Másnap azok az őrök, akik tudtak a bátyám tervéről, elkísértek a sárkányverembe, amit sikeresen újjáépítettek. Gyönyörű volt
- Felség.
Kinyitották a kaput, és az egész teremben sötétség honolt.
- Hagyjatok magunkra minket. És ne is gyertek be, semmi esetre se.
- De felség, ez nagyon veszélyes állat, igaz le van láncolva és be van börtönözve, de akkor is kárt tehet önben, úrnőm.
- Tán nem hall? Azt mondtam, hogy mindenki menjen ki, és ha ezt még egyszer el kell mondanom, azt a máglyán fogom önnek elmondani.
- B-bocsáson meg felség, máris távozunk. Mindenki induljon ki.
Majd távoztak.
- Hello?
Ekkor a sárkány tüzet okádva ordított.
- Shh ha engeded, leveszem a láncokat, de csak ha megbízol bennem.
„ Te lány, miért nem félsz tőlem?”
- Miért kellene félnem tőled, mikor bárki dühös lenne azért, mert börtönbe taszítják és láncra verik. Az ilyen reakció természetes.
„ Szóval érted, amit mondok? Ez elég ritka. Most megleptél és hidd el, ez nagy szó.”
- Hát, köszönöm szépen a bókot. Akkor megengeded, hogy levegyem a láncaid?
„Legyen, megengedem neked.”
- Köszönöm.
Majd kinyitottam a börtön ajtaját, és odamentem hozzá. Más volt, mint Drogonék. Neki tengerkék szemei és hófehér bőre volt és nagyobbak, mint az én sárkányaimnak. Rengeteg lánc volt rajta.
- Elhiszem, hogy morcos vagy. Rengeteg lánc van rajtad.
„ Hát igen, az az ostoba király azt hiszi, megakadályozhatja, hogy porrá égessem.”
- Miért akarod bántani őt?
„Szerinted? Elfogott engem, az utolsó sárkányt. Bebörtönzött és meg akar törni, hogy majd egyszer a hátamra üljön.”
- Szóval ezért nem kedveled?
„Igen. És te mit gondolsz róla kislány?”
- Őszintén szólva nem tudom.13 éve nem beszéltem vele, így hát fogalmam sincs, milyen ember vált belőle, de királynak tehetséges az az egy biztos. Valamilyen szinten felnézek rá. Szereti a családját, keménykezű az árulókkal és az ellenségeivel, de a nép érdekeit mindenekelőtt szem előtt tartja.
„Ebben igazad van. Volt mikor meglátogatott és beszélt hozzám olyanokról, hogy milyen az idő, bár ő nem hallotta, hogy válaszoltam neki. Rajta kívül még bejöttek az öccsei. Egy kedves, ám de szerintem egy kissé túl kedves, őt nem akarnám királynak és egy másik, aki gőgős és mindenáron azt akarta, hogy fogadjam el, mint gazdám. A kedvesen meglepődtem, hiszen a Targaryennek nem éppen a kedvességükről és a könyörületességükről híresek”
Miközben hallgattam, szépen lassan leszedtem róla minden láncot.
- Hát igen, Koumei egy kivételes Targaryen, mindig kedves és gondoskodó volt és a saját érdekeit mások elé helyezte. Valóban nem a legjobb alapanyag a királlyá váláshoz.
„Szóval ismered őket?”
- Igen, hiszen ők a testvéreim.
„Szóval te is Targaryen vagy. Ez nagyjából megmagyarázza, hogy miért nem csináltad össze magad tőlem. Akkor te is a királyt szolgálod?”
- Valamilyen szinten, bár abban nem értek egyet vele, hogy bebörtönözve tartson téged és ezt meg is mondom neki, mikor legközelebb beszélünk. Amúgy Sakura vagyok és örülök a találkozásnak?
„Deucalion a nevem, és én is örülök neked, Sakura”
- Deucalion mi? Hát mit is ne mondjak, nem valami gyakori név, de hát az enyém sem az.
„ Valóban, de hát mit is vár az ember egy 500 éves sárkánytól? Hogy valami modern neve legyen?”
- Akkor már szép kort megértél.
„ Ezzel azt akarod mondani, hogy öreg vagyok?”
- Nem, csak azt, hogy te megélted, ahogy Hódító Aegon és testvérei meghódítják Westerost, ahogy a Sárkányok táncában és a Tűz és Vér háborújában megölik testvéreidet, és még mindig van benned élni akarás és az szerintem csodálatos.
„ Akarod tudni, hogy éltem eddig túl?”
--Ha elmondod, örömmel és érdeklődve meghallgatom.
„ Soha nem hagytam, hogy valaki is a hátamra üljön vagy parancsolgasson nekem. Ők hagyták, és nézd meg, mi lett a vége. Meghaltak.”
- Valóban tragikus, ami a fajotokkal történt.
„ Most hogy belegondolok, nagyon is hasonlítasz a hódító Aegonra és testvéreire. Bohó és gyermeki vagy, akár Rhaenys, hűséges és védelmező, akár Visenya és kegyetlen, de kedves, mint Aegon. Ez vagy mind egyben.”
- És ezt meg tudod mondani abból, hogy még csak pár perce, beszélgetünk? Lenyűgöző.
„ Is. Egyszer már kiskorodban találkoztunk, mikor elvesztél az erdőben bár nem hiszem, hogy emlékszel rá, hiszen még nagyon kicsi voltál és sírtál. Mikor megláttál, elkezdtél vidáman mosolyogni és azt mondtad, hogy elvesztél és nem találod a szüleid, és hogy segítek-e megtalálni őket.”
- Valóban már nem is emlékszem rá, de örülök, hogy akkor találkoztunk.
„ Aztán évekig kerestelek, de nem találtalak sehol. Aztán a bátyád elfogott engem, és mintha a sors akarta volna, hogy újra találkozzunk.”
- Ahogy mondod.
Még sokáig beszélgettünk, de aztán egyszer csak elaludtam és arra keltem fel, hogy valami körülölel. Mikor kinyitottam a szemem, azt láttam, hogy Deucalion az és ő is alszik. Nem volt kedvem visszamenni a palotába, így úgy döntöttem, hogy vele maradok.
„Vajon sikerül jóba lennem vele annyira, hogy felengedjen a hátára és legalább megfontolja azt, amit kérek tőle? Remélem”
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia! Nagyon tetszik a történeted és érdeklődnék, hogy mikor lesz folytatása?