Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

9. A világ végére is

Sasuke mellkasa alig láthatóan emelkedett a takaró alatt. Tsunade megtett mindent, hogy megmentse a teljesen kimerült fiút. Csak várniuk kellett, hogy ismét erőre kapjon, és újra Sakura nyomába eredhessen. Naruto egyáltalán nem tágított eszméletlen barátja mellől, ám ahogy teltek a napok érezte, hogy többet nem késlekedhet. Sietve hagyta el a kórházat, és a főutcán végigsétálva az újjáépülő házakat fürkészte. A felújítási munkálatok, a tisztogatás, terv szerint haladt, így egyre többen visszatérhettek az otthonaikba. Bármerre is tekintett tengerkék szemével, mindenhol sajnálkozó pillantások köszöntek vissza rá. A sok jó ismerős, a falubeliek látszólag belenyugodtak Sakura elvesztésébe. Vajon, ha ő maga veszne oda, azt is ilyen könnyedén elfogadná mindenki? Hirtelen egy kéz nehezedett gondterhelt vállára.

– Nem várhatsz tovább Sasukéra – jegyezte meg halkan Kakashi. – De ezt, te is tudod.

– Úgy érzem, minden elveszett, amiért küzdöttem – suttogta Naruto. – Lehet, túl sokat vártam, és Sakura halála az én lelkemen szárad. Ebből pedig az következik, hogy Sasuke ahogy bosszút állt az emberrablókon, ismét Konoha ellen – ekkor az égszínkék íriszét Kakashira siklatta –, ellenem fog harcolni. És akkor mindennek vége.

A maszkos férfi halálosan komoly arccal figyelte, és hallgatta a szőke minden szavát.

– Ha Sakura meghal, akkor az én hibám. – Naruto hangja elcsuklott, és összeszorított szemmel erőltette ki magából a szavakat.

– És miért? – érdeklődött finoman a szürke hajú férfi.

– Azért mert, tehettem volna ellene, megmenthettem volna, és nem tettem. Hinatára gondoltam, és arra, hogy apa leszek.

Kakashi lassan vette le kezét a szőke srác válláról. Az ég felé tekintett, ahol a nap már lemenőben tündöklött a horizonton.

– Mindenki hoz áldozatot, Naruto – mondta Kakashi és elsétált.

 

A kórház egyik elszeparált szobájában Sasuke ébredezett. Ébenfekete szeme fáradtan nyiladozott, és látása is elég homályos volt még. Tekintete a nyitott ablak felé kalandozott. Az egyre tisztuló képből megállapította, hogy alkonyodott. Lassan tornázta fel magát ülő helyzetbe, majd két ujjával az orrnyergét közrefogva viszolygott megtépázott ruházata füstös szagától, és gondolkodott. Teljes káosz tombolt az elméjében, így igyekezett összeszedni magát.

– Sakura! – döbbent le, mikor az emlékhullám végére ért.

Sietve ugrott ki az ágyból, ám lábai cserben hagyták, és a kórterem padlójára került. Megdöbbent arccal tudatosult benne, hogy még mindig nem nyerte vissza az erejét. Nehezen tolta el magát a föld hideg öleléséből, hogy térdre emelkedjen, majd a nyíló ajtó felé fókuszált. Teljesen meghökkent, mivel nem számított arra a személyre, akit megpillantott.

– Hello Sasuke, jó újra látni – mondta elpirulva a lány.

– Karin? – lepődött meg az Uchiha. – Te, mi a francot keresel itt? Egyáltalán, hogyan jutottál be?

A vörös hajú lány gyorsan lopódzott a térdelő fiú mellé, és közben igyekezett megszabadulni a felsőjétől.

– Mindenki el van foglalva az újjáépítéssel. És most harapj! – utasította a szemüveges.

– Miért?

– Meg akarod menteni azt a kis rózsaszínt? – kérdezte Karin, ám Sasuke hihetetlen gyorsasággal torkon ragadta. – Meg… fog… halni – préselte ki magából a vörös, mire az Uchiha engedett a szorításból.

– Tudod, hol van? – kérdezte Sasuke ingerülten, mire Karin csak bólintott. – Miért bízzak benned?

– Mert nincs más esélyed – válaszolta, majd félrehúzta felsőjét, ezzel felajánlva a nyakát a harapáshoz. Sasuke fintorogva fogadta el a lány segítségét, de neki köszönhetően pillanatok alatt új erőre kapott.

– Köszönöm – emelkedett fel a földről, miközben a vörös még mindig a padlón időzött.

A piruló arcát nem rejtette el a szemüvege, így szemmel látható volt a meglepettsége.

– Most kelj fel, és vezess – jelentette ki Sasuke.

Karin alig tért magához, csak bólintott, és elindult az ablak felé. A nap már erősen lemenőben volt, és ezáltal a tájon már félhomály uralkodott. Nesztelenül osontak ki Konoha falain kívülre, hogy megkezdjék utazásukat.

Lassan kilométerekre jutottak az ismerős környéktől. Gyorsan haladtak a fák lombjai között, mikor Karin megcsúszott az egyik ágon, és nagy sebességgel zuhant a talaj felé. A lány összeszított szemmel várta a becsapódás pillanatát, ám az nem következett be. Óvatosan nézett fel megmentőjére. Az ónix szempár hidegen csillogott az éjszakában, de így is teljesen elvarázsolta a vörös hajút.

– Álljunk meg éjszakára – közölte ridegen Sasuke. – A végén még idő előtt meghalsz.

Karin az extázistól kábultan bámulta továbbra is fekete hercegét, végül nyálcsorgatását csak egy tetemes idő után hagyta abba. Sasuke már a tűzrakó helyét készítette össze, mikor a vörös végleg felocsúdott. Szó nélkül dolgozott a fiú keze alá, és hozott némi tűzifát.

A lángok harsányan táncoltak megvilágítva a jelenlévők arcát. Karin igyekezett minél közelebb kerülni az Uchihához, aki ezt mindvégig tudta, ám nem tett ellene semmit, mivel egyszerűen nem érdekelte. Egyetlenegy valami járt a fejében, mégpedig az, hogy Sakurát a lehető legnagyobb biztonságban tudhassa.

– Most pedig, kezdj el mesélni – sziszegte a fiú. – Orochimaru benne van, igaz?

– Igen, de én sem tudok sok mindent. Nagyon ügyesen rejtegetik, és titkolják a kísérletet – válaszolta komoran a vörös.

– Kísérlet?! – kelt ki magából Sasuke.

– Valamilyen transzplantációról van szó, ha jól tudom, és csak annyi biztos, hogy egy erős orvosi ninját kerestek, mivel azok nehezebben haláloznak el.

Sasuke alig tudta végighallgatni a lány mondandóját. Teste látványosan remegni kezdett, és nem a hideg őszi éjszakától. Egész lénye beleborzongott a tudattól, hogy elveszítheti Sakurát. Karin egy szót sem szólt, csak összetörve figyelte a fiú minden mozdulatát. Nem értette, mivel jobb a rózsaszín, mint ő maga, mennyivel tett többet Sasukéért?  Merengéséből az Uchiha ébresztette fel.

– És te miért vezetsz el engem a rejtekre?

– Mert legutóbb is én szöktettem ki Sakurát – mondta Karin, mire Sasuke csak meglepődve hallgatta tovább. – Tudod, nem vagyok rossz ember, Sasuke. Nem szabadkozom. Nem nőttem fel túl jó körülmények között, de még mindig tudom, mi az emberség!

Sasuke nem szólt semmit, csak végiggondolta saját bűnlajstromát. Emberség? Régebben fogalma sem volt a szó jelentéséről.

– De te, miért csinálod ezt? – kelt ki magából a vörös.

– Hm.

– Kockáztatod az életed azért a kis fruskáért, pedig még csak nem is bírod! Mindig azt mondtad, hogy a nyakadban lihegett, és kibírhatatlanul idegesítő! Mégis meddig akarsz még elmenni?

– Ameddig csak kell… – morogta a fiú.

– Ezt, mégis hogy értsem? – kérdezte feldúltan Karin.

– Akár a világ végére is! Érted? – rivallt rá a lányra, majd maga elé bámulva próbált lehiggadni.

A mély csendet csak a tűz ropogása töltötte ki.

– Köszönöm – nyitotta ismét beszédre a száját Sasuke, amire Karin felfigyelt. – Azt, hogy most segítesz nekem, és hogy neki is segítettél.

A szavak hallatán a vörös hajú lány teljesen elalélt, ám lelke darabokra szakadt, akárcsak a szíve. Csillogó szemmel figyelte, ahogy az Uchiha nyugodtan ül a tűzzel szemben. Tudta, hogy akármilyen nyugodtnak is látszik, belül tombol, és ez csak Sakura miatt van. Ezt eddig senki más nem tudta kiváltani belőle. Soha.

– Pihenj – mondta, ismét érzéktelenül. – Nemsokára pirkad, és akkor indulunk.

Karin csak bólintott, és a hőforrás mellé kuporodott. Sasuke csak nézte a vacogó lányt. Hangtalanul kelt fel a földről, köpenyét Karinra dobta, majd visszaült a helyére.

Karin megfeszült, szemében könnycseppek hada jelent meg, amik akadály nélkül csordogáltak le piros pozsgás arcán, és szívét melengette a boldogság. Azonban, így is csak fájó gondolatokkal és megkeseredve tudott elaludni, hiszen egy bizonyos beszélgetés jutott eszébe, pár nappal korábbról.

„ – Ne feledd a feladatod, Karin. A múltkori malőröd után ez a minimum, hogy újra visszakerülj a pikszisbe.

– Nem felejtettem el!

– Hidd csak el Karin, ha innen eltanácsolunk, biztosra veheted, hogy egyik falu sem fogadna be szívesen. Mindazt, ami gyermekkorokban történt, újra át kellene élned. De azt te sem akarod, ugye? – sziszegte a férfi.

– Nem, nem akarom – válaszolta lehajtott fejjel a vörös.

– Helyes, akkor tudod a dolgod!”

 

***

 

– Naruto! Sasuke eltűnt! – rontott be egy shinobi a Hokage irodába.

– Mi? – kelt ki magából a szőke, de Kakashi mindkettőjüket elcsitította.

– Köszönjük az információt, elmehetsz – mondta a hírhozónak, majd Narutora nézett. – Tisztában voltunk vele, hogy egy idegen ninja közlekedik a falu területén belül, és abban is biztosak voltunk, hogy az illető Sasukéhez igyekszik, csak azt nem tudtuk, milyen szándékkal.

– Nekem miért nem szóltak erről? – akadt ki Naruto.

– Eléggé magad alatt voltál Sakura elvesztése után, de te sem gondolhattad komolyan, hogy ilyen egyszerűen lemondunk róla! – ecsetelte tovább a maszkos férfi. – Sait küldtem utánuk, és folyamatosan jelentette az útirányukat.

Naruto, még mindig feszülten hallgatta a Hokage minden egyes szavát, és próbálta türtőztetni magát.

– Nemcsak Sakura elrablása a terv lényege, bár ott vannak hiányosságaink az információ terén. De valószínűsíthető, hogy az elrablók az „oszd meg és uralkodj” alapelvet követik.

– Oszd meg és uralkodj? – kérdezett vissza értetlenül a szöszi. – Ez mégis mit jelent?

– Azt jeleni, ha Konohát ismét megtámadjak, amikor te és Sasuke itt tartózkodtok, akkor teljességgel lehetetlen, hogy bevegyék a falut. Azonban, ha egyikőtök elhagyja, akkor a lehetőségük is megnő a győzelemre.

– De mit akarnak?

– Még nem tudjuk. Talán Kyubit, vagy a Rinnegant.

Naruto összerezzent. A felismerés teljesen elborzasztotta.

– És ha mindkettőt egyszerre? – suttogta az Uzumaki. – Sakura csak csali, és Sasuke most utána eredt. Én pedig itt maradtam. Meg fogják ölni! – Kelt ki magából, és kiviharzott az irodából.

– Naruto! – kiáltott utána Kakashi, de hiába.

Sejtette, hogy a barátai után indul, miszerint az egykori hetes csapat ismét együtt harcolhasson Konoha, és az egész shinobi nemzet ellenségeivel szemben. Kakashi azonban nem tudott rájönni, hogy miért pont Sakurát vitték magukkal. Hiszen senki sem gondolta, hogy Sasuke hogyan érez a lány iránt, hiszen olyan erősen leplezte az érzéseit. Akkor egyszerű véletlen lenne? Vagy esetleg valaki informálta őket? A maszkos férfi elméjében tolongtak a gondolatok, de elég sok volt a megválaszolatlan kérdés. Csak reménykedett abban, hogy ez a rejtély hamar megoldódik, és egykori tanítványai nemsokára, épségben visszatérnek a faluba.

 

 

2 hozzászólás
Idézet
2017.03.24. 18:23
Rika
Szia! Annyira vártam már a folytatást, örülök, hogy végre olvashattam. Nagyon imádom a történeted! Ebben a fejezetben sajnos nem sok minden történt, de ettől függetlenül végig fent tudtad tartani a lelkesedésemet. Kíváncsi vagyok, hogy Karin mennyire megbízható, remélem, tényleg megmutatja, hol van Sakura. Mosolyogtam magamban, mikor olvastam, hogy Sasuke mindent megtenne Sakuráért. Végre bevallotta magának is, hogy szereti a lányt. Bízom benne, hogy ha nem is a következő, akkor az azutáni részben kiszabadítja Sakurát és végre összejönnek. Ne várass minket sokáig! Puszi, Rika
Idézet
2017.03.24. 15:55
Nana

Már nagyon vártam hogy olvassam és most végre!!! Nagyon örülök és nagyon jó lett bár Karint nem nagyon szívlelem fölleg a gondolatait de egyefene neki is legyen szrep :D Izgatotan várom a folytatást!!!