Sasuke letörölte homlokáról az izzadságcseppeket. A Konoha felé tartó ösvény a tűző napsütésben egyre hosszabbnak tűnt a fiú számára. Lassan haladt, néha meg is pihent egy-egy kellemesen hűvös, árnyékot adó fa alatt, majd ismét útra kelt. Ismerte az utat kívülről, hiszen az út, amin lépdelt, a szülőfaluja felé vitte.
Sasuke már közel három éve nem járt otthon, hiszen lefoglalta őt Uzumaki Naruto, a hetedik Hokage által kiadott küldetése. Feladata Kagura templomának megtalálására, és feltérképezésére irányult. Igen nehéz és hosszú időt igénylő feladat volt, egy átlagos ninjának sokkal több időbe telt volna végrehajtania ezt a küldetést. Sasuke viszont könnyedén teljesítette a küldetést a rinneganja segítségével. De egy dolog nem tetszett neki. Ő legszívesebben haza sem ment volna, ugyanis a térkép átadása nem volt sürgős, valamint semmi kedve nem volt jó képet vágni ahhoz, amiért olyan sürgősen hazarendelték. Két nap múlva ugyanis legjobb barátja, Naruto megnősül. Feleségül veszi Hyuga Hinatát, akivel tervezi leélni a hátralévő életét.
Sasuke nagyot sóhajtott. Őt soha nem érdekelték olyan múlandó dolgok, mint a szerelem vagy a házasság. Nincs az az Isten, hogy valaki olyat adjon az ég, aki szeretni tudja minden hibája és minden bűne ellenére. Hirtelen Sasuke megtorpant. Eszébe jutott valaki, akiről már régóta nem hallott, és nem is látott. Egy lány élénk rózsaszín hajjal, amire mindig emlékezett, akárhányszor beköszöntött a tavasz. Sakura Haruno volt a lány neve.
Sasukéval már kisgyermek koruk óta ismerték egymást, a közös ninja iskolának köszönhetően. A fiú azonban rá sem hederített Sakurára, mert utálta a lányokat. Hangosak voltak, Sasukétől mindig elájultak, ami nagyon irritálta a fiút. Sakura is egy volt a mihaszna lányok tömegéből. Egy az ostobák közül. Végül Sasukének a geninné válás után mégis foglalkoznia kellett a lánnyal, hiszen egy csapatba kerültek. A közös küldetések nyilvánvalóvá tették, hogy a lány nem való ninjának. Ostoba volt, hagyta, hogy az érzelmei vezessék és lassan reagált mindenre. Egyedül a chakra kontrolljával emelkedett Sasuke és Naruto fölé, de ez nem volt elég a jó teljesítményhez.
Sasuke az elején még ridegül állt a csapathoz és újdonsült társaihoz, ám szép lassan, ahogy múltak a hónapok és az évek, kezdte megtalálni a helyét a hetes csapat tagjaként. Elveszített családját látta Narutóban és Sakurában, ezért mindent megtett, hogy megóvja őket. A chunin vizsga után viszont minden megváltozott.
Kapott egy jelet Orochimarutól, és találkozott bátyjával, aki régen lemészárolta Sasuke családját. A fiút hatalmába kerítette a bosszú, és bármit feláldozott volna a nagyobb erőért. Sajnos fel is áldozott mindent. A barátait hátrahagyva elszökött Konohából, és Orochimaru szolgálatába állt. Innentől kezdve sokáig nem látta Sakurát és Narutót. Rengeteg mindenen mentek keresztül, de sok idő elteltével és rengeteg szenvedés után a Tízfarkú ellen már ismét együtt indultak harcba. A tízfarkú legyőzése után pedig Kagura következett.
Sasuke csak ekkor vette észre, hogy már sötétedett. Konoha még egy napi járóföldre volt, így inkább keresett egy barlangot, ahol meghúzhatta magát éjszakára. Tüzet gyújtott, majd elővette az onigirijét, amit az egyik üzletben vásárolt indulás előtt, és elkezdte majszolni. Evés közben a hazatérésén járt az esze. Gyorsan végigpörgette magában az eseményeket.
A Kagura elleni harc alatt vette csak észre, hogy mennyit változott Sakura. Erős lett és bátor nő. Megérett a harcra, ráadásul ő lett az egyik legjobb orvosi ninja. Nem csoda, hiszen az ötödik Hokage tanítványa volt. Majd Sasukének eszébe jutott az a nap, amikor elment, és az hogy mit csinált a lánnyal. Erre a gondolatra zavartan elpirult, és gyorsan el is hessegette a fejéből. Ő maga sem tudta miért csinálta és mondta azt, amit tett és mondott, de kétséget kizáróan az egyik legkínosabb dolgok közé sorolhatja, amit életében csinált.
„Valaki, aki teljes szívből szeret...” – gondolta magában.
Még mindig nem hitte el, hogy létezik ilyen személy, de az elalvás előtt arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha mégis létezne. És hogy mennyire boldog lenne, ha az a személy Sakura lenne.
Sasuke riadtan ébredt fel a madárcsicsergésre. Reflexszerűen maga elé kapott egy kunai kést, és lesben állva várta, mi jön szembe vele. A madarak ugyanis azért csipogtak, mert valaki rezgette a bokrokat.
– Sasuke, itt vagy? Tudtam! – szólalt meg egy ismerős hang.
– Naruto? Mit keresel itt? Még messze vagyok Konohától.
– Nos, kijöttem eléd, mert attól tartottam, hogy visszafordulsz a falu előtt.
Valamiért Sasuke ezt még jó ötletnek is tartotta. Elképzelte, ahogy leüti Narutót, és a térképet nála hagyva ismét eltűnik a nagyvilágban. De akármennyire is csábította ez a gondolat, arra jutott, hogy ha már eljött idáig, nem hagyja veszni az elpazarolt időt.
– Ember, nem is tudod, mennyi nyűggel jár egy esküvő megszervezése! Hinata, és én is már azt sem tudjuk, hol áll a fejünk! Pedig holnapra fel kell készülnünk! – sóhajtott Naruto gondterhelten.
– Holnap, mi?
Sasuke csak most látta, hogy legjobb barátja mennyit változott a három év alatt. A haja rövidebb lett, a vállai szélesebbek és erősebbek lettek. Persze, hogy azok lettek. Hiszen most ezeken a vállakon nyugszik egy egész falu sorsa. Sasuke csendben követte Narutót, akinek, mint mindig, most sem állt be a szája. Szinte mindent elmesélt, ami a három év alatt történt vele.
– Majd meglátod, mennyit változott mindenki! Sakura is rettentően csinos lett! – erre a mondatra Sasuke felkapta a fejét.
– Hogy értve lett csinos? – kérdezte halkan.
– Kíváncsi vagy? – kérdezte perverz mosollyal a szőke fiú.
Sasuke mérgesen ránézett, mire Naruto még jobban mosolygott.
– Szóval igen – nevetett.
Sasuke gyorsan elfordult, mielőtt Naruto észrevehette volna, hogy elpirult.
– Nos, hogy kérdésedre válaszoljak – kezdte Naruto a beszámolót – Sakura igazán...
– Ne! – Sasuke azt sem tudta hirtelen, mit akar. – Ne mondd el – nézett zavartan.
Naruto azt sem tudta hirtelen, köpjön vagy nyeljen e. Még sohasem látta Sasukét ilyen nyugtalannak.
– Hékás – tette legjobb barátja vállára a kezét. – Még nem is láttad, uralkodj magadon – röhögött.
Sasuke szégyellte magát Naruto előtt, de valahogy mégis örült, hogy nem kell véka alá rejtenie az érzéseit, mint eddig. Lassacskán a két ninja Konoha hatalmas bejáratához érkezett.
– Ahogy nézem, semmi nem változott – mosolygott halványan Sasuke. – Jó itthon lenni.
– Azért ne írd le így első látásra. Ha jobban megnézed, látni fogod az eltéréseket – nézett Naruto az órájára. – Már itt kellene lenniük.
– Lenniük? Kiknek? – kérdezte Sasuke meglepődve.
– Az meglepetés – kacsintott Naruto.
– Naruto, Sasuke-kun! – Naruto a hangra felnézett.
– Hinata, Ino! – integetett nekik távolról.
Sasuke a két lány érkezésére nem számított. Ahogy látta, mindketten változtak egy kicsit, de annyira nem érdekelte, hogy jobban megnézze őket. Hinata Naruto nyakába ugrott és átölelte.
– Hiányoztál! – mondta nevetve.
– Hiszen csak pár órára mentem el – ölelte vissza Naruto a lányt.
Sasukét ez a jelenet nem igazán kötötte le, sőt nyálasnak tartotta. Ő soha nem csinálna ilyet egy lánnyal. Főleg nem nyilvánosan.
– Milyen utad volt Sasuke-kun? – ment oda Ino hozzá.
– Nyugalmas. A világ igazán nyugodt lett a nagy ninja háború óta. Nagy az összetartás.
– Na, igen. Hála nektek – mosolygott a fiúra Ino. – És mit tervezel Naruto esküvője után?
– Továbbállok, valószínűleg. Biztos kapok majd valami küldetést – vonta meg Sasuke a vállát.
– Nem akarsz semmi mást, csak utazgatni? – kérdezte Ino felvont szemöldökkel.
– Miért kérdezed? – Sasukének nem tetszett ez a hangsúly. Már szinte támadóan hatott.
– Nem azt tervezted, hogy visszaállítod a klánodat? – Sasuke most már biztos volt benne, hogy a lány mérges. Csak nem tudta, miért.
– Semmi közöd ehhez – válaszolta ridegen Sasuke, majd elindult Narutóékhoz. De Ino elkapta a kabátját.
– Hé! Mit képz...
– Mégis, meddig akarod még Sakurát váratni, ha?! – a nagy kiabálásra Naruto és Hinata is Inóra figyelt. – Szerinted örökké fog várni arra, hogy megint haza gyere?! Ha nem szereted, akkor inkább mondd meg neki, és majd feladja. De ne játssz a szívével, amit már így is annyiszor összetörtél!
– Mondtam, a dolgaimhoz neked semmi közöd – rántotta ki a kabátját Sasuke. – Főleg ahhoz nincs, hogy mit csinálok Sakurával! Amúgy is, ha olyan ostoba, hogy vár rám, akkor felőlem örökké próbálkozhat, de hiába lesz minden! Ugyanis én nem szeretem Sakurát! – Sasuke maga sem hitte el azt, amit mondott, de felbosszantotta a gondolat, hogy Sakura mindig is várt rá, még akkor is, ha ő nem kérte, mégis az ő fejéhez vágják.
– Sasuke-kun...? – hangzott Sasuke háta mögül egy olyan hang, amit a fiú bármikor felismerne. De ahelyett, hogy örült volna a hang gazdájának, azt kívánta, ha felnéz, bárcsak ne az az ember állna ott.
– Sakura... – suttogta.
– Sakura-chan – Naruto közelebb lépett Sakurához, aki még dermedve állt Sasuke előbbi kijelentése után. – Nem hiszem, hogy Sasuke ezt úgy értette.
– Akkor hogy értette? – vágott a szavába Sakura, majd Sasukére nézett. – Hogy értetted, Sasuke-kun?
Sasuke nem tudott mit mondani, mert bármit is mondott volna, az ezek után már csak kifogásnak hangzott volna. Nem pont így képzelte el a találkozását a lánnyal. Azt gondolta, ha majd találkoznak, Sakura boldog lesz, de elrontotta.
Most itt állnak, a lány a könnyeivel küszködik, ő pedig legszívesebben a föld alá bújna, hiszen megint sikerült összetörnie Sakura szívét.
– Sajnálom – sütötte le a szemeit.
Félt, hogy megint megsiratja a lányt. Ha sírna, az jobban fájna neki, mint a világ összes sérülése. Nem mert felnézni sem, nehogy szembetalálkozzon azzal a könnyes, zöld szempárral, amit már annyira látni akart. Hirtelen azonban egy meleg kezet érzett a vállán. Lassan felnézett, de nem Sakura könnyes szemeit látta, hanem egy lágy mosolyt.
– Üdv itthon, Sasuke-kun! – mosolygott a lány.
Sasuke szíve összeszorult. Ez sokkal rosszabb volt a sírásnál. A lány egyértelműen csak próbálta elrejteni a fájdalmát, de a fiú viszont érezte, hogy a vállán nyugvó kéz remeg.
– S-Sakura... – szólalt meg, de a lány csendre intette. – Semmi baj, nem haragszom. Mióta megismertelek, azóta szeretlek, de tudom, hogy te nem szeretsz viszont. Szóval mostantól nem fogok próbálkozni, ne aggódj. Nem foglak megzavarni. – Az utolsó mondatnál a lány hangja elhalkult.
Mindenki látta, hogy küszködik a sírással. Sasuke alig bírta nézni, hogy Sakura hamarosan összetörik, de a lány ennek ellenére tartotta magát.
– Na akkor, az esküvőn találkozunk. – Paskolta meg a fiú vállát. – Nekem még van egy csomó papírmunkám a kórházban, csak köszönni jöttem ide. Szép napot nektek! – azzal elsétált.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Üdv az oldalon!
Nagyon jó a történet, örülök, hogy ide IS feltöltötted, jól fogalmazol és hozod a szereplők stílusát is.
Én személy szerint kedvelem az eredeti (animés) környezet használatát egy ,,mű"ben (ez a saját írásaimon is meglátszik :) ÚGYHOGY PLUSZ LELKI PIROSPONT JÁR ÉRTE!
Köszi