Reggel elég nyűgösen ébredtem, mivel elkezdtem érezni az éhség hatásait magamon, ami sosem jelentett jót. Kikopogtam az ajtón és szóltam az egyik szobalánynak.
- A reggeli helyemre tegyenek 2 korsó vért.
- Igenis, asszonyom.
Gyorsan felöltöztem és mentem is le az étkezőbe.
- Jó reggelt Sebastian, a többiek merre vannak?
- Hannah, Claude, Thomson és a másik kettő elmentek a piacra beszerezni a hozzávalókat, Tomoe és Mizuki a kertben vannak, Kazuma-san még alszik, ahogy Akeno is. Akatsuki-san elment, azt mondta, hogy van egy kis elintéznivalója a Villámok földjén. Saizo-san is vele tartott. A többiek meg még alszanak, ahogy gondolom.
- Jó reggelt. – öleltek meg hirtelen.
- Neked is jó reggelt, Miketsukami.
- Tudja, úrnőm nagyon szomorú vagyok, hogy elhanyagolt engem.
És ekkor valaki egy határozott mozdulattal nyakon vágta.
- Ne nyavalyogj, mint egy kis gyerek! Hányszor mondjam még el ezt neked Miketsukami? Most, hogy Sakura visszatért ide, foglalkoznia kell az itteni ügyeivel és még az otthoniakkal is törődni kell nem is beszélve arról, hogy edzenie is kellene valamint a Régi Démunurakkal tanácskoznia. Így természetes, hogy nem sok időt tud ránk szánni.
- Értem én O-san, de akkor is.
- Igazad van Miketsukami, tényleg kevés időm jut rátok, de ez nem feltételezi azt, hogy egy kicsit is kevésbé szeretlek titeket és ne nézz rám azokkal a kiskutya szemekkel, most nem fog beválni. O-chan, jó reggelt” Ritka, hogy az emberi alakodban látlak.
Mikor először megláttam O-chant emberi alakban, alig akartam elhinni, hogy ő az. Hófehér haja, gyönyörű tengerkék szeme és olyan teste volt, hogy azt bárki megirigyelné. Bár a modorával néha voltak gondok.
- Neked is, Sakura-sama!
- Akkor megyek, megnézem Tsunade-samat, hátha van valami híre Narutóról és Jiraiya-samaról.
- Elkísérlek.
- És én is.
- Ahogy én is.
- Ahogyan én is.
- Oké Sebastian, Akeno, O-chan, Miketsukami, gyertek velem. Elmentem. – mondtam hangosan.
A Hokage torony felé menet észrevettem, hogy valaki felém rohan.
- Kakashi-sensei? – ekkor már mindenki támadásra készen volt. – Hé, elég, leállni mindenki! – kicsit megemeltem az aurám hogy érzékeljék, hogy véresen komolyan gondoltam.
- Igenis.
- Mi a baj sensei?
- Épp jókor találkozunk. Tsunade-sama hívat téged.
- Köszönöm szépen sensei Akkor mi megyünk is, viszlát!
- Szia.
Gyorsan rohantam egészen a Mester irodájáig és kopogtam.
- Gyere.
- Hívatott, Mester?
- Jó reggelt, Sakura. Ezt a levelet egy nő és egy férfi hozták, és azt mondták, hogy kizárólag neked adjam oda. Shizune, engedd be őket.
- Hai.
A levelet gyorsan átvettem és megláttam rajta Nazarick címerét. Ekkor belépett rajta Shizune, és akik a levelet hozták.
- Jó újra látni téged, Sakura.
- Ahogy titeket is Artemis, Priapus. De most ezt félre téve, miért küldtek levelet Nazarickból?
- Nem tudjuk, csak azt mondta Alobedo, hogy a leggyorsabban kézbesítsük neked.
- Értem, akkor kis is nyitom.
„ Drága legfelsőbb űrnőnk,
Nem akartuk önt telepátián át zavarni, de Nazarickot megtámadták. A behatolókat kivégeztük, de sajnos voltak, akik elmenekültek. Túlélő, akit kifaggathatunk volna, nem maradt. Nem tudjuk, ki áll-e mögött és a parancsaidra várunk.
Az őrzők vezetője: Alobedo
Ui: Mindenkinek nagyon hiányzik fenséged jelenléte a palotában”
- Ah, még ez is. – sóhajtottam.
- Mi történt Sakura? – kérdezte Akeno.
- Nazarickot megtámadták, de senkit nem találtak, akit kikérdezhettek volna, de erről elvileg tudnotok kellett volna, Artemis, Priapus.
- Mi sajnálatos módon a Démon palotában tartózkodtunk, így mi csak akkor értünk oda, amikor Alobedo-san értesített minket arról, hogy kézbesítsük a levelet neked.
- Értem.
- Valamiben tudok segíteni Sakura?
- Nem köszönöm Tsunade-sama, ezt a terhet egyedül vállaltam magamra, mikor úgy döntöttem, hogy felkeresek mindenkit és amúgy is Konohának is van elég dolga és ezt egyedül is képes vagyok kordában tartani. Egy kérésem lenne önhöz. Itt hagyom magánál Priapust és ha esetleg valami fejlemény lenne Narutóról és Jiraiya-samaról, akkor kérem, értesítsen rajta keresztül.
- Rendben, és most mit tervezel?
- Hazamegyek és megtárgyalom a történteket velük.
- Ez esetben veled tartok. Lehet, hogy hadi segítséget nem fogadsz el tőlem, viszont lelki támaszként veled leszek.
- Nagyon köszönöm, Mester.
- Shizune, elmentem.
- Na de asszonyom, mi lesz a munkával?
- Az majd később befejezem.
Ezután hazamentünk.
- Ez aztán nem semmi Sakura, tudtam, hogy nagy területet adtunk neked, de mit ne mondjak majdnem akkora, mint a Hyuuga és a hajdani Uchiha birtok együttvéve.
- Igen, bár most még senki sem lakik bennük.
- Miért?
- Mert félnek, hogy rájuk támadnak, így inkább nem mozdulnak el az eredeti lakhelyükről. Hiszen a kezdetek óta bujkálniuk kellett. Természetes, hogy ezt szokták meg.
- Hát igen, ezen a szokáson nem lehet egyhamar változtatni.
- Megérkeztünk Tsunade-sama, ez lenne az a hely, ahol úrnőnk és a legközelebbi szolgálói, tanácsadói, hadvezérei laknak. Természetesen, ha az úrnő magával óhajtja őket hozni. – mondta Akeno.
Sebastian és Kazuma gyorsan ajtót nyitottak előttünk.
- Üdvözüljük itthon, kisasszony!
- Megjöttem, a tárgyalóban leszek. Mondd meg Claude-nak, Hannah-nak, Tomoe-nak, Mikami-nak, Vera-nak, Mizuki-nak, Miketsukami-nak, a Főcselédnek, Maria-nak és a babáimnak, hogy 2 percen belül legyenek a tárgyalóban és ez parancs.
- Igenis!!
A tárgyalóba menet már egy páran ott vártak. Leültem a székembe.
- Nanami, kérnék egy csésze teát. Aztán mindenki, akit nem hívtam a tárgyalóba távozzon rögtön.
- Azonnal.
Nanami gyorsan behozta a teát és máris távozott.
- Tsunade-sama, meg kell kérnem, amiket itt hall és lát, ne mondja el senkinek, hiszen kedves az űrnőnk, és ha ez megtörténne, sajnálatos módon végeznünk kellene önnel. – mondta mosolyogva Sebastian. Ez amolyan gyilkos mosoly volt.
- Értem és megígérem.
Gyorsan nyitottam egy kommunikációs csatornát a többi kastéllyal.
- Jó napot, mindenkinek.
- Önnek is, úrnőm!
- Mint gondolom már mindenki értesült a hírről, Nazarickot megtámadták.
- Igen. - mondták tökéletes szinkronban
- Igaz senkinek nem esett baja és ez jó, azt nem tudtuk meg, hogy ki tervelte ki az egészet. Így arra a döntésre jutottam, hogy minden kastélynál a védelmet megkettőzzük. Az őrség éjjel-nappali váltásban lesz, és minden kastélyhoz megidézünk két Pokolkutyát. Egy külön egység pedig nyomozni fog az elkövetők után, akiket minden kastélyból egy ember fog képviselni és a személyes tanácsadóim fogják őket kijelölni. Mivel ezt a feladatot nem bízom rájuk, nehogy azt higgyek, hogy félünk tőlük. Ha megvan az elkövető, Alobedo te fogsz értesíteni telepatikus úton, akármikor megkapod az engedélyem. Sebas fogja a kutatócsoportot vezetni, bármilyen hír van ezzel kapcsolatban, engem vagy Akenot értesítsetek!
- Igenis!
- Ennyi lenne. Akkor most én el is búcsúzom.
Majd megszüntettem a csatornát.
- Az igen Sakura, te aztán nem köntörfalaztál. Ezt a tervet mikor találtad ki?
- Az úton volt elég időm gondolkodni.
- És mi lesz, ha netalántán téged keresnek, hogy végezzenek veled úrnőm?
- Ne aggódj Akeno, ezt is mindjárt megoldom.
- Rendben, hiszek neked.
- Nelly, Nellya, Nero, Nanami gyertek be.
- Igen kisasszony?
- Ti Esedese a babák egy pár ghoul és az Espada és még pár arranchar meg pár halálisten és pár vámpír meg vérfarkas letáboroztok a falukban, ahol építkeztünk és minden áron megvéditek azt értettétek?
- Igen asszonyom, de hogy értesítjük a többieket?
- Azon ti ne aggódjatok. Már Kazuma és Claude intézi is, ti csak pakoljatok össze és induljatok.
- Igenis!
- És én még azt hittem, hogy Hokagének lenni nehéz. Nem lennék a helyedben Sakura.
- Én meg senkivel nem cserélnék a világon. Először én is azt hittem, hogy belepusztulok, de az első év után teljesen megszoktam, és már nem okozott gondot. Bár persze voltak olyanok, akik maguknak akarták a hatalmat, de nekik elég volt egy kis erőfitogtatás és máris behódoltak. Bár azokat még mindig figyeljük a biztonság kedvéért, akik meg végkép ellenálltak, nos, hát ők már nem mesélhetik el a történeket.
- Értem. Akkor tényleg izgalmas és erőteljes volt ez a 3 év.
- Valóban és köszönöm, hogy most újra Konoha tagja lehetek.
- Te mindig is ide fogsz tartozni.
- Köszönöm.
Ekkor kopogtak.
- Igen?
- Egy bizonyos Shizune-sama keresi önt és vendégét azt mondja, hogy valami Naruto-kun és Jiraiya-sama visszatért.
- Értem. Köszönöm, mondd meg neki, hogy máris indulunk.
- Igenis!
- Úgy tűnik, hogy ez a mai nap elég izgalmas.
- Hát igen, Tsunade-sama, ez valóban egy izgalmas nap.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés