,,Hol van az Uchiha”
A kérdéstől egy pillanatra megáll bennem az ütő. Ő lenne az, aki megtámadott minket?
– Csak nem ismerős volt a méreg? – kérdezi gúnyosan vigyorogva.
Most már biztos, hogy ő az. Megismerem a chakráját.
– Te?! – köpöm oda neki, mintha egy kis porszem lenne mellettem, pedig nagyon jól tudom, hogy sokkal erősebb, mint én. Ezzel ő is tisztában van.
– Válaszolj a kérdésemre – mondja –, hol van Uchiha Sasuke?
– Nem tudom – mondom ki az igazat.
– Azt majd meglátjuk – húz ki egy kunait a ruhájából.
Támadóállásba helyezkedik, és már dobja is a fegyvert. Olyan gyorsan repül, hogy alig tudom kikerülni. Egy pár hajszálamat le is vágta. Visszanézek, és ő gonoszan mosolyogva áll, majd hirtelen eltűnik. Hol lehet? Kérdezem magamtól kétségbeesve. Váratlanul megérzem a chakráját a hátam mögött.
Nincs időm elhajolni a rúgás elől, amivel az előbb Inot tette el láb alól. Így gyorsan megfordulok, majd kezeimet magam elé emelem, hogy blokkoljam a támadását. A rúgás ereje valami hihetetlen. Még mindig hátrafelé csúszom a földön, de már készül bevinni a második támadását is. Ennek megfelelően eltűnik, majd észlelem magam felett. Ezt már nem tudom eléggé védeni. Épphogy a fejemet nem találja el, viszont így az ütés a vállamat éri. Érzem, ahogy az izmok elszakadnak az ütés helyén. Nagyon fáj, annyira, hogy sikítani lenne kedvem. Megpróbálom megmozgatni, de egyszerűen nem reagál az utasításaimra. Valószínűleg az idegeket is tönkretehette a támadás. Miután felmértem a károkat, reflexből hátraugrom és elkezdem gyógyítani a sebesülést. Hatalmas szerencsémre, olyan gyengének tart, hogy nem támad újra.
– Ennyi? – kérdezi lenézően.
– Mi ennyi? – sziszegem vissza.
– Ennyi a híres új sanin egyik tagjának ereje?
Ledöbbenek. Honnan tud ilyeneket? Mit tudhat még rólam? Bele se merek gondolni. Ha ismeri a harci stílusomat, a támadásaimat, akkor végképp nincs esélyem. Ki kell találnom valami használható tervet. A gyógyulás közben befejeződik. Most nincs időm teljesen helyrehozni a sebet. Az előttem álló harcra kell koncentrálnom. Rendben, kész a terv. Most ki fogom próbálni, hogy működik-e. Támadóállást veszek fel, és hirtelen nekiiramodom, majd ütésekkel próbálom leteríteni. Lemegyek hídba! Az összeset kivédte. Tényleg ilyen gyenge lennék? Teszem fel a kérdést magamnak.
– Most én jövök – mondja hirtelen.
Kézjeleket formál és velem elkezd forogni a világ. Mikor magamhoz térek, végtelennek tűnő sötétség vesz körül. Ki vagyok feszítve egy falra. Nem tudok mozogni. Genjutsu! Jövök rá hirtelen.
– Kai – kiáltom, de nem történik semmi.
– Mi a pokol?! – kérdezem hangosan.
Hirtelen feltűnik a támadó.
– Ez nem a pokol – kezdi –, de majdnem eltaláltad.
Megfagy bennem a vér. Mi ez az egész? Hol vagyok?
– Ez egy speciális genjutsu, amit csak sharingannal lehet feloldani – mondja ördögi vigyorral az arcán.
– A genjutsu csak illúzió, itt nem tudsz nekem fájdalmat, vagy sérülést okozni – jelentem ki, de korántsem vagyok ebben biztos.
– Ezt te csak gondolod – suttogja egész közelről.
Látom, ahogy a kard megcsillan a kezében, miközben kihúzza a tokjából. Nyelek egyet. Felemeli a fegyvert, és lesújtani készül. Behunyom a szemem. A hatás nem marad el, gyötrő fájdalom jár át, ahogy a penge a húsomba vág. Összeszorított fogakkal tűrök. Nem kell sokat várnom, a második csapás is érkezik. Aztán a harmadik, a negyedik, és így tovább. Még sosem éreztem ekkora fizikai gyötrelmet. Sajognak a vágások helyei. Érzem, ahogy a vérem átáztatva ruhámat lefolyik rajtam. Várom a további ütéseket, de azok elmaradnak. Kinyitom a szemem. Még mindig ott áll előttem. Lehajtom a fejem, hogy megnézzem milyen állapotban vagyok. Még mindig nem hiszem el, hogy meg tudott sebezni egy genjutsuban. Jelentős vérveszteségem van, de egyelőre nem halálos.
– Nem foglak megölni – kezdi, közben rá emelem a tekintetem –, amíg nem válaszolsz.
– Mondtam, hogy nem tudom – mondom elgyötörten.
– Akkor majd te leszel a csali.
Micsoda? Hogy én csali, ugye csak viccelt?! Nem fogom hagyni, hogy elkapja Sasukét. Elszántan pattannak fel szemeim. Chakrát mozgósítok, és gyógyítani kezdem magam. Ki kell jutnom innen! Most csak ez fontos!
– Nem hagyom, hogy meggyógyítsd magad! – vált komolyra, és már készül megvágni a karddal.
Most! Mondom magamban. Feloldom a byakugout (száz gyógyító jel). Érzem, ahogy feltöltődöm energiával. A haragom is csak nő, együtt az elhatározásommal. Kitöröm a kezem a bilincsből. Még sújtás közben megállítom a kardot a kezemmel. A seb egy kicsit fáj, de szinte azonnal regenerálódnak az elhalt sejtek. Hirtelen megnőtt erőmmel lendítem lefelé, de ő úgy meg van lepődve, még arról is elfelejtkezik, hogy a kezében van a fegyver, amit én épp a lábához készülök csapni. A támadásom sikeres, a seb ugyan nem nagy, de az az idő, amíg ő azzal foglalkozik pont elég arra, hogy kiszabadítsam magam a fogva tartó láncok, és egyéb szíjak közül. Ezt meg is teszem. Teljesen szabad vagyok. Beviszem az első ütést. Hátrahőköl, de már vissza is támad. Sikerül védenem. Olyan gyorsan üt, hogy nem is tudom, miként védem ki, de valahogyan mégis sikerül. Valami megcsillan a szemében, és hirtelen hátrébb fut, közben pecséteket (kézjeleket) formál. Hirtelen a sötét, ami körülvesz alakot ölt. Méghozzá egy fal képében. Ez még nem is lenne baj, de hirtelen elkezd magához húzni olyan erővel, hogy úgy odacsapódom, mint egy deszka. Nem tudok mozdulni, hiába erőlködöm.
– Mi ez? – teszem fel fogva tartómnak a költői kérdést.
– Ez egy speciális fal. – Speciális fal? Na, ne röhögtess. – De nyugodj meg, nem csak ennyit tud.
Miután ezt kimondja, úgy érzem, valami elszívja a chakrámat. Nagyon gyorsan fogynak a tartalékaim.
– Hmm, nagyon sok chakrád van, de ezt még te sem élheted túl.
Mondja, miközben mosolyog. Nagyon fáradt vagyok, és elhagy az erőm. De hirtelen alábbhagy az elszívás.
– Sajnos, még kell chakrát tartogatnom a drága kis barátodra – nyomja meg a végét -, ezért most nem végezhetek veled itt, de van még egy-két dolog, ami neked nagyon fog fájni.
Teljesen kifogytam a chakrából. Nem bírom már sokáig.
– De ezekhez ki kell mennünk innen – fejezi be vigyorogva.
– Miért csinálod ezt? – kérdezem köhögve.
Lassan közelebb lépked, és lehajol hozzám.
– Azért, hogy a te kis Uchihád idejöjjön.
Ez nem igaz. Mindent csak Sasuke miatt? Eltávolodik és feloldja a genjutsut. Végre a szabadban vagyok újra. Lerogyom a porba, ahogy földet érek. Nincs egy csepp chakrám sem. Veszíteni fogsz! Ordítja fejemben egy hang. De a byakugou még mindig aktív. Elő kell hívnom az utolsó energiát is belőle. Kezeimmel pecsétet formálok.
– Kai! – kiáltom.
A byakugou elkezdi becsíkozni a testemet, de már nincs sok chakrája. Az ellenség előveszi újra a kardját, és támadni kezd. Az első tíz csapás elől sikeresen elugrálok, de hirtelen mögém kerül, és onnan támad, csak azt érzem, ahogy megvág. Előre esem. Mire sikerül feltápászkodnom, már a jutsu (technika) pecsétjeit fejezi be. Váratlanul ér a támadás. A testem elemelkedik a földtől, és egyre följebb száll a levegőben. Nagyon magasan áll csak meg. Úgy érzem, még nincs vége. Igazam van, rögtön fújni kezd a szél elölről. Ahogy egyre erősebb lesz, egyre több kis vágás látható karjaimon. A semmiből két hatalmas penge vág bele felsőtestembe. Felordítok. Ez borzasztóan fáj. Hirtelen a szél abbamarad. Így már tisztán érzem, ahogy a vér újra átáztatja ruhámat, már ahol még nincs tele vágásokkal. A szél újra feltámad, ezúttal mögöttem. Most már tudom, mi fog történni. Összeszorított szemekkel várom a csapást. Hallom a szél suhogását. Görcsösen rándulok össze, ahogy a szél elmélyíti a vágást, amit a kard okozott az előbb. Sikítok, ahogyan csak tudok. Mást nem nagyon tudok tenni. Oldalra fordítom a fejemet. Látom, ahogy csillogó szemekkel nézi szenvedésemet. Lerí róla, mennyire élvezi. Kegyetlen. Ez a jelző jut eszembe először. Most a szél az összes oldalról fúj egyszerre. Már érkeznek is a szélpengék. Előre hajolok, és vér folyik le a szám szélén. Érzem a vas ízét a nyelvemen. De a támadás nem marad abba, csak még jobban felerősödik. Gyötrő fájdalom kínoz. A szél abbamarad, és a tartás is elenged. Reményt vesztetten hullom le a levegőből. Veszítettem. Könnyeim felfelé röpülnek esés közben. Már nincs sok. De még mielőtt becsapódnék egy kar elkap, és tompán puffanunk a földön.
A byakugou abban a pillanatban elmúlik, amint a talajra érkezünk. Ez a chakra! Nehezen, de sikerül kinyitnom a szemeimet. Szemben találom magam egy aggódó szempárral. Éjfekete haja szinte az arcomat súrolja. Kezével tartja a hátamat, különben hátraesnék.
– Sajnálom – fordítom el oldalra a fejem.
– Te megtetted, amit tudtál, most pedig pihenj! – utasít.
– De! – Csak egy pillantással tudatja velem, hogy nincs beleszólásom.
Óvatosan lefektet a földre, majd feláll, és támadó helyzetet vesz fel.
– Nocsak – néz rá a ninja –, csak nem jöttél megmenteni a kis barátnődet?
– Meg foglak ölni – jelenti ki Sasuke.
– Gyere csak!
Érzem, hogy Sasuke chakrája megnő.
– Ne légy meggondolatlan Sasuke! – kiáltom neki.
– Nem leszek az – mondja, és eltűnik.
A következő pillanatban megjelenik az ellenség fölött, és látom, ahogy előhúzza katanáját, majd suhint vele. Csak egy pillanat volt az egész, és a támadó bal karja a földön hever.
– Mindig tudtam, hogy az Uchihák erősek – kezdi fintorogva –, de hogy ennyire?!
– Mondtam, hogy meg foglak ölni.
Hirtelen a támadó eltűnik, és megjelenik Sasuke felett, támadna, de Sasuke sharinganjának ez még csak meg sem kottyan. Élesen tér ki az ütés elől, az ellenséges ninjának esélye sincs, ilyen hatalmas erővel szemben. Ettől csak még gyengébbnek érzem magam. Szánalmas vagyok. Elkeserítő gondolat. Sasuke közben beviszi az ütést, ezzel újfent beleverve ellenfelét a földbe.
– Elkeserítően gyenge vagy – köpi oda flegmán –, nem tudom, hogy verhetted véresre Sakurát.
Ez a mondat, mintha belülről szakítana darabokra. Már felültem, de most visszahanyatlok a földre.
– Áh, szóval Sakurának hívják – kezdi nyájasan megalázóm.
– Nagyon szép név – egészíti ki, miközben felém fordul.
Megáll bennem az ütő, mikor eljut az agyamig, mire készül. De már túl késő.
– Sasuke! – ordítom torkom szakadtából.
Már nem tudom befejezni, mert egy kéz a hajamnál fogva felhúz. Nagyon ismerős a helyzet. Túlságosan is, akkorról, mikor még geninek voltunk. Sasukéra nézek. A szemeiben a színtiszta gyűlöletet látom. Ugyan nem engem néz, mégis mintha az a Sasuke állna itt, aki megpróbált megölni.
– Engedd el most! – mondja haragtól csöpögő hangon.
– Ó, csak nem megtaláltam a gyengepontodat? – kezdi nevetve a mögöttem álló.
Tennem kell valamit. Nem hagyatkozhatom mindig másokra, a saját erőmből kell kiszabadulnom innen. De hogyan?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Tetszett a történeted, imádom már most, egy olvasásra "kivégeztem" a feltett részeket. ^^ Egyet értek Gou-val, hiszen engem is a köztes idő érdekel a legjobban - minden, ami a Naruto és a Boruto között történt. Folytasd hamar!