Aranypenna

Mielőtt bármit is küldenél, kattints:
Beküldési szabályzat
Fanfiction kifejezések
~ Hibabejelentő ~

Szerkesztők Celia Celin és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Facebook oldal:   Aranypenna (link)
Facebook csoport:   Aranypenna (link)
Nyitás: 2016.03.18.
Téma írás, olvasás
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Az oldal hivatalos lektorai

Akikhez fordulhatok segítségért, ha úgy érzitek, hogy nem a legtökéletesebb a helyesírásotok:
Zakuro
elérhetőség: sarada11@citromail.hu
Naoto
elérhetőség: naoto@citromail.hu

 
Jiraiya Tolla

Szabályzat  2018

Kulcsok 2018

Történetek 2018

 

 
 
Írói kisokos
1. Alapok: helyesírás, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők 1.
4. Vesszők 2.
5. A történet kezdése, információadagolás

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

Múlt karácsonyok Uchihái - 1. rész

Kapott kulcs:
3. kávé, csalán, vérvörös

 

Múlt karácsonyok Uchihái 1. rész

 

Karácsony estéje volt. Az utcákat ellepték az emberek, a főút fényárban úszott, és bármerre néztem, minden irányban csak olyan szerencséseket láttam, amilyen én - minden kétséget kizáróan - soha nem lehetek.
Szerelmes.

A viszonzatlan szerelemet találtam a legundorítóbb betegségnek a világon. Belülről kezdte el ölni az embert, de a legpofátlanabb módon csinálta, mert nem habozott, egyből a szívet támadta meg. Ha az már kellőkép hasonlított egy szeletelő gép felismerhetetlenségig összeroncsolt áldozatához - finoman kifejezve - , akkor dalolva áttért a lélekre, hogy ott is helyrehozhatatlan károkat okozzon.
Tehát, mikor eljutsz arra a szintre, hogy úgy érzed, szeretsz veszélyes vizeken evezni, akkor jól gondold át, és előre láthatóan köss szerződést egy zsebkendő, egy csokoládé és egy piás céggel, ha már a francos, sóher orvosok nem hajlandóak gyógyszert adni az öngyilkos- depressziós állapotra.
Ilyen mesébe illő, virágos gondolatokkal sétáltam az utcán, kezemben egy tucat bevásárlószatyorral, amiket magában is épp elég megterhelő volt cipelni, de még hozzájött a megközelítőleg; százhúsz kilométer per órás ellenszél. Közben bosszankodtam, amiért nem húztam kesztyűt, mert a hidegtől kiszáradt kezeim ugyanis kezdték felvenni egy krokodil bőrének tulajdonságait. De ez még nem volt elég, a zacskók elvékonyodott fülei épp azon mesterkedtek, hogy minél hamarabb eltávolítsák ujjaimat a kézfejemről. Bizton állíthattam, hogy aki csak élt és mozgott, és legalább egy foggal rendelkezett, az mind ilyen szuper szentestét képzelt el magának.

Három lépéssel, és négyszer több fájdalommal arrébb muszáj volt letennem a holmikat. Megálltam, hogy szusszanjak egyet, persze a mögöttem lévők ezt nem hagyhatták szó nélkül. Így, anyám egészsége felől érdeklődve siettek el mellettem. Ám ahelyett, hogy rájuk figyeltem volna, inkább felpillantottam az égre, amit komor, szürke felhők borítottak. Kifújtam a levegőt, ami egy röpke pillanatig terjengett előttem, aztán eltűnt a világban.

 

Tegnap, a régi munkahelyem ügyeletes szívtiprója végleg megszakított velem minden kapcsolatot. Menthetetlen szerelmem iránta még most is szörnyen fájdalmasnak bizonyult. Hiába vezettem sötétebb helyek feltárására őt, és ugrottunk együtt fejest a gyönyörű mélytengeri habokba. Magyarán, teljesen feleslegesen feküdtem le nap mint nap azzal a seggfejjel.
Az enyémhez hasonló rezgéseket egy pillanatra se láttam, az egész egy béna egyoldalú szenvedés volt. Ráadásul én ezt végig tudtam, és mégsem vetettem véget az egész szar „kapcsolatnak”. Hogy miért nem? Mert a szánalmas életvitel a sejtjeimben van. A krónikus szerelmi csalódás esélye számomra olyan, mint a halnak a víz. Nem tudok nélküle létezni. Persze, ez egy eléggé önpusztító vállalkozás, de hát én foglalkoztam ezzel? Hát, nem. Kiszolgáltam minden önző kívánságát, amiért cserébe nem kaptam semmit. Hát, ez volt a lecke, ami arra tanított, hogy a valódi szerelem márpedig nem létezik.

 

Lassan betöltöttem a huszonhetet, de még mindig nem mondhattam el magamról, hogy annak idején normális, viszonzott kapcsolatot is ápoltam valakivel. Bezzeg Hinata, a legjobb barátnőm, a második hetét töltötte nászúton szíve választottjával, miközben én a pártában maradt tápos flamingó újfent megnyomorodtam magányomban. Hétezer gramm eperfagyi várt otthon, mint leendő társaságom ma estére. És pezsgő. Meg persze bor!

A bevásárlóközpontban tett körutam során sem tettem szert nagyobb önbizalomra. Sőt, az eladó sajnálkozó pillantásaitól legszívesebben inkább hisztérikus rohamot kaptam volna. Végül is, miért ne tölthetném egyedül a karácsonyt? Mi van, ha nekem jó így egyedül? Mi van, ha antiszociális vagyok? Nem, Sakura, te inkább reménytelen vagy. Szinte láttam magam előtt, ahogy őszülő rózsaszín hajjal kötögetek a hintaszékemben, és legalább tizennégy macska nyávog körülöttem.

Felszedegettem a szatyrokat és újra az égre néztem, ahol megakadt a tekintettem egy apró fehér ponton, amely szelíd kecsességgel hullott alá a fellegekből. A pihe csendesen az orrom hegyére esett, és egy röpke pillanattal később több száz társa követte. Havazni kezdett. 
Gyorsabban szedtem a lábamat, hogy hajamat ne áztassák el a rá esett hópelyhek, de nem sikerült elég gyorsnak lennem. Mintha az ég tudta volna mit tervezek, maximális erőt bevetve támadt az égből a fehér pokol. Sarkvidéki pusztító viharhoz hasonló időjárási viszonyok közt jutottam el a házhoz, ahol laktam.
Belöktem az üvegajtót és beléptem a házba. A hajamból természetesen csavarni lehetett a ráolvadt fehér átok sújtotta nyavalyát. Lepakoltam a szatyrokat, hogy felnyissam a postaládám, miközben becsapódott mögöttem az ajtó. A benne lévő leveleket behajítottam az egyik zacskóba, majd egy pillantást vettetem a mellettem lakóéra, akinek tele volt tömve a ládája. Összeszorítottam a szám, és másfelé fordítottam a fejem. Szinte hallottam a fejemben a hangját, amint összetett kezeit arcához szorítja és könyörög nekem „Sakura-chan, kérlek szépen!”. Lemondóan sóhajtva elővettem a Narutótól kapott kulcsot, és kinyitottam az ő fiókját is. Amint megtettem, záporoztak rám a levelei, szemem rángatózott, miközben bosszankodva visszacsaptam a láda ajtaját, és lehajoltam összeszedni a papírokat.
– Hogy a csalán csípné seggbe azt a szerencsétlen idiótát – Esküszöm, hogy ezt a pillanatot várta, neki esze ágában sem jutott, hogy rávegye magát ennek a kinyitására, Így rám tudta sózni, mikor elment nászútra! És még a lakására is nekem kellett vigyáznom! Idegességemben az összes levelet összegyűrtem a kezemben, és betömtem azokat is az egyik zacskóba, aztán elindultam a lift felé.

A lift elromlott. Átmenetileg nem üzemel.

Állt azon a körömpiszoknyi potst it-en, amit a lift ajtajára ragasztottak. Olyan erősen ütöttem bele a fém szerkezetbe, hogy az behorpadt. Gőzölgő ököllel trappoltam el a lépcsőig, eközben elhaladtam az egyik itt lakó srác mellett, aki elhűlt pillantást vettet rám, majd a lift ajtajára. Rá sem bagóztam. Mérgesen felmásztam az ötödikre, bár a lakosztályomig már igazán nem tudtam, hogy jutottam el. Szinte nem is éreztem a lábam, a tüdőm meg, úgy körülbelül a harmadik lépcsőfoknál szabadságra ment. Táskámból előkapartam a kulcsom, közben a viharos szél a havával együtt csapkodta a hátam. Magamban vagy ezerszer elátkoztam azt a tagot, aki ezeket az idétlen házakat tervezte. Minek van ilyen teraszos folyosójuk, az istenért! Végre megtaláltam a kulcsom, és kinyitottam az ajtóm, bent egész kellemes idő fogadott. Ledobáltam a szatyrokat, majd lehuppantam a bejárattal szembeni egy lépcsőfokkal magasabb padlóra, ami a lakás többi részével egy szinten helyezkedett el, és lehámoztam lábamról a bakancsom.

A konyhában lepakoltam, aztán bevánszorogtam a fürdőbe, és levettem magamról a vizes ruhákat. Testem köré csavartam egy törölközőt, és elkezdtem megszárítani a hajam. Behunytam a szemem, és élveztem a meleg levegő érintését. Rózsaszín tincseim épphogy  súrolták a vállamat.
Elképzeltem, hogy egy virágokkal teli rét közepén állok. Az ég egyetlen hatalmas kék óceán, egy felhő sincs rajta, a nap sugarai cirógatják fedetlen vállam. A szellő virágok illatát hordozza, én pedig ott állok a közepén és várok. Ekkor felnyitottam a szemem. De mire várok? 
Sóhajtva leraktam a hajszárítót a mosdókagyló szélére, felvettem a hajkefét, és kifésültem rövid tincseim.

A szobámban kitúrtam a szekrényemből egy gatyát, és egy pulcsit, majd belebújtam. Hamar magamhoz vettem a fagyis bödönt, egy kanalat, és két üveg pezsgőt. Csak azért kettőt, hogy a másik ne érezze magát egyedül. Befészkeltem magam a nappaliban a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Unottan nyomkodtam a távirányítót, majd megálltam egy animációs filmnél, de inkább mesének neveztem volna a grafikája alapján. Ám magát a történetet, és a hangulatát kissé komornak találtam, nem kimondottan ajánlottam volna egy gyereknek sem. Hogy is mondjam: egy hangyányit ijesztőnek mondtam volna. Persze én nem féltem. Elmúlt karácsonyok szelleme. Ez volt a címe.
A történet vége felé az összes fagyit eltüntettem, és a pezsgő is elfogyott. Mind a kettő. Kikapcsoltam a képernyőt, és meredten bámultam a plafont. Karácsonykor az embernek nem a szeretteivel kellene lennie? Még a szüleim is lepasszoltak, és együtt elmentek Hawaiira. Igen. És engem még csak meg sem kérdeztek, hogy lenne-e kedvem velük menni?

Ránéztem a sarokban lévő apró karácsonyfára. Maga a fa nem igazi lett végül, így azt a jellegzetes fenyőillatot sem éreztem, pedig hiányzott. Idén akartam igazit venni, de a kedvemet szegték az áruló szeretteim. Na, nem mintha ez számított volna, végtére is a karácsony a szerelmesek ünnepe, de valahogy, akkor is elszomorított ez az egész.

Átnyúltam a kanapé túloldalára,és kihajtogattam az ott lévő pokrócot, majd magam köré csavartam és ledőltem. 
Valamivel később furcsa hangra riadtam fel. Körbenéztem és láttam, ahogy a mellettem lévő asztali lámpa villog, és érdekes hangokat ad ki. Felültem és felvont szemöldökkel vizsgáltam, viszont az egy pillanattal később kialudt. Odanyúltam és le-fel kapcsolgattam, de nem reagált. Mégis, mi baja lehet? Alig vettem egy hónapja.
Annyira elvonta a figyelmemet a lámpa, hogy meg sem hallottam, amikor megnyikordult valami, majd léptek hangja töltötte be a szobát. Hűvös szellő simított végig a nyakamon.
– Nem működik? – szólalt meg egy hang.
– Nem! – ütöttem rá a lámpára, ám ezzel egyidejűleg felkaptam a fejem, és sikoltva ugrottam el az ágytól.
Egy köpenyes alak terpeszkedett a kanapémon. A szívem a torkomban dobogott, fogalmam sem volt, hogy jutott be a házba. Mert egészen pontosan két bejárattal rendelkezett egy totál biztos legalább hetvenkét zárral ellátott bejárati ajtó, és az erkélyajtó. De abban biztos voltam, hogy onnan nem jöhetett be. Ha még az elsőn laktam volna, akkor talán, de… Azt is elég veszélyes műveletnek tartottam.
Bár lehetett profi kommandós is. De a rejtélyes személy, aki előttem ült, egyáltalán nem úgy nézett ki, mint egy titkos szervezet tagja. Sőt, inkább mondtam volna a kaszásnak!
Összevontam a szemöldököm, miután jobban megnéztem. Egész kistermetűnek tűnt. 
– Érdekes. Pedig elméletileg ehhez hasonló kisülésnek nem lett volna szabad történnie. – mormolta. Hangja vékony volt és kellemes tónusú. Egy lány! Méghozzá elég fiatal.
– Mindegy is! – köszörülte meg a torkát. – Hozzád jöttem, Haruno Sakura – pattant fel, majd rám szegezte az ujját.
Meglepetten hátráltam egy lépést. Bár már egyáltalán nem tűnt ijesztőnek, de valami nagyon különös érzés fogott el vele kapcsolatban, ekkor újra megköszörülte a torkát.

– Én vagyok az eljövendő karácsonyok szelleme – mutatkozott be.
Államat mutató és hüvelykujjam közé fogtam,
és körbejártam az idegent. Kétkedő pillantásokkal illettem, ahogy végigmértem.
– M-Mi az? – bicsaklott meg a hangja. Úgy hangzott, mintha zavarban lett volna.
– Ha szellem vagy miért látom a lábad? Miért vagy ilyen fiatal? És miért nem vagy ijesztőbb? – szegeztem neki kérdéseim sorozatát.
–  Sasuga... Mama – kapta félre a fejét, a titokzatos jövevény. De nem értettem mit mondott. – Nem számít. Nem azért vagyok itt, hogy ezt bebizonyítsam, hanem hogy újra megmutassam, létezik szerelem.
Majdnem elnevettem magam ennek hallatán.

– És mégis hogy fogod megmutatni? Idevarázsolod álmaim szőke hercegét? – kérdeztem kuncogva.
– Inkább fekete – köhintett. Megint nem értettem mit mondott. Igazán furcsa egy szellem, nem mintha annyi kísértettel találkoztam volna életem során, hogy tapasztalatom legyen velük kapcsolatban.
– Elviszlek egy pár helyre – szólt sejtelmesen.
– Hát, ne vedd zokon, de semmi kedvem nincs kimenni a házból, miközben kint gyakorlatilag hóvihar van – jegyeztem meg epésen.
Csak legyintett, majd azzal a mozdulattal el is kapta a karom.
Egyszeriben egy fényes térben találtam magam, ami folyamatosan szippantott minket, egyre csak beljebb és beljebb, míg végül szinte kiköpött magából.


A földön találtam magam, arccal a hóban, mérgesen kaptam fel a fejem, hogy az állítólagos szellem kölyköt elküldjem melegebb éghajlatra, de  sehol sem találtam. Sőt, a környezetemben sem láttam senkit. Meglepetten álltam fel, és leporoltam magamról a havat. Körülnéztem, egy ismeretlen utcában voltam. Mégis, mi a fene történt? Elaludtam volna? Nem értettem az egészet, mindenesetre minden elég valóságosnak látszott.
A két oldalamon magas fakerítés húzódott, de egy rést sem láttam, amin átpillanthattam volna. Leginkább fákat vettem ki az elkerített részek túloldaláról, házak tetején nem igen akadt meg a szemem. Megvontam a vállam, és elindultam az egyik irányba.
Nem telt bele pár percbe, az egyik sarkon egy fiú kanyarodott be. Még messze voltunk egymástól, zsebre tett kézzel haladt előre. Nem úgy nézett ki, mint aki nagyon sietne valahová. Úgy gondoltam, talán nem venné zokon ha megkérném, hogy segítsen. Minél közelebb értem, annál inkább látszott hogy mennyire fiatal. Míg végül biztos voltam benne, hogy egy tizenkét-tizenhárom éves fiút akartam zaklatni a hülye kérdéseimmel. Nagyszerű. Remélem, nem fogja azt hinni, hogy a cukros nénivel van dolga.
- Öhm, szia! – léptem elé.
Behajlítottam a lábam, egyik kezemmel megtámaszkodtam rajta, míg a másikkal intettem a srácnak, hogy egy magasságba legyünk. Ő megállt. Lassan felpillantott rám. Mielőtt találkozott volna a tekintetünk, körülnéztem,
és úgy kezdtem el beszélni.
– Tudnál nekem segíteni? Jelenleg fogalmam sincs, hogy hol lehetek. Egy kislány egyszerűen csak megjelent a lakásomban, és ide hozott. Eltűnt, és nem tudom, hogy hol lehet az az „ide”.– frusztráltan hajamba túrtam. –  Komolyan – felegyenesedtem. – Tiszta röhej ez az egész. Nem is emlékszem, hogy jöttem ki a lakásból.
Egy lemondó sóhaj szakadt fel belőlem, közben szemeim visszatévedtek a fiúhoz,
és most találkozott a pillantásunk. És ekkor hatalmasat dobbant a szívem. Szent szar!

Ugye, ez most, komoly?! Nem lehet valóság, hogy huszonhét éves létemre egy kölyök kelti fel az érdeklődésemet! Nem vagyok liliomtipró! A cukros néni megjegyzés csak poén volt, hát nem érted, szívem?! Ne verj már ilyen gyorsan, de most tényleg! És te, te áruló tenyér, ne izzadj már ennyire! És arcom... Ha el mersz pirulni. Nem! Nem! Ne merészeld! Á, mondtam, hogy ne!

A kölyök ekkor felemelte kezét, és kivette füléből a fülhallgatóját. Pimaszul végignézett rajtam. Még szerencse, hogy farmerba bújtam, és nem egyből a pizsamámat választottam. Ábrázata rezzenéstelen maradt, de a szemei valahogy olyan furán csillogtak. Arca kissé kipirult, de nem ahhoz hasonló formában, mint az én érett paradicsom képem.
– Bocs. Nem hallottam, elismételné még egyszer? – hangja megpendített bennem valamit. Lábaim majdnem kicsúsztak alólam.
– Öhm... Hát cs-csak szerettem volna megkérdezni, hogy most, hol vagyok – dadogtam. – Nem úgy néz ki, mint Tokyo. – pillantottam mögé.

Egy kicsit megdöntötte a fejét, és felvonta a szemöldökét. Jézus Krisztus, ez a gyerek meg akar ölni? Ha ennél jobban kezd el verni a szívem, félő, hogy a végén még külön utakon kezd majd járni.
– Az az ország – kezdte – másik felén van – majd fejezte be a mondatot. – Ez viszont Konoha.
–  He? He?! – kiáltottam fel. – Mégis, hogy a fenébe kerültem ide? – motyogtam.
–  Füvezik? – bökte oda, csak úgy mellékesen.
– Mi? Nem! – vágtam rá. – Tényleg úgy van, ahogy mondom – erőszakoskodtam. Arca viszont rezzenéstelen maradt. Láttam rajta, hogy nem hitt nekem.

Sóhajtottam. Felpillantottam az égre. Egy hópihe esett az orromra, majd körbenézve láttam, hogy több száz társa is követi őt. Ismerős pillanat. Csak akkor még Tokyo utcáin sétáltam és nem itt, több száz kilométerrel arrébb.
Felejtsd el – mondtam, majd elhaladtam mellette. Nem állított meg. Egy idő után hátra sandítottam, ő nem nézett felém, csak sétált tovább. Duzzogva visszarántottam a fejem. Micsoda szemtelen kölyök, még hogy én füvezni! A cigi látványától is azt gondolom, hogy helyből tüdőrákot kapok! Még hogy én füvezni…

 

9 hozzászólás
Idézet
2017.03.06. 18:34
Gou

Szia! :D 

Nagyon szépen köszönöm.! Örülök hogy tetszett az első fele :D 


2017.02.20 08:28
Reii
Kurva jó lett.Nagyon érdekel a folytattás,abba ne hagyd! Ügyes vagy😇
Idézet
2017.03.06. 18:32
Gou

<3 


2017.02.19 20:41
Ildi-chan
Szia! Nagyon imadom a szókincsed! Ahogy mindig is! Úgy látom holnap ennek a folytatása következik, alig várom, hogy olvassam! Ügyes vagy, jól megfogalmazott, átgondolt törtènet! Puszii By:Csildi
Idézet
2017.02.26. 10:07
Aimi
Helló😊 Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Magával ragadott a történeted. Remekül használtad fel Sakura belső monologját. Az én szívemhez jobban közel állnak azok a cselekmény leírások, ami betekintést enged a szereplők gondolataiba és érzelmeibe. Nagyon tetszett az első rész máris elkezdem olvasni a folytatását is!
Idézet
2017.02.20. 22:16
PiciSzandi

Szia ^^

Huh eddig nagyon nagyon teszett :D
Rettentő humoros volt, az egész, végig röhögtem, foleg a csalános beszóláson és mikor a szellem kiscsaj beszólt, h nem mukodik Sakura erre meg vissza h nem xD

Na olvasom is a folytatást :D

Idézet
2017.02.20. 19:52
Rika
Azt elfelejtettem leírni, hogy várom már, hogy megtudjam, Sakura hogy fog újra hinni a szerelemben és hogyan fog beleszeretni Sasukéba - mert a tizenéves fiú csakis Sasuke lehetett.
Idézet
2017.02.20. 19:50
Rika
Kedves író! Nagyon érdekes a történet, nekem elnyerte a tetszésemet! Sajnáltam, hogy nem volt valami eseménydús, de ennek ellenére izgalmasra sikeredett a novellád. Kíváncsian várom a folytatást! Megelőlegezek addig egy 4es pontot az 5ből. Puszi, Rika
Idézet
2017.02.20. 10:01
Poco3991
Szia! Nagyon jó a szókincsed, szerintem ügyesen bánsz a szavakkal. Baromi jónak találom a körítést is. Egyetlen problémám volt csak, mégpedig az, hogy egy párszor vissza kellett olvasnom a sorokat, mert nem volt egyértelmű, hogy éppen ki is beszél. Azon kívül jó volt.
Idézet
2017.02.20. 08:28
Reii
Kurva jó lett.Nagyon érdekel a folytattás,abba ne hagyd! Ügyes vagy😇
Idézet
2017.02.19. 20:41
Ildi-chan
Szia! Nagyon imadom a szókincsed! Ahogy mindig is! Úgy látom holnap ennek a folytatása következik, alig várom, hogy olvassam! Ügyes vagy, jól megfogalmazott, átgondolt törtènet! Puszii By:Csildi
 

Sztárok/Bulvár: Tudj meg friss pletykákat, híreket. Katt!    *****    Outsider - Gay - Creative - Rebel - Tolerant - Furry - Brony - Hipster - Gamer - Otherkin - Geek - Autistic    *****    Xtina Hungary - Minden, ami Christina Aguilera!    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** Nyereményjátékok *** Kereseti lehetõség *** Vásárolj kedvezményesen AVON termékeket!    *****    Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj! *** Nyerj ajándékszettet! Töltsd ki a kérdõívet és nyerj!    *****    Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár - Jófogás Játékvásár     *****    FRPG &#9679; FANTASY SZEREPJÁTÉK &#9679;&#12300;&#914;&#923;SM&#923;IW&#12301; &#9679; FANTASY SZEREPJÁTÉK &#9679; EGY SZIGET + 24 MÁGUS &#9679; FANTASY SZEREPJÁT&Eacut    *****    Itt megtalálhatod a legfrissebb híreket, cikkeket, képeket a Golden Globe- és Oscar-díjas színésznõrõl! Katt!    *****    Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok - Furry Fandom - Antropomorf Állatok    *****    Légy Te is AVON tanácsadó *** AVON termékek *** Kereseti lehetõség *** Értékesítõ kollégákat keresek *** sminkek    *****    Esküvõi meghívók! Mindegyik kézzel készült, egyedi. Gyere, nézd meg az oldalamat.    *****    A legfrissebb Anime hírek , mindennap anime ajánló , mondocon képek , és hírek. Csatlakozz közösségünkhöz!    *****    Rendelj bármilyen asztrológiai elemzést,júniusban Te mondod meg,hogy mennyit szeretnél érte fizetni!Várlak az oldalamon!    *****    Egyetemistáknak kiemelt lakások eladóak. www.simonyiingatlan.hu Debrecen eladó kiváló lakások. www.simonyiingatlan.hu    *****    Egyetemistáknak kiemelt lakások eladóak. www.simonyiingatlan.hu Debrecen eladó kiváló lakások. www.simonyiingatlan.hu    *****    NÁLAM NINCSENNEK AKCIÓK, MINDEN ASZTROLÓGIAI ELEMZÉS "BECSÜLET KASSZÁS", A KONZULTÁCIÓ ÉS OKTATÁS INGYENES.    *****    **** Nokedli-lapja****Családi magazin****18-98 éves korosztály mindent megtalál itt, játékoktól a hírekig*****    *****    KÜLÖNLEGES AKCIÓ A CSILLAGJÖVÕ OLDALON JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A HOROSZKÓP MEGRENDELÉSEID ÁRA!    *****    Minden héten anime/managa hírek , minden nap Anime ajánlók , Mondocon hírek. Itt nem fogsz unatkozni!! :)    *****    KÜLÖNLEGES CSILLAGJÖVÕ AKCIÓ JÚNIUSBAN.TE DÖNTHETED EL MENNYIBE KERÜLJÖN A SZÜLETÉSI HOROSZKÓP! VÁRLAK!RENDELD MEG MOST!