Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

Minden a miénk

Sakura elszánt tekintettel mérte fel a levert ellenséget. Erős ütésének köszönhetően három őr, és pár orvos feküdt a törmelék alatt. Sasuke eközben engedett Karin szorításából, és a lányra pillantott, aki bólintott egyet, ezzel nyugtázva az állapotát. Sakura erőtől duzzadtan indult meg Sasuke és Karin felé, mintha csak le akarná ütni mind a két shinobit. Az Uchiha higgadtan nézte végig, ahogyan a rózsaszínhajú duzzogva elsétál mellettük, míg Karin feszülten várta a lány haragjának végkifejletét.

– Nincs mit! – szólt Sasuke a kijárat felé igyekvőhöz.

– Ugyan, mit köszönjek meg? – válaszolt vissza ingerülten. – Mégis mit? Hogy értem jöttél, de elkéstél, vagy ezért? – mutatott a vörösre.

– Nem akarok beleszólni – pirult bele Karin –, de indulnunk kell, azonnal!

Az épen maradt támasztó cölöpök is recsegtek már a hírtelen rájuk nehezedő többletsúly miatt. Sasuke feszülten mérte fel a helyzetüket, és a megállapítása nem volt rózsás. A faoszlopok elkezdtek szétrobbanni a megterheléstől. A repeszek hihetetlen erővel csapódtak bármibe, ami az útjukat keresztezte.

– Sakura! – kiáltotta Sasuke, és a lány elé vetette magát.

Köpenye felfogott valamennyi méretes szilánkot, de mindet nem védhette ki. A lába enyhén, míg a nyaka súlyosan sérült. A Haruno a szétfeszülő oszlopok robajlása közben egy sikolyra lett figyelmes. Karin mellett is megadta magát egy támaszték, ezzel csúnya sérüléseket okozva a lánynak. A kijárat beomlott, és már csak a falra rögzített fáklyák némelyike árasztott fényt magából.

– Itt fogunk meghalni! – sipítozta Karin.

– Hm – ráncolta össze a szemöldökét az Uchiha, és megidézte a Susanoot. A kis folyosó mennyezete azonnal kettéhasadt, így a lent rekedtek megláthatták a napvilágot. A chakra szörny ereje és termete, teljesen megvédte az alatta tartózkodókat a becsapódó törmeléktől. Amikor a vész elmúlt, Sasuke is megszüntette védőmezőjüket, és az utána maradt kráter alján várták, hogy leülepedjen a körülöttük terjengő porfelhő. Karin azonnal elkezdte saját ellátását, míg Sakura bármennyire is haragudott, azonnal az Uchiha segítségére sietett. Sasuke közben fél térdre rogyott a vérveszteségtől, amit a nyakába és lábába fúródó faszilánk okozott.

– Uram Isten! – borzadt el Sakura a látványtól. – Szerencse, hogy még benned van ez a fadarab. Ha minimálisan nem szorítaná el az ütőeredet, már rég halott lennél. – Állapította meg, mikor felmérte a fiú állapotát.

Sasuke beszélni sem tudott, csak meggyötört szemmel nézte, ahogyan kezelésbe veszi a rózsaszínhajú.

– Készülj, ez fájni fog – figyelmeztette, majd kitépte a nem odaillő darabot, és három ujját azonnal a tátongó sebre nyomta, végül elkezdte a gyógyítást.

Sasuke egy hang nélkül tűrte a kezelést, teste mégis remegett.

– Semmi baj Sasuke, már nem kell tartanod semmitől – szólalt meg Sakura, hiszen érezte és látta a fiú elgyengülését.

– Én nem tartok semmitől – suttogta a földet bámulva.

– Akkor miért…

– Tudod miért – vágott a szavába, és tekintetét a lányra emelte.

Sakura körül megszűnt a világ, és az előtte térdelőt bámulta. Sasuke arca lassan közelített a kis rózsaszín felé, aki nem ellenkezett. Csak lehunyta pilláit és várt. Végül a homloka a fiú homlokához ért, ezért Sasuke eleresztett egy óvatos mosolyt, majd követte a lány példáját, és ő is lehunyta a szemét.

– Na, mi van odalent? – ordított Naruto a mélyedés pereméről.

– Amint látod, tiszta nyál minden… – dörmögte Karin féltékenyen, miközben az összeborult egyéneket figyelte.

Most talán révbe érnek. Nagy utat tettek meg mindketten, hogy ez így legyen. Elmélkedett Naruto, majd a kráterbe ugrott.

– Segítsek kimászni innen? – kérdezte Karint.

– Nem kösz, megoldom – mondta savanyúan, mire Naruto csak bólintott.

Sakura és Sasuke hosszú percekig pihentek összeborulva, végül a Haruno befejezte a gyógyítást, és levette kezét a fiú nyakáról. Az Uchiha hálásan biccentett, majd felegyenesedtek a földről.

– Köszönöm – szólt a szőkéhez Sakura, végül a vörös hajú lányra nézett. – Neked is.

– Ugyan semmiség – vigyorgott Naruto, míg Karin csak keresztbe tett kézzel állt, és alig láthatóan bólintott.

– Orochimaruval mi lett? – kérdezte a kis rózsaszín, mire Naruto felhúzta vállát.

– Innen nincs más kiút, te idióta! Valószínűleg nem figyeltél eléggé! – rivallt rá Karin.

– Talán mégis volt – állapította meg Sasuke.

– Szerintem inkább menjünk innen, és verjünk tábort – jegyezte meg a szöszi vigyorogva. Sasuke és Sakura egyáltalán nem lepődtek meg Naruto bugyuta felfogásán, hiszen csak ő tudott ilyen simán témát váltani. Karin tekintete azonban eltorzultan figyelte az Uzumakit, ahogy idétlenül röhög a tarkóját vakarászva.

– Ez egyszerűen hihetetlen – ráncolta össze szemöldökét Sakura.

– Az – fintorodott el behunyt szemmel. – De jó ötlet. – Végül a kráterből kikászálódva elindultak.

 

***

 

A horizontot a lemenő nap sugarai festették aranysárgára. Sakura szemébe könnyet csalt, hiszen a látvány tökéletesnek bizonyult. Naruto és Karin a tűz pislákoló fényét ülték körbe, míg Sasuke egy fának dőlve figyelte a tőlük nem messze gyönyörködő lányt.

Naruto tengerkék szemével hol Sasukéra, hol pedig Sakurára pillantott. Lelke mélyén érezte, hogy mindvégig igaza volt. Sasuke az életét adná csapattársukért, ugyan fura módon tudja kifejezni szeretetét, de legalább valamilyen formában már képes rá.

– Na, én elteszem magam holnapra. Hosszú utunk lesz hazáig – kelt fel Naruto a tűz mellől.

– Nekem vissza kell mennem, de mivel senki nem látott veletek, nem lesz nehéz dolgom – közölte Karin és Sasukéra pillantott, aki erre csak bólintott.

– Én még kicsit ébren maradok, de ti aludjatok nyugodtan – suttogta Sakura, még mindig a tájat kémlelve.

– Rendben – Naruto mosolyogva oldalazott arrébb a fekhelyéig, majd lefeküdt és igyekezett elaludni. Karin szó nélkül állt fel a helyéről, és Sasukéhoz fordult.

– További sok siket – erre az Uchiha levette szemét Sakuráról, és Karinra nézett. – Tudd, hogy ha bármiben a segítségedre lehetek a jövőben, csak egy szavadba kerül.

– Köszönöm – csúszott ki a fiú száján.

Karin szíve ismét hatalmasat dobbant, és pirulva hagyta el a tábort. Az ónix szempár megint az ücsörgő lányt figyelte, majd egy pillanat alatt mellette termett, és helyet foglalt. A kis rózsaszín cseppet sem ijedt meg a hirtelen helyváltoztatásától, csak nyugodtan várta a folytatást. A két fiatal csendben nézte végig a naplementét, végül az Uchiha megszólalt.

– Velem jössz?

– Miért? Hova? – kérdezett vissza Sakura.

– Még mindig sok ellenségem van a világban, így nem megyek vissza Konohába. Nem akarom veszélybe sodorni az ott élőket. De neked ígéretet tettem, és különben is… – habozott. – Egy embert megvédeni talán egyszerűbb, mint egy egész falut – mondta, és elindult a rengeteg felé.

Sakura figyelme végigkísérte Sasuke minden mozdulatát. Régóta várt arra, hogy ezt kérdezze tőle, de mégsem tudott elindulni. Még várt valamire. Talán egy jelre, ami megmutatja, mi a helyes út.

– Indulnod kellene, vagy nem éred utol – súgta a szőke lehunyt szemmel.

– Naruto? Azt hittem már alszol – lepődött meg a lány.

– Tudom. De most indulj – utasította vigyorogva.

Sakura kipirult arcán egy örömkönny gördült le. Tekintetét az Uchiha útvonala felé irányította, és gyors tempóban követni kezdte a nyomait.

– Majd még találkozunk, Naruto! – kiáltotta, és eltűnt a rengetegben.

– Vigyázz rá, Sasuke – motyogta a sötétségbe az Uzumaki, végül elnyomta az álom.

Sakura ágról ágra szökkent az Uchihát keresve. Lehetetlennek tartotta, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen messzire jusson. Elmélkedését azonban felfüggesztette, mivel rátalált a keresett személyre. Lelke megnyugodott a látványtól, és a lombkoronából a talajra ugrott. Bazsalyogva közelített Sasuke felé, aki egy fatörzsnek dőlve figyelte minden mozdulatát.

– Elég lassú voltál – vetette oda.

– Sajnálom, csak elköszöntem Narutotól – örömködöt Sakura a fiú közvetlen közelébe érve.

Ezután egyikük sem szólalt meg, csak nézték egymást. Az egyre növekvő sötétség elrejtette kipirult arcukat. Ez a túlzott közelség mindkettőjüket feltüzelte, szívük pedig a lehető leghevesebben dobogott. Sakura óvatosan lépett még közelebb az Uchihához. A mély csend, ami körbevette őket, lassacskán ellazította érzékeiket. Ezt a nesztelenséget egyre erősödő szuszogásuk zavarta meg.

– Mégis, mi ez? – kérdezte zihálva Sasuke.

– Én is érzem – súgta Sakura, és teljesen a fiú mellkasához simult. – Félek – mondta.

– Semmitől sem kell többé félned – nyugtatta az Uchiha. – Bármi áron megvédelek.

A kis rózsaszín óvatosan emelte szemét Sasukéra. Tekintet oly áthatóan és szerelmesen csillogott, hogy a fiú már nem volt képes ellenállni. A kezével finoman söpörte arrébb a kósza világos tincseket Sakura arcából. Remegni kezdett a térde a gondolattól, ami befészkelte magát a fejébe, és tudta, hogy ezt a vágyát már nem rejtheti a felszín alá. A közöttük lévő csekély távolságot borzongva küzdte le, mígnem elért Sakura puha ajkához. Hosszú percekig ízlelték egymást, mígnem Sasuke a lány dereka köré fonta kaját, és ekkor a csók megszakadt. Nem szóltak egyetlen árva szót sem, csak figyelték egymás rezdüléseit. Ugyanazt akarták. Sakura hosszú ideje várt erre a különleges pillanatra, míg Sasuke csak nemrég ismerte fel igazi érzelmeit. Sok ideig tartott, de megérte. Sasuke még mindig nem vette le szemét az előtte állóról. Sakura a fiú arcát fürkészve szabadította meg magát a ruháitól. Az Uchiha lélegzete elakadt. Akár egy festmény, úgy rajzolódott ki előtte a lány minden porcikája. A sötétség sejtelmesen ölelte körbe mindkettőjüket, akárcsak a hideg, mégsem fáztak. Mindkettőjüket fűtötte a szerelem, és az elsöprő erejű vágy, Sasuke mégis habozott. Miután tüzetesen szemügyre vette Sakura minden báját, lecsatolta köpenyét és a kis rózsaszín vállára terítette, végül összehúzta rajta akár egy függönyt.

– Ez így nem volna helyes – közölte fájdalmasan.

Sakura szeme a csalódottságtól csillogott, ám nem hagyta annyiban a dolgot, és ismét megcsókolta a fiút. Nyelvük egyre vadabb táncot járt, miközben Sakura lassan az Uchiha pólója alá csúsztatta a kezét, ezzel kitapintva annak izmos hasfalát. Ekkor a csókcsata megszakadt.

Sasuke meg akart győződni afelől, hogy Sakura biztosan akarja-e. A választ tisztán leolvasta az arcáról, így hagyta magát levetkőztetni. Lassan csúsztak le a fa tövébe, végül Sakura beleült merevedő férfiasságba, amitől felszisszent. Sasuke riadtan kémlelte a kis rózsaszín arcát, akit egy pillanatra átjárt az ismeretlen fájdalom.

– Semmi baj nincs – súgta, majd ismét megcsókolta a megrémült fiút.

Sasuke lágyan tartotta a lányt a derekánál fogva, ezzel hagyva, hogy megszokja a kialakult helyzetet. Nem siettette, így is élvezte minden pillanatát. Sakura egyre jobban belelendült a tevékenységébe, és mozdulatai ritmusa is egyenletessé vált. Sasuke egyre gyorsuló szuszogása és szorítása teljesen feltüzelte a Harunot. Testük erőteljesen feszült meg a vágytól és a kéjtől. Végül elérkezett a pillanat, és a kis rózsaszín a gyönyörtől elalélva borult a fiú mellkasára. Sasuke mosolyogva figyelte a ziháló lányt, miközben minél gyorsabban igyekezett lenyugodni.

– Kérlek, ne… – nyögte Sakura az Uchiha fülébe.

– Semmi baj, sok minden történt. Kimerültél – suttogta a nyakába.

A Haruno még mindig görnyedten ült Sasuke ölében, majd összehúzta maga előtt annak köpenyét. Reszketett. Az élvezet és a szerelem átjárta a testét, amitől boldogság ült az arcára. A fiú próbálta óvatosan leemelni magáról a kimerült rózsaszínt, ám az ismét erősen felnyögött.

– Mi a baj? – kérdezte aggódva.

– Nem tudom – válaszolta elgyötörten. – Nagyon fáj – sírta el magát Sakura, miközben alhasát szorította összekucorodva a földön.

Sasuke nagyon megrémült, arra gondolt, valami kárt tehetett a lányban, így nem volt sok választása. Sietve kapta magára holmiját, míg Sakurát teljesen belecsavarta a köpenyébe.

– Belém tudsz kapaszkodni? – kérdezte megrémülten.

A rózsaszín csak bólintott, és belekapaszkodott az Uchihába, aki a karjában tartva elindult. Sietve ugrott egyik ágról a másikra, miközben Sakura hol erősen, hol gyengébben szorította nyakát a testébe nyilalló erős fájdalomtól. Nem telt el sok idő, mire megtalálta, akit keresett.

– Karin! – kiáltotta.

A vörös hajú lelkesen fordult a hang irányába, ám mikor meglátta, hogy nemcsak szerelme siet felé, ismét elkomorult.

– Mi az? – kérdezte flegmán.

– Segíts! – huppantak le a lombkoronából. – Kérlek!

Karin nem tudott ellenállni az Uchihának, így közelebb sétált hozzájuk. Sasuke körültekintően tette le a kis rózsaszínt a fűbe, hogy a lány megvizsgálhassa.

– Mi történt, mi baj? – kérdezte a vörös, miközben letérdelt a szenvedő mellé.

– Ezt kellene kiderítened! Gyorsan! – válaszolta ingerülten Sasuke.

– Kérlek! – sikított fel Sakura. – Nagyon fáj! – ordította, miközben a földön vergődött.

Karin tekintete eltorzult, mikor kicsomagolta Sakurát a köpenyből. Meztelen. Járta át a felismerés, és Sasukéra pillantott.

– Azonnal be kell vinnünk a búvóhelyre.

– Milyen búvóhelyre? – kérdezett vissza Sasuke.

– Itt van nem messze. Az én kirendeltségem. Nem lesz ott Orochimaru. Ha odaértünk meg tudom vizsgálni.

Sasuke csak bólintott, és sietve kapta fel ismét a kínok közt vergődő lányt. Egy órán át tartott az útjuk, mire megérkeztek a menedékhez. A kapu egy vízesés mögé volt rejtve. Jól védhető, gondolta Sasuke, majd szorosan Karin mögött haladtak egyre beljebb a földalatti bunkerbe.

– Tedd az asztalra – utasította az Uchihát, mikor beértek a vizsgálóba –, utána pedig menj ki!

– Nem – válaszolta nemes egyszerűséggel.

– Sasuke! Ne szórakozz velem! A segítségem kérted! Akkor hagyd, had tegyem a dolgom! – üvöltött rá Karin.

– Kérlek, Sasuke… – lihegte Sakura. – Nem lesz baj – nyugtatta.

Sasukénak nem tetszett az ötlet, de nem volt más választása, így elfogadta a kérést, és kiment az ajtó elé. Sakura sikolya töltötte be a teret, amitől az Uchiha arca teljesen megfeszült, majd a falnak dőlt, és tehetetlenül a földre csúszott. A hideg padlón elmerült múltjának emlékeiben.

„ – A közös időnk már elmúlt. Új nap virrad, és mind a saját utunkra lépünk – mondta Sasuke higgadtan.

– De én annyira szeretlek téged, hogy a szívem is majd beleszakad! Ha mellettem tudnál maradni, akkor nem bánnád meg! Ígérem! Esküszöm neked, hogy csodálatos boldogságot kapsz cserébe – zokogta Sakura. – Kérhetsz bármit, mindent megteszek érted! Csak kérlek, könyörögve kérlek, hogy ne menj el! Még a bosszúdban is segítek, nem számít, miről kell lemondanom érte! Segítek! Csak maradj itt, maradj itt velem! Vagy ha itt rossz, akkor vigyél magaddal engem is.

– Olyan vagy, mint régen. Csak bosszantasz! – reagálta Sasuke.

– Ne menj el! Ha elmész, akkor sikítani fogok! – kiáltott rá, mire az ifjú Uchiha a lány mögé került.

– Sakura. Mindent köszönök – és leütötte a kétségbeesett rózsaszínt. „

Oly elevenen, és tisztán élt emlékezetében ez az esemény. Soha nem mondta el Sakurának, hogy mit, miért tett. Bár úgy érezte, nem is kell. Nem akarta, hogy eméssze magát a Haruno, amiért ilyen könnyedén bedőlt a hazugságának. Tudta, hogy belehalt volna az első csatába vagy edzésbe, ha elviszi magával. Egyszerűen nem tehette meg ezt vele.

Nem sokkal később, a közelmúlt emléke is átjárta testét. Mikor Sakurát elrabolták, és nem tudta megmenteni. Mindvégig őt akarták. Célzott támadás volt. Mit számít ez a pár év? Így is megtalálták a leggyengébb pontomat. Szóval, így alakul a sorsom? Örökre el kell búcsúznom Konohától, Narutotól, Sakurától? Gondolkodott Sasuke, de nem folytatta, mivel Karin kinyitotta a vizsgáló ajtaját. A fiú érdeklődve állt fel, majd besétált az ajtón. Sakura nyugodtan aludt a morfiumtól, így Karin nyíltan beszélhetett az Uchihával.

– Gratulálok Sasuke! – lebegtette meg a kezében lévő papírt. – Apa leszel.

– Mi? – döbbent meg a fiú. – Az lehetetlen.

– Pedig így van! Lassan tölti körülbelül a negyedik hónapot – magyarázta.

Sasuke meglepettsége dühbe csapott át, és ökölbe szorított kézzel állt a szoba bejáratánál.

– Azt mondod, nem te? – borzadt el Karin.

– Nem… Nem én.

 

 

3 hozzászólás
Idézet
2017.05.15. 09:47
Ildi-chan

Hello!
Mi, mi? Mégis mi a csuda történik itt? :o AAAAA De biztos, hogy csak húzod az agyunkat és a baba Sauskéé lesz :D Ugye? UGYE? T_T

Siess a folytatással!
Gambatta! :)

Udv. Csildi

Idézet
2017.05.13. 08:06
Rika
Szia! Annyira örülök, hogy elolvashattam a várva várt fejezetet. Nagyon jó lett, örültem, hogy Sasuke és Sakura még közelebb került egymáshoz és lefeküdtek. A fejezet végi esemény azonban meghökkentő volt és váratlan. Kíváncsi vagyok, mi lesz a folytatásban. Kérlek hozd hamar. Puszi, Rika
Idézet
2017.05.12. 20:44
Nana

Mért pont itt lett vége?????? De am nagyon jó volt és már vártam ezt a részt :D