Az Uchiha kényelmesen a fekvő mellé térdelt, és két ujjával finoman felnyitotta annak pilláit.

– Sharingan.

A jutsut sikeresen végrehajtotta a fekete fiú, ám amit ott látott teljesen elgyengítette, és ez figyelmetlenséghez vezethet. Vörösen izzó szeme csak a tájat pásztázta, hogy mihamarabb megtalálhassa a lányt. Ez Konoha, állapította meg magában, de a keresést nem hagyta abba.

Hirtelen lett figyelmes a távolban ácsingózóra, és az előtte álló gyermekre. Nem is kellett találgatnia, minden egyes pillanat retinájába égett. Túl messze volt, hogy hallja, miről beszélnek, mégis pontosan tudta. Arca szomorkássá vált, és a következő pillanatokban a lelke ismét zaklatottá vált. A gyermek eltűnt, és egy idősebb srác támadta meg a Harunot. A látottak miatt megindult feléjük, ám sehova sem haladt. Ez nem az ő közege, így nem avatkozhatott bele a forgatókönyvbe sem.

Végre észrevette, hogy felé tart. Egyre közelebb és közelebb ért hozzá. Hamarosan kezdetét veheti a harc kettőjük között, és ha nem sikerül megölnie a lányt, ha nem az végez vele, akkor a saját testébe való visszatérés lehetetlenné válik. Az áttranszplantált tudat sem élhet tovább, ha a test meghal. Nem talál vissza a saját közegébe, így a legközelebb lévőbe próbál megragadni, ám ott már van valaki más, így nincs maradása, és végleg eltávozik a földről.

Méterekre álltak meg egymással szemben. Ugyanúgy nézték egymást, minden reakciót. Látható volt a pinki arcán az elszántság és a vágy, hogy megtudja mi is történik valójában. A sötét beszédre nyitotta száját, ám abból semmi sem jutott el a másikhoz.

Gondolhattam volna, hogy a tudata próbálja megvédeni a külső behatolóktól. Tehát igazam lett, és nincs más megoldás. Az Uchiha gondolatai gyorsan pörögtek végig az elméjében, majd kardjáért nyúlt, és enyhén kihúzta azt a tokjából.

Sakura tekintete haragossá vált, nem értette mi történt, de biztos volt abban, hogy ismét csak egy képfoszlány a múltból. Látta, ahogy tátogott előtte az illető, de fogalma sem volt arról, miért nem jön ki hang a torkán.

Nem telt el sok idő, talán pár pillanatot állhattak még a napsütötte mezőn, amit már a hó teljesen beborított. A fűszálak a fák lombjaival együtt hajladoztak a lágy nyári szélben, nem is sejtve mekkora csatának lehetnek tanúi. Sasuke nagy levegőt vett, és támadásba lendült.

Egész testük remegek a csata közben. Sakura nem tudta mire számítson, így igyekezett kideríteni a másik szándékait. A tőrök sípoló hangot adtak ki magukból, ahogyan keresztülszántották a távolságot kettőjük között. Most már biztos volt abban, hogy meg akarja ölni. De miért? Aggodalmaskodott Sakura, de nem volt sok ideje ezen morfondírozni. Sasuke egyre közelebb küzdötte magát hozzá, már-már érezte a halál fuvallatát bársonyos bőrén.

Igyekezett végezni a lánnyal, hogy minél hamarabb visszajuthassanak az élők sorába. Ónix szemében a remény csillogott, és vele együtt a fájdalom is. Nem akarta bántani már soha többé, még így sem, hogy ez az egyetlen kiút számára. Szíve a torkában dobogott, ahogyan látta a fehérruhás szemében a megadás keserű tükrét. Azonban a sorsdöntő csapás nem következett be. Sasuke az utolsó pillanatban torpant meg. Kardja elviselhetetlen súlyúvá gyarapodott, így nem tudott lesújtani.

– Sakura, kérlek… – suttogta egészen a lány ajkába. Tekintete üvegessé vált a fájdalomtól, hiszen bármennyire ódzkodott tervétől, meg kellett tennie. Muszáj kihoznia, és megmentenie. Nem vallhat kudarcot többé.

A smaragd szemek csak fürkészték csendben az előtte álló arcát. Semmit nem értett abból, amit az előbb mondott neki. Szemöldökét is kérdőn felhúzta, arra várva, hátha megint elismételi, de ez nem történt meg. Egyre inkább érezte, valami nem stimmel, sem a környezetével, sem pedig a fiú viselkedésével. Kétségek tartották fogva, hiszen emlékeiben Sasuke teljesen másképpen élt. Sakura egyre csak a múltra tudott gondolni, mikor szerelme majdnem megölte, ugyanúgy ahogyan most akarta. Mi lehet ez? Elmélkedett tovább, és tekintetét lesiklatta a remegő karra, amiben a kard nehezedett. Óvatosan nyúlt felé, és végig simította a testrészt. Az Uchiha fájdalmasan követte végig társa minden mozdulatát. Nem volt képes megölni őt. Mi van, ha Naruto nem képes újraéleszteni, és elveszíti örökké? Így teltek-múltak az örökkévalóságnak tűnő percek, a tudatalattijuk fogságában.

Naruto feszülten figyelte társait. Sakura még mindig mozdulatlanul feküdt egy leterített pokrócon, míg Sasuke felette térdelve már csak annak homlokát érintette. Elkeseredett, mikor meglátta az Uchiha arcán legördülő könnycseppet. Mi történhet? Érdeklődött magában, mikor valamilyen zajra lett figyelmes, ami kintről szűrődött be a barlang mélyéig. A szöszi idegesen pillantott a hangok irányába. A vadonban voltak, szóval nem valószínűtlen, hogy valamilyen állat kiszagolja a lány vérének szagát. Óvatosan indult meg a kijárat felé, majd mikor a barlang szájához ért résnyire széthúzta az indákat, hogy körülnézhessen odakint.

A következő pillanatban erős rúgás taszította a barlang belsejébe. Sziszegve nézett fel, és egy csapat ugyanolyan külsejű ninjával találta szemben magát. Mellkasához kapott a szűnni nem akaró fájdalom miatt, és megrökönyödve látta, hogy valamilyen apró piros tollakkal díszített nyilacskák állnak ki belőle. Ez meg mi? Próbálta megállapítani, és kihúzott egyet a sorból. Az apró nyíl végén vékony injekciós tű helyezkedett el. Automatikusan orrához emelte, hogy szag alapján ismerje fel, mit is jutattak a szervezetébe. Altató… A felismerés jéggé fagyasztotta ereiben a vért. Nem tudott mást tenni, mert már szeme világa is homályosodott.

– Sasuke! – kiáltotta teli torkából, végül erőtlenül ernyedt el a földön.

***

Hangos kiáltásra lettek figyelmesek, a nyári táj élvezői. Sakura a kék eget kémlelte, míg a másik maga mögé tekintett. Naruto… Ismerte fel a hangot a rózsaszín hajú. Sasuke érezte, valami nem jó. Nem habozhatott tovább, mégis megtorpant. Ha odakint történt valami rossz, és Narutonak baja esett, ki éleszti majd újra a pinkit? Ha pedig most kilép a transzból, olyan sérüléseket okozhat társa elméjében, hogy örökké úgy marad. Nehéz döntés előtt állt az Uchiha.

Nem kellettek szavak, csak egymásra emelték tekintetüket. Sasuke ismét a lánynak szegezte kardját, aki megadóan mosolygott. Ugyanolyan közel álltak még mindig egymáshoz, és a távolság egyre csak csökkent. Már-már elvesztek a másik tekintetében, mikor egyikük felemelte mindkét kezét és azokat a másik mellkasára tapasztotta.

Sakura kezdte érteni, hogyan is került oda a fiú, és azt is tudta, mit kell tennie. Egyik kezével eltolta a mellkasának szegezett pengét, a másikat pedig halántékához emelte. Sasuke kérdő pillantásokat vetett a mosolygós arcra, végül hidegvízként futott át rajta a felismerés, miszerint magától is ki tud lépni a tudatalattiból. Továbbra is csak figyeltek, majd mindketten csak egy bólintással jelezték a kilépést. A fák homályba vesztek, és minden fehér lett körülöttük, amikor kiléptek.

Sasuke idegesen mérte fel helyzetüket. Naruto mellkasából kábító nyilak álltak ki. Kellet vagy tíz darab nyilacska, hogy így kiüssék a szőkét. Utána Sakurára nézett. Pillái remegtek, ezzel jelezvén, hogy már igyekszik szemét felnyitni, de hiába mert nem lesz még elég ereje harcolni. Az Uchiha gyorsan döntött. Alig maradt chakrája, mégis meg kellett tennie. Egy dimenzió jutsut küldött a támadóikra, akiket azonnal el is nyelt az örvény. A fiú kimerülten nyugtázta magában, hogy sikerült végrehajtania a tervét. Tekintetét ismét a mellette fekvő lányra siklatta, és örömmel töltötte el, hogy az kinyitotta szemét és visszanézett rá. Halvány mosolyra húzta ajkait, és egy utolsó sóhajtást engedett ki tüdejéből. A tárgyak és a környezet vonalai kezdtek elmosódni, majd végül elájult.