Péntek délután volt. Kakashi éppen osztályfőnöki órát tartott, ami túl hosszúnak tűnt. Csak a legfontosabb dolgokat beszélték meg, úgy, mint: az osztálypénz, a szalagra való pénz, a ballagási ruha (illetve a szalagavatós ruha), milyen színű legyen a fiúk öltönye, inge, nyakkendője, illetve milyen színű legyen a lányok kosztümje, blúza. Ezek után a rohamosan közeledő érettségit beszélték meg, hogy ki mennyire izgul, ki bízik abban, hogy sikeres lesz az érettségije, vagy ki van totálisan elkeseredve, és ki imádkozik azért, hogy legalább a kettese meglegyen. Mielőtt az óra vége eljött volna, így szólt:

– Gyerekek, kérlek, figyeljetek rám egy percre! – kezdte. Mikor mindenki őrá figyelt, folytatta. – Az iskola mára szervez egy színházi programot. Egy musicalt fogunk megnézni a közelben lévő Csiky Gergely Színházban. A musical címe: A padlás. Tegnap vettem elővételben jegyeket az egész osztály számára, így csak fel kell mutatni a jegyeket, egy kicsit bemetszi a jegyszedő, és máris bemehetünk. Az egész első sor a miénk. Előtte mindenki ehet-ihat, elmehet mosdóba. Egy szünet lesz a műsor közben, az alatt szintén ehettek, ihattok, üríthettek, majd amikor meghalljátok a csengőt, vissza kell menni a helyetekre. Az előadás ötkor kezdődik. Öltözzetek fel elegánsan. Nem muszáj estélyi, vagy ünneplő, a fiúknak elég egy fekete nadrág, meg egy fehér ing. A lányok értelemszerűen blúzt – amit ugyancsak nem muszáj – fognak viselni. Mikor kicsengetnek, visszamehettek a koleszba átöltözni, meg enni. Gyülekező az iskola előtt négykor. Tíz perc múlva csengetnek, de én kedves leszek hozzátok, és most engedlek el benneteket, hogy időben felkészülhessetek.

Kakashi még be sem fejezte a mondatát, a diákok, mint a mérgezett egerek, úgy szaladtak a buszra. A busz pont akkor ért oda a kórház megállójához, ahová kis csapatunk is igyekezett. Az utolsó pillanatban ugrottak fel a buszra. Ahogy beléptek a kollégiumba, máris megcélozták az ebédlőt, és jó nagy adagot evett mindenki, mivel a kedvencük volt (ramen). Háromkor már mindenki „teljes harci díszben” várta a buszt a megállóban. Amikor megérkezett a busz, már tömve volt, így épphogy felfértek a járműre. Fél négykor leszálltak az OTP előtt, majd tíz perc múlva odaértek az iskolához, ahol Kakashi-sensei és Obito-sensei várta őket, majd megbeszélt időpont szerint gyalog elindultak a színházba, ahol már elég sok ember összegyűlt, akik innen-onnan érkeztek. Egy egész hadseregre való gyerek ricsajozott ott, akik a közeli és a város környéki falvak általános iskoláiból érkeztek, hogy megnézzék a Padlást. Mikor a mi kis osztályunk megérkeztek, Naruto kétségbeesett, hogy hogyan fognak beférni az előadóterembe. Csak akkor nyugodott meg, mikor a jegyszedő közölte vele, hogy nem kell aggódni, mert rengeteg férőhely van, és mivelhogy az osztályfőnökük előre foglalt helyeket, így az első sor teljes egészében az övéké.

Naruto jól láthatóan megnyugodott, és elfoglalta helyét Hinata mellett. Mellettük jobbról balra haladva ült Sakura és Sasuke, Neji és Tenten, Shikamaru és Temari, Lee, Choji, Kiba, Shino. Ino Lacival ült a sorban, mivel a fiú időközben csatlakozott hozzájuk. És végül Kakashi-sensei és Obito-sensei ültek a sor másik végén. Az előadás megkezdésének jelzéséül a lámpák fénye fokozatosan kezdett tompulni, majd teljesen sötét lett, végül felvonódott a függöny, és elkezdődött a darab. A közönség, beleértve a mieinket is, a humoros részeken nevettek, az ének résznél, meg nagy figyelemmel hallgatták. Amikor vége lett az első felvonásnak, és jött a szünet, akkor elmentek a büfébe, vagy a mosdóba, vagy bent maradtak a teremben, és beszélgettek a szünet végéig. Ekkor ismét megtelt a terem, majd leoltották a lámpákat, és megkezdődött a második felvonás. Az előadás végén hatalmas vastaps-vihar tört ki, amely körülbelül öt teljes percen át tartott, majd „égő” tenyerekkel hagyták el a termet, és a színház épületét. Ezután Narutóék megindultak volna a kollégiumba, de Sasuke, Choji és Shikamaru addig nyaggatta a tanárokat, hogy mindannyian bementek valahová inni, meg harapni valamit. A szórakozóhelyen Budapest-ragut kaptak csőtésztával. Inni a tanárok beleegyezésével bort rendeltek, meg szódát, és így belecsobbanhattak a fröccs nyújtotta mennyországba. A mulatóban (így nevezném ezt a helyet – a szerk.) éppen akkor kezdődött egy retró diszkó. A zenék széles és színes választékában megtalálhatóak voltak az 1960-as évek klasszikusaitól kezdve, a ’70-es, ’80-as, és ’90-es évek pop, diszkó, rock ’n’ roll, rock, italo-disco és más stílusú hazai (magyar) és külföldi slágerek. Hajnali kettő óra volt, mikor véget ért a mulatság, és hazatámolyogtak/tántorogtak a vendégek, beleértve a mi kis bagázsunkat. Laci, Sasuke és Naruto nem voltak annyira részegek, nem úgy, mint a többiek, akik úgy be voltak rúgva, hogy már alig láttak. A legnagyobb szerencséjük az volt, hogy bealudtak a matt részeg lányok és fiúk, így nem volt nehéz a három fiúnak betuszkolni őket Laci furgonjába. Chojival már kicsit nehezebb dolguk volt, így őt hagyták utoljára. Ezután Naruto, Sasuke és Laci bepattantak a járgányba, majd elindultak haza, de nem a kollégiumba, hanem nyári vendéglátójuk hetesi otthonába. Ott Laci anyukája először le akarta torkolni őket, de aztán végül segített a fiának, meg a másik kettőnek kipakolni a „rakományt”. Másnap ugyanaz játszódott le, mint pár hónappal ezelőtt, vagyis reggelre megint oda voltak készítve a vödrök, a vizek, némi keksz, és mindenkinek két-két szem aszpirin. Mivel délelőtt keltek, így finom húsleves illata töltötte be a lakást, ami előcsalta a kis csipet-csapatot.