Sasuke

A megszokott, gondosan eltervezett napirendemhez h�ven, egy f�n pihentettem a sokak �ltal irigyelt adonisz testemet, �s a t�volba meredtem, amolyan semmit, �mde mindent elmond� tekintettel. A fejem j�form�n �res volt, csup�n csak a csapatt�rsam sokatmond� sz�l�sa j�rt a gondolataim k�zt:

„Ha k�t perc, harminchat m�sodpercn�l t�bb ideig vagy egyed�l, mindenf�le h�tt�rzaj, illetve Uchiha Itachi n�lk�l, ott valami nagyon hib�dzik.”

�s mivel percek, tal�n �r�k �ta egymagamban l�gattam a tisztelt k�z�ns�g szerint t�k�letesre edzett l�baimat, illetve a b�ty�m holl�ja nem keltette fel az erd� szunnyad� �llatait, valamint az a tollkupac az arcomra sem ken�d�tt fel, �gy �reztem, hogy valami val�ban nincs rendben. �ppen ez�rt, a lustas�got sug�rz�, modellszer� testhelyzetem ellen�re minden zajra felfigyeltem, majd idegesen konstat�ltam, hogy csup�n csak egy gyerek j�tszadozott a f�ben, vagy egy vis�t� szerelmesp�r rohant kereszt�l a mez�n, egym�st kergetve, mint holmi kuty�k. Egy g�nyos kacaj t�rt fel bel�lem, mik�zben �l� helyzetbe torn�ztam magam, �s leugr�sra k�szre poz�cion�ltam minden testr�szem. Azonban valami megzavart.

Egy t�voli, er�teljesebb zaj �t�tte meg a f�lem, majd k�s�bb a k�zelben kiteljesed� robban�s f�stje telepedett az erd�re. Megfesz�ltek az izmaim, a testem �v�lt�tt a sharinganom ut�n, de az eszem meg�lljt parancsolt neki. Csak legv�gs�bb esetben haszn�ltam a sharingant, ugyanis nem akartam harminc �ves koromra k�zel vak lenni �gy, mint Itachi.
Egy t�k�letesen eltervezett, azt�n kivitelezett ugr�ssal a f�ld�n landoltam, majd kiegyenesedtem. Az ujjperceim v�g�ben m�r szikr�ztak a chidori kezdetleges jelei, k�sz�nhet�en a rengeteg chakratartal�komnak, amit a semmittev�sem sor�n halmoztam fel. Halkan tettem egyik l�bamat a m�sik ut�n, hogy minden neszt meghallhassak a t�voli Konoha fel�l.
Balj�s csend telepedett a f�sttel egy�tt a falut k�r�l�lel� erd�re. Nagyon nem tetszett az �rz�s, ami fel�bredt a gyomromban, �s ki akart t�rni onnan, majd kij�ratnak a torkomat c�lozta meg, ahol f�l �ton meg�llt �s gomb�c form�j�ban folytatta �lm�t.
Tov�bb baktattam, a por egyre nagyobb lett, a kis szemcs�k egyszerre irrit�lt�k a torkomat, �s a szememet. Mikor megl�ttam, hogy az erd� sz�l�n l�v� k�kapu darabokban hever m�r nem csak �reztem, hogy baj van.

Konoh�b�l tal�n a kapu maradt meg a leg�pebb �llapotban, az olykor t�lp�rg� falu hely�n, egy t�tong� kr�ter �ktelenkedett. A sz�l�n meg�lltam. Fel kellett fognom, hogy mi t�rt�nt, hogy am�g �n egy f�n pihengettem, addig a sz�l�helyem hullott darabjaira. Darabjaira? Ink�bb atomjaira. Semmi nem maradt bel�le, ha az emberek �letben is vannak, akkor is nincstelenn� tette �ket ez a valami. Nincs hov� hazat�rni�k t�bbet, a nyugodt kis �let�k – m�r akinek – felbolygat�s�hoz csak egy robban�s kellett.
Tov�bb l�pdeltem a m�lyed�sben. A homok faluj�t k�r�lvev� sivatagban t�bb �let volt, mint abban a "sivatagban", aminek a homokja ropogott a l�bam alatt. Mikor k�zelebb �rtem a legm�lyebb pontj�hoz a lyuknak, f�l perccel k�s�bb m�r a lelkemet eladtam volna az�rt, hogy csak a falu porait l�thassam.
Legalul valaki fek�dt, mellette meg emberek t�rdeltek. Gyors�tottam a l�pteimen, szinte m�r futottam. A szememnek egyre vil�gosabb� v�lt, hogy a kr�ter k�zep�n hever� ember k�s�rtetiesen hasonl�t Uzumaki Narutora. Im�dkoztam, hogy ne � legyen, csak valami �rny�kkl�n, amit mindig haszn�l, �s pukkanjon el, amint oda�rek.
Fekete szemeim hely�t pirosak vett�k �t, �s l�ttam, amit nem szerettem volna, amit�l a legjobban tartottam. A bar�tom maga fekszik ott, de valami nincs rendben vele. Nem l�tom, hogy �ramolna a chakra a test�ben.

Mikor v�gre oda�rtem, csapatt�rsamat Hatake Kakashit �s n�h�ny csak l�t�sb�l ismert alakot l�ttam, meg az ernyedten fekv� Narutot. Az a csillog�s, ami a legrem�nytelenebb pillanatokban sem hagyta el a szem�t, most kihunyt. A t�volba r�vedve n�zett felfel�. A vigyor, amit csak a benne val� hitetlenked�ssel lehetett r�vid id�re elt�ntetni, most �r�kre lehervadt. Lesokkolva �lltam felette �s azok felett, akik velem ellent�tben k�pesek voltak felfogni, mi t�rt�nt. Annyi minden kavargott a fejemben, hogy m�r szinte �resnek �reztem. K�ptelen voltam b�rmit tenni, a testem lemerevedett. Azt�n �sszerogyott. A t�rdeimre estem, szinte hallottam, ahogyan a romjaiban roskad� Konoha legt�volabbi r�sz�n is visszhangzott az es�sem. A legjobb bar�tom, szinte a testv�rem harcolt a sz�l�falunk�rt, majd az �let�vel is fizetett �rte, mik�zben �n mit csin�ltam? �ltem egy f�n.

S�g� 1 hozz�sz�l�s

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s

2017.08.22. 16:43 itami-chan Huhh, mit ne mondjak, kem�nyen megleptetek ezzel a kezd�ssel. Szeg�ny Naruto!! V�rom a folytat�st!