Órákig kint lehettünk, de nem bantuk, jó volt egy kicsit gondolkozni,beszélgetni.
-Szerintem ideje indulni, nem gondolod? Elég késő van mar.-mondta kedvesem.
-Mennyünk!- majd kezén ragadtam és visszasétáltunk a szállásra. Örülök, hogy végül engedtem a szerelemnek, és Sakurával lehetek.. Régóta ismerem, és mar egy ideje érzek közöttünk valami kapocst. A szálláshoz érve, felsétálunk a lépcsőn a szobánkba. Fogok egy tiszta pólót és fürdőbe veszem az irányt. Úgy döntök ma inkább a zuhanyzót választom. A víz alá lépek, és lemosom magamról a sok szomorúságot. Mától, azt érzem kaptam egy új esélyt, amit nem egyedül fogok kihasználni. Mióta meghalt a családom, semmilyen pozitív érzésnek nem engedtem, hogy a közelembe férkőzzön. De most! Az egyik legcsodálatosabb érzés része lehetek.. A szerelemnek. Sakura segítségével ma végleg lezártam a múltat, elfogadom, hogy a családom többe nem lesz itt nekem.. Annyi mindent adtak mások, most itt az idő, én következem! kilépek a kabinból, aztán alaposan megtörölközöm. Felöltözök, és át engedem Sakurának a helyet.
Sakura
Nem akarok sokáig fürdeni, szóval én is a zuhanyzást választom, csak úgy mint Sasuke. Azt hiszem, megváltozott. Nem ugyan az az ember aki hetekkel ezelőtt volt. Ez sokkal jobban tetszik. Apám halálával kapcsolatban, csak annyi, elég idős vagyok, hogy felfogjam, elment, örökre itt hagyott, viszont, a szomorúság mellett ott van a haragom is.. Miért nem voltam, ott melletted? Nekem nagyon fontosak a szüleim.. Igyekszem anyával többe foglalkozni, ha mar apámmal nem.. Nagyon rosszul érzem magam ez miatt.. De mar elfogadtam! Tudom, hogy szeretett engem, is nekem mindig is ő lesz a példaképem, a hősöm. Egy kis idő múlva mar az agyba vonszolom magam, akit varom, hogy végre otthon legyek! Mar mindenki hiányzik! Befekszem az agyba, majd Sasuke magához húz.
-Nem is ismerek rad- mondtam játékosan.
-Te tettel ilyenné, kisasszony!-Szeretlek.-mondta és megpusziltam a mellkasát, mivel az volt a legközelebb.
-jó ejt!-mondta. Kicsit mocorogni kezdtem. Megértette a néma kérést. Lehajolt és megcsókolt.
-Most mar aludhatunk.-nevettem. Becsuktam a szemem, és azonnal elnyomott az alom.
************************************
Reggel korán keltünk, felöltöztünk, és indulásra készültünk. A város végen volt egy aranyos kis Ramenes. Úgy gondoltuk Naruto, egészségére eszünk egyet. Mikor végeztünk az evéssel, végre elindultunk.
-Indulhatunk? -persze! Alig varom, hogy hazaérjünk. Utunk során, semmi izgi nem történik. Meg csak beszelni, sem beszelünk nagyon. De aztán Sasuke megtöri a csendet.
-Figyelj..gondolkoztam. Talán az lenne a legjobb ha csak későn beszélnénk a kapcsolatunkról...A temetés is akkor lesz ha hazaértünk. Majd amikor anyukád is elfogadja, apad halálát, elmondhatjuk. Mit gondolsz?
-Szerintem, ez egy frappáns ötlet. Köszönöm, hogy gondolsz édesanyámra. Viszont kezd sötétedni. Kereshetnénk egy biztonságos helyet. Sasuke bólintott egyet, majd egy tökéletesen fekvő helyre mutatott. Elővettük a pokrócokat és leterítettük. Ráfeküdtünk. Olyan kínos, ilyen csöndben lenni, de ekkor Sasuke felem emelkedett, és megcsókolt. Fordítottam a helyzetünkön így most én voltam felül.
-Sasuke.. Most mar úgy érzem el kell mondanom...
-Micsodát?
-Ln még sosem csináltam "azt"..
-Úgy érted.. Hogy te még.. Szűz vagy?
-Miért? Az gondoltad, hogy mar nem? Ugyan kivel csináltam volna?
-Nem tudom...De én.. Mar nem vagyok az.
-Ezzel tisztában vagyok.-mosolyogtam. A fejet felem fordította.
-Honnan? -Ilyen pasinak ki ne tudna ellenálni?- kacsintottam, majd lehajoltam egy csókért. -Viszont azt nem tudom, hogy ki volt a szerencses.. Szemét lesütötte.
- Nem fontos..
-De én akarom tudni.-mondtam, és kényszerítettem hogy a szemembe nézzen.
Sóhajtott.
-Emlékszel meg arra a vörösre?
-Karin?
-Igen... Fintorogtam egy kicsit , legurultam róla, majd hozzábújtam.
-Köszönöm, hogy elmondtad.
********
2 teljes nap gyalogoltunk. Most meglehetősen több idő volt mire hazaértünk. Ja hat persze. Most sétálunk Majd megláttuk az ajtót. Azt az ajtót ami Konohába vezet minket. Megfogtam Sasuke kezét. De ahogy ezt megtettem az ajtó kicsapódott. Naruto szaladt felénk. A nyakamba ugrott.
-Sakura-chan!! Úgy hiányoztál!! - Mondta, és bőgött mint egy csecsemő. Leszállt rólam, és kedvesemhez lépett. -Sasuke! Haver! Olyan rosszak voltak nélküled a a nappalok, és éjszakák. A fiúkkal annyira hiányoltunk, amikor sakét ittunk. -Nyögte és úgy ráugrott Sasukéra úgy, hogy elestek. Ezt már nem tudtam nevetés nélkül kihagyni.
-Baka! Szállj le rólam!
-Sakura! Végre hazaértetek!-könnyezett barátnőm Hinata.
-Igen. Hazaértünk. -És szorosan megöleltem. Anya hol van?-kérdeztem.
-Ott vár látod? -mondta, és a város felé mutatott. Elindultam felé, hogy őt is üdvözöljem.
-Anya! Örülök, hogy végre láthatlak!
-Sakura!-mondta, és a vállamra borult. -Nagyon hiányzik! -Mondta, miközben szipogott. -Nem akarok gyengének látszani előtted, de nagyon fáj....
-Semmi baj, anya..De tudod, apa nagyon szomorú, hogy sírni lát.. Hiszen, most már onnan fentről fog minket figyelni..
-Igazad van... -Hinata, Naruto, Ino, Kiba, Shikamaru, Tenten, Kakashi-sensei, Yamato-sensei, Tsunade-sama, Sai, és még sokan a kapuhoz jöttek, üdvözölni, és mindenki kedvesen ezt mondta: Részvéten!
-Sakura!-mondta Ino Tenten- nagyon erős vagy.. Bólintottam egyet, és magukhoz öleltek.
-A temetés ma délután lesz.-mondta Tsunade-sama.
-Értem. -Mondtam-Viszont most szeretnék anyukámmal beszélgetni. -kértem
-Ez természetes. Ma 6-kor találkozunk! Karon ragadtam édesanyám, és elindultam vele a az apával közös házukhoz. Én már külön albérletbe éltem. A kórházi munkámból tökeletesen megéltem. Hinatától már megköszöntem a segítséget, hogy nem hagyta egyedül az anyám, de most itt az ideje, hogy én segítsek neki, A lánya.
-Te olyan erős vagy.!
-Én is sokat sírtam anya, de rájöttem, apa ugyan úgy velünk van,-megfogtam a kezét és a mellkasomra helyeztem, -itt a szívünkben. -Bekönnyezve megint megölelt.
************************************
6 óra lesz 10 perc múlva. Már átöltöztem fekete ruhába, ahogy anya is.
-Azt hiszem indulnunk kellene. Anya bólintott, és nehezen, de elindultunk. Rengeteg ember volt jelen. Apát rengetegen ismerték. Majd végűl Tsunade-sama is megérkezett
Súgott valamit egy konohai ninjának, majd el is kezdte a beszédét.
-Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk ma össze, hogy emlékezzünk Haruno Kizashira.. Mint azt tudhatjátok váratlanul, Kizashi életét vesztette... Ma búcsúzunk tőle, és könnyebbülve, mehet tovább az úton ami a menny felé vezeti. Nem hagyott minket itt, mindig nézni fog minket. Főleg a lányát, Haruno Sakurát. -Mondta, és a nevem hallatára felém fordult mindenki, és újra mindenki ennyit mondott: Részvétem!
Sajnos, most már nálam is eltörött a mécses...
Sasuke
Úgy odarohannék hozzá és megölelném, hogy itt vagyok! Nincs semmi baj! De nem lehet...-gondoltam, és lehajtott fejjel, szomorú tekintettel bámultam lefelé, Tsunade-sama beszédét várva.
Sakura
Egy ölelésre van szükségem.. TŐLE...
-Kizashi egy igazi legenda, volt. Rengeteg mindent köszönhet neki Konoha. Részt vett a 2 nagy Ninja háborúban. De ez csak egy példa a sok közül. Példakép a gyerekeknek. Egy szóval: hős. Most pedig, legyen néma csend, és emlékezzünk meg róla...
Mindenki lehajtja fejét. Vajon mi járhat az emberek fejében? Jó kérdés.... Apa nagyon szeretlek, de most már elengedlek! Nem fogok sírni.. Nem akarom hogy szomorú légy emiatt... De azért nem haragszol ha egyszer-kétszer sírdogálok ugye? Várj rám.! Mosolyogva, könnyes szemmel, fel emelem a fejem. Erős vagyok!
Majd hirtelen Tsunade-sama folytatta.
-Most pedig mennyünk.. Elindultunk, a sírjához, ahol már el kezdték a koporsót a földbe helyezni.. Anya sír. Én át ölelem. Vigasztalom. Néhány ember virágot dob a koporsóra. Majd a betemetik. A koszorúkat, virágokat, a kupac tetejére teszik, és egy kis ideig csöndben állunk....
************************************
Egy idő után az emberek fogynak. Míg végül én és anya maradunk. Anya megbök, jelezve, hogy mi is mennyünk. -Anya ma nálad alszom.
-Sakura. Most szeretnék egyedül maradni ha nem bánod..
-De n...
-Semmi de.
- Biztos, hogy ezt akarod? Jól leszel?- mondtam és megfogtam a kezeit.
-Persze, ne aggódj. Már sokkal jobban vagyok. -Mondta, és megszorította a kezeim.
-Hát jó. Ahogy akarod. -Már 7 óra? Azt hiszem én indulok is.
-Rendben. Jó éjt anya!- mondtam és adtam egy puszit az arcára. Elköszöntünk, és anya elindult, így hát én is elindultam a saját házamba. Már nem vagyok szomorú. Sőt! Kinyitottam az ajtót. A konyhába mentem és levettem egy almát az asztalról. Nem vagyok valami éhes. Gyors befaltam, és indultam fürdeni.
************************************
Törölközőben léptem ki, és a szekrényemhez mentem. Kivettem egy hosszú pólót és magamra rángattam. Ittam még egy pohár vizet, és az ágy felé siettem. Bebújtam, a jó meleg takaró alá és oldalra fordultam. Ekkor valaki hátulról megölelt.
-Sasuke-kun?-mondtam és megfordultam, és igen ő az ! Reméltem, hogy ma eljön.
-Én vagyok.-mondta.
- Honnan tudtad, hogy itt lakok?
-Már rég kifigyeltem.
Ajkai után kapva végre megcsókoltam. Már annyira hiányzott! Nyelve engedélyt kért, amit én meg is adtam neki. Vad csókcsata keletkezett. Finom a hátára löktem, majd ráültem, és így folytattuk a csókcsatát. Majd éreztem, hogy két kezét finoman, eresztette le. Simogatott, majd a fenekemnél állapodott meg. A gyengesége után, erősen megmarkolta, majd újra lágyan simogatta, a megfelelő testrészt, és újra ismétlődően belemarkolt. Imádtam ezt a tevékenységét, ezért folyamatosan a csókunkba sóhajtottam. Aztán fordult a kocka, így most én lettem alul, míg ő felül. Két kezem a fejem mellé szorította, és összekulcsolta a saját kezeivel, ami jóval nagyobb volt az enyémtől. Csókunkat abbahagyta, és a nyakamhoz tér át. Ezt is sóhajokkal díjazom. Majd a nyakamtól kezdve, a hasamon át puszikkal halmoz el, utána pedig abbahagyja, fel térdel, kezeit a pólóm aljához emeli, végül tekintete találkozik az enyémmel. -Levehetem?-kérdezi bizonytalanul
Nem gyors ez egy kicsit? De ha nemet mondok? Akkor mi lesz? Boldognak akarom látni...és lehet, hogy gyors.., de...Igen! Azt akarom, hogy levegye!.. Azt hiszem..
Félve bár, de bólintottam. Csillogó szemekkel, veszi le a pólót, így már csak egy melltartóban fekszek alatta. Reflexszerűen a kezeimet gyorsan magam elé kapom. Mosolyog.
-Ne félj! Gyönyörű vagy!-mondta, és lassan elvette a melleimet védő kezeimet. Nem vagyok egoista, de tudom, hogy nagy melleim vannak, és erre büszke vagyok.. Mégis.. Olyan kellemetlen.. Pirulva, becsuktam a szemeim, majd ő az ujját az állam alá tette, és finoman felemelte. Egymás szemébe néztünk.
Nagyon durva, de az összes félelem, és gátlás eltűnt... mosolyogva, vidáman adok neki egy csókot....
Szeretlek Uchiha Sasuke!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó