1. Az ügy
Ki mondta, hogy könnyű az élet, egy olyan embernek, mint amilyen én vagyok!?
Hm… hát nem! Élni, játszani tudni kell! És, hogy miért?
Mert hülye, aki kijelenti, hogy az élet könnyű, de sok esetben nem!
Már tíz perce bent vagyok keresztanyám irodájában. Még mindig nem jutottunk el arra a pontra, amit szeretnék.
– Nos Sakura, el sem tudom hinni, hogy komolyan ezt akarod csinálni! – Idegeskedett Tsunade.
– Ne csináld már keszi! –csattanok fel – Tudod, hogy apám is ezen ment végig, és büszkén hallt meg. - Mondtam, mire elvigyorgott.
– Huszonegy éves vagy és nő! Nem engedhetem meg ezt neked. – Emelte fel a hangját.
Hát igen rá ez jellemző. Félti a húszon egy éves egyetlen egy keresztlányát, de ezt nem fogom hagyni
– Idefigyelj! – Állok fel a székből. – Nem te fogod megmondani, mit csináljak! Az apám titkos ügynök volt és én is az akarok lenni, de ha nem írod alá az a kibaszott lapot, felgyújtom ezt az egész kócerájt! Megértetted? – Elfordulok és az ajtó irányába veszem az irányt. A kilincsre teszem kezem, amikor hirtelen kitárult és nekiütközök valakinek. Fekete szem, haj, és rohadt szexi öltözet.
– Bocs, de nem tudnál egy kicsit jobban oda figyelni? – kérdezte tőlem búnkon.
– Bocs nem tudnál kopogni, mielőtt be akarsz jönni a főnökhöz? – Ha velem flegma én miért ne?
– Befejeztétek? Sasuke, kérlek! Ő a keresztlányom. – Hallom Tsunade aggódó hangját.
– Ja, hogy ez a kis pinki a maga keresztlánya? Hm… – rám néz majd elenged és elesem.
Hogy azt a mindenséges eget. Na, most telik be a pohár. Felkelek a padlóról, és egyenesen Sasukénak rontok. Legyűröm a földre és az ölébe ülök. Előveszem táskámból a kötelemet, és az asztal lábához kötöm kezét.
– Mi a – meglepett pillantással néz.
–Te engem nem nevezel pinkynek Sasuke. Sasuke Uchiha ha jól gondolom? – kérdőn nézett rám - A nevem, mert hisz van nekem is. Sakura HARUNO! – Direkt kiemeltem a vezetéknevem. – És nem pinky! Értve vagyok?
– Sakura! Mindenki titeket néz- hátra fordultam és tényleg! Leszállok róla. Mielőtt kiléptem volna az irodából megfordultam.
– El ne felejtsd a papírokat! Ja, és dupla kötés- kacsintok Sasukére, majd bevágom az ajtót.
A folyosón végig megyem. Hirtelen megtorpanok. Apám képe van előttem egy bekeretezett üvegbe. Alatta van egy írás. Közelebb megyek, hogy el tudjam olvasni. Már potyognak könnyeim, miközben a betűk összefolynak, a könnyektől alig látok
„Mindig arról gondolkodj és beszélj, amit el akarsz érni.”
Sok mindent megtudtam az életéről, amiről nem is szabadott volna tudnom, de nekem mégis elmondta. Nem is értem Tsunadét, hogy miért nem akarja elfogadni, hogy ezt az utat akarom választani. Kiveszek zsebemből egy zsebkendőt, és megtörlöm az arcom.
A földszíntől ismerős hangokat hallok. Elmosolyodom, és futni kezdek a lépcsőn lefele. A szintre leérve mögéjük lopakodok.
– Sziasztok! Este akkor oké még a buli? – Megfogom karukat.
– Basszus Harley a szívbajt hozod ránk. – Hátra fordítja fejét.
– Szia csajszi! – Fel emeli kezét, tudatva velem, hogy ő nem ijedt meg. – Persze! Ott a helyünk. – Mondja.
– Jól van csajok este, majd beszélgetünk, van még dolgom, amit el kell, intézzek! Este hatra nálam. – Sziasztok.
Haza érve, látok a házam előtt egy fekete x6-os bmw-t sötétített ablakokkal, a motorház előtt dőlve egy fekete öltönyös fickót.
Kiszállok az autómból és szemügyre veszem a vendégem. Álljunk csak meg!
– Te mit keresel itt Uchiha? – Válaszra sem méltatott előttem termett megragadva karom, és húzni kezdett a házam bejárati ajtajához.
– Kulcsok! – mordul rám.
– Tessék?- nézek fel rá.
– Kulcsokat MOST!
Kiveszem a táskából a ház kulcsát és kinyitom az ajtót. Már csak arra lettem figyelmes, hogy becsapódik és elém áll.
– Követett valaki?
– Valami baj van? – Kérdezem, mert egyszerűen nem értem mi van.
– Mit nem lehet azon érteni, hogy követett-e valaki? – Az ablakokhoz megy és kinézett. Szinte minden ablaknál ezt csinálta kivéve az emeletin.
– Ha elmondanád, mi a baj szerintem jobban megérteném – feltettem kávét főzni, de két kar megfogott és maga felé fordított.
– Követett valaki? – Mérgelődött.
– Nem, nem követett senki. – Nézem érthetetlen fejjel.
– Láttam beadtad a papírjaid. Hogy adhatod be, ha még saját magadra sem tudsz vigyázni? – Engem nézve vigyorgott.
– Figyelj Uchiha! Nem tudom, mi történik lehet, hogy összekutyulsz valakivel, de nem is tudom ki gyűrt le téged az irodában. Holott elvileg, a nagy Sasuke Uchihat nem lehet kicselezni. – Tettem, úgy ahogy ő is. Vigyorgok, de ő már nem, hanem mérgesen néz.
–Befejezted, Pinkyke? – Kérdezi gúnyosan.
Na, majd megmutatom ki is itt a pinkike. Szorításából sikerült kiszabadulnom, kigáncsolom, de mikor a kötélhez nyúltam hirtelen fordult a kocka és ő kerekedett fölém.
- Lejárt lemez, amit csinálsz csak, hogy tudd. – Megszorítja csuklóm és fejem felé teszi.
– Engedj el! – Sziszegem.
– Miért? Nem tetszik ez a póz? – kérdezi mulatságosan.
– ENGEDJ EL! – kiabálok.
– Addig nem amíg nem válaszolsz pár kérdésemre. – Mondja és enyhít szorításán.
– Rendben
– Mostanában követtek? – kérdezi.
– Nem. De nem értem mi a baj? – Válaszra sem méltatott.
– Észrevettél a házad körül valami mozgolódást?
– Nem.
– Az ex -ed, járt erre felé? Beszélgettetek mostanában?
Mikor meghallom az ex szót, mocorogni kezdtem. – Nem, de mondd el mi a baj? Mit csinált? –Ismét semmi válasz. Felállt és kikapcsolta a kávéfőzőt.
– Rendben, majd még jelentkezem! Holnap menjél be Tsunadéhoz – Már csak azt hallom, hogy beindult az autó és elviharzott.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Nos nekem nagyon tetszet de kicsit rövdnek éreztem és remélem a kövit hosszabbra csinélod :D