Sasuke megszaporázta lépteit, ahogy meglátta a hokage irodáját. Lelki szemei előtt Sakura lebegett, és egy közös élet reménye. Nem félt, hiszen Naruto nem az a fajta ember volt, aki legjobb barátai közé állna. Már tudta, mit akar tenni. Amikor emlékezett a Sakurának tett ígéretére, beugrott neki a megoldás. Mérges volt magára, amiért elfelejtette, hiszen sok sírást kerültek volna el. Már alig várta, hogy odaérjen.

Amint Sasuke megérkezett a hatalmas épület elé, kicsit megállt, hogy kifújja magát. Letörölte arcáról a gyöngyöző izzadságot, majd felment az emeletre. Mint mindig, most is nagy volt a sürgés. Geninektől elkezdve a chuninokon át a jouninokig, mindenféle ninja mászkálgatott a küldetés kiosztására várva. Sok volt a feladat mostanság, igaz, B osztálynál bonyolultabb gondok sosem akadtak. Sasuke végül egy nagy piros ajtó elé ért, amin hatalmas betűkkel a „Hokage" szó állt.

A fiú már annyira mondani akarta Narutónak a tervét, hogy elfelejtett kopogni. Ezt a hibáját nagyon megbánta, amint feltépte az ajtót. Naruto ugyanis nem volt egyedül. A Hokage éppen újdonsült feleségével volt. Hinata Naruto íróasztalán ült széttárt lábakkal, Naruto keze pedig a lány felsője alatt matatott. A pár lefagyott, amint Sasuke belépett az ajtón.

- Mi a...?! – A fiú olyan erővel csapta be az ajtót, hogy még a falon lógó hokagék képei is beleremegtek. Persze tudta, hogy barátja már házas, így élnek az intim élet lehetőségeivel, de hogy a hokage irodájában?! Azért ami sok, az sok. Sasuke a falnak támaszkodott és várta, hogy Hinata kijöjjön, vagy valami, de semmi nem történt. Pár perc várakozás után idegesen bedörömbölt.

- Remélem, nem folytattátok! Mindennek megvan a maga helye és ideje! - kiabálta.

Válaszul nyílt is az ajtó, és az atomvörös fejű Hinata lépett ki rajta. Megállt Sasuke előtt és idegesen a kezeit tördelte.

- S-Sasuke -san... Én nagyon saj...

- Tudom, hogy nem a te hibád - sóhajtott beletörődve a fekete hajú fiú. - Az az ökör volt, mi? Biztos letámadott, te pedig nem tehettél semmit.

Hinata meglepve nézett Sasukére. Szeméből ki lehetett olvasni, hogy a fiú fején találta a szöget, de nem gondolta volna, hogy egyszer Sasuke ilyen megértően fog ránézni.

- Sasuke-san...

- Hm?

Hinata meg akarta mondani neki: „Örülök, hogy a boldogság megváltoztatott." De inkább nem tette meg. Nem akarta, hogy a fiú tudja, most mennyire érzelmesnek látszik.

- Semmi. Kérlek, vigyázz Sakurára - hajolt meg. - Ha megbocsátasz.

Sasuke bólintott, majd benyitott Narutóhoz. A szőke fiú a székében ült kissé kipirulva, de nem látszott rajta a szégyen, vagy hogy zavarban lenne.

- Neked ez annyira természetes, mintha levegőt vennél, mi? - vonta fel a szemöldökét Sasuke.

- Ugyan, lazíts már. Csak egy kis semmiség volt - mosolyodott el Naruto csibészesen.

Sasuke inkább egy rosszalló fejbólogatással annyiban hagyta a dolgot.

- Nos, itt vagyok. Miért akartad, hogy az esküvőd után idetoljam a képem? - kérdezte.

- Van számodra egy küldetés. S osztályú, mint mindig. A dolgod az lesz, hogy a Kaguya palotájához hozott térkép segítségével, találd meg a másik öt palotáját valahol a különböző dimenziókban, és pusztítsd el azokat - Naruto hangja komolyból együttérzőbe váltott. - Sajnálom. Tudom, hogy Sakura-channal végre egymásra találtatok, de nálad megbízhatóbb emberem nincs. Csak te vagy erre alkalmas.

Sasuke belegondolt, vajon mennyi idő lehet ez a feladat. Egy palotát megtalálni és feltérképezni három évébe került, akkor ötöt... Mondjuk, most hogy már megvan a palota térképe, könnyen be lehet mérni a hasonlókat a világokban. Ráadásul, a hatalmas szintű chakra, amit kibocsát az épület összetéveszthetetlen.

- Ugye tudod, hogy ha most elküldesz erre a küldetésre, valószínűleg Sakurával vége lesz a kapcsolatunknak? - vonta kérdőre a fekete hajú ninja barátját.

Naruto szomorúan lehajtotta a fejét és bólintott.

- Legszívesebben nem küldenélek el. Azonban te vagy a legjobb ninja Konohában, plusz az árnyékom, és a mindent látó szemem. Nincs más választásom - magyarázta bűnbánóan.

Sasuke érezte, hogy ideje lenne Narutót beavatni a tervébe.

- Egy feltétellel megyek el. - A fiú halálkomolyan a hokage szemébe nézett. - Sakura velem jön.

Naruto meglepve előrehajolt a székében.

- Tessék? - kérdezte elképedve.

- Szeretném magammal vinni Sakurát. Hasznos lesz medinin ninjaként, a szívét sem töröm össze, és az ígéretemet is betartom - mosolygott. - Engedélyezed?

Naruto azt se tudta, mit tegyen. Sasuke komolyan gondolja a dolgot Sakurával. Az, hogy a barátja ennyire ragaszkodik a lányhoz, csak ezt jelentheti.

- Hogyhogy ennyire komolyan gondolod? Történt valami tegnap?

Sasuke elpirult, és feljebb húzta a pólója gallérját.

- Meg... Megtettük... - mondta halkan.

Naruto az elképedéstől meg sem tudott szólalni.

- M-Megtettétek? – nyelt egyet a hokage. - Ezt úgy érted, hogy...

- Igen - hangzott a magabiztos válasz. - Sakura már hozzám tartozik mind testben, mind lélekben. Szóval engedélyezed?

Naruto pár percig még nézte a barátját, és látta a fényt a szemében, amitől tekintete egy határozott férfié lett. Kis szünet után nagyot sóhajtott.

- Nem.

Sasuke hirtelen nem fogta fel a választ. Remélte, hogy rosszul hallotta.

-Mi?

- Nem engedhetem el Sakurát.

Sasuke azt hitte, menten elájul. Megmondta Sakurának, hogy minden rendben lesz, most mégis nem úgy tűnik, hogy rendben lenne.

- De miért? – sziszegte, és az asztalhoz lépve megragadta Naruto gallérját. – Mégis, milyen barátnak képzeled magad?! - ordította Naruto képébe.

- Nyugodj már meg! Nem úgy értettem, te barom! - fuldoklott a Hokage. Sasuke egy kicsit engedett a szorításból. - Én nem engedhetem el Sakurát. Természetesen engedélyt adok rá. De a szüleit megkérdezted? - nézett a szőkeség a fiúra.

Sasuke teljesen elfelejtette ezt a tényt. Tényleg, Sakurának vannak szülei. A fekete szemű fiú bosszús pillantást vetett Narutóra, majd elengedte.

- Ez már a második alkalom, hogy így szorongatsz, mióta hazajöttél - fogta a fájó nyakát a fiú.

- Bocs. Akkor menjek el a szüleihez? Mit mondjak nekik? - töprengett Sasuke.

- Az igazat, haver. Hogy te vagy az a bunkó, aki megannyiszor összetörte a lányuk szívét, de mostantól nem fogod, mert végre rájöttél, hogy szereted - vigyorgott Naruto.

- Nem hiszem, hogy ez elég meggyőző lenne.

- Figyelj, egyelőre jobbat nem tudsz csinálni. Ők felelnek Sakuráért, amíg férjhez nem megy, addig nem viheted el csak úgy.

 A két fiú szeme kikerekedett. Naruto Sasukére nézett, akinek sunyi vigyor jelent meg az arcán.
- Ugye nem akarod...?

- Oh, dehogynem - felelte vidáman a fiú, majd elrohant.

Sakura nagyot ásított, ahogy felkelt. Kábán kikászálódott az ágyból, és a fürdőbe csoszogott. Első dolga az volt, hogy megmosakodjon. A hideg víz először még hirtelen megcsapta, de aztán simogatta a bőrét. A lány megtörölte az arcát és belenézett a tükörbe. Majdnem hátrahőkölt annyira meglepődött a látványtól. A nyakát vörös foltok borították, és néhány helyen egy-egy kisebb karcolás díszítette fehér bőrét. Viszont Sakura nem ezen volt fennakadva. A szemében olyan fényt látott a lány, amit még eddig nem. Hogy mi lehetett az? Talán azért, mert felnőtté érett, vagy azért, mert határtalanul boldog volt, de saját magán látta, hogy szikrázik. Az egész lénye. Miután elégedetten szemügyre vette magát, beállt a zuhany alá.

Kicsit zavarba jött, hogy Sasuke házában engedély nélkül használja a fürdőt, de szeretett volna tiszta lenni addigra, mire a fiú hazaér. Megmosta rózsaszín haját is, majd kilépett a zuhanyzóból. Keresett magának egy törülközőt a szekrényben, de mielőtt magára tekerte volna, beleszagolt. „Olyan illata van, mint Sasuke-kunnak." A lány szélesen elmosolyodott. Mostantól Sasuke illata fogja körbelengeni a mindennapjait. „Kellene valami ruha..."- nézett magára. Azért mégse várhatja Sasukét egy szál törölközőben.

Sakura odatopogott a fiú ruhásszekrényéhez, és résnyire nyitotta. „Túl messzire megyek... Már Sasuke-kun holmijai között turkálok!" Vöröslő fejjel kiemelte az első pólót, ami a kezébe akadt. „Ez jó lesz, bár kicsit nagynak tűnik."- nézegette a ruhadarabot.

A póló teljesen fekete volt, hátulján az Uchiha családra jellemző fehér-piros legyező díszelgett. Sakurának több se kellett, magára kapta. A póló combközépig ért neki, úgy festett rajta, mint egy rövid hálóing. A lány megigazította a gallért, és kihúzta belőle rózsaszín hajkoronáját. Ezután belépett a konyhába. „Oh, itt a bentós dobozom." - akadt meg a szeme a mosogatóban árválkodó edényen. „Hm, Sasuke-kun biztos nem evett reggelit. Lehet, jobb lenne készíteni neki valamit."- gondolkozott.

- S - Sakura?

A lány ijedten fordult meg a neve hallatára. A konyhaajtóban Sasuke állt lefagyva, rákpiros fejjel.

- Sa-Sasuke - kun... E-Ez... - húzta lejjebb Sakura a rajta lévő póló alját. Csak szerettem volna tiszta ruhát felvenni - mondta halkan. Sasuke még egy kis ideig nézte a lányt, aztán megszólalt.

- Remekül fog állni neked - mosolygott a lányra, és közelebb lépve hozzá végigsimított a vállán.

- Hm? Mi fog jól állni? - kérdezte Sakura értetlenül.

Sasuke a kérdés hallatára elmosolyodott, és megfogta Sakura kezét.

- Az Uchiha címer - mondta komolyan a fiú, majd a zsebéből elővett egy apró ékköves gyűrűt. – Feltéve, ha te is akarod - nézett kérdően a lányra.

Sakura először meglepődött. Annyiszor elképzelte már ezt a jelenetet, annyiszor álmodozott róla, de soha nem hitte volna, hogy egyszer tényleg megtörténik. Szemét könnyek borították el, mire Sasuke megsimogatta a fejét.

- I-Igen... Persze, hogy akarom, te tökkelütött - szipogott.

Sasuke ezután felhúzta Sakura ujjára a gyűrűt. Mondhatta volna azt is a lány, hogy még túl korai, de az idő miatt, és persze amiatt, hogy annyit várt erre a pillanatra, esze ágában sem volt visszautasítani a fiút. Sasuke magához húzta újdonsült menyasszonyát.

- Köszönöm. Mindent köszönök - szorította mellkasához a lányt.

Sakura viszont kibontakozott az ölelésből, lábujjhegyre állt, és megcsókolta a fiút. Sasuke nem tiltakozott. Átfogta Sakura derekát, és hevesen csókolni kezdte. Kezével a lány pólója alá nyúlt és belemarkolt a fenekébe. Sakura felnyögött, majd Sasuke felrakta a konyhapultra.

- V-V-V-Várj, Sasuke kun! - lihegett a lány. - A szüleimmel mi lesz? Mit fognak hozzá szólni? - tolta el a fiút, hogy a szemébe nézhessen.

- Ne aggódj amiatt. Idefelé elintéztem.

Sakura felvonta a szemöldökét, mire Sasuke kuncogni kezdett.

-

Úgy történt, hogy odamentem a házatokhoz...

Egy órával előtte

Sasuke idegesen kopogtatott be Sakura szüleihez. Semmi terve nem volt. Nem tudta, mit mondjon, vagy tegyen, de nem szúrhatta el. Ezen múlik most a jövője.

Kisvártatva Sakura édesanyja nyitott ajtót ismét.

- Oh, ha Sakurát jött megkeresni, akkor...

- Nem, asszonyom - mondta komolyan Sasuke. - Én most önhöz és a férjéhez jöttem.

Sakura anyja értetlenül nézett a fiúra, de egy lépést hátralépve utat nyitott neki a bejutáshoz.

- Jöjjön be. - mondta határozatlanul. - Fáradjon a nappaliba, én készítek egy kis teát.

- Köszönöm szépen - bólintott Sasuke, majd levette a cipőjét és belépett a nappaliba, ahol Sakura apja épp újságot olvasott.

Amikor a fiú meglátta az apát, illedelmesen meghajolt. A férfi felnézett az újságjából, szigorúan végigmérte a fiút, végül biccentett egyet. Kínos csendben várták a teát. Sasuke némán ült, de közben szemével körbevizsgálta a nappalit. A polcokon és szekrényeken Sakura kiskori képei sorakoztak, hol egyedül, hol szüleivel. A fiú a képek láttán elmosolyodott és azt gondolta, milyen jó Sakurának, hogy vannak szülei. Kisvártatva megjött az édesanya a frissítőkkel.

- Tessék - nyomta Sasuke kezébe az egyik kerámiapoharat, amibe zöld tealevél ázott.

Sasuke elvette és megköszönte az italt.

- Nos... - köszörülte meg Sakura apja a torkát. Miről akar velünk beszélni? – kérdezte, miközben belekortyolt a teába.

- Szeretném feleségül venni a lányukat - jelentette ki magabiztosan Sasuke, mire az apa kiköpte a teát és fulladozni kezdett.

- Eeeeeeeh?!!! - ordította meglepve. - De hisz még a nevét sem tudjuk!

Sasuke nagyot sóhajtott. Már épp mondta volna a nevét, amikor Sakura édesanyja közbevágott.

- Sasuke Uchiha-san, nem tévedek? - nézett kedvesen a fiúra. Sasuke mosolyogva bólintott.

Az anya biztatóan rámosolygott és megfogta a fiú kezét.

- Tudom, hogy nem volt könnyű élete, és ön miatt a lányomnak se - mondta komolyan Sasuke szemébe nézve. - De a hideg tél után mindig eljön a reményt adó tavasz. Én... azaz mi pedig nem állunk a tavasz útjába, igaz drágám ? - nézett a nő a férjére.

- De hát ő az, aki miatt a kislányunk annyit... - hebegte az apa, de elhallgatott, amint Sakura anyja szúrós szemekkel kezdett ránézni. Az apa ennek hatására nagyot sóhajtott, felállt, és Sasuke felé nyújtotta a kezét.

- Üdv a családban - mondták egyszerre Sasukének, aki kezet rázott az apával.

- Köszönöm szépen - mosolygott. - De van még valami - mondta halkan.

- Mondjad csak, fiam - Sakura apja visszaült a kanapéra. - Hallgatunk.

Ezután Sasuke elmesélte, hogy mi történt. Mindent arról, hogy kapott egy küldetést, hogy Sakurával nem akarnak elválni egymástól, ezért magával szeretné vinni a lányt. Sakura szülei kicsit szomorúak voltak, de miután a fiú lelkére kötötték, hogy minden áron megvédi a lányukat, beleegyeztek. Sasukének pedig már csak az maradt hátra, hogy megkérje szerelme kezét, és hogy megmondja neki a tervét.

A jelenben

- Sakura - A fiú megszorította a lány kezét. - Megkaptam a küldetést Narutótól - mondta keserűen.

Sakura arca vidámból szomorúba váltott, de kényszermosolyt erőltetett magára.

- Oh, értem - mondta halkan. - Mennyi idő lesz?

- Ahogy nézem, körülbelül négy év - A fiú megsimogatta a lány arcát. Tudta, hogy el fog törni a mécses.

Sakura egy ideig csendben mosolygott, de végül könnyek árasztották el az arcát.

- Shhh. Semmi baj... - Sasuke magához ölelte Sakurát. – Mondtam, hogy van egy tervem, nem? - vigasztalta a lányt, majd a szemébe nézett. – Sakura, emlékszel arra, amikor elmentem Konohából? - kérdezte komolyan. A lány szipogva bólintott. - Emlékszel arra is, mit mondtam, amikor velem akartál jönni? - Sakura szeme kikerekedett, és abbahagyta a sírást.

- Majd talán legközelebb... - ismételte halkan a fiú akkori szavait.

- Most jött el a legközelebb - mosolygott Sasuke. – Tehát, Sakura Haruno. Megtisztelnél azzal, hogy útitársam leszel ezen a nehéz küldetésen?

Sakura szeme könnybe lábadt, és a fiú nyakába ugrott.

- Akár a világ végére is követlek! - fúrta magát a fiú mellkasába.

Sasuke szorosan átölelte a lányt. Nem tudta, hogy hálálhatná meg azt a rengeteg szeretetet, amit a lány adott neki. De abban biztos volt, hogy mostantól kezdve örökre együtt lesz Sakurával. Nem kérte a szerelmet, nem kellett neki, csak nyűgnek gondolta. De rájött, hogy még ő sem parancsolhat az érzelmeknek.

Ez a kelletlen szerelem változtatta meg Sasuke egész életét. Hogy ezzel vége van-e a történetnek? Nem. Hiszen még megannyi kaland vár a párra, és még annyi mindent kell megtenniük. Ezt a történetet itt lezárom. De ez csak egy új történet kezdete...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés