Aranypenna

Ha szeretnéd nálunk megosztani a történeted, akkor küldd el nekünk e-mail-ben! Mielőtt bármit is küldenél,  kattints:

 
 
 
Szerkesztők Aimi és Emilly
Elérhetőség: aranypenna.info@gmail.com
Nyitás 2016.03.18.
Téma anime fanfiction
Régi designok megnézem
Grafika Ninaa
Kódok LindaDesign | GlamourFactory

 

 
Írói kisokos
1. Alapok, helyesírás, párbeszédek helyesírása, lektor
2. Szóismétlések, szereplők gondolatainak szövegbe ágyazása
3. Vesszők

 

 
 
Jiraiya Tolla
Szabályzat
Kulcsok 2017
Történetek 2017

 

 
Társoldalak





 
Kedvenc linkek



 
Ennyien jártatok itt:
Indulás: 2012-03-04
 

4. fejezet

*Este hajnali 2*

Nem tudok aludni...Ennyire izgatott lennék a levél miatt? Pedig nem írhat Hinata valami nagy dolgot. Kb annyit, hogy mindenki jól van.....Kopogtak? Szóval megjött. Felugrok és az ajtóhoz sietek.

-Tessék, hölgyem!.

-Köszönöm szépen!-mosolyogtam.

Miután becsuktam az ajtót leülök az ablak előtti puha fotelba. Kibontom, majd nagy kíváncsian olvasni kezdem.

Drága Sakura! Nagyon nehezen írtam meg neked ezt a levelet...Nem is tudom melyik hírrel kezdjek. Talán a jóval kéne. A kórházba az a kislány akinek gondját viselted hosszú időn át, akinek nem fűztél semmi reményt a túlélésre, most teljesen egészséges! Tsunade-sama is nagyon meglepődött, de végül azzal magyarázta meg ezt az egészet, várj! Idézem: "Sakura rengeteg szeretet adott ennek a lurkónak. Talán ez segített neki a legjobban!." Az édesanyja nagyon hálás, és nagyon köszöni, hogy gondját viselted. Narutóval végül, tényleg összejöttünk! Köszönöm, hogy nem hagytad, hogy lemondjak róla!  Mindennél jobban szeretem..de nem ez a hír a legfontosabb....Nem tudom, hogy történt ez, de a leveled, olyan volt mintha búcsúztál volna. De sajnos nem te búcsúztál, hanem édesapád...Én nem akartam elmondani, neked ezt levélben, hanem inkább személyesen, de Tsunade-sama azt mondta, Sasuke az aki ebben a helyzetben segíteni tud, hiszen tudod, ő elveszítette az egész családját.. Őszinte részvétem Sakura! A temetés akkor lesz, mikor hazaértek a küldetésből. Anyukád nagyon rosszul viseli, de ne aggódj miatta, addig nála töltöm az éjszakákat míg haza nem érsz, nehogy valami baja legyen! Tényleg nagyon sajnálom!.. Kitartás drága barátnőm.! Ölel: Hinata.

Alig látom e utolsó pár sort, mert szemeim könnyben áznak..., hogy történhetett? Hisz olyan egészséges volt! Sajnos az ember ilyenkor bánik meg mindent... Emlékek törnek fel bennem. Elsőnek a szép, vidám emlékek. Mikor együtt szedtünk anyának virágokat. Mikor elkísért az első iskola napomra....Majd a rosszabbnál rosszabb emlékek, amik bár ne történtek volna meg. Amikor csúcsán beszéltem vele. Amikor mindenért őt, vagy anyát okoltam..

-Bocsáss meg papa!-Mondtam csendesen, majd hangosan zokogni kezdtem..Egy kéz ért hozzám, de nem nagyon érdekelt, hisz apa MEGHALT..erre a gondolatra még jobban sírtam.

-Hé, miért sírsz? Honvágyad van? Nemsoká hazaérünk és láthatod anyucit és apucit.-mondta gúnyosan Sasuke.- Mérges lettem.

-Apát soha többé nem láthatom.-mondtam. -Soha többé nem foghatom meg a kezét, soha többé nem puszilhatom meg....

-Ezt hogy érted?-kérdezte.

-Úgy, hogy meghalt... Hinatától kaptam egy levelet.- mondtam, és odanyújtottam hozzá a levelet. Gyorsan végig olvasta majd leguggolt elém.

-Figyelj...erősnek kell lenned.

-De nem vagyok.-sírtam, majd csend telepedett ránk.

-Sakura...a szíved olyan hangos mint az oroszlánok, úgyhogy miért fogod vissza a hangod?

-Sasuke...

-Igen? -Én..-én nagyon szeretem...-mondtam, és mint aki évekig nem sírt, úgy tört ki megint belőlem a hangos zokogás. Mégsem akartam, hogy így lásson, ezért a fürdőbe akartam menni. Felálltam majd indulni készültem, de ő visszarántott.

-Mi mindannyian mások vagyunk, szóval nincs miért szégyenkezned.-Mondta. utána magához húzott és szorosan megölelt. Nem érdekelt miért segít rajtam. Nem akarok foglalkozni ezzel. Most nem.. Sokáig így álltunk, majd Sasuke karba vett, és az ágyra rakott. Gondosan betakargatott, de én érzeni akartam, hogy itt van mellettem, és megért.., ezért közel bújtam hozzá, ő vette a lapot és újból szorosan átkarolt. A sok könnytől gyorsan elaludtam, de nem is bánom, mert addig se gondolok erre a szörnyű tragédiára..Annak ellenére, hogy azt hittem egy időre nem foglalkozok apám halálával, este több rémálmom is volt, ahol apát láttam, aki azt mondta, hogy minden miattam történt. .. Sírtam, ahányszor felriadtam, de Sasuke mindig megnyugtatott, és azt mondta ezt el kell fogadnunk. Egyszer mindenkinek meg kell halnia... Igaza van... de....akkor is nehéz.. 18 éves vagyok. Szükségem van még a papára..! De belegondolva Sasuke éveken át nem kapta meg azt a rengeteg szeretet amit én igen..és ez még jobban elszomorít..

*****

 -Sakura..-ki szól? -Sakura.. kelj fel! Indulnunk kell!

-Sa-suke?

-Indulnunk kell álomszuszék! -Nagy nehezen kimászok az ágyból és a fürdőbe veszem az irányt. A tükörbe néztem. Szemeim be vannak dagadva, és pirosak is. Hidegvízzel megmostam az arcom hátha segít, majd a kádba jó meleg vizet engedtem. Levetkőzőm, utána a kádba lépek. Kicsit visszahúzom a lábam, mert egy túl forró. Újra belelépek. Már szokom. Leülök és mélyen gondolkozom. Az éjszakáról. Az álmomról. Mindenről.

 *****

Pár perc után kiszállok a vízből, és öltözni kezdek. Hirtelen valami fájdalmat érzek. Talán a sok sírástól van? Legyintek egyet majd kilépek a fürdőszobából. Alig mentem két lépést és majdnem elestem. Ha Sasuke nem kap el, biztos koppantam volna egy nagyot.

-Mi van veled Sakura?

-Tudod nem? -mondtam,majd megint zokogni kezdtem. Megfogta a homlokom.

-Basszus te lázas vagy!-Mondta. Utána szájával megpuszilta a homlokom. Elsőnek azt hittem, hogy biztosra akarja venni, hogy tényleg lázas vagyok e, de nem.

-Itt vagyok melletted, hé hallasz?

 -Sasuke...

-Igen?

 -Várj egy pillanatot, hogy levegőhöz jussak..-mondtam mert nagyon levegő hiányom volt.

-Jól vagy?

-Ajkaid mozognak, de nem hallok semmit.....Sasuke..Én..-én...-Aztán elsötétült minden. 

Sasuke

-Igen?-kérdeztem

-Várj egy pillanatot, hogy levegőhöz jussak-mondta.

-Jól vagy?-kérdezem egy kissé megijedve.

-Ajkaid mozognak,de nem hallok semmit....Sasuke..Én..-én...-Mondta, és elájult. Basszus. Miért pont most? Tudom, hogy nagyon szerette az édesapját, rengeteg mindent csináltak együtt..de ..én...nem akarom így látni Sakurát..!! Magam sem tudom miért de megcsókoltam. Karba vettem és szaladtam vele a kórházba. Egy nővér azonnal egy kórterembe rendelte őt.

******

1 órányi várakozás után, végre kaptam valami írt.

-Elnézést! Maga hozta be Haruno kisasszonyt?

-Igen, én. Mondja, hogy van?

-Nagyon kimerült, szegény lány,de a láza szerencsére lement. Bemehet hozzá ha szeretne.

-Köszönöm!

******

Ágyához léptem. Gyönyörű rózsaszín haja tökéletes illett a fehér párnák közé, arca sápadt volt. Megsimogattam a haját, és puszit leheltem a homlokára. Mocorogni kezdett. Azt hittem felkel de mégsem... Úgy gondoltam vissza megyek a szállodába, és összepakolok pár cuccot neki, míg fel nem kel biztos szüksége lesz rá. El is indultam. A város gyönyörű, ahogy az ősz színeibe öltözött, a kisebb széllökések miatt a levelek táncot járnak. Az egyik boltból egy táskát veszek, amit Sakura kinézett magának, és a haza úton akarta megvenni, de most én megveszem neki, hátha jobb lesz a kedve.

*****

Fent a szállodai szobánkba összepakolok neki. A táskába tettem egy pólót, egy nadrágot, és a fehérneműket.. Csodálattal nézem, a hatalmas melltartója méretet, és eszembe jut ő már nem gyerek. Rengeteget fejlődött fizikailag, és testileg is....Mosolygok ezen gondolataimon majd úgy döntök viszek egy adag gyümölcsöt is, biztos jobban fog neki esni mint a kórházi étel, amit kap.

*****

A kórterem ahol ő épp alszik, a 2. emelten van. Mikor benyitok Sakura már ébren van. Ül a a magas ágy szélén, és a lábait lengeti. Szemeiből megint kigördül néhány könnycsepp. Odaülök mellé, és átkarolom. Nem vagyok a szavak embere, ezért inkább nem mondok semmit. Pólómba kapaszkodik és tovább sír.

-Tudom, hogy el kell fogadnom, de nagyon nehéz.-szipogta.

-Megtudod csinálni!-mondtam, és megint megcsókoltam. A csók után kikerekedett szemekkel figyelt, utána pedig ő csókolt meg. Szeretem. Most már tudom. Eddig rohantam az eféle érzések elő, de most már nem futok el többet Sakura szerelme miatt. Ő még akkor is szeretett, mikor meg akartam ölni, nem fordult el, és neki köszönhetem leginkább,na jó meg persze Narutonak is, hogy kiszabadítottak a sötétség börtönéből.. Az ágyon elterülünk és mély, szenvedélyes csókba kezdünk. Fölé hajolok, és a nyakát veszem birtokba. Nagyokat sóhajt. Örülök, hogy tetszik neki. A pólója alá nyúlok, hogy ne az anyagon át simogassam a derekát, hanem csupasz bőrén keresztül. Újból csókunkba sóhajt, úgy látszik megvan az egyik gyenge pontja. Mosolyogtam a megállapításomon. Pár pillanatra leállítottam csókunkat, és mélyen a szemébe néztem. Vágyat láttam smaragd szépségeiben aminek nagyon örültem, mert akkor logikusan nem csak én vágyok rá hanem ő is rám. Aztán ajkába harapott, aminek hatására újra ajkai után kaptam. Hajamba túrt, amit személy szerint nagyon szeretek. Keményedni kezdtem alul, mert egy kicsit tovább kalandoztak a gondolataim, az iránt, hogy mi lenne ha most egy szobába lennénk, ketten.....Hm........

-Khm...szólalt meg egy hang.

-Elnézést!-mondta Sakura, kipirosodott arcával, és finoman lelökött magáról.

6 hozzászólás
Idézet
2016.11.19. 11:42
Vivi-chan

Kedves Ildi-chan!

Írtam E-mail-t! :)

Idézet
2016.11.15. 20:55
Ildi-chan
Szia! :) Nos, a vègèt imádtam, aranyosnak találtam. De vartam h az elejèbe több èrzelmet vigyèl, de ezt ki fogjuk kúrálni! :) Szerintem ennyi eleg, most ès a tobbit megbeszeljuk. Facebook: Veres Ildikó (Csildi) Vagy verescsildi@gmail.com Puszii Csildii
Idézet
2016.11.15. 18:19
Vivi-chan

Nemsokára jön a folytatás! Örülök, hogy tetszik! :)

Idézet
2016.11.14. 20:51
Rika

Szia!

Nagyon örülök, hogy Sasuke végre ráébredt az érzéseire, olyan aranyos volt, mikor nyugtatgatta és vele aludt. Már várom a folytatást!

Puszi, Rika

Idézet
2016.11.14. 17:18
Vivi-chan
Örülök, hogy tetszik!! Hamarosan jön a következő rész! :) Puszi: Vivi-chan
Idézet
2016.11.14. 16:50
Nana

Nekem nagyon tetszett eddig minden rész és várom a folytatást!!!