyesek a szab�lyok, konvenci�k, csak egy sz�m�t: �.

Egyed�l az � lelk��rt v�vn�nak �d�z csat�t az eddig b�k�sen �lomba burkolt rem�nyek. N�z a messzes�gbe, �s m�r l�tja, igen, m�r l�tja az �rny�kot, melyet a t�part melletti lila fa vet r�. A Hold is csak �rte k�k, csak neki j�tszik a zongora l�b�n keser�des dallamot. �s megint hallja a nesztelen suttog�st, hogy �t szeretik, az � l�nye a t�k�letess�g szimb�luma. Csendben �rkeznek a hi�s�g �gy�n, meleggel, puhas�ggal kecsegtetve, hogy nem sz�m�t a m�lt, att�l � m�g ember. Az sem zavarja, hogy k�zben f�nytelen szememben, mely ak�r a t�k�r, az � alakj�nak k�rvonala tekint vissza r�. Att�l � j� ember, csak n�ha elt�ved, ami megbocs�that� egy csepp v�r�s v�r�rt. Feloldozz�k minden al�l, minden megbocs�that�. Meg�ldj�k az�rt, amit tett vagy tenni fog, hisz’ mint minden b�n ut�n, most is b�nh�d�tt, �ldozott az �ldozat olt�r�n.

Megt�ri a mozdulatlans�got. Sz�v, t�d�z, nyomkod. A par�zs m�g izzik, ak�r a szeme m�ly�n a h�v, mellyel �jb�l beteljes�tette v�gzet�t. Bens�j�ben �jb�l �rzi a mennyei pr�f�cia utols� lecsend�l� rezg�seit. � ez�rt l�tezik, neki c�lja, rem�nye, k�teless�gtudata van. �s teljes�tette is. Boldog. H�sos ajka mosolyra h�z�dik, ahogy szerelmesen letekint r�m. �sszecsukja a k�nyvet, fel�ll, fel�m hajol, majd mell�m fekszik. M�g egyszer, utolj�ra, �t akarja �lni a pillanatot. Ujj�val v�gigsim�t minden egyes porcik�mon, �s gy�ny�r�t leli, ahogy nedveimmel bekeni testem. Elj�tt az id�, mennie kell. F�jdalmasan s�hajt egyet, de miel�tt magamra hagyna, m�g ad egy apr� cs�kot hideg ajkamra.
– Joe, gyere m�r, t�ntess�k el a hull�t!

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s