Sakura az ágyban ült és gondolkozott. Miután vége lett a lakodalomnak, Sasuke nagyon furcsán kezdett viselkedni vele. Olyan lett, mint régen. Hazakísérte őt, de egész úton hozzá sem szólt, még a kezét sem fogta, és búcsúzóul csak odanyögött neki egy halk sziát. Most már végleg összezavarodott. Hogy változhat a fiú hangulata ilyen drasztikus sebességgel?! Már azt sem tudta, hogy most mérges legyen vagy kétségbeesett.

„Jó, gondolkodjunk felnőttek módjára. Sasuke-kunnak semmi baja nem volt az esküvő végéig... vagyis inkább addig, amíg Naruto oda nem ment hozzá beszélni."
Mit mondhatott neki a fiú, amitől ennyire kiakadt? Sakurának kikerekedett a szeme. Sejtette, mit mondhatott neki. És azt is sejtette, hogy Sasuke most valószínűleg szenved. Több se kellett a lánynak, felvette a cipőjét, leviharzott a lépcsőn, és útnak indult az Uchiha birtok irányába.

Közben Sasuke hazaért. Komoran levette a cipőjét és nagyokat sóhajtozott. A házban sötétség és síri csönd honolt.

– Hmph... tökéletes a hangulathoz – gondolta.

Mit tegyen? Meg kell mondania Sakurának az igazat. De képes rá? Már az kibírhatatlan, hogy elképzeli, ahogy a lány összetörik. Meg kell mégis valahogy tennie. Nem mehet csak úgy el.

– Nem – Sasuke halkan ejtette ki ezt a szót. Semmi erő nem volt ebben az egy szóban, mégis a tehetetlen tiltakozást folytatva ismételgette.

– Nem, nem, nem, nem... ne... – a fiú tudta, hogy semmi értelme az ellenállásának.

Csak ő tudja végrehajtani ezeket a küldetéseket. Még akkor is mennie kell, ha ő nem akarja, még akkor is, ha most először úgy érzi, otthon akar maradni. Hogy miért? Mert családot akar. Sakurával. De vége. Valószínűleg ő lesz az utolsó a klánjában. Nem lesz több Uchiha, nem lesz felesége sem. Egyedül fog meghalni úgy, hogy senki nem lesz mellette, és senki nem fog rá emlékezni. Erre a gondolatra Sasuke szíve úgy összeszorult, hogy a mellkasához kellett kapnia, mert úgy érezte, menten kiesik a szíve a helyéről. A borzalmas fájdalom miatt összerogyott. Szaporán vette a levegőt, de nem érezte, hogy menne a tüdejébe oxigén.
– Meg kell nyugodnom – próbált mély levegőt venni.

Becsukta a szemét és Sakurára gondolt. Az édes csókjaira, az illatára, a törékeny, de mégis erős kezére, a bársonyos bőrére, ami olyan tiszta, mintha márványból faragták volna. A fiú nagyot sóhajtott és érezte, ahogy visszanyeri teste felett az uralmat. Épp jókor, hiszen kopogtattak.

– Ah, jövök! – Sasuke az ajtóhoz sietett. Ki lehet az ilyenkor? Kinyitotta az ajtót, de mielőtt ráeszmélt volna, ki is áll az ajtóban, a késői látogató a nyakába ugrott.

– Sasuke-kun! – Sakura szorosan ölelte Sasukét, aki azt hitte, csak a képzelete játszik vele. Meg akarta simogatni a lány fejét, azonban félúton megállt a keze.

– Mit akarsz? – tolta el magától. A saját hanglejtésén maga is megijedt. Olyan hűvös volt, amennyire csak lehetett.

– Sasuke-kun... – Sakura a fiú arcára akarta tenni a kezét, de Sasuke megfogta és megszorította.

– Ne csináld! – A fiúnak gombóc szorongatta a torkát. – Miért jöttél? Így sokkal nehezebb lesz minden...

A lány csak bámulta a fiút, ahogy próbálja féken tartani érzelmeit.

– Küldetést kaptál? – kérdezte Sakura komolyan. Sasuke bólogatott. Inkább lehajtotta a fejét és a földet nézve hallgatott.

– Mennyi időre mész el? – kérdezte Sakura szomorúan.

– Nem számít. Évekre valószínűleg. Nem kérhetek tőled semmit. Nem várok tőled semmit. Csak kérlek... – Sasuke hangja megremegett – légy boldog.

A fiúnak már nagyon nehezen sikerült visszatartania a sírást. Csak azt várta, hogy Sakura végre elmenjen, ő pedig egyedül maradjon a fájdalmával.

– Várni foglak – Sasuke nem hitt a fülének.

Lassan kezdte el felemelni a fejét, hogy megnézze a lány arcát. Egyszerűen nem hitte el, hogy a lány ezt mondta. De amint felnézett, Sakura lágy mosolya tudatta vele, hogy jól hallotta az előbbi mondatot. Fájdalmasan Sakurára nézett, aki közelebb lépett hozzá.

– M-Miért...? – A fiú csak hebegni tudott. Az ajkait összeszorította, de már nem tudta visszafogni a sírást. Szemeiből elindultak a keserű könnyek, amiket részben szomorúság, részben öröm miatt hullatott.

– Szeretlek, Sasuke -kun. Ezért fogok rád annyit várni, amennyit kell – Sakura két kezébe fogta a fiú arcát, és letörölgette a könnyeit.

– Sakura! – Sasuke elkapta a lány kezeit és görcsösen magához ölelte. Azt kívánta, bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat. Úgy akart maradni Sakurával örökre.

– Sajnálom – Csak ennyit tudott kinyögni, majd Sakura homlokához támasztotta a fejét.

– Szeretlek – mondta a lánynak.

Sakura halványan elmosolyodott, majd csókra kínálta az ajkait. Sasuke teljesítette a lány kérését. Hosszú és szenvedélyes csók volt. Miután levegőt hagytak maguknak, Sasuke gyengéden végigsimította a lány karját a vállától, végül megfogta a kezét. Nem szakította meg a mély szemkontaktust, és lassan elkezdte Sakurát a hálószobába vezetni. A fiú tudta, hogy ez lesz az utolsó éjszakája Konohában, így szerette volna a lányt mindenhogy magához kötni. Sakura is így érzett, azonban kicsit megijedt, amikor meglátta, hova készülnek. Sasuke bíztatóan rámosolygott.

– Ne félj – suttogta a lánynak.

Sakura idegesen bólintott. Amikor a szobába értek, a fiú maga elé állította a lányt. Mélyen zöld szemeibe nézett, majd elkezdte simogatni az arcát. Végigsimította az állát, az orrát, a nyakát, mintha most először látná Sakurát. Minden arcvonására emlékezni akart. Sakura közben a fiú erős mellkasára tette a kezét és végighúzta a fiú mellizmain. Ezután a lány keze a fiú pólójának aljára csúszott, és elkezdte gyűrögetni. Sasuke halványan kuncogni kezdett.

– Le szeretnéd venni? – kérdezte mosolyogva.

Sakura arca teljesen vörös lett, de bólintott. Sasuke a lány kezét vezetve, szép lassan elkezdte lehámozni magáról a pólóját. Pár pillanat múlva Sakura már a fiú gyönyörű felsőtestében gyönyörködhetett. A lány az eléje táruló látványtól nyelt egyet. Sasuke elmosolyodott, majd kezét a lány derekára helyezte. Közelebb húzta magához, majd a füléhez hajolt és megnyalta. Sakura száját egy halk sóhaj hagyta el, ami nagyon tetszett a fiúnak.

– Sakura – lehelte a lány fülébe.

Sakura megborzongott. Az, hogy a fiú így suttogja a nevét, nagyon boldoggá tette. Sasuke keze ezután Sakura derekáról a lány felsőjére tévedt, és elkezdte lassan felfelé húzni, hogy tudhassa szándékát a lánnyal.

– Szabad? – kérdezte bizonytalanul. Neki is ez volt az első. Nem akarja elrontani.

Sakura válaszképp felemelte a karját. A fiú ezután lehúzta róla a pólót, és meglepve tapasztalta, hogy a lány nem visel melltartót. Tekintete sokáig időzött Sakura formás mellein.

– Ne nézz, ez olyan kínos – takarta el magát a lány.

 Sasuke viszont elkapta a kezét, és megcsókolta a tenyerét.

– Ne butáskodj – nézett mélyen a lány szemébe. – Gyönyörű vagy.

Sakura zavarában elkapta a fejét, de Sasuke gyengéden az állánál fogva maga felé fordította.

– Csak engem nézz. Mindig csak engem – megcsókolta a lányt.

Sakura hagyta, hogy Sasuke nyelve a szájába hatoljon, majd ő maga is elkezdte bátrabban csókolni a fiút. Sasuke hirtelen az ágyra rántotta Sakurát. A lány fölé mászott, és az orra hegyét végighúzta a nyakvonalán. Kezével közben Sakura melle után kutatott, majd elkezdte kényeztetni. A lány megkapaszkodott Sasuke hátában, majd kis kezei önkéntelenül lejjebb kúsztak. Sasuke elpirult a lány érintésére, felemelkedett és elkezdte kigombolni Sakura nadrágját. A lány is elkezdte lehúzni Sasukéét, de a keze remegett. A fiú látta rajta, hogy még mindig fél. Keze a lány arcára simult.

– Sasuke-kun – a lány szemét pillanatok alatt könnyek fátyolozták be.

– Sakura? – A fiú megijedt a hirtelen jött sírástól. – Valamit rosszul csináltam? – kérdezte aggódva.

– Sasuke – kun, s-sajnálom n-nem akarom, hogy e-elmenj! Kérlek, tudom, hogy önző kérés, de kérlek... ne hagyj megint magamra!

– Sakura – Sasuke szíve majd meghasadt.

Sejtette, hogy a lány előbb-utóbb valahogy így fog reagálni. Furcsa is volt, mennyire máshogy viselkedett a vártnál. Csak nézte tétlenül zokogó szerelmét, és közben azon gondolkozott, hogyan vigasztalhatná meg. De mint Sakura, ő is reménytelenül szomorú volt. Végre együtt vannak, de mégis el kell válniuk egymástól. Pedig Sasuke még...

Hirtelen a fiúnak eszébe jutott valami. Valami, amiről teljesen megfeledkezett. A lány arcára tette a kezét és kicsit megemelte a fejét, hogy Sakura szemébe nézhessen.

– Shhh, ne sírj. Van egy ötletem – vigasztalta.

Sakura épp kérdésre nyitotta volna a száját, de Sasuke megsimogatta a fejét.

– Most ne kérdezz semmit – mosolygott. – Holnap beszélek Narutóval.

A fiú gyengéden átölelte a lányt.

– Mindent megteszek azért, hogy együtt maradhassunk – simogatta a lány hátát, majd megcsókolta.

Sakura érezte a fiú szavaiban a végtelen határozottságot. Nem tudta, mit talált ki, de valahogy mégis megnyugodott. Magához szorította a fiút, mintha soha többé nem akarná elengedni. Sasuke ezután szépen lassan elkezdte lehúzni a lányról a nadrágot. Mivel Sakura nem ellenkezett, arra jutott, hogy folytathatja. Amikor megmutatkoztak a lány formás és kecses lábai, a fiú a saját nadrágjától is megvált. Lenézett Sakurára, aki a látványtól vérvörös lett. Ezúttal viszont nem nézett el, hanem végigsimított a fiú lábain. Sasuke libabőrös lett, majd ő is hasonlóképp cselekedett. Végighúzta az ujját a lány nyakától a mellén át a köldökéig, végül megállt az alsóneműjénél és azt is lehúzta. Sakura próbálta eltakarni magát, de Sasuke nem hagyta neki.

– Semmi baj. Ha fáj, vagy ha bármi baj lenne, szólj és megállok – mondta komolyan.

Sakura bólogatott, majd vett egy mély levegőt. A fiú ezután magáról is lehúzta a férfiasságát fedő ruhadarabot. Ő maga is belepirult, hiszen ezelőtt még senkinek nem tárta fel magát ennyire.

– Sakura - a fiú alsó testével elkezdett a lány felé közeledni.

Sakura félt, de egyben valami megmagyarázhatatlan öröm járta át. Eggyé válhatnak. Ő és Sasuke. Hirtelen felnyúlt a fiú arcához és megsimogatta. Sasuke lehajolt hozzá, és megcsókolta. Sakura ösztönösen szétnyitotta a lábait.

Egy hirtelen benyilalló fájdalom. Egy érezhető szakadás. Ennyi volt az egész. A két ninja felnyögött. Soha nem éreztek ehhez foghatót. Valamilyen láthatatlan kötelék ezúttal megpecsételte a kettejük sorsát, és a két félt egy egésszé forrasztotta. Sakura szemébe könnyek szöktek.

– Most már egy a végzetünk. Egyek vagyunk – mosolygott Sasukére.

– Szeretlek, Sakura – Sasuke úgy érezte, ez az a pillanat, amire mindig is várt. Egy közös út, amin Sakurával járhat. Lehet ennél nagyobb öröm?

A fiú lassan elkezdte mozgatni a csípőjét. Óvatosan, nehogy fájdalmat okozzon a lánynak. Nem telt sok időbe, és a fájdalmat átváltotta a szenvedély. A két szerelmes, akik eddig visszafogták ösztöneiket, most egy testként, ritmikus összhangban mozogtak. Már nem érdekelte őket semmi. Csak ők voltak a világon. Nem létezett más.

Lassacskán mindketten úgy érezték, mintha villám csapott volna a testükbe, ami ki akar törni. Érezték, hogy közelednek a végéhez, ezért egymás hátába kapaszkodtak. Még egy utolsó csók, egy utolsó nagy sóhaj, és elértek érzelmeik csúcsára. A testük megfeszült, és mindketten úgy szorították egymás hátát, hogy kiserkent a vérük. Most már tényleg egy testté és egy lélekké váltak. Még pár percig úgy maradtak, majd Sasuke Sakurára nézett. A lány szemében valami ismeretlen fény csillogott, jelezve, hogy felnőtt lett. Sasuke nem tudta, mit mondjon, vagy mit tegyen, de Sakura felemelte a kezét és elsimította a fiú izzadságtól nedves, fekete tincseit.

– Szeretlek, Sasuke -kun – mosolygott gyengéden.

Sasuke lehajolt a lányhoz és megcsókolta.

– Én is, szerelmem – Sakurának kikerekedett a szeme a meglepettségtől.

Sasukének nagyon furcsa volt ez a szó, de nem utálta. Végül a két szerelmes egymás karjában aludt el egy jobb reggel reményében. Aznap éjjel mindketten egy olyan jövőről álmodtak, amiért most már együtt fognak harcolni.

Másnap reggel a szemébe világító napsugarak keltették Sasukét. A hirtelen fénytől a fiú összeszorította, majd amikor megszokta a világosságot, kinyitotta ébenfekete szemeit. A fáradtságtól kissé kókadtan törölte ki az álmot a gyönyörű ónixokból, majd a mellette egyenletesen szuszogó lány felé fordult. Melegség járta át a fiút, ahogy megpillantotta Sakurát. Ki gondolta volna, hogy ilyen jó valaki mellett ébredni? Főleg valaki olyan mellett, aki ilyen szép. Sakura csupasz vállai félig kilátszottak a takaró alól, arcán boldog mosoly ült, hosszú szempillái kicsit megremegtek, ahogy álmodott, és a nyakán lévő piros foltok a tegnapi éjszakáról árulkodtak. Sasuke kicsit megbökte a lány puha arcát, de nem volt reakció. Elkezdett kuncogni és eszébe jutott a tegnap éjjel. Hát megtörtént. Férfi lett. A fiú széles mosolyra húzta a száját. Most pedig ideje mennie Narutóhoz. Sasuke gyorsan magára kapott egy felsőt és egy nadrágot, majd a bejáratnál felvette a cipőjét. Mielőtt kilépett volna az ajtón vetett egy utolsó pillantást szerelmére, utána pedig elindult a Hokage irodája felé.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés