Reggel, a napsugarak melege ébresztett. Finoman cirógatták az arcom én meg sokáig élveztem az ágyban fekve. Sajnos a gyomron korgása félbeszakított az élvezkedésben, így kissé mérgesen kimásztam az ágyból, hogy valami élelmet tudjak keresni magamnak.
A házban egy lélek sem volt ébren, rajtam kívül, mivel a hűtőben nem találtam semmi azonnal fogyasztható kaját, így gondoltam egyet, és Ino keresésére indultam, hogy csináljon nekem reggelit.
Nem kellett sokat keresgélnem, a harmadik ajtón amin benyitottam, megláttam a szőke hajkoronáját, ami a takaró alól látszott ki.
Csendesen oda sétáltam az ágyhoz, megpróbáltam kikerülni a szétdobált ruha darabokat, mikor végül elértem a célom, vagyis az ágyat, gyengéden megráztam a takarót, ami alatt Ino aludt.
- Mi van? - kérdezte egy álmos hang a takaró alól.
- Ino, éhes vagyok. - mondtam kissé bűntudatosan, hogy ezért felébresztettem.
- Saku-chan - bújt ki a takaró alól a szőke, majd nagy szemekkel bámult rám. - Izé, most nem tudok menni. - mondta vörösödő fejjel, majd hirtelen megmozdult valami a takaró alatt.
- Álmos vagyok. - nyöszörögte egy hang, valamelyik fiú lehetett, hang alapján nem tudtam beazonosítani, de kíváncsi voltam, így a takaróhoz nyúltam, hogy kiderítsem ki lehet.
- Mit csinálsz? - sikított fel Ino, én csak nagy szemekkel néztem rá, aztán lehúztam a takarót. - Sakura!
Az ágyba, az az Itachi feküdt, magzatpózba próbálta eltakarni magát. Mind ketten pucéran feküdtek.
- Ti szexeltetek? - kérdeztem meglepődve.
- Nem, csak melegünk volt. - tagadta Ino a nyilván valót, vörös fejjel. - Menj ki, mindjárt megyek én is. - nézett rám idegesen.
Lassan kisétáltam a szobából, majd az ajtó előtt vártam Inóra.
Elég lassan készült el, addig a plafonon lévő pókhálókban gyönyörködtem.
- Figyel Saku. - állt elém a szőke. - Amit az előbb láttál, azt ha lehet ne mond el senkinek, oké?
- Miért? - kérdeztem, és közbe a ruháját kezdtem nézni, ami egy férfi ingből állt.
- Mert ez titok.
- De ha az ő ruhájában mászkálsz, akkor nem lesz sokáig titok.
- Basszus. - nézett végig magán. - Nézd, már nem én fogok vigyázni rád. Szeretnék mindenben segíteni, de lesz, hogy nem leszek veled.
- Miért nem? - értetlenkedtem.
- Más dolgunk lesz, lehet hetekig távol leszek. - magyarázta. - De ott lesz a társad, aki azért van, hogy segítsen.
- Az a puffogó?
- Igen, ne is mond. - rázta fejét idegesen, majd sóhajtott egy nagyot. - Gyere.
- Hova megyünk? - kérdeztem mikor elkapta a kezem és elkezdett húzni maga után.
- Felkeltjük az Uchihát. - mondta, majd hirtelen megállt az egyik ajtó előtt, elmorgott valami imaféleséget, végül berontott a szobába. - Uchiha!
Morgásféleség jött az egyik ajtó mögül, majd nem sokára kilépett onnan a hang tulajdonosa is.
- Mi kéne? - kérdezte unottan.
- Tegnap ismertettem veled a feladatodat, még is arra kellett keljek, hogy te nem teljesítetted.
- Nem vagyok bébi csősz, ha jól emlékszem mondtam már.
- Jó, akkor ezt mond el a főnöknek is, hogy nem akarsz gondoskodni a kislányáról.
Erre mondatra Sasuke elhallgatott, majd idegesen rám nézett.
- Mit is kéne csináljak? - kérdezte hirtelen Inót.
- Hát, gondold úgy, mint ha egy kisbabával foglalkoznál, csak pelenkát nem kell cseréljél. - válaszolta neki Ino.
- Nekem ehhez nincs kedvem. - sóhajtott Sasuke.
- Nekem sincsen kedvem sok mindenhez, de még is megcsinálom. - rázta a fejét idegesen Ino. – Nos, én mentem, remélem, rendesen fogsz gondoskodni a kis drága Saku-chanról. - fordított hátat Sasukénak, majd rám mosolygott, végül kiviharzott a szobából.
- Ismerős az az ing. - jegyezte meg Sasuke, aztán rám nézett. - Nos, mit akarsz Haruno?
- Éhes vagyok. - nyögtem ki halkan.
- Remek, és nem tudod ki nyitni a hűtő ajtót? - gúnyolódott rajtam.
- Kinyitottam, de nem tudok főzni, és nem volt benne semmi készétel.
- Fasza, hát én sem tudok főzni. - sóhajtott feszülten. - Öltözz fel, veszünk valami kaját neked.
- Rendben. - vigyorogtam, majd kiszaladtam a szobából. Aztán eszembe jutott valami nagyon fontos, így visszafordultam. - Sakura, mondtam, hogy hívj Sakurának.
***
- Elkészültél végre? - fordult felém, mikor leértem a lépcső aljára. Végig nézett rajtam, majd hirtelen vörösre váltott a testszíne, s az orrához kapott. - Mi ez rajtad? - kérdezte idegesen.
Körbe néztem hátha találok valami tükörszerűt ahol meg nézhetem magam, hogy mitől lett ennyire ideges.
- Mit ácsorogsz? Menj, vegyél fel fehérneműt, meg szoknyát, és gombold be az inged. - kiabált.
- Nem érkezett meg a csomagom, és a tegnapi ruháimból csak ennyit találtam. - mondtam halkan.
- A fenébe már. - dobbantott lábaival Sasuke, majd felcaplatott a lépcsőn.
Pár percig álldogáltam, s közben nézelődtem, dudorásztam, végül meguntam az álldogálást, és ledobtam magam a földre, törökülésben hintáztattam magam, hátha attól elmúlik a gyomrom korgása.
Nagy csattanásra lettem figyelmes, aztán egyenesen az ölembe repült egy fej, bár hirtelen fel is kapták onnan.
- Sai, vidd már innen a társad mocskos fejét. - kiáltott Sasuke.
- Ne már, tegyél vissza tesó, olyan jó volt a kilátás. - mondta a fiú kezében lévő beszélő fej.
Sasuke idegesen nézett hol rám, hol pedig Hidan fejére, végül fogta magát és feldobta az emeletre. Aztán hozzám dobott pár ruhadarabot, majd elvonult.
- Öltözz fel, és a fenébe már, ne ülj itt ilyen kihívóan, ha nincs rajtad alsónemű. - hallottam még a hangját, vállat vontam, majd felkaptam magamra az ölembe dobott ruhákat. - Miért nem mész fel a szobádba vagy a fürdőbe öltözködni? És ha valaki pont erre jár és meg lát?
***
Csendesen sétáltunk, Sasuke mögött legalább két méterrel le maradtam. Nem nagyon akartam a közelébe menni, mivel az aurája eléggé sötét színű volt, meg olyan feszült volt az egész hangulata, szóval így tartottam a legjobbnak.
Pár percnyi séta után megérkeztünk egy szupermarketbe, amíg Sasuke az ételek között válogatott, én addig az édesség sorba vándoroltam.
- Mochi. - csillant fel a szemem mikor meglátta a kedvenc édességemet. Gyorsan lekaptam a polcról egy vörös babossal töltöttet, majd kinyitottam és jó ízűen rágcsálni kezdtem.
- Te mit művelsz? - suttogta idegesen Sasuke. - Nem ehetsz meg akármit, még ki se fizettük.
- De már nagyon éhes voltam. - hajtottam le a fejem, bűnbánóan.
- Akkor is, gondolkozz már egy kicsit.
- Sajnálom.
Sasuke fintorgott egy sort, majd bedobált pár Mochit, a kosarába, meg pár Dangot, majd a kasszához indultunk, hogy fizessünk.
***
Mire vissza értünk, nagy káosz fogadott minket.
Valaki épp elrúgta Hidan röhögő fejét, így épp az a levegőben szállt, majd Karint fejbe vágva Suigetsu lába között állt meg. Ino közben a srác testét ráncigálta lefele a lépcsőről.
Mint utólag kiderült Deidera és Naruto fociztak a halhatatlan srác fejével. Hinata halkan sikongatva szaladgált a fiúk után, hogy fejezzék be még mielőtt valakinek vagy inkább valaminek baja esik.
Lee, Nejinek próbált vicceket mesélni, ahogy a srác fejét elnéztem nem sok sikerrel.
Sasori és Sai egy sötét sarokban csináltak valamit, de mivel sötét volt nem láttam jól, hogy mit.
Itachi pedig rózsaszín fodros köténykében tevékenykedett a konyhába, s közben valamelyik idétlen Shoujo anime, openingjét dudorászta.
- Ki nézelődted magad? - kérdezte unottan, a mellettem álló Sasuke.
- Nem, még nézném egy kicsit. - válaszoltam neki, majd újra a többieket kezdtem nézni, ezúttal tátott szájjal.
Sasuke csak ciccegett egyet, majd a konyhába csörtetett, a bátyja mellé.
Vártam, hogy mikor köti ő is magára az édes kis köténykét, vagy kezd el dúdolni, netalántán énekelni, de sajnos nem tett semmi ilyet.
Unott fapofával tépkedte le a gyors kaják dobozairól az alumíniumcsomagolást, majd bevágta őket a mikróba.
Egy idő után, Itachi vidáman elkezdett megteríteni, majd mikor végzet elkiáltotta magát.
- Kész a reggeli! - erre a többiek azonnal meg rohamozták a konyhát, és mint a vadállatok, úgy kezdték el tépni fogaikkal az előttük lévő palacsintákat.
- Hé, Öcskös, hagyd azt az egészségtelen kotyvalékot, és gyere enni. - lépett oda Itachi, Sasukéhez.
- Nem az enyém. - mondta a fekete, s közben végig a mikrót fixírozta.
- Akkor, gyertek a kis pinkkel enni. - verte hátba az öccsét.
- Nem, ha már elsétáltam vele, és meg is vettem neki, akkor meg is fogja enni. - morgott Sasuke.
A palacsinta illatára, nagyot korgott a gyomron, így hát nem érdekelt az előbbi kis párbeszéd, miszerint "akkor is meg kell ennem, amit vett", elsétáltam az étkezőig, szépen helyet foglaltam, a kezembe vettem egy túrós palacsintát, és nagyot haraptam belőle.
***
- Szeretnék más társat magamnak. - mondta Sasuke apámnak, mikor becsukta maga mögött az iroda ajtaját.
- Miért mi baj Sakurával, még bevetésen sem voltatok. - kérdezte meglepődve apám.
- Nos, azzal töltöttem a reggelem, hogy rendes ruhát vadásztam neki, mert képes volt majdnem tök pucéran elmenni vásárolni, aztán majdnem felette a szupermarket édesség sorát, úgy hogy nem fizette még ki. Végül pedig miután bevásároltatott velem, inkább a bátyám palacsintáját ette, mert azt finomabbnak gondolta. - összegezte Sasuke a szörnyű tetteimet.
- Éhes voltam. - nyögtem közbe, lehajtott fejjel.
- Értem. - bólogatott apám. - Viszont, Inónak és Itachinak épp az előbb adtam le a küldetésük anyagait, szóval nem tudtok most cserélni. Egyébként, nem tartom a legjobb ötletnek, hogy két felderítőt tegyünk egy csapatba, te is tudod, hogy az a norma, hogy egy harcos egy felderítő van egy csapatban.
- De, eleinte is Inóval lett volna együtt.
- Nem, csak úgy láttam jónak, ha egy lány van vele minden nap, nem egy fiú. - vonta meg vállait apám.
- És ha megpróbálnék viselkedni az javítana a helyzeten? - kérdeztem óvatosan, nehogy leharapja valamelyik a fejem. De semmi, csak néma csend, meg két engem vizslató szempár.
- Sasuke? - nézett a fiúra apám.
- Igen, az mondjuk sokat lendítene a helyzeten, de nem tudom elképzelni, hogy ha alap helyzetben is ennyire, hogy is mondjam, cselekvő képtelen, akkor majd egy esetleges harc során, nem e fog engem hátráltatni.
- Igazad van. - vakarta meg állát apám, majd az asztalra csapott. - Csapatedzésre mentek.
- Tessék? - akadt ki Sasuke, én meg tátott szájjal néztem magam elé, mivel fogalmam sem volt, hogy mi az a csapatedzés.
- Egy hét, ha addig nem változik a helyzet, és úgy látod, hogy még mindig hátráltat téged, keresek nektek más párt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia :)
örülök, hogy tetszett :D
hm :) hát még nem találtam ki, hogy mi lesz..szóval nem tudok mit mondani :D sakura még fogja hozni a formáját, szóval még fog téged idegesíteni :D elölre is bocsánat érte :D sajnos az alapoktol kell kezdenie, mivel Ino mindent alá rakott, így nem tanult meg gondoskodni magáról, szóval ez nem csak az ő hibája :)
:D háát, persze, csak nem biztos, hogy Sakura fog változni, lehet inkább Sasuke fog beletörődni, hogy ilyen szerencsétlen partnere lett :D kitudja ^^
Nem, amugy mind a kettőnek megkell tanulnia alkalmazkodnia egymáshoz :D
köszönöm, hogy írtál :D olyan jól esik olvasni a soraidat :D
puszi, piciszandi