Naruto gyors tempóban ugrált egyik faágról a másikra. Fejében rengeteg gondolat cikázott a csapattársairól, Konoháról és Hinatáról. Emlékei villámcsapásként hasították keresztül elméjét.
„ – Hé, minden rendben van, nyuszi-muszi? – kérdezte Sasuke fennhéjázóan az ütközet után.
– Sasuke! – rontott volna rá idegesen az ifjú Uchihára, ám Kakashi közbeszólt.
– Naruto! Maradj veszteg, ezek a ninják méregbe mártották a karmaikat. Ki kell vonnunk belőled gyorsan. Nyisd fel a sebet, és véreztesd ki…”
„ – Keményen dolgoztam, hogy idáig jussak, fájdalmat nem kímélve edzettem. Órákon keresztül szenvedtem csakhogy végre erősebb legyek, és hogy elérhessem a célomat! – mondta a szöszi, és egy tőrrel átszúrta a kézfejét.”
A lelki szemei előtt egyre tisztábban látta a célját. A barátai élete a tét, és nem hagyhatja őket veszni, hiszen annyi mindent tettek már egymásért.
„– Naruto! – kiáltotta egy rózsaszín hajú lány. – Kérlek! Kérlek! Állj! – Rohant a fiúhoz, aki testének teljes irányítását a rókadémon vette át. Naruto elbódult, elméje nem megfelelően reagált a lány közeledésére, így egy csapással majdnem megölte.”
Sakura szíve tele volt félelemmel, mégis cselekedett. Megmentette az életét, akármilyen veszélyesnek bizonyult. A következő emlék az ég ninjái elleni küzdelmük Sasukéval. Az Uchiha csak a végső harcra érkezett, Orochimaru megbízásából, mégis segített kimenekíteni mindenkit a süllyedő, égi erődítményből.
– Mi a… – zökkent ki Naruto a gondolataiból. – Sai! – kiáltott oda barátjának.
A fekete hajú fiú már messze észrevette közeledő ismerősét, és egy fa tövében pihenve várta. Egyik kezében egy ecsetet, a másikban pedig egy hatalmas tekercset tartott. Naruto lehuppant az ágak közül, egyenesen az ellazult társa elé.
– Szia, Sai! – köszöntötte. – Mit csinálsz itt? Azt hittem Sasuke nyomában vagy – érdeklődött Naruto.
Sai üdvözlően bólintott, majd ismét a tekercsére nézett.
– Igen, a nyomában vagyok, ám ha túl közel merészkedem, észrevehetnek. Szóval tisztes távolságból követem őket.
A fiú szavaiból ítélve, Naruto azt gondolta, hogy nem lehetnek messze.
– És kivel van? – kérdezte türelmetlenül a szőke.
– Egy vörös hajú, szemüveges lánnyal. A neve…
– Karin. – Fejezte be Sai mondatát Naruto.
Az Uzumaki fejében ismét tornyosulni kezdtek az információk. Miért segítene Karin Sasukénak azok után, hogy kis híján megölte? Bár sohasem értette a nők felfogását, hiszen Sakurának is nem egyszer a vesztét okozta az Uchiha, mégis ugyanúgy érzett iránta, mint hajdanán. A szemöldökét ráncolva próbálta összerakni a képet, majd lassan kapizsgálni kezdte a tervet.
– Sai! Kérlek, üzend meg Kakashinak, hogy Orochimaru áll mindezek mögött – jelentette ki Naruto. – Innentől pedig átveszem a helyed.
– He? – Vágott értetlen fejet a fekete hajú fiú. – Ezt mégis, hogy érted?
– Ne aggódj, a Hokage tudni fogja! És most menj – utasította Naruto, majd folytatta útját, a magas fák lombjai között.
Egyre tisztában látta az ellenség célját az új adatok alapján, de még így is akadt pár homályos folt az elméletében. Orochimaru egyértelműen Sasuke testét akarja birtokba venni, az ereje és a Rinnegan miatt. De minek kell ehhez Sakura? Talán csalinak? Ennyi lenne csak a csapattársa szerepe? De akkor minek kínozták meg? Talán csak hobbiból? És Karin miért asszisztál ebben az ördögi dologban? Hiszen szerelmes abba a gyökérbe. Akkor miért? Talán már nem érez semmi mást csak gyűlöletet?
– Hm, túl sok a talán… – jegyezte meg magának Naruto.
***
Sakura ismét egy hideg, és nyirkos helyiségben tért magához. Sokkal tűrhetőbben érezte magát, mint a legutóbbi incidensnél, ám csuklóját és bokáját bilincs szorította az ágyhoz. Tekintetét körbe siklatta a szobán. A környezete nyirkos, és föld illatú volt. A plafonból és a falakból elvétve egy-egy gyökérzet bukkant elő. Ezekből arra következtetett, hogy valószínűleg ismét egy földalatti bunkerban van.
– Végre felébredtél – szólt egy ismerős férfi. – Kérlek, ne neheztelj Kokushibyoura, még idomításra szorul. De szerencsére hatékony egyed.
– Orochimaru – emelte tekintetét a férfiara Sakura. – Mégis, mit akarsz tőlem?
– Ugyan már, elég a bárgyú kérdésekből – legyintett Orochimaru. – Tudod jól, mit akarok!
– Akkor azt is tudod, hogy nem kapod meg soha Sasukét! Nem fog eljönni értem! – ordította a lány, mire a démoni férfi széles vigyorra húzta a száját.
– Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? Vagy ennyire figyelmetlen volnál? – kérdezte cinikusan. – Mindegy is, ugyanis mindig van „B” tervem. De az még sajnos a jövő zenéje. – Sétált közelebb Sakurához, majd mosolygó ajka mögül, hosszú kígyószerű nyelve tört utat magának, és annak gusztustalan nyúlványával végignyalta a lány arcát.
– Hagyj már! – fordult el tőle a rózsaszínhajú, ám béklyói fogva tartották.
– Ne aggódj, nem eszlek meg. Kellesz nekem, van még feladatod.
Orochimaru szavai oly baljósan csengtek, hogy Sakura térde beleremegett.
– Orochimaru-sama! – rontott be a szobába Kokushibyou. – Megérkeztek.
– Hm. Hamarabb, mint vártam, de sebaj. Köszönöm Koku. Kérlek Sakura, maradj veszteg. – Azzal visszahúzta nyálkás nyelvét, és magára hagyta a lányt.
Sakura a hír hallatán bizonytalanabbá vált, mint valaha. Vajon kik azok? Megint bántani fogják? Vagy lehetséges, hogy barátai kiderítették hol van, és eljöttek érte? Közben hatalmas robbanás rázta meg a földalatti erődöt. A rózsaszínhajú rémülten észlelte, hogy az egész mennyezet beleremegett, és apró törmelékdarabok hullnak alá. Tekintetét a nyitva maradt ajtó felé siklatta. A folyosón sok orvosi ninját, és más alakokat látott ide-oda rohanni. A látvány azt sugallta, hogy a jövevények, akikről az imént Orochimaru és Koku beszélt nem a társaik. Sakura nem habozott tovább, és próbált kiszabadulni a bilincs szorításából.
***
A felszínen elterülő kedves kis erdőből semmisem maradt. Sasuke megidézte Susanot, majd a földel egyenlővé tette a bunker bejáratát védő ninjákat és növényzetet, míg Karin távolról figyelte a fiú pusztítását. Valahol, még most is olyannak látta, mint régen. Fékezhetetlen dühvel és erővel pusztító embernek, de még ezek után is szerette. Elmélkedésest a lombok közül előugró árny zavarta meg. Naruto egyenesen a vörös hajú lány elé ugrott.
– Mi ezzel a célod? – üvöltött rá, ám Karinnak egy hang sem jött ki a torkán. – Mi Orochimaru terve? Mit akartok Sasukétól? A Rinnegant?
– Naruto – jelent meg Sasuke hirtelen a szőke mellett –, mi ez, mit csinálsz?
– Kérdezd őt! – mutatott a guggoló lány felé.
Sasuke a tekintetét kérdőn emelte a lányra, aki szemüvegét igazgatva küszködött, hogy válaszolni tudjon.
– Mi ez, Karin? – tette fel a kérdést higgadtan az Uchiha.
A letarolt környezetük kietlen és kopár lett, akárcsak a hangulatuk. Nem messze tőlük az ellenség már mozgolódott, ők mégis csendesen álltak, és várták a választ.
– Én – kezdett bele Karin –, engem azért küldtek, hogy…
– Elég. Inkább ne is folytasd – vágott Sasuke a lány szavába.
Naruto és Karin csak álltak a hirtelen reakciótól.
– Nem érdekel egyikőtök mondandója sem – jelentette ki. – Nem számít, hogy mit miért csináltatok. Most csak egy dolog számít… – Sasuke ébenfekete szeme elszántságot árasztott, majd folytatta –, hogy velem vagytok, vagy ellenem.
Naruto diadalmasan hátba vágta barátját, ezzel jelezte, hogy teljes mértékben mellette áll a rájuk váró küzdelemben. Karin végig gondolta egész életét. Mindig parancsot teljesített. Soha nem volt önálló döntése, és most itt a lehetőség.
– Rendben, segítek – jutott elhatározásra.
– Először is, avass be minket a bunker felépítésébe. Biztosan tudod, hol van a gyengepontja – szólt Naruto.
– Eléggé átrendezted a kinézetét Sasuke, szóval… – nézett körbe a lány. – Nem kell sok, hogy az egész beomoljon.
– De ilyen esetekre van menekülő útvonal! Ugye? – kérdezte rémülten Naruto.
– Nincsen. Ez a bunker kísérleti célokra van fenntartva. Nincs szükség menekülési lehetőségre – ecsetelte Karin.
– Akkor ezért akartátok itt csapdába csalni? – érdeklődött a szöszi. – Mert ez, zsákutca?
Karin csak bólintott, míg Sasuke türelme a végét járta.
– Tehát szemből megyünk, és könyörtelenek leszünk! – szögezte le az Uchiha, és elindult a bejárat felé.
A területen már nyüzsögtek az ellenséges ninják, akik mindent feláldoznának, hogy megvédjék vezérüket. Sasuke nem tétlenkedett. Az előző összecsapásukban is sikeresen elpusztította a rájuk támadó klónokat, így ismét az Amaterasut használta ellenük.
Egyesével hullottak el az ellenségeik, ezáltal Sasuke, Naruto és Karin egyre közelebb jutottak a levezető nyíláshoz.
– Naruto! – szólt barátjának az Uchiha. – Te maradj idefent! – Az említett csak egyetértően bólintott. – Karin! Te pedig velem jössz, és elvezetsz engem Sakurához.
– Értettem – válaszolta, majd nekivágtak a labirintusszerű alagútnak.
Minél beljebb haladtak, annál kétségesebb volt, hogy épségben kijutnak onnan. A falak a padlótól egészen a kupolás plafonig szétrepedeztek. Épphogy egy hajszál tartotta egyben őket. Karin lelkiismerete egyre csak feszült mellkasában, mintha fojtogatta volna Orochimarunak tett ígérete.
– Sasuke – súgta. – Van egy ötletem.
– Nem bízok az ötleteidben! – érkezett a tömör és egyértelmű válasz.
Karin teljesen megértette a fiú reakcióját, mégis furcsállotta, hogy csak ennyi a büntetése. Többre számított pár csípős szónál.
– Mindjárt ott vagyunk – közölte a lány, mire Sasuke bólintott.
– Karin, figyelj, mikor bemegyünk, állj Orochimaru oldalára.
– Miért? – akadt ki a kis vörös.
– Azért, mert ameddig velem vannak elfoglalva, addig te kihozhatod…
Ám nem tudta mondandóját folytatni, mert hatalmas robajlás rázta meg az alagutat. A mennyezetről leszakadó földdarabok majdnem agyonütötték Karint, de Sasuke egy gyors mozdulattal a derekánál fogva odébb rántotta a figyelmetlen lányt. A porfelhő, amit az aláhulló törmelék felkavart, gyorsan leülepedett.
– Mi? – csúszott ki Karin száján. – Sakura?
Az említett lány, döbbenten állt a látottak után. Az életét kockáztatva igyekezett kiszabadulni, mire a siker kapujában ez a látvány fogadta. Szerelme a karját egy másik nő dereka köré fonva állt. Sakura szemébe könnycseppek gyűltek, a teste meggörnyedt és teljesen elgyengült. A tekintetét elfordítva nagy levegőt vett, és cinikus mosoly keretében megszólalt.
– Kicsit elkéstél – mondta az Uchihának, aki továbbra is szemrebbenés nélkül tartotta a szemkontaktust.
|