Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

A kiszámíthatatlan küzdelem

,, ahogy befordulok, az utca végén… ott áll Ő”

 

Megfagy bennem a vér is, hirtelen egyszerre fázom és melegem van. A szívverésem az egekbe szökik. Olyannyira, hogy szinte már úgy érzem, ő is hallja.

Semmi jelét nem mutatja az érdeklődésnek, csak áll ott, én pedig nézem, ahogy szinte már lehetetlenül fekete hajába belekap a szél. A naplemente még jobban kihangsúlyozza színét. Egész nap el tudnám nézni Őt. Hirtelen belülről erős fájdalmat érzek. Miért nem szólt, hogy visszajött? De nem tudom befejezni a gondolatmenetet, mert felém fordul. Hirtelen látom lilásan megvillanni rinneganját, és a következő pillanatban már érzem, ahogy kifújja a levegőt a vállam felett. Direkt nem fordulok hátra, hiszen tudom, mit akar kérdezni.

– Mit keresel te itt? – kérdezi a szokásos érzelmek nélküli hangján.

– Sajnálom...– erőltetek magamra egy kényszeredett mosolyt –, örülök hogy visszajöttél. – Fordulok szembe vele.

Az idő alatt, amíg nem találkoztunk sokkal férfiasabb lett. Már egy fejjel magasabb, mint én, hangja is mélyebb lett. Szemei hidegen csillognak, miközben az arcomat vizslatja.

– Kérdeztem valamit – úgy látszik, jobban érdekli a válaszom, mint azt gondoltam –, de te nem válaszoltál.

– Csak erre sétáltam, és megéreztem a chakrádat – mondom, de nem nézek a szemébe –, ezért idejöttem.

– Ne hazudj, tudom hogy futottál, és azt is hogy szomorú vagy – teszi hozzá, amivel rendesen meglep, nem ismertem eddig a lélekguru énjét.

– Nem tudtam, hogy érdekelnek mások érzései – mondom elkeseredetten –, vagy csak simán nem ismerlek eléggé – ejtem ki a szavakat, amiket lehet hogy meg kellene tartanom magamnak.

Nem kis megrökönyödésemre, megmaradt kezével kisimít egy tincset az arcomból rózsaszín fürtjeim közül. Érintése gyöngéd, zavaróan az. Fölnézek rá. Ugyanazzal a pillantással néz le rám, mint amikor én és Obito kiszabadítottuk őt a másik dimenzióból. Van valami furcsa csillogás a szemében, bár a rinneganosat nem nagyon tudom megállapítani. Mondana valamit. De hirtelen tekintete gondterhelt lesz. Elveszi a kezét, és sharinganját aktiválja. Most már én is érzem őket. Nem tudom hányan lehetnek a ninják, de sokan, az biztos. Nem csak sokan vannak, de erős is a chakrájuk. Hirtelen előugrik a házak közül az egyik, és meglepetten néz rám. Nem sokat kell várnunk a többire sem. Ők is előjönnek. Mind zavarodottan bámulnak rám. Biztosan Sasuke rinneganja és sharinganja kell nekik. Döntök. Harci állást veszek föl. Az első ravaszul elmosolyodik. Valószínűleg telepatikusan közölte társaival tervét. Amiről úgy gondolom, én is szerepelek bene, méghozzá túszként. Már javában gyűjtöm a chakrát a harcra, amikor Sasuke elém lép. Reménykedtem benne, hogy ezt teszi majd, de nem gondoltam volna, hogy tényleg megtörténik.

– Velem van elintéznivalótok nem?! – kezdi flegmán. – Őt hagyjátok ki ebből! – mondja már idegesen.

– Csak nem gondolod, hogy hagyunk egy ilyen szépséget veszni? – kérdezi gúnyosan.

 Sasuke szemei összeszűkülnek. Erre az előbbi ninja nyel egyet, de azért folytatja.

– Biztosan nagyon szép látványt nyújthat egy oszlopra kikötözve, ahogy az életéért könyörög – feszíti a húrt.

Szinte kézzel fogható a feszültség és a gyűlölet a levegőben.

– Ha egy mocskos ujjaddal is hozzá mersz érni- kezdi Sasuke idegesen –, akkor megöllek. Világos voltam?

A ninja vezető csak még jobban mosolyog, azzal a meglátjuk még azt tekintetével. És még egyet kérdez.

– Látom, nagyon kötődsz hozzá – mondja ördögi vigyorral az arcán –, csak nem a barátnőd?

Amint ezeket a szavakat kimondja, csak azt veszem észre, hogy porrá ég a fekete lángok között. A többi ninja elképedve nézi halott társuk hamvait. Látszik rajtuk, hogy félnek. De hirtelen, mintha valaki irányítás alá vonná őket támadni kezdenek. Az első kunai felém repül, de az utolsó pillanatban Sasuke katanájába ütközik, így célt téveszt.

– Én is meg tudom védeni magam – mondom nem túl meggyőzően, nem is tudom, hogy Sasukénak vagy inkább magamnak. Ő rögtön hátranéz, és egyetlen pillantással közli velem, hogy hallgassak és ne avatkozzak bele. Én meg jobbnak látom befogni a számat, így hát nem folytatom.

Ő furcsa módon még mindig rám néz, és eközben látom, ahogy leütik. Megfagy bennem a vér is. Hogy lehetett ilyen figyelmetlen?! De hirtelen eszembe jut, hogy ez nem lehet igaz, Sasuke nem csinálhat ilyet, tehát biztosan genjutsu. Igen, biztosan az. Már hallom is hogyan kiabál bele Sasuke a megtévesztésbe.

– Sakura, ez csak genjutsu, oldd fel!

– Kai (feloldás)! – kiáltom.

A látóköröm összetöredezik, és a lehulló darabok alatt már a valóságot látom, amiben én a földön fekszem, Sasuke pedig a megmaradt kezével próbálja hárítani a kunai záport, amit az ellenséges ninják zúdítanak rá. Annak ellenére, hogy megmondta ne csináljak semmit, nem habozom sokat, felállok és felugrom a levegőbe, ezzel meglepem a támadókat. Közben a jobb kezembe gyűjtöm a chakrát, és már zuhanás közben támadóállást veszek föl.

Amint földet érek, egy hatalmasat vágok a földre úgy, hogy a talaj körülbelül tíz méteres körzetben felrepedezett körülöttem. Jó lenne, mondjuk vigyázni a házakra is, hiszen ez mégis csak valakinek az otthona volt. Az ellenség még a támadásom hatása alatt áll. Ezen másodpercek alatt egy jó stratégiát kellene kieszelni! Megvan, és egész jó lett. A maradék időmet arra használom, hogy Sasukéra nézzek, aki egy pillanat alatt megérti a tervemet és nagy meglepetésemre, rá is bólint arra.

Az a tervem, hogy kicsaljuk őket az Uchiha negyedből, ugyanis ha nem akarjuk lerombolni fél Konohát, akkor valahol máshol kell harcolnunk. Sőt, miközben elhagyjuk a falut még esetleg segítséget is küldenek utánunk. Összenézünk, majd Sasukéval nekifutunk, és chakrával ugrunk. Ez a lendület pont elég lesz ahhoz, hogy sikerüljön felugrani a hokagék kőarcai fölötti mezőre. A levegőben kalimpálás közben még hátranézek, és nagy megkönnyebbülésemre az összes követ minket. Miután landoltunk, rögtön egymásnak háttal helyezkedünk el, ezt főleg miattam, hiszen Sasukénak ott a sharinganja. A ninják is megérkeznek, és úgy döntenek, ezúttal taijutsuval (közelharccal) próbálkoznak. Meg is kezdik a támadást, annyian jönnek, hogy alig tudom védeni az ütéseket. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy már be is sötétedett, így én nem látok olyan jól Sasukéval ellentétben, akit már megint előnyös helyzetbe hozott dojutsuja (szemtechnikája). Ennek a sötétségnek viszont meg is van az eredménye rám nézve, ugyanis megbotlom egy kőben, és ennek következtében az egyik kunai felhasítja a vállamat. Felszisszenek a fájdalomra, de mivel mégis csak Konoha kunoichije (női ninjája) vagyok, milyen lenne már, ha ennyitől kifeküdnék. Valahogy úgy érzem, elhagy az erőm, már nem vagyok elég gyors. Hirtelen bevillan, hogy mi is történt. Méreg. Hát persze, hogy az. Sakura gyerünk, ne add fel, szanitéc ninja vagy, meg kell oldanod! Korholom magamat.

– Sasuke! – kiáltok hátra – Van egy kis baj!

– Mi az – kérdez vissza idegesen –, mi történt?

Jó, meg tudom érteni, nekem sem lenne kedvem cseverészni, miközben harmincan próbálnak kinyiffantani. De ezt, most muszáj elmondanom, mert ha nem teszem, abból még baj lesz.

– Azt hiszem, megmérgeztek – mondom félelemmel a hangomban –, nyernél egy kis időt, hogy kivonjam a mérget, amíg nem késő?!

Sasuke rögtön odajön hozzám, majd sharinganjával és chakrájával előhívja a susanoo-ját.

Amíg én döbbenten nézem a félelmetes erővel bíró, Uchiha technikát, ő már javában harcol.

– Csináld már! – hadarja mérgesen, de a hangjában van még valami. Aggodalom?

Amennyire gyorsan csak tudom, leülök a földre, és előhívom maradék chakrámat. Megpróbálom eltávolítani a mérget.

Pokolian fáj, éget és csíp is. Lassan haladok. Érzem, ahogy kimegy belőlem az életenergiám. De a megmaradt erőmmel kivonom az utolsó csepp mérget is. Homályosan látok, nem bírom tovább. Elterülök a földön. Álmos vagyok. Sasuke rögtön hozzám rohan. Sharingnjának egyetlen pillantásával genjutsu alá vonja a támadó ninjákat. Utána letérdel hozzám, és aggódva figyeli az arcomat.

– Sikerült... – mondom, közben egy gyönge mosollyal az arcomon.

– Ne szólj a többieknek erről, kérlek! – kérem, és lassan a kimerültségtől lecsukódik a szemem.

Még hallom az utolsó mondatát.

– Shh! – csitít –, minden rendben lesz. Pihenned kell – mondja.

Érzem, ahogy alám nyúl, majd óvatosan felemel, és elindul velem valahová.

 

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Idézett hozzászólás:

Köszi, én is meglepődtem nagyon gyorsan ment, először csak 1 és fél oldalas lett és úgy éreztem még kell bele valami ugyhogy bővítettem

Most kezdem a harmadikat :)

Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
5 hozzászólás
2017.05.01. 16:22
adrianakajati

Szia!!

 Nagyon tetszik eddig a történeted ! :) 
 Valóban, picit lehetne hosszabb,de ettől függetlenül nagyon jó!!
 Csak így tovább!! :)  >.< 

2017.05.01. 14:49
Itami chan

 Köszönöm

És igen igazad van ez a fejezet tényleg elég rövid lett, egyébként már beküldtem a harmadikat is ami megsúgom kereken 3 oldalas

Már csak idő kérdése hogy mikor lesz fenn

2017.05.01. 09:25
Rika
Szia! Tetszik a történeted, bár jobban örülnék hosszabb fejezeteknek, olvasni akarom még tovább az írásodat. Sasuke legalább már nem leplezi, hogy aggódik a lányért. Remélem, nem kell sokat várni, hogy összejöjjenek. Hozd hamar a folytatást! Puszi, Rika
2017.05.01. 08:07
Itami chan

Köszi, én is meglepődtem nagyon gyorsan ment, először csak 1 és fél oldalas lett és úgy éreztem még kell bele valami ugyhogy bővítettem

Most kezdem a harmadikat :)

2017.04.30. 21:41
Nana

NA ez tényleg gyors volt. Remélem Sakura hamar felébred és tetszik hogy Sasuke kicsit aggódik érte, aranyos <3 
várom a következő részt :D