Aranypenna

Mielőtt bármit is küldenél, kattints:
Beküldési szabályzat
Fanfiction kifejezések
~ Hibabejelentő ~

Szerkesztők Celia Celin és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Facebook oldal:   Aranypenna (link)
Facebook csoport:   Aranypenna (link)
Nyitás: 2016.03.18.
Téma írás, olvasás
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Az oldal hivatalos lektorai

Akikhez fordulhatok segítségért, ha úgy érzitek, hogy nem a legtökéletesebb a helyesírásotok:
Zakuro
elérhetőség: sarada11@citromail.hu
Naoto
elérhetőség: naoto@citromail.hu

 
Jiraiya Tolla

Szabályzat  2018

Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
 
Írói kisokos
1. Alapok: helyesírás, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők 1.
4. Vesszők 2.
5. A történet kezdése, információadagolás

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

Az el nem múló érzelem

Kapott kulcs:
2. jéghegy, cigi, rózsa

 

Az el nem múló érzelem

 

Gyönyörű kilátás tárul elém az autó ablakából. Kiszállok, csodálattal nézem az elbővülő tájat. Napsütötte hegyek, hóborította fák, és a szálloda épületei: rönkházak, melyek elszórva helyezkednek el a havas hegyoldalon.

– Ugye milyen szép? – kérdezi anya.
– Ez egyszerűen káprázatos – tárom szét karomat.
– Lányok! Gyertek, pakoljuk be a csomagokat, utána ráérünk nézelődni – mondja apám, miközben a kocsi tetejéről leveszi a síléceket, síbotokat.
– Várjatok egy kicsit. – Kiveszem, az oldaltáskámból a fényképezőgépemet. – Csak egy képet.
– Annyi időnk lesz fotót készíteni kicsim, hogy… – Szavába vágok:
– Kérlek! Álljatok, egymás mellé.
Nem nehéz apámat rávenni, ha valamit szeretnék. Beállítom a gépemet, míg apu anyu mellé áll, egy kicsit zoomolok is rajta, és kész a fénykép.
– Köszönöm. Mehetünk is.
Elteszem a készüléket, és hátramegyek a kocsi csomagtartójához, amikor egy hógolyó arcon talál. Ennek tetejébe, még meg is csúszom, így a hátamra esem.
– Mi a… – Hallom, hogy valaki fut hozzám és letörli az arcomról a havat.
– Ne haragudj! Jól… Sakura? – kérdezi meglepetten.
– Kösz jól vagyok. De honnan tudod a nevem? – kérdezem meglepetten.
Kiabálást, vádaskodást hallok a felém siető emberektől. Anyám amilyen gyorsan csak tudja, a tenyerébe veszi az arcomat.
– Nem történt semmi?
A csomagjáért hajolok, kezébe adom.
– Minden oké. Jól vagyok. – Nyúlnék a holmimért, amikor apám a tenyerét összecsapja.
– Fugaku Uchiha. Azta mindenségét! – Kezet ráznak, és felém fordul az apuka.
– Szia – mondja, miközben kezet csókol.– Fugaku Uchiha vagyok és ő itt a fiam.
Elhúzom a kezemet. Hát persze, hogy tudom, kik ezek!
– Apu hagyjad – szól közbe a fiú. - Szerintem nem kell bemutatkozni, nem felejtem el azt a csajt, aki hatéves komorunkban meztelenül rohangált a homokozómban.
– Na de Sasuke – szól rá az anyja
– Tényleg bocsi a hógolyó miatt – néz rám a fiú. - A bátyám lett volna a célpont, nem pedig te.
Mintha meg sem hallottam volna, az utazótáskámért nyúlok. Mindenkit ott hagyok, bemegyek a szállodába, egyenesen a recepcióshoz.
– Hello. Sakura Haruno. – Előveszem az irataimat, és átnyújtom.
– Hello. – Megnézi és a kulccsal együtt leteszi a pultra.
– Köszönöm – mondom mosolyogva.
A lift felé veszem az irányt, benyomom a gombot és még várok. Oldalra fordítom a fejem. Pechemre meglátom Sasukét, aki összekulcsolt kezekkel néz, közben azt mondogatja, hogy mennyire sajnálja. Nem így akarta. Szememet forgatva lépek be a liftbe. Amikor megáll, a szobám felé veszem az irányt. Belépek, leteszem a táskám az ágyra, kicsomagolok, és mindent elteszek a helyére. Lefekszem, kényelembe helyezem magam.
– Kicsim bemehetek? – Hallom anyu hangját.
– Nyitva van. Gyere be nyugodtan – kiabálok és hasra fordulok.
Leül az ágy szélére, és hátamat kezdi simogatni.
– Tényleg jól vagy?
– Igen biztos nincsen semmi bajom. – Beletemetem az arcom a párnába. – Aj miért nem lehet megérteni, hogy jól vagyok? – Dörmögöm.
– Jó renden. Figyelj csak egy kicsit.
– Igen? – felülök.
– Az Uchiha családdal elmegyünk ebédelni.
Hát persze, hogy velük kell ebédelni. Ezt nem hiszem el
– Egy feltétellel megyek el. – Felmutatom a hüvelykujjam.
– Mi lenne az? – Vigyorog.
– Köztetek fogok ülni! – Előveszem, a legédesebb nyelv kidugós vigyorgós, szem lecsukós grimaszomat.
– Megegyeztünk – Átölel, puszit adva homlokomra.  – Öt perc múlva lent a váróban.
– Tudod, hogy annyi idő alatt nem tudok átöltözni.
– Akkor tíz perc.
 Kiugrom az ágyból, kinyitom a szekrényem és kikeresek egy ebédhez illő ruhát. Felveszem a kedvenc fekete farmerem, piros blúzomat. Harag árad szét bennem. Tudom, nem tehetek róla, hogy el kellett költözniük Sasukééknak. Fájdalmat érzek, ha csak visszagondolok. Én voltam az egyetlen személy, aki harcolni akart, hogy maradjanak. Sok évig még küszködtem magammal. Ki akartam zárni az életemből Sasukét. De ma megjelent előttem, és megint azt az érzést érzem. Átöltözök, felhúzom a térdig érő csizmám. Felkapom az ágy széléről a táskám, kulcsom. Bezárom a szobát és a lifthez indulok. Kinyitom a mellette lévő ajtót, és futok lefele a lépcsőn. Szüleim már vigyorognak, mikor meglátnak.
– Mehetünk? – kérdezem.
– Persze aranyom – vigyorog rám apám, és elindulunk az étterem felé.
Amikor az ajtóhoz érünk, apám kinyitja az ajtót. Udvariasan, ahogy kell, előre enged minket, és megköszönjük. Ránk mosolyog, majd fejével biccent merre kell mennünk. Észreveszem, a másik családot, és látom, hogy Sasuke nem tudja levenni rólam a szemét. Mikor az asztalhoz érek, köszönök, kihúzom a széket, helyet foglalok. Kezembe veszem az étlapot és nézem a választékot. Még mindig érzem magamon a tekintetét. Magamban már kiválasztottam mit kérek, és félre teszem az étlapot.
– Hallgatlak – mondom miközben Sasukére nézek.
Meglepett arcot vág, mire majdnem elkezdek nevetni.
– Tényleg nem szándékos volt – mondja, és szeméből látom, hogy igazat mond.
– Aha. Oké – Mondom nem meggyőző hangom.
– Na de kislányom – Hallom anyám hangján, hogy nem tetszik neki a viselkedésem. Ölbe teszem a kezem, és Sasukéra nézek.
– Nem érdekel.
Elfordítom a fejem és látom, hogy a pincér vár a megrendelésemre.
– Zöldfűszeres sajttal töltött csirkemell törtburgonyával.
Felírja, és távozik.
– És tanulsz még, vagy már dolgozol? – Kérdezi Mikoto.
Semmi kedvem nincs a beszélgetéshez, de mivel a szüleink ismerik egymást muszáj leszek megnyílni előttük.
– Még egy félévem van az egyetemből.
– És mit tanulsz?
– Orvosira járok. És lehet, hogy furcsa, de büszke vagyok magamra mivel már tíz éves koromba kijelentettem, hogy doktor leszek. Nem volt egyszerű bejutni ez tény, de sok tanulással, sikerült.
– Ügyes – Közli Sasuke tapsolás közben.
Elnevetem magam. Amikor sikerül abbahagynom kuncogásom, a pincér megköszörüli torkát.
– Elnézést kérek. – Egy kicsit hátradőlök, hogy le tudja tenni elém az ételt.
– Jó étvágyat az ebédhez – Mondja és már el is tűnt.
Elveszem a kést, villát, majd elkezdem vágni az ételem.
– Ha már itt vagyunk. Gondolom, te már nem tanulsz – nézek Sasukéra.
– Valóban nem. Apám jóvoltából átvettem egy cégét és annak vagyok az igazgatója.
– Wow – Ledöbbent arckifejezéssel bámulom.
– Kawaski motorokhoz gyártunk kellékeket.
– Na ne. Az a világ legjobb cége, és az a tiéd? – Hangosabban kérdezem a kelleténél.
– Igen – vigyorog
– Úristen. Ezt nem hiszem el!
– Pedig igaz. – kortyol bele italába – Ahogy hallom, szereted a Kawasakit.
– Viccelsz? Imádom.
– Oké, megértettem – Vigyorog önelégülten.
 Hm. Gondolhattam volna. Hisz mindenhol olvasható a neve. De nem hittem, hogy a kedvenc motoromat ők csinálják. Az is igaz, hogy még kicsik voltunk mindig is azt mondta, hogy egyszer át fogja venni a céget. Sokat változott és neki is sikerült az álmát elérni. El kell mosolyodnom. Zavarba ejtő, ahogy az a ragyogó, csillogó, büszkeséget ábrándozó szempár rám néz. Nem tudom letagadni, tetszik nekem. Hiába mondják róla, hogy milyen beképzelt, szívösszetörő, egyéjszakás kalandos. Nem érdekel, mert tudom nem igaz.
Anyu kezét érzem a lábamon, miután befejeztem az ebédem.
– Ideje indulni. Apád már fizeti a számlát. Ja és átmegyünk Fugakuékhoz. Jössz te is ugye?
– Ahha. – Mosolygok, felállok a székről, és megvárom a többieket.
Együtt hagyjuk el az éttermet, és a lépcső felé megyünk. Sasuke áll elém, kinyitja az ajtót.
– Hölgyeké az elsőbbség.  
– Köszönöm szépen.
Felérünk arra a szintre ahol csak a lakosztály van. Kinyitja az ajtót és mindenki bemegy.
Leveszem a csizmámat, és követem a többieket. Anyám a DVD-ket nézi, mivel megbeszélték, hogy filmeznek. Sasuke mellém lép, és elröhögi magát.
– Valami baj van? – Megnézem magamon a ruhát. Valahol ki lenne szakadva?
Kezét a karomra teszi, amitől egyből zavarba jövök.
– Nyugi veled minden oké. Nézd a szüleinket, mennyire jól el vannak, sok év kihagyás után is.
Igen ebben tényleg van valami. Anyám kuncog Fugaku viccein, míg apám tesz egy lapáttal rá, és most már mindenki nyerít.
– Hé fiatalok, gyertek, kikerestem a filmet, amit meg fogunk nézni. – mondja anyám, a nevetésből kitörő könnyeit törölgetve.
Odamegyünk, hozzá és már látom, hogy a Titanicot akarja nézni.
– Ugye most csak szívat? – Kérdezi Sasuke nem valami kedvesen.
– Hát. ő… – Szavába vágok:
– Nyugodtan tegyétek be. Addig majd elfoglaljuk magunkat.
Mikoto elveszi anyámtól a filmet, és beteszi a DVD-lejátszóba majd fiához fordul.
– Tudod, hogy ez a kedvenc filmem. Kérlek, ne vedd el a jó kedvemet.
– Nem akarom, nincsen vele semmi baj. Csak már a könyökömön jön ki. Mindegy én kint leszek az erkélyen. – Anyjához megy és a homlokára ad egy puszit.
Ahogy elkezdődik a film öt percig nézem, majd kimegyek én is. Mellé állok és nézem, hogy a nap a hegyek mögé bújik.
– Kérsz? – Elém nyújt egy cigaretta dobozt
– Nem dohányzom. Káros az egészségre.
– Oké. – Zsebébe teszi. – Akkor miért jöttél ki?
– Veled szeretnék lenni.
– Tényleg? – Kíváncsi szemeivel néz rám.
Erre nem tudok mit mondani. Érzem, hogy elpirulok. Megpróbálom más témára terelni a szót.
– Ennyire szereti anyud a Titanicot?
– Igen. Azt mondja ennél romantikus film nincs a világon. Én az egészben a lényegegét, azt nem értem, hogyhogy nem veszik észre azt a bazinagy jéghegyet? Mindegy amúgy. Nem nekem való az a film, az tuti. – Tesz két lépést a dohányzóasztalhoz majd elnyomja a csikket. – Nézd! 
Odalépek és kíváncsian nézem, mire mutat.
– Egy rózsa.
– És?
Kezébe veszi, elém teszi.
– Addig rendben van, hogy vázában van. De ilyen mínuszos időjárásban meg kéne idekint fagynia, de még csak el sem hervad.
Jobban megnézem. Igazat mond.
– Ez különös.
Visszateszi a helyére, felém fordul és megfogja a kezem. Szeméből szeretnék valamit kiolvasni, de nem tudok. Kellemes melegség fut át rajtam, arcomat nem fordítom el előle. Bátorodást veszek észre rajta, és egy kicsit jobb kedvem lett emiatt. Eszembe jut a kiskorunk emléke, de nem tudok megszólalni. Megvárom, míg ő mond valamit. Maga alá húz egy széket és az ölébe ültet. Nem enged el. Mintha azt hinné, hogy el szeretnék menni pedig nem.
– Tudom, régen volt már amikor utoljára játszottunk, nevetgéltünk. De tisztában kell lenned egy két dologgal Sakura – Most már látom, amit látni akartam. Csillogó szemeiben reményt látok. Habozik pár másodpercet majd folytatja.
– Amikor legelsőnek megláttalak már akkor tudtam, hogy te fogod nekem jelenteni a világot. Nem tudom miért, pedig még akkor kicsik voltunk. De azt a napot nem fogom elfelejteni, amikor elköltöztünk és te rohantál hozzánk. Apámat rá akartad venni, hogy ne menjünk sehová. Mikor már más városban laktunk, apám elé álltam, és mondtam neki, hogy addig nem fogok hozzá szólni, míg el nem mondja, hogy miért kellet elköltöznünk. Nagyon felzaklatott a dolog. És akkor mondta, hogy azért mert ha felnőtt leszek, nekem adja az egyik vállalkozását, amit itt tudok ebben a városban folytatni. Akkor eldöntöttem, ha belepusztulok is megkereslek és elmondom miért kellett eljönnünk. Betöltöttem a húszat és enyém lett a cég. Sokat kellett dolgoznom, hogy ne menjen csődbe. Eltelt az idő és már nem voltam benne olyan biztos, hogy megtalállak. Úgy voltam vele, hogy inkább feladom. De ma mikor eltaláltalak a hógolyóval, ami tényleg nem szándékos volt és mikor odarohantam hozzád, hogy felsegítselek, ismét azt az érzést éreztem. Most már tudom, és ezzel azt szeretném mondani, hogy az az érzés szerelem volt. Szerettelek és még mindig ugyanúgy szeretlek Sakura.
Vár pár percet a reakciómra, le vagyok döbbenve. Már nem érzek haragot. Végre megtudtam, amit sose árultak el nekem szüleink. Pedig megérdemeltem volna. Hisz elválaszthatatlanok voltunk. Szeméből megkönnyebbülést látok. Nem veszi le rólam tekintetét, és én sem róla. Nem csinálok semmit sem. Karjába vesz, és velem együtt feláll. Leteszi lábam a csempére. Két keze közé veszi arcom. Még mindig mélyen egymás szemébe nézünk. Lehunyom szemem, mikor ajkunk közeledik egymáshoz. Átfogom nyakát, és érzem, hogy a könnyeim folynak. Az idő megáll. Lágy, puha csókjától mindjárt elolvadok. Nem tudok betelni vele. Közelebb húzom magamhoz, belemosolyog csókunkba. Kezét az arcomról, derekamra teszi. Elidőzünk egymás ajkán. Mikor abbahagyjuk, összekulcsolja kezünket. Homlokát homlokomra teszi. Vággyal teli csillogással nézz.
– Szeretlek – mondja, és az ajkamra ad egy puszit.
– Én is téged. – Szorosan átölelem.
Sose hittem volna, hogy egyszer összehoz a sors Sasukéval. Boldogságtól a könnyeim ismét folyni kezdenek. Kis korom óta éreztem valamit iránta. Akkor még én sem tudtam, hogy mi lehet az. Amikor elköltöztek eltűnt az az érzés, helyette fájdalom vette át a helyét. Volt pár barátom, de az összetört darabok ugyanúgy megmaradtak. Szívem úgy dobog, mintha ki akarna ugrani helyéről. Elmosolyodom, mert az űrt átvette valami melegség. Vallomása begyógyította az összetört darabokat.
Rájöttem én is, hogy az el nem múló érzelem az a szerelem.
– Mi lenne, ha felhívnánk a hotelt a rozsa ügyben? – kérdezi kezében a telefonnal.
– Nem is rossz ötlet – Mosolygok, kiveszem kezéből a mobilt. Beütöm a számot és fülemhez teszem.
Kicsöng és a harmadik csöngetésre felveszik
– Jó estét kívánok. Ön a Ski Amadé szállodát hívta. Miben tudom segíteni?
– Jó estét. Sakura Harono vagyok és a lakosztályi részen, az erkélyen van, egy száll vörös rózsa. Az lenne a kérdésem, hogy honnan vették?
– Elnézést, de semmilyen rózsát semmilyen más virágot nem szoktunk a szállodákba venni.
Majdnem kiesik a kezemből a mobil.
– Akkor elnézést kérek. Viszont hallásra.
Letettem a telefont. Sasukéra nézek majd a rózsára. Döbbenet. Ez egyszerűen hihetetlen.
– Hé minden oké? – kérdezi Sasuke miközben egy hajtincsemet a fülem mögé tesz.
– Azt mondták, hogy ők nem vesznek semmilyen virágot a szállodába.
Átölel és simogatni kezdi a hátam. Államat vállára teszem és én is viszonzom gesztusát. Nem tudom egyszerűen felfogni ezt a dolgot. Vajon ez varázslat lenne, vagy az egymáshoz való kötődésnek jele lenne? Mindegy is. A kérdésemre már választ úgysem fogok kapni.

Vége

7 hozzászólás
Idézet
2017.02.28. 20:25
Kayce

Szia! Eléggé szembetűnő volt a sok párbeszéd, de alapvetően érdekes lett a történeted, én még kitértem volna a végén a rózsára, hogy miért volt ott, amikor a szállodában nem tudtak róla, de összességében tetszett a történet. 5/4et adok rá.

Kayce

Idézet
2017.02.28. 19:27
PiciSzandi

Szia ^^

Aranyos kis történet volt, az előzményekből többet is olvastam volna, és kevesebb párbeszédet, főleg a hosszú megszakítások nélkülieket... inkább több leírással, belső monológgal, vagy ilyesmi.

Volt benne pár elírás is, ami kissé nehézkessé tette az olvasást, de úgy látom a lényegesebbeket már alattam említették így én nem fogom :D

Viszont, valami nagyon nagyon szúrta a szemem, az elején mikor Sasuke véletlen eltalálja Sakurát hógolyóval, mintha azt írtad volna, hogy a bátyját (gondolom Itachit) akarta eltalálni, ehhez képest őt utánna már elelejtetted, mert nem volt sehol csak úgy eltünt o.O

Meg ez a gyors váltás Sakurának, nem akarok mellette ülni, még szinte beszélni sem, durcimurcit játszom, aztán megtudja hogy a kedvenc motorjához gyárt Sasuke cége alkatrészt és máris szeretés van ? :D ez kissé bosszantott, de ez nem ront a történet színvonalán csak megjegyeztem ^^

De egyébként lényegében túl gyorsan össze jöttek, évek óta nem találkoztak pár perc múlva meg már "Szeretlek" ?
Persze tudom ez csak egy fanfic, meg nem igaz, de nekem így nem jött át az egész, egy kicsit tovább szenvedhettek volna még mielőtt össze jönnek.

Itachi hirtelen eltűnése fájt a legjobban, legalább valami poént bedobhatott volna xD

5ből 3 pontot adok a történetedre ^^

Idézet
2017.02.27. 07:33
The girl
Nekem is nagyon tetszett a novellád, engem kevésbé zavartak a helyesírási és egyéb hibák - a történések elfeledtették velem mindezt. 5/4et adok rá.
Idézet
2017.02.26. 20:32
Aimi

Helló. :)

Szolid romantikus történet, mely ilyen esti órákba tökéletes kikapcsolódás. :) Látszik, hogy még most kezded el bontogatni a szárnyaidat, de a negatív kritikák ne lombozzanak le. Ezekből lehet tanulni, és sokkunk segítségként szánja neked.

Én is hasonló képen kezdtem az fanficc írás. Az első írásaim katasztrófálisak lettek, s még még mindig jó hosszú utat kell bejárnom, hogy úgy érez most már tényleg jobb váltam.

Azt tudom tanácsolni neked, hogy kicsit vett lejjebb a párbeszédeket, és jobban fejt ki a leírásaidat.

Biztatlak az további íráshoz. Sok sikert.

Idézet
2017.02.26. 12:45
Hollótoll

Kedves Író!


Lenne néhány észrevételem:


-"Nem nehéz apámat rávenni, ha valamit szeretnék."  Én kicsit módosítanám:
 Nem nehéz rávenni apámat (arra), hogy az legyen, amit én szeretnék.
-"Amikor az ajtóhoz érünk, apám kinyitja az ajtót." A szósmétlés elkerülése végett inkább ezt javasolnám:
Amikor az ajtóhoz érünk, apám kinyitja azt. (azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy éttermeknél/kocsmáknál és egyebeknél az a szokás, hogy a férfi megy előre)
- Ez igazából már csak kekeckedés: "pincér vár a megrendelésemre", ha lehetne, inkább simán csak a rendelésemre szót használd.
- Ki az a Mikoto? Van valamennyi alapismeretem az animéhez, ha több lenne, lehet akkor tudnám, de így nem, hogy csak hirtelen felbukkan a neve. 
- még néhány helyen volt elírás, de azokat már nem írom le ide. 
 
Maga a történet kis aranyos, romantikus. Nem cifráztad agyon, egyszerűen leírtad. Néhány helyen kifejtettem volna még pár dolgot, de így is kerek.
Van még hova fejlődni, de ha így haladsz menni fog. ;)
 
Erre most 5/3-at adnék.
 
További sok sikert!
 
Üdvözlettel: Hollótoll 
 
Idézet
2017.02.25. 22:55
Ildi-chan
Szia. Meg voltam elègedve. Sokat fejlődtèl! Igaz, hogy lehetett volna kicsivel tömènyebb, nekifutásnak tökèletes. A sorokban látszott mennyire fèltèl ettől az egèsztől, ami rád várt. Minden kezdet nehèz kisbabam. :) Gambatta! Sok puszii Csildi
Idézet
2017.02.23. 21:48
Rika
Kedves író! Egyszerűen lehengerlő a történeted, olvastam volna még órákon át. Imádtam az elejétől a végéig! Egyetlen kivetnivalót sem találtam benne, tökéletes befejezése lett. Sasuke vallomása olyan romantikus volt, elolvadtam. Remélem, hogy még rengeteg történetet olvashatok tőled. Hivatalosan is ez a novella lett a favoritom. Egyértelműen 5/5öt adok! Hatalmas gratula! Puszi, Rika