Sakura megijedt, és hátrálni akart, de Sasuke nem hagyta neki. Felemelte a lány állát, és a száját lassan a sajátja felé közelítette. A fiú, ahogy egyre közeledett a lány szájához, lehunyta a szemét. Hirtelen viszont azt érezte, hogy a lány már nem ellenkezik, így kinyitotta a szemeit. Amit látott, az letaglózta. A lány, akit minden áron meg akar védeni, és akit szeret, csendben hullatja a könnyeit. Sakura nem szipogott, nem adott ki semmilyen hangot, csak csendben és szívszorítóan sírt.

– Sasuke-kun, mit csinálsz? – kérdezte remegő hangon. – Miért viselkedsz ilyen furcsán? Egyáltalán nem értelek – törölgette a lány a könnyeit, amik nem akartak elállni. Már nem tudta, mit is akar Sasuke valójában. Először megbántja, majd bocsánatot kér, és most pedig meg akarja csókolni?

– Nagyon szeretlek, és a régi Sakura valószínűleg nem ellenkezett volna, de már felnőtt vagyok, ahogy te is. Nem csinálhatunk bizonyos dolgokat csak úgy, gondolkodás nélkül. Mert ha megtesszük, lehet megbánjuk.

– Szóval, ha megcsókollak, akkor azt megbánnánk? – Sasuke letörölte a lány arcáról a könnyeket.
– Figyelj, Sakura – a fiú vett egy mély levegőt. – Nem vagyok jó a szavak használatában, de úgy tűnik, meg kell próbálnom bánni velük. A három év alatt, az utazásom során, nagyon sok emberrel találkoztam, és rengeteg helyen jártam, de egész végig csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi lehet veled és Narutóval. Pótolhatatlanok vagytok nekem. Narutót barátomként szeretem, és az elején téged is annak tekintettelek, de az évek során rájöttem, hogy többet érzek egyszerű barátságnál. Szóval... szóval... – Sasuke feje rákvörös lett.

Sakura az elképedéstől meg sem tudott szólalni. De ezúttal az öröm miatt.

– S-Sasuke-kuuun – hüppögött. Tudta jól, hogy a fiú mit akart mondani.

Sasuke elmosolyodott, majd magához húzta a lányt, aki a mellkasába fúrta magát.

– Sajnálom, hogy ennyi ideig kellett várnod rám – súgta neki. – Szeretlek.
Sasuke addig ölelte Sakurát, amíg meg nem nyugodott. Legszívesebben soha többé nem engedte volna el, de a lány egy kicsit hátrébb húzódott, és egyenesen a fiú fekete szemeibe nézett.
– Sasuke-kun – nézte a fiút várakozóan.

Sasuke belenézett a szemébe, majd a karja magától mozdult. Megcirógatta a lány arcát, és lassan elkezdett a lány szája felé közelíteni. Sakura lehunyta a szemeit, ahogy Sasuke is, majd végre, rengeteg idő és szenvedés után ajkaik egymásra találtak. A csók nem tartott sokáig, de a két szerelmesnek, mintha egy örökkévalóság lett volna.

Miután szájuk elvált egymástól Sasukében tudatosult, hogy rengeteg idő után végre úgy érzi, hogy boldog. A családja halála óta valahogy mindig egyedül érezte magát kicsit, és annak ellenére, hogy Naruto és Sakura ott volt, nem tudott felhőtlenül boldog lenni. Most viszont érzi, hogy Sakura mellett megtalálhatja azt a lelki békét és boldogságot, amit annyira hajtott. Sakura olyan személlyé vált a szemében, akinek az életét is odaadná.

– Szeretlek, Sasuke-kun – Sakura megsimogatta a fiú arcát.

– Köszönöm – Sasuke fekete szemeit könnyek homályosították el, ezért gyorsan átölelte Sakurát, hogy meg ne lássa. – Köszönöm.

– Sasuke-kun? – a lány elkezdte simogatni a hátát. Érezte, ahogy a fiú remeg. Tudta jól, hogy sír.
– Sasuke-kun, tudod, te mindig megvédtél engem, amikor gyenge és esetlen voltam. De ezúttal én foglak megvédeni téged. Szóval ne félj attól, hogy elveszítesz.

Sasuke még szorosabban ölelte a lányt. Soha nem érzett még ilyet. Érezte, hogy megkönnyebbül, és hogy a terhei egy részét átadja valakinek. Miután Sasuke megnyugodott, Sakura leültette a konyhában és készített neki egy kis teát.

– Most mi lesz? – kérdezte a fiú mosolyogva.

– Hm?

– Hogy mondjuk el ezt Narutónak?

– Nem tudom – a lány felállt a székből és a konyhaszekrényhez sietett. – Van egy kis teasüti. Ne aggódj, nem édes. Sasuke-kun, még mindig nem szereted az... Hé! – Sakurának nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Sasuke odament hozzá és hátulról átölelte.
– Holnap kezdjük az esküvő előtt azzal, hogy elmondjuk neki – a fiú keze Sakura derekára csúszott, a lány nyakába szagolt, majd enyhén megharapta a fülét. A lánynak ettől libabőrös lett a háta, és olyan vörös lett a füle, mint a piros felsője.

– I-Igen. Ez egy jó ötlet – hebegte. Sasuke halványan nevetett.

– Hé, nem illik kinevetni! – könyökölt a fiú hasába Sakura. – Ha ilyeneket csinálsz, ne csodálkozz, ha zavarba jövök! Még mindig csak egy álomnak tűnik ez az egész. Az, hogy ilyeneket csinálsz velem.

Sasuke nagyot sóhajtott, és ismét megpöckölte a lány homlokát, de ezúttal erősebben.

– Áú! – kapott a homlokához a lány. – Ez fájt!

– Látod? – nyomta a fiú a konyhapultnak – Ez nem álom.

– Sasuke-kun – a lány magához húzta Sasukét, és egy puszit nyomott az arcára. – Nem szívesen mondom ezt, de ideje lenne hazamenned – mondta komolyan. – Későre jár, és holnap nagy nap elé nézünk.

A fiú kicsit elszomorodott, de igazat adott a lánynak. Ezekben az érzelmi hullámvasutakban el lehet fáradni.

– Rendben – egyezett bele egy kicsit csalódottan. Sakura lekísérte az utcára.

– Hát akkor – sóhajtott a lány –, holnap találkozunk – mosolygott.

– Igen. Szép álmokat – mosolygott vissza a fiú.

Másnap reggel Sasuke nehezen ébredt. A tűző nap épp a szemébe világított, ami először eléggé idegesítette, viszont amint a tegnapra gondolt, majd kiugrott a bőréből. Legszívesebben azonnal rohant volna egy szál pizsamában Narutóhoz, hogy elújságolja a Sakurával történteket, ám megállta. Együtt akarja a lánnyal elmondani. A fiú lassan kibújt az ágyból, lezuhanyozott, majd felvette a tegnap előkészített zakóját.

A fekete bársony anyagú ruha tökéletesen állt neki, pedig már egy jó ideje nem hordta. Ezután elvégezte az utolsó simításokat öltözékén. Megigazította az inge ujjait és gallérját, legvégül pedig egy vörös rózsát tűzött a mellére. Megnézte magát a tükörben, és a jobb oldalon a füle mögé tűrte a haja hosszabbik oldalát, ezzel rálátást nyújtva a rinneganjára. Nagyot sóhajtott, és ismét leszögezte magában, hogy semmi kedve egy ekkora felhajtáshoz, de valahogy mégis boldog volt. Talán azért, mert már tudja, hogy egy emberrel összekötni az életedet nem is olyan rossz dolog. Sasuke utoljára még egy utolsó pillantást vetett öltözetére, majd kilépett az ajtón. 

– Még hogy a nők készülődnek sokáig – mondta zsörtölődve egy ismerős hang a fiú háta mögül.

– Sakura! Mit keresel itt? – Sasuke örült a kellemes meglepetésnek, bár ezt inkább nem mutatta ki.

– Gondoltam, eljövök érted – birizgálta a lány a kézi táskáját. – Viszont azt hittem, előbb kész leszel. Mindjárt idő van. Jajj, a nyakkendőd sem áll rendesen – Sakura odalépett a fiúhoz, és megigazította a nyakkendőjét.

Sasuke pedig ezalatt elidőzött Sakura látványán. A lány halványzöld koktél ruhát viselt, ami jól kiemelte nőies vonásait. A lábát, a derekát, és a... khm! Sasuke félrekapta a fejét.

– Sasuke-kun, valami gond van? Nagyon vörös a fejed!

A lány Sasuke homlokára tette a kezét. A fiú némán figyelte, mit csinál.

– Hm, nincs lázad – mosolygott elégedetten a lány, majd a keze Sasuke homlokáról az arcára csúszott. Sasuke megfogta a lány kezét, majd belecsókolt a tenyerébe.

– Most te tűnsz lázasnak – nevetett halványan a fiú. – Menjünk, el ne késsünk.

– J-Jó – egyezett bele még mindig vöröslő fejjel a lány.

Sasuke megfogta a kezét, majd együtt elindultak Naruto esküvőjére.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2017.08.20. 21:34 itami-chan Ez is hasonlóan jó lett, folytasd!