Sasuke

A reggeljeim általában egysíkúan indulnak, kikelek az ágyból, beletúrok a kócos, ébenfekete hajamba, komótosan felöltözöm, összekészülök és végigmegyek a Hokagéhoz vezető úton, amit visítozó, sugdolózó kislánycsoportok kereszteznek.

Aha. Kivéve, amikor reggel fél nyolckor, Itachi dörömbölésére ébredek, akinek egy szál alsóban nyitok ajtót, majd közli velem, hogy már öt perce jelenésem lenne az alakulat többi tagjával.

– Ha lány is lenne velem, akkor is így keltenél? – dörmögtem a sokak szerint szexi reggeli rekedtes hangommal.

– Milyen lányról beszélsz? A tízéves hódolóidról, akiknek tetszik a címer a ruhádon? – kérdezte unottan.

– A te hátadon is van címer, csak én még jól is nézek ki hozzá.

– Vagy csak szimplán te fiatalabb, és babaarcubb vagy. – Vágott vissza, majd esélyt sem adva arra, hogy közbeszólhassak, hirtelen hozzátette: – Két percet adok tollászkodni, azután úgy, ahogy vagy, megyünk Tsunade-sama-hoz!

– A banya már megint mit akar? – sóhajtottam fel, miközben arra vártam, hogy Itachi elhúzza a csíkot.

Mosoly kúszott az előttem álló arcára.

– Nem tudom pontosan, de van vele egy lány is.

– Nagyszerű. Akkor öltözzek ki? – forgattam meg a szemeimet.

– Drága kisöcsém... – lépett beljebb –, neked nem szükséges kiöltöznöd. Akár alsónadrágban is kisétálhatsz Hokage-sama elé, úgy is remekül fogsz festeni.

– Te most gúnyolódsz? – felhúztam egyik szemöldököm.

– Ugyan dehogy – emelte fel védekezően a kezeit mellkasa elé. – Csupán szeretnék rávilágítani arra, hogy a napi egy órás elkészülésedet most szűk negyed órára kellene redukálni.

– Nagyszerű, akkor lehetne az, hogy megvársz az ajtó előtt, vagy talán nézni szeretnéd, ahogy felöltözök?

– Vagy inkább lehetne az, hogy dumálás helyett elkezdesz készülni? – sóhajtott, majd becsukta az ajtómat.

Gyorsan kidobáltam a szekrényemből a sebtében kiválasztott ruháimat, majd fogmosás közben magamra tornáztam őket. A tükörnél beállítottam a hajamat, majd miután felvettem a cipőmet, feltéptem az ajtót. Meglepetésemre nem csak Itachi unott képét láttam, hanem Shisui-ét is, aki szerintem pár perce érkezhetett.

– A Banya kezd kijönni a sodrából, Sasuke! – vetette oda köszönésképpen Shisui.

– Most meg csevegünk, vagy megyünk? – forgattam a szemem.

* * *

A Hokage szobájához érve az ajtón keresztül Tsunade-sama elégedetlenkedő hangját lehetett hallani. Egyikünk sem mert kopogni, így elég kínosan nézegettük egymást, hogy ki lesz a bátor. Végül én kopogtam. Kisvártatva kinyílt az ajtó, és két smaragdzöld szemmel találtam szembe magamat az állam magasságában. A két szem egy rózsaszín hajú lányhoz tartozott, aki egy piros ruhát viselt. Egy pillanatra megakadt a szemem a lány arcán, de a mélázásomat megtörte a Banya "csilingelő" hangja.

– Uchiha Sasuke! Miért mindig rád kell várni? Nem elég, hogy nem győzünk magyarázkodni, hogy egy tapasztaltabb ninja helyett téged raktunk be a Washi alakulatba? Azt feltételezik, hogy csak származásod miatt vagy bent, a nemtörődömségeddel erősíteni próbálsz az elméletükön?!

– Sajnálom Hokage-sama, nem fordul elő ilyen többet – mormoltam.

– Helyes! - mosolyodott el kajánul. – Most pedig, nyilván tudni szeretnétek, hogy miért rendeltelek ide titeket – fordult Itachiékhoz.

– Az alakulatotoknak súlyos veszteségben volt része, már csak négyen maradtatok. Mint azt tudjuk, Konoha legerősebb ninjái vagytok, így már nem csak rólatok szól a dolog. Ha a falu elveszít titeket, hiteltelenné válik, és nem utolsó sorban sebezhetővé. Arra a döntésre jutottam, hogy ennek a lehetőségét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, így a Washi alakulat kap maga mellé egy harcban is jártas orvosi ninját.

– Remek, és ki lenne az? – szólalt fel Kakashi, aki addig csöndben álldogált hátul.

– Sizunét jelölném ki a feladatra.

– De sensei! – csendült meg egy hang. – Sizune-senpai több ezer súlyos sérülést látott el a napokban, egy horzsoláson kívül még hónapokig nem fog tudni semmilyen sérülést meggyógyítani!

– Ki mást küldhetek még, Sakura? A falunak alig vannak orvosi ninjái kizárt, hogy a jelenlegi állapotok mellett más szóba jöhetne – sóhajtott a Hokage.

Szóval Sakuranak hívják a lányt - gondoltam magamban.

– Mellettem még Yamanaka Ino van harci, illetve orvosi ninja – vetette fel Sakura.

– Ino most a kémeinknek segít, és egyébként sem bíznám ezt a négy embert rá, még tanulnia kell – gondolkozott el, majd felcsillant a szeme. – De mi a helyzet veled? Magasabb értelmi szinten vagy, mint a szőke, és a pofonok osztogatása is jól megy! Változott a terv! – emelte fel a hangját. – Haruno Sakura lesz az alakulat orvosi ninjája!

Ezután a mondat után, csend telepedett a szobára. A lány megrökönyödve állt az asztal mellett, mi négyen pedig gondolatainkba merültünk. Mindenképpen valami képzettebb orvosi ninjára számítottunk, erre kaptunk egy rózsaszínhajú kislányt, aki gondolom maximum egy kis karcolást tud begyógyítani. Ennyi erővel én tanulok orvosi ninjutsut, és gyógyítom Shisui sebeit, miután borotválkozás közben megvágta magát.

– Állj, állj, állj! – törtem meg végül a csendet. – Nem vitathatnánk azért ezt meg magunk között?

– Mit szeretnél ezen megvitatni? – vonta fel a szemöldökét a Banya. – Ez nem egy ajánlat, ez parancs, ha úgy tetszik!

– Azért van ezen, mit megbeszélni, nem is ismerjük a lányt! – kelt a védelmemre Itachi.

– Ne aggódjatok, lesz időtök ismerkedni – kacsintott. – Sakura!

– I-igen! – zökkent ki a gondolataiból.

– Készítsd össze úgy a dolgaidat, hogy bármikor kész legyél indulni! Ez rátok is vonatkozik! – fordult felénk. – Most elmehettek! – intett, majd hajolt újra a papírmunka felé.

*** 

Mikor Itachi kinyitotta a lakása ajtaját, egy emberként özönlöttünk be. Már megszokott volt, hogy a küldetések előtt nála beszélgettünk, vagy éppen ittuk le magunkat. A nappaliban a bátyám elfoglalta a fotelt, Shisui és Kakashi leültek az L alakú kanapé hosszabbik részén, én meg elnyúltam a rövidebbiken. Csak egy hely maradt szabadon: az Itachi melletti karosszék. Abban ült mindig Naruto úgy, hogy az egyik karfáján a lábait pihentette, a másik pedig a hátát támasztotta. A temetés óta nem jöttünk össze, de már akkor eldöntöttem, hogy az a hely örökre üres marad. Legalábbis ezt hittem.

– Csak szerintem döntötte már el előre a Banya, hogy a piros ruhás lány lesz velünk? – vetette fel Shisui.

– Ez nekem is eszembe jutott, de miért színészkedett, ha úgyis az van, amit ő akar? – kérdezte Kakashi.

A beszélgetés itt megakadt, senki nem tudott érdemleges választ adni. Valószínűleg a kislány tiltakozott volna, ha előre bejelenti, így a helyzet hirtelenségéből kovácsolt előnyt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés