7. Az enyhűlés jelei
– Naruto, kérlek, hozz még fát a tűzre – mutatott Sakura az erdő felé. A kellemes melegben nem értette a szőke, miért is kéri társa, de elindult. – Igyekezz, mert szeretnék elmenni fürdeni, jó?
Naruto lelkesen indult a feladat teljesítésére, így magukra hagyta a másik kettőt. Sasuke a pislákoló fényforrás mellett feküdt kimerülten az előző jutsu végrehajtása miatt, míg Sakura majdnem ereje teljében felállította a sátrakat, amiket még a fiúk hoztak magukkal. Már rég elhagyták a havas hegyet és a rejteküket is. Az új pihenőhelyüket az erdő ölelésében egy kisebb tavacska partján alakították ki. Az elbokrosodott környezetben, elég nehezen állítottak sátrakat, de legalább erős takarásban voltak minden oldalról. Sakura már a rögzítéssel bajlódott, mikor pihenő társa, mintha rémálomból ébredt volna, hirtelen felült. Homlokán verítékcseppek rajzolódtak ki, szemében pedig félelem csillogott. Levegővétele gyors és rendszertelen volt. Idegesen kapkodta tekintetét, hiszen nem tudta mi történt, hogyan került oda.
– Sasuke, minden rendben – próbálta nyugtatni a rózsaszín, miközben lassan megközelítette a fiút. – El kellett jönnünk az előző menedékből, hiába sikerült eltűntetned őket.
– Igen, gondoltam – mondta nemes egyszerűséggel, miközben nagy sóhajokat hallatott.
Sakura lassan guggolt le a földön ülőhöz, kezét pedig hátára simította. Sasuke nem ellenkezett a kedves gesztus ellen, sőt, még kellemesnek is találta. Nyugalma azonban nem maradt meg sokáig, mert az erdő felől ágak recsegésére lett figyelmes. Hamar támadóállásba helyezkedett, Sakurát pedig maga mögé parancsolta.
– Nyugalom, nyugalom! Csak meghoztam a tűzifát, haver! – szólt Naruto. A kezében tornyosuló vastag és vékony ágacskák düledeztek, míg végül sikerült letennie azokat. – Örülök, hogy jobban vagy!
Sasuke csak biccentett társa felé, majd tüzetesebben felmérte a helyzetüket.
Sakura a menedék befejezésével a tó felé igyekezett, Naruto pedig a tüzet élesztgette. Sasuke alig látható mosolyra húzta száját, mikor meglátta, hogy a szöszi mit húz elő a táskája legmélyéről. Nem kifejezetten szerette a rament, de szükségben mindegy mi a vacsora, csak legyen.
Naruto megfigyelése után Sakurára pillantott. Még mindig elég csapzottan nézett ki. Hiányos viselete koszos volt, és a vérfoltok is erősen látszottak az anyagon. A hasfalán sok vágás, a karján és a combján pedig erős zúzódások éktelenkedtek. Hófehér arca beesett és meggyötört volt.
– Naruto, akkor elmegyek megfürdeni, jó? – bámult a tengerkék szemekbe, majd Sasukéra emelte tekintetét.
Az Uchiha arcáról nem sok mindent lehetett leolvasni. Körbenézett, és nem találta a lány tiszta viseletét, így levette magáról köpenyét, és Sakura kezébe nyomta.
– A ruháidat pedig szárítsd meg, ha készen vagy – tekintetük ismét összetalálkozott. Naruto a háttérből irigykedve figyelte a jelenetet nyál csorgatva, hátha történik valami érdekes csapattársai között. Egy szerelmes pillantás, vagy bármi más.
– Köszönöm – válaszolta Sakura, majd hátat fordított, és elindult a víz felé.
– Ha segítség kell, akkor csak kiálts! – kiáltotta utána Naruto. Általában ilyenkor mindig egy jó nagy pofon kíséretében üvöltötte le a szöszit. De ez most valamilyen oknál fogva elmaradt, és helyette egy kellemes mosollyal nyugtázta a szöszi gesztusát, majd folytatta útját.
Naruto nem értette ezt a kedves gesztust, hiszen ő is pontosan tudta, minek kellett volna történnie. Bugyuta tekintettel követte a lány lépteit, míg az el nem tűnt a bokrok mögött. Sasuke azonban teljesen megértette a reakciót. Ők mentették meg a haláltól. Későn érkeztek ugyan, de megtalálták.
– Naruto, meddig voltam kiütve? – érdeklődött ingerülten az Uchiha.
– Alig néhány órát – válaszolta a tűz piszkálása közben. – Köszönöm.
Sasuke kérdő pillantást vetett az Uzumaki felé. Nem értette, miért hálálkodik neki.
– Köszönöm neked, hogy megmentettél mindkettőnket. – Sasuke elmosolyodott, hiszen sokkal többet köszönhet csapattársának, csak túlságosan ügyesen takargatja előle.
Sakura lassacskán elkészült, ruhadarabjait is gondosan kimosta. Hüledezve mérte fel a testét beborító hegeket és sérüléseket. Próbált visszaemlékezni, hogy mi is történt pontosan abban a pokolban, de a fájdalom mindent elmosott elméjében. Pár elég homályos kép maradt meg benne a férfiról, aki megverte, a műtőasztalról, amin feküdt, és egy gép erősen sípoló hangjáról.
Mikor visszatért a társaihoz, azok már javában vacsoráztak. Naruto legalább a második tál rament fogyasztotta, míg Sasuke csak kevergette a forró tésztalevest. Türelmesen várta, hogy a lány megérkezzen, majd mikor az is helyet foglalt, akkor kezdett el enni. Csak az Uzumaki csámcsogása zavarta meg a csendet. A szél kellemesen fújt, minden nyugodtnak, és békésnek tűnt, ám ezt az idilli képet Sasuke zavarta meg.
– Mi történt veled? Mit tettek, emlékszel bármire? – hangja erős volt és átható. Sakura vére teljesen megfagyott az ereiben, csak úgy, mint Narutonak. – El kell mondanod mindent!
– Bevallom, nem sok mindenre emlékszem – gondolkodott el a lány. Tudta, hogy Sasuke mire képes, ha eldurvulnak a dolgok. – Sőt szinte semmire. Csak a fájdalomra meg… arra, hogy miden olyan hideg.
Sasuke tekintete eltorzult. Szemében mérhetetlen harag éledezett, akárcsak a tűz lángja, ami szüntelenül lobogott. Sakura még jobban belebújt a csupasz testét takaró köpenybe, mintha csak el akarna rejtőzni az Uchiha haragos pillantásai elől. Naruto nem tudott mit tenni, csak várta a végkifejletet, hiszen benne is feléledt a gyilkolási ösztön a történtek után.
– Ne. Hazudj. Nekem – tagolta Sasuke, miközben egyre idegesebben fürkészte a lány tekintetét.
– Sasuke, hagyd egy kicsit. Fáradt, ami azt illeti mintanyiunkra ráférne egy kis alvás. Nemde? – Naruto hangja megváltásként érkezett.
Sakura csak bólintott, majd felegyenesedett, és az egyik sátor felé vette az irányt. Alig haladt pár métert, már érezte azt a bizonyos vérnyomás csökkenést. Foltokban kezdett látni, hallása eltompult, és már szédelegve sétált, ám az összeesést Sasuke akadályozta meg azzal, hogy elkapta a lányt a derekánál. Teste olyan könnyű, semmi kihívást nem okozott a megtartása még egy kézzel sem.
Naruto végignézve a jelenetet, és úgy döntött, inkább visszavonulót fúj a sátrába. Nem akart zavarni, így is elég dolgot látott, amiről azt gondolta, hogy nem rá tartozik.
Sasuke a lányt a karjaiban tartotta, és a smaragd szemekbe bámulva, azon elmélkedett, hogy milyen érdekes az élet. Hagyott mindent elveszni, miután mindent véghezvitt. Érdekesnek találta, de mégsem tudta ezt a gondolatmenetet folytatni. Lassan tudatosult benne, hogy ha csak finoman széthúzná köpenyét, akkor a rózsaszínhajú minden bája a szeme elé tárulna.
– Sasuke? – suttogta Sakura már-már az említett ajkába, de túlságosan gyenge volt bármilyen elképzelését véghezvinni a folytatásról. – Köszönöm, de most már elengednél?
Teste nagyon le volt gyengülve akárcsak a lelke. Nem vágyott semmi másra, csak arra, hogy ne kínok között kelljen álomba merülnie. Az Uchiha eleget tett a kérésnek, és lassan engedett a lány szorításából. Tekintetük találkozott még egyszer utoljára, mielőtt Sakura eltűnt volna a sátrában.
Sasuke másoknak hazudhatott, de magának már nem, hiszen érzett valamit hajdani csapattársa iránt, és az a valami egyre csak erősödött. De nem morfondírozott tovább ezen, hanem ő maga is nyugovóra hajtotta fejét.
Másnap reggel kellemesen ébredtek a fiatalok. Sakura mintha kicserélődött volna, ám Naruto szokásához híven alig akart kibújni a sátorból, fáradt pilláit nehezen tartotta nyitva. Egyikük azonban egész este virrasztott a tábortűz mellett, és hallgatta a természet lágy hajnali hangjait.
– Egész éjszaka ébren voltál? – szegezte neki a kérdést Naruto.
Sasuke erre nem felelt csak tovább figyelte Sakura sátrát. Az említett mosolygósan hagyta el alvóhelyét. Ruhái ugyan megszáradtak, de így is elég hiányosan fedték testét. A fekete top épphogy takarták kicsi, de formás melleit, és a fehér sort, aminek inkább már szürke a színe, az sem ért tovább combközépnél.
– Most, hogy kellőképp kialudtad magad, megpróbálhatnál emlékezni is valamire – szólt a lányhoz ridegen az Uchiha. Sem Naruto, sem pedig Sakura nem értette a hirtelen jött kedélyváltozást.
– Attól még, hogy kialudtam magam, ugyanúgy semmire sem emlékszem, mint tegnap – válaszolta ércesen a rózsaszínhajú, és vissza is sietett a sátrába.
Naruto mérgesen nézett Sasukéra. A tegnapi aggodalma a lány iránt, úgy festett egyszerűen tovaszállt.
– Mi történt Sasuke? Miért vagy megint ilyen barom? – kezdte faggatni társát, de választ nem kapott.
Sakura idegesen sietett vissza, kezében pedig az Uchiha köpenyét szorongatta, majd a ruhadarabot a fiúhoz vágta. Tekintetében fájdalom és csalódottság terjengett, de igazából nem is várt többet tőle. Az előtte való napon történteket, pedig az egoista „mindent megoldok” stílusának tudta be. Naruto szeme kipattant az incidens után, és izgatottan várta a fejleményeket. Sasuke fejéről lassan csúszott le a köpenye, de arcán semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni.
– Szedelőzködjünk. Menjünk haza – mondta határozottan a lány csípőre tett kézzel.
– Ez egy remek ötlet! Elfogyott minden ramen – magarázta Naruto, és már indult is, hogy összerakja a sátrát.
– Nem a ramen a legfontosabb te idióta – jegyezte meg Sakura, miközben erőteljes gesztusokkal mutatott saját magára. – Vissza) kell térnünk Konohába, hogy mihamarabb megvizsgálhasson Tsunade-sama. Nem emlékszem mi történt velem, és jelen pillanatban jól érzem magam, de mi van ha…
– Értjük. Megyünk – Sasuke ezzel rövidre zárta a beszélgetést.
Sakura dühös arca, lassan kezdett zöldes árnyalatot tükrözni, és már rohant is a bokrok felé, hogy kiadja a természetnek gyomra tartalmát. Naruto és Sasuke addig figyelték a lány hirtelen jött rosszullétét, míg az el nem tűnt a sűrű növényzet között.
– Most komolyan Sasuke, mi bajod van? – kérdezgette Naruto, ám válaszra sem méltatta. – Tudod mit? Ne is válaszolj! – duzzogott magának a szőke, végül mikor látta ez sem hatja meg az Uchihát, komolyra vette a szót.
– Mielőtt behatoltál volna a tudata mélyére, megkérdeztem mi lesz, ha te halsz meg. Azt felelted, ha visszajöttél, elmondod – Naruto tekintete határozott volt és elszánt. Sasuke tudta, erre felelnie kell.
– Ha nem én győztem volna – ám nem tudta mondandóját befejezni, mert a rengetegből visszatérő lány hangos fújtatása megzavarta őket.
– Fiúk, jó lenne, ha mennénk, mert a tegnapi ramen teljesen hazavágta az amúgy is legyengült gyomrom – magyarázta, még mindig elszíneződött arccal Sakura.
Két csapatársa csak egyetértően bólintottak, majd összeszedték minden felszerelésük, és útnak indultak Konoha felé.
Az út eseménytelenül telt, és nem bizonyult túlságosan hosszúnak. Mikor megérkeztek Kakashi a főkapunál várt rájuk. Szívélyesen üdvözölte egykori csapatát, de Sakura látványa teljesen elborzasztotta, így nem is tartotta fel a fiatalokat. Egyenesen a kórházba kísérte őket. Nem volt messze az épület így gyorsan beértek, Sasuke azonban vonakodva sétált a gyógy központba.
– Ne aggódj, nem harapnak… nagyot – vigyorgott Naruto az Uchihára, és enyhén hátba veregette.
– Engem nem kell megvizsgálni, semmi bajom.
– Sasuke, hidd el, nem ártana, ha megvizsgálnak téged is – bizonygatta Sakura.
A fekete fiú már majdnem engedett társai kérésének, mikor Tsunade-sama megérkezett a váróba. Tekintetéből lerítt az undor és a gyilkolási vágy, mikor ránézett Sakurára. Élve temette volna el a lány támadóit, ám gondolatait magában tartotta, nekirontott a csapat tagjainak.
– Hogyan képzeltétek ez? – ordította torkaszakadtából. – És te, Sakura, te hihetetlenül felelőtlen és ostoba kis csitri vagy! Ugyanolyan naiv és hülye, mint egykor! Mit gondoltál? Elszöksz, Narutonak kell visszahoznia, és így? – a hangzavar végett már mindenki őket nézte a teremben.
– Mi a francot képzel magáról? – Sasuke a remegő kis rózsaszín elé állt, aki szégyenében majdnem összeesett az előbbi kiabálástól. – Hogy merészel így beszélni vele?
A váróban még nyomasztóbb lett a csend. Sem Naruto, sem Sakura nem mert megszólalni. Tsunade és Sasuke egymás előtt álltak, farkasszemet néztek, és senki nem tudta, mi lesz a következő lépés. A szőke nőnek eszébe sem jutott volna bántani őket, de az Uchiha kihívó viselkedését nem hagyhatta szó nélkül. Sasuke szeme haragosan csillogott, mint az előző Hokagének. Zavarta a hangszín, és minden kimondott szó, amit a lánynak szánt.
– Itt meg mi folyik? – kérdezte Kakashi mikor az épületbe lépett, és meglátta a kialakult helyzetet. Sasukéban akkor tudatosult csak tette. Miért védte meg Sakurát? Hiszen, ez csak egy egyszerű dorgálás. Igaz, nem a legszebb hangnemben, de akkor sem volt több, mint egy sima aggódó gesztus. Tekintete zavarttá vált, amit Tsunade egyből észre is vett. Elméjében gyorsan futottak át az információk, de meglepettségének nem akart hangot adni.
– Semmi különös. Csak egy kis fejmosáson mentek át a srácok – jelentette ki Tsunade, miközben kérdő tekintettel figyelte Sasuke minden rezdülését, aki nagyon megilletődött.
Naruto már csak mosolygott ezen. Sakura azonban ugyanolyan tanácstalanul állt a meglepettségtől, mint az Uchiha és Tsunade.
– Sakura! Előbb téged vizsgállak meg. Naruto, téged Shizune fog a másik szobában. Sasuke… – itt rövid szünetet tartott a szőke nő, közben végignézett a teljesen feketébe burkolózott srácon. – Szerintem, te rendben leszel. De ha panaszod van, kopogj be hozzám.
Sasuke nem mondott semmit, még csak egy köszönömöt sem. Sakura engedelmesen elindult mestere után, és Naruto is követte Shizunét egy kórterembe. Kakashi lassan odasétált az Uchiha mellé. Rá sem nézett, csak finoman vállára tette a tenyerét.
– Ügyesek voltatok.
– Nem vagyunk már gyerekek Kakashi –mordult rá a fiú.
– Igen, az feltűnt.
– Ezt mégis, hogy értsem? Gúnyolódik? – fordult Kakashi felé, miközben szeme villámokat szórt.
– Sajnálom, ha így értetted, mert nem az volt a célom, hogy megbántsalak – mondta Kakashi, ugyanolyan nyugodt hangon, mint eddig
– Akkor mégis mi? – érdeklődött tovább az Uchiha.
– Hát, mivel nem vagytok már gyerekek, ahogy mondtad… Szerintem hamarosan magadtól is rájössz. – veregette hátba egykori tanítványát.
– Hm – nem volt több reakciója, sem mondanivalója Sasukénak. Csak bambult a terem felé, ahova Sakura ment.
Elméje ismét zavarossá vált, nem tudta mit akar, és azt sem, hogyan érhetné el. Az egyetlen dolog, amit tudott; ígéretet tett a lánynak. A szavát adta, hogy magával viszi. Nemrég, mikor megtalálták a hóban félholtan, akkor is biztosította erről őt. Azonban a közelmúlt eseményeinek fényében, Sasuke ismét nehéz döntést hozott meg.
– Ismét elhagyom Konohát.
– Nélküle? – vonta fel egyik szemöldökét Kakashi, aki még mindig a fiú mellett állt.
– Nem tudtam megvédeni, és legközelebb talán nem lesz ennyire szerencsés – hunyta le szemét szégyenletes teljesítménye végett Sasuke.
– Hidd el, ha itt hagyod megint, nagyobb baj lesz, mint előtte. Akkor is utánad ment. Legközelebb is így tesz majd. Mindig így lesz. – Kakashi egyre csak Sasuke arcát figyelte. Elszomorította a sok tény, amit leolvasott róla. Az első, hogy nem képes úgy élni, gondolkodni és érezni, mint mások. A második, hogy bármennyire is szeretne itt maradni, nem képes rá a múltja miatt. A harmadik, talán a legfontosabb tény, amit talán még ő maga sem hajlandó elismerni, de látszik a viselkedésén, hogy szereti Sakurát. A szeretetből is sok féle van a világon. Narutot is szereti, és fontos pont az életében. De Sakura más. Ezt nevezik igaz szerelemnek… Kakashi a morfondírozást abbahagyva mosolygott maszkja alatt.
– Ez a te döntésed Sasuke. De jól gondold meg – azzal magára hagyta a fiút a kórház várójában.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
