Sakura
Egy kicsit megijedtem, amikor Sasuke az ágyra tett. Nem vagyok hülye, tudom, hogy Sasuke már más lányokkal is csinálta, nem is egyszer, én pedig szűz vagyok... Az elsőt pedig azzal akarom aki szeret és akit én is szeretek. Ezt szerettem volna Sasukéval, de ő nem szeret... Én tudom...Sasuke levette a köntösöm, majd a pólóm alá nyúlt. Elsőnek simogatott majd egyre feljebb vezette kezét. Nincs rajtam melltartó és én még nem igazán érzem magam felkészülnek.
-Sa-sasuke..ne... De őt látszólag nem igazán érdekelte. Megfogtam a kezét, hogy ne haladjon tovább. Kérdően rám nézett.
-Sasuke...Tudom, hogy nem szeretsz, és csak erre az egy estére kellenék neked, mert már szükséged van erre.
Sasuke
Nagyon meglepett amit mondott.. De sajnos igaza van.... Most tényleg bunkó voltam. Ezt mégsem tehetem meg vele. Biztos, hogy már túl esett az elsőn ezért voltam ilyen bátor. Leszálltam róla, és átrohantam a szobámba. Már el is felejtettem miért jöttem.. Már mindegy...
************************************
Reggel el indultunk. Meglehetősen korán. Nem szóltunk egymáshoz Sakurával.
-Elnézést felség! -Szólalt meg Sakura. Olyan gyönyörű ma! Hosszú derékig erő, rózsaszín haját sokan megbámulták, hisz ritka, hogyha valaki ilyen hajjal születik. De nekem kifejezetten tetszik. Ninja ruhája új stílusú lett. Hasonlít Ino ruhájára. Hasa kint van rövidnadrágja fekete, rajta egy kétoldalt kivágott rózsaszín szoknya, térdvédővel, könyökvédővel. Hasa kockás, sportos. Felsője és nadrágja szépen kihangsúlyozza a gyönyörű adottságait.
-Nem baj ha alacsonyabb vagyok a kelleténél?-mondta. A herceg fölé magasodik majd megszólal.
-Magának elnézem kedvesem! - Idegesített, hogy így nézz rá. Kívánja ahogyan én is. Sakura nem értelek. Egyszer majd meghalsz értem máskor meg mintha levegő lennék. Olyan vagy mint egy megfejtetlen könyv... de majd én, az olvasó, megpróbállak megfejteni.. És magamnak se tudom bevallani, hogy mi van velem. Mi ez a hangulat ingadozás?
-Köszönöm felség!-majd mosolygott.
************************************
Utunk során rengetegszer megtámadtak, de nem voltak nagy számok. Hála Sakura gyógyító erejének, senki nem halt meg, és apróbb sérülésekkel megúsztuk.
Sakura
Megpróbáltam Sasukéval nem foglalkozni. Kisebb-nagyobb sikerekkel. De amint látom nem nagyon hatja meg. Ami mélységesen elszomorít, a tegnapival együtt. De akkor is szeretem... Nem tudok ezzel az érzéssel mit tenni. A tegnapi csókjai levettek a lábamról. Nagyon durva érzéseket váltott ki belőlem. *Az ujjaim végig simítom ajkaimon.* Soha nem fogom elfelejteni...
************************************
Már nem tudom hány napja gyalogolunk, de már egy jó ideje. A herceg mindig kinéz díszes hintóján, történik e valami izgi. Én magam is nagyon untam, ezt az egészet. Sasukéval továbbra sem szóltunk egymáshoz. Egyszer csak egy kunai "eső" zúdult felénk, vagyis inkább felém. Mialatt észrevettük volna, túl közel voltak. Beletörődtem, hogy most, itt megfogok halni, hiszen egy Ninja minden küldetésén vállalja ezt a kockázatot.. Már becsuktam a szemem és várom a pillanatot, hogy elsötétüljön minden. Mikor már teljesen felvoltam készülve, éreztem egy kezet magamon, ami elragad, így nekicsapódok a földnek. Vagy nekicsapódunk? Kinyitom a szemem. Egy lecsukott szemmel találom magam. Vajon ki lehet? Majd kinyitja. Egy gyönyörű ónix fekete szempár! Most az egyszer düht és aggodalmat vélek felfedezni szemeiben. Zavartalanul, kíváncsian fürkészem. Miért mentett meg? Neki csak jobb lett volna ha nem lennék már az élők sorában...
-Jól vagy?-kérdezi. Kíváncsian vizslatóm tovább.
-Te megmentettél.
-Annak tűnik nem igaz? -Nevet.. Sasuke nevet? Sasuke nevet... Akaratom ellenére a szám mosolyra nyílik, majd mellkasára fekszem.
-Köszönöm...
Sasuke
Nagyon megijedtem, nem értettem meg miért nem ugrik el. Néha nem értem a nőket... De viszont meg kell mentenem! Késztetést érzek.. Ugrottam.Pár darab kunai így is eltalált, de nem foglalkoztam vele, meg kell mentenem! Csak ez jár a fejembe! Próbáltam tompítani az esést neki, hogy rajtam landoljon, és ne én essek rá. Ez szerencsésen sikerül is. Nem tudom leordítani a fejét..
-Jól vagy?-kérdezem. Ő csak néz a szemeimbe. Hála és kíváncsiság. Ezt látom smaragd szemeiben.
-Te megmentettél.. -Kis buta!
-Annak tűnik nem igaz?-nevetek. Szemeiben döbbentség látszik. Igen, engem ritkán, vagy talán soha nem látnak nevetni.
-Köszönöm!-mondta majd mellkasomra hajtotta fejét. Erre a pillanatra valami kellemes melegség járta be testem minden egyes porcikáját. Furcsa, de jó..
-Sakura...
-Hm?
-Leszálnám rólam?
Mocorgott...
-Már nem azért, maradtam volna még így, de a hátam nagyon fáj.-Mutattam hátamra, ami elég csúnyán nézhetett ki, mert Sakura a szája elé kapta a kezét.
-Ne mozdulj! Máris meggyógyítalak.
-Köszönöm...
-Ugyan már! Ne köszönd..Ez csak egy apró gondoskodás. Én az életemet köszönhetem neked!
-Sakura.. -
Igen, Sasuke?
-Azt hiszem szere...-
-Jajj istenkém! Jól vannak?
-Minden rendben, hála Sasukénak!- Miért épp most kell idejönnie ennek a szerencsétlen szolgának?! M1...legalább tisztázom az érzéseim..
Sakura
-Sakura..
-Hm?
-Leszállnál rólam?- mit képzeltem? Hogy szerelmet vall? Arra várhatok.. *Kérésének eleget téve leszálltam róla.*
-Már nem azért, maradtam volna még így, de a hátam nagyon fáj..-mondta, majd hátára mutatott. Azonnal mögé szaladtam, hogy megnézzem mennyire komoly a sérülése. Gyorsan a szám elé kaptam. Ez nagyon rosszul néz ki! Gyorsan cselekednem kell, vagy elfertőződik.
-Ne mozdulj! Máris meggyógyítalak!-utasítottam.
-Köszönöm..
-Ugyan már! Ne köszönd.. Ez csak egy apró gondoskodás, én az életemet köszönhetem neked!
-Sakura...-mondta újra a nevem. Olyan jól cseng a szájából,ahogy a mély és rekedtes, hangjával kimondja..egyszerűen lehetetlen nem szeretni..
-Igen, Sasuke?
-Azt hiszem szere.. -Mondani akartam volna, hogy nem értem, de ekkor kiabálást hallottam.
-Jajj istenkém! Jól vannak?
-Minden rendben, hála Sasukénak.
-Hála istennek! Gyorsan, gyorsan! Egyenek valamit!- Mindketten elfogadtuk, hisz már egy jó ideje nem ettünk semmit.
***********************************
Egy jó 3 hét után végre megérkeztünk Yeningbe (kitalált)
-Rendben drágám, megérkeztünk!-mondta a felség nekem.
-Én is itt vagyok..-Mormogta Sasuke.
-Tudom,tudom -nevetett
-Azt hiszem holnap indulhatunk is vissza Konohába. -Javasoltam.
-Oké.. Viszont most kereshetnénk egy szállodát, nem?
-De-mosolyogtam A herceg segítségével találtunk nekünk egy gyönyörű szép helyet, ahol aludhatunk. Mivel ez egy nagyon drága hely, úgy döntöttünk Sasukéval, hogy egy szobát veszünk ki, így olcsóbb lesz, amit én őszintén nem is bánok.
-Akkor én gyorsan lezuhanyozok.-mondta.
-Rendben menny csak. Miután Sasuke becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtót, lerohantam a recepcióra. Kértem egy írószert és egy tekercset, és körmölni kezdtem. Úgy éreztem muszáj írnom valamit Hinatának, ha már megemlítettem neki. Leírtam, hogy mi történt, leírtam az érzéseim, hogy milyen heves csókot adott kedvesem, leírtam mennyire szeretem azt a fiút akihez még mindig reményeket fűzök, hátha ő is úgy érez mint én. Leírtam, hogy mennyire sajnálom, hogy mindig csak Sasukéról beszélek. Hinata barátnőm már a kisujjából rázza ki, hogy épp mit gondolok. Nem hiába a legjobb barátnőm.! Leírtam, hogy a dolgot ami történt köztünk Sasukéval ne mondja el senkinek, főleg ne Narutónak, mert úgyse tudja tartani a száját. Kértem,.hogy üzenje meg anyának, Tsunadénak, mindenkinek, még Inónak is hogy mennyire szeretem őket. Kértem, hogy mondja meg Kakasi senseinek és Yamato kapitánynak ,Tsunade-samának hogy mennyire örülök, hogy a tanítványai lehetek/lehettem. Nem tudom mi történt hirtelen, olyan mintha búcsúznék tőlük, pedig nem csak boldog vagyok.. Boldog vagyok hogy Sasuke mellett lehetek, még ha alig beszélünk valamit. Örülök, hogy ilyen barátaim vannak, akik megértenek és segítenek mindenben. Egy könnycseppel fejeztem be üzenetem. Át adtam egy dolgozónak a levelet, rá rakta egy madár lábára, majd a madár elrepült. Reméltem, hogy még ma este megkapja Hinata az üzenetem. A lelkére kötöttem még a dolgozónak ha hajnali 3 kor jön a válasz az üzenetre, csak jöjjön fel, kopogjon, és én már megyek is! Visszaszaladtam a szobába. Sasuke már aludt. Elindultam fürdeni én is. Megmostam a hajam,majd felöltöztem és már feküdtem is az ágyba. Az álom gyorsan elért.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Igen, még kezdő vagyok de próbálkozom! :)
Köszönöm szépen, a hozzászólásod! :)
Puszi: Vivi