A tegnapi napnak a további részét Naruto-val és a szüleimmel töltöttem. Narutonak minden elmeséltem az elmúlt három évről. Másnap reggel felöltőztem, ahogy lementem reggelezni egy levél várt az asztalon Tsunade-sama pecsétjével.

- Mi ez a levél Hannah?

- Nem tudom úrnőm, reggel egy futár hozta és azt mondta, hogy ha elolvasta, akkor menjen a Hokage-hoz.

- Értem, akkor hát lássuk csak azt a levelet.

 „Sakura

Ne haragudj, hogy kora reggel zavarlak, de az éjjel érkezett egy levél a többi nemzettől, miszerint csúcstalálkozót hirdettek és én, és te is hivatalos vagy rá, mivel látni szeretnék azt a nagyhatalmú egyént, aki egy kisebb országot hozott létre az ő nemzeteikben. Pakolj és válogass össze egy kisebb csapatot, aki elkísér majd az úton.

Hokege: Tsunade”

- Hannah!

- Igen?

- Hívj össze mindenkit, aki jelenleg itt van.

- Igenis

5perc múlva:

- Nos, köszönöm, hogy mindenki ilyen gyorsan ideért, rögtön a tárgyra is térnék. Az öt Kage csúcstalálkozót hirdetett, ahová én is meghívást kaptam kötelező jelleggel, és most azokat fogom megnevezni, akik velem tartanak, a többiek itthon vigyáznak a házra. Vera, Sebastian, Tomoe, Miketsukami, O-can, Naberal Gamma. Készüljetek el minél hamarabb! Ennyi.

- Igenis.

Ahogy végeztem a megbeszéléssel felrohantam a szobámba, és vettem egy gyors fürdőt.

- Kuraha, Kinuha, Yugiha, Akiha. Kuraha, Kazuha. Tsuguha Kazuma!

- Igenis!

Bepakoltam pár dolgot, amire szükségem lehet, pár fegyvert, a kulcsaim, a botomat, pár gyógyszert, tablettát, a testemen levő jeleket elhalványítottam.

- Indulhatunk kész an mindenki?

- Igen.

Tsunade-sama már a Hokege torony előtt várt Naruto-val, Sai-val és Kakashi-sensei és Jiraiya-san.

- Elnézést a késésért Tsunade-sama.

- Ne aggódj, nem késtél el.

-Shizune-san, nem jön?

- Nem, ő a helyettesem nem akarok tucatnyi papírmunkát mire visszajövök. Ahogy látom elég színes csapatot összeválogattál magadnak, de biztos vagy benne hogy így akarsz jönni?

- Igen, Tsunade-sama.

- Ne húzzuk, az időt induljunk már Baa-chan.

- Ne Baa-chanoz mert olyat kapsz, hogy a határfal adja a másikat.

- Asszonyom biztos, hogy ezekkel együtt megyünk?

- Igen, nem olyan rosszak ők, nyugodj meg.

- Ha ön mondja.

Pár percen belül elindultunk, bár nem volt valami nyugodt a hangulat. Naruto és Tomoe két másodperc alatt összekaptak, O-can meg akarta fojtani Sait. Már előre látom, hogy hosszú lesz ez az út. Már jó ideje megyünk folyamatosan mikor egy kis fogadó előtt megállunk.

- Az éjszakát itt foglyuk tölteni, majd holnap tovább megyünk.

- Oké.

Kivettünk nagy három szobát, amiben kényelmesen elférünk. Az első szobában én, Tsunade-sama, Vera, O-can, Naberal, voltunk. A másodikban: Kakashi-sensei, Naruto, Jirayja-san, és Sai. A harmadikban: Sebastian, Tomoe, Miketsukami foglaltak helyet. Aztán elmentünk a fogadó női meleg vizű forrásához.

- Vera-san honnan is ismeri Sakurát?

- Hát tulajdonképpen nem is ismertem még rám nem talált, de rögtön felismertem, hogy ő Irisviel-sama lánya, tudja a kisasszony nagyanyja változtatott át azóta szolgálom a családot, de miután Sakura édesanyja meghalt, és a gyermekeit másik dimenzióba száműzték, nem tudtam mi legyen az életemmel, fogalmam sem volt róla, hogy Sakura-nak sikerült megmenekülnie.

- Ez igazán szép történet.

- Köszönöm.

- És ön Naberal-san?

- Engem a legfelsőbb lények teremtettek, mint másokat is, de már csak Sakura-sama maradt, így ő Nazarick úrnője ezáltal az enyém is.

- Én pedig Sakura lelkének a szellemi ereje vagyok.

- Igazán O-san?

- Igen és remekül tudok alakot váltani higgye, el nem akarna az ellenségem lenni.

- Értem. És milyen volt újra Konohában lenni Sakura?

- Nagyon jó, úgy éreztem, mintha semmi nem változott volna és a hetes csapat még mindig meg lett volna.

- Te is tudod nagyon jól annak, hogy Sasuke visszatérjen, szinte semmi esélye sincs.

- Igen tudom. – mondtam szomorúan.

- Ki az a Sasuke asszonyom?

- Tudod Vera ő volt a hetes csapat harmadik tagja, és az első szerelmem.

- Megbocsájtson a kérdésemért, de még mindig szereti?

- Azt hiszem, igen még mindig szeretem.

- Azok után, amit veled tett?

- Miért mit tett vele Tsunade-san?

- Semmibe nézte Sakurát, gyengének titulálta, de ő ragaszkodott hozzá és mikor megpróbálta megállítani, hogy elmenjen egyszerűen leütötte, és egy padon hagyta a hideg éjszakában.

- Ez igaz.

- Igen az.

- Akkor miért szereted őt még mindig

- Nem tudom, egyszerűen már megszoktam ezt az érzést Vera.

- Pedig nem is érdemli meg ezeket a gyengéd érzelmeket tőled asszonyom.

- Egyetértek Naberalal.

- Már te is O-chan.

- Legszívesebben megmutatnám neki mivé fejlődtél Sakura, anélkül hogy bármi tiltott dologhoz hozzáértél volna.

- Köszönöm Tsunade-sama

Ezután még beszélgettünk egy kicsit aztán nyugodóra tértünk.

A kettes szobában:

- Miért nem hívjuk el a többieket, hogy fürödjük együtt?

- Nem is tudom Naruto, egy kicsit távolságtartónak tűntek nem gondolod?

- Ne mondj ilyeneket Ero-senin, biztos új még nekik ez a dolog.

- Egy próbát megér.

- Szerintem is.

Elmentek, hogy megkérdezzék őket, de sehol nem volt senki a hármas szobában.

- Biztos már a fürdőben vannak, de akkor miért nem hívtak minket?

- Majd megkérdezed tőlük Naruto.

Úgy volt, ahogy Naruto mondta a hármas szoba lakói már mind a fürdőben mulatták az időt.

- Miért nem szóltatok, hogy itt vagytok?

- Miért kellet volna nektek szólni, hiszen nem is ismerünk titeket a neveteken kívül.

- Szerintem hagyjuk ezt az ellenségeskedést, hiszen Naruto Sakura-sama barátja nem igaz Sebastian?

- Amíg Sakura parancsot nem ad hogy végezzek velük, elvisellek titeket de nem több.

- Hát ez igazán kedves tőled, nem Naruto.

- Sai, ez nem annyira mondható kedvességnek.

- Szerintem pedig az.

- És Tomoe, hogy találkoztál Sakura-channal?

- Rám talált egy erdőben, és a familiárisává tett.

- Értem, de hogy lettél az?

- Megcsókolt, melynek értelmében őt szolgálom halálom napjáig.

- Veled is ez történt Miketsukami-san?

- Nem. Sai ugye így hívnak?

- Igen.

- Én önként lettem Sakura-sama védelmezője. Bár mindketten rókadémonok vagyunk.

- Tényleg ezt nem is tudtam.

- Igen.

- Én is az vagyok, pontosabban belém van pecsételve a Kyuubi.

- Értem.

- És te Sebastian?

- Én már a kezdetek óta a kisasszony oldalán vagyok, bár láthatatlanul, de mindig megpróbáltam megóvni őt.

- Ez kedves tőled, de én is meg tudom védeni Sakura-chant

- Nem, nem tudod csak addig voltál rá képes, még ki nem derült ki is valójában, innentől ez már a mi feladatunk.

Még sokáig vitatkoztak és ők is elmentek aludni.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés