Mióta Sakura megjelent, felforgatta az életem. Sosem szerettem az új ismeretséget és valamiért az elején irritált a lány. Rögtön mindenki meg akarta ismerni, mintha ő  valami hű de fontos személy lenne.

Én szeretek egyedül lenni és mikor odajött bemutatkozni, csak elmentem és morogtam. Na, innen kezdődött a veszekedés és minden. De pár napja mióta megtáltosodott, meglepődtem, hogy kiáll magáért. Tetszett a bátorsága, de nem hagyhattam, hogy megalázzon. Mikor igazgatóit kaptam és lehordtam mindennek, látszott, hogy nem tetszett neki. Egész nap azon gondolkoztam, mi legyen. Itachi is mostanában csak piszkált és megzsarolt, ha nem leszek jó, elküld a háztól.

Mikor ma Sakura egy utazó táskával jött a suliba, majdnem orra estem és ezért lehordtam. Sakura egyelőre nem szólt, de Itachi igen, aztán Sakura is. Suli után láttam, hogy megy kifele az iskolából és pont előttem állt meg. Kíváncsi voltam, hogy most mi van.
- Most tényleg el fogsz költözni?
- Bunkókkal nem foglalkozok.
Ezzel otthagyott engem. Délután, mikor elmentem sétálni, láttam Sakurát és a többieket a parkban.
Naruto vett észre és láttam, hogy a fejével azt bólogatja, hogy ne menjek oda, de valamiért mégis odamentem és Sakura elé hajoltam, majd kíváncsian fürkésztem az arcát. Mérges tekintetével találtam szembe magam:

-A bátyád küldött utánam? Mennyire egy szánalmas egy féreg vagy te! És csak hogy tudd, nem fogok elköltözni egy beszólásod miatt és most takarodj el a szemem elöl, ha jót akarsz magadnak. Ne gyere a közelembe, és ne is szólj hozzám. Bunkó paraszt. Tudom, hogy elveszítetted a legeslegjobb embert az életedből, de szerintem nem kéne mással úgy beszélni, mint a kutyával. Nem szeretném még egyszer elmondani.

Ezzel Sakura elment, ahogy Ino és Hinata is utánament, én meg ott maradtam Sai-val és Narutoval.

- Hát haver ezt elszúrtad - ült le mellém Naruto
- Ez van, nem izgat.
- Tudom, hogy zavar.
- Nem zavar.
- De igen - Naruto tovább piszkált
- Lehet, hogy csak a hormonok – Szólalt meg Sai is
- Na, te csak ne ugass!  - Néztem rá gyilkos tekintettel
- Sasuke!!  - Váltott komolyabb hangra Naruto
- Inkább hazamegyek.
Otthagytam a többieket, majd sietve hazamentem, ahol Itachi várt.
- Eljössz velem Sakura bulijára, és ott bocsánatot kérsz tőle!
- Nem!
- De jössz, és kész!
- Nem akarok!
Itachi felment az emeletre, majd lehozta a táskám, tele ruhával.
- Menj, amerre csak akarsz!

Kilökdösött az ajtón, majd azt bezárta mögöttem. Nem volt más ötletem, ezért elmentem egy haveromhozm Suigetsuhoz, akiről tudtam, hogy pár napra biztos be fog fogadni. Azzal nagy lendülettel elindultam Suigetsuhoz. Ott álltam az ajtó előtt és csengettem, majd nyílt az ajtó.
- Csáó Sasuke, rég láttalak, mi a szitu?
- Az van, hogy Itachi kirúgott otthonról és kéne egy hely, ahol laknom.
- Pár napra tudok szállást adni, míg az ősök nem jönnek haza.
- Köszi, jó fej vagy.
Bementem, megmutatta a szobám, majd lepakoltam. Suigetsu gyors elment a boltba.

A boltban:

Suitgetsu épp elment kaját venni, mikor összefutott Peinnel.
- Hé, Pein!
- Suigetsu, hát te?
- Csak veszek ezt-azt.
- Vágom. Hallod, Itachi szólt, hogy van a suliban egy új csaj, aki bulit tart. Eljössz?
- Naná! És mikor lesz?
- Most pénteken.
- Ott leszek.

Suigetsu elköszönt Peintől, majd gyors hazament. Hazaérve nagy tisztaságot látott és egy dühöngő Uchihát.

- Haver remélem, tudod, hogy nem takarítani jöttem!
- Jól van. Vendéget nem vártam, bocsi
- Mentem kiszellőztetni a fejem, majd jövök. Csáó
- Csáó
 
Séta közben egyre csak a bulira gondoltam, hogy menjek-e vagy sem. Ha ott leszek, biztos kipenderít a házból. Nem figyelve előre, hírtelen ráestem valakire.

 
Sakura:

- Na, ezzel is kész lettem. Ideje sétálni egyet.
Séta közben elmerengtem azon, hogy pénteken vajon hányan jönnek Narutóékon kívül. Ezen elgondolkodva hírtelen rámesett valaki.
- Baszd meg, nem látsz, a szemed elé, vagy mi van? - Hirtelen egy sötét szempár szegeződött tekintetembe
- Szállj le rólamm te féreg - hirtelen nagy erőt vettem és lelöktem magamról
- Bocsánat, nem figyeltem, a francba is,
- Mert vak vagy - felálltam és továbbmentem volna, de egy kéz visszahúzott és egy fához nyomot
- Bocsánatot kértem, ugye? Ennyire mégsem kéne gyűlölnöd. Tudom, nem vagyok az a kedves srác, de akkor is.
- Chh tényleg nem vagy kedves, de féregnek viszont még az vagy. Azt hiszed, hogy egy bocsánatkérés miatt meg fogok neked bocsátani? Mióta itt vagyok, csak egy bunkó paraszt vagy. Majdnem elköltöztem innen, mert egy paraszt voltál, de rájöttem, hogy nem fogok egy pár beszólás miatt elmenni. Nagyon jól tudom, hogy elvesztetted az anyukádat, de akkor sem kéne mással így beszélned. Ismerd meg elsőnek az embereket, hogy milyenek, utána beszélj velük úgy, mint a kutyával, ha egyáltalán megérdemlik.
Mikor meghallotta, hogy tudtam, hogy meghalt édesanyja, elengedett.
- Honnan tudod?
- Itachi mondta el
- És még mondott valamit?
- Miért nem kérdezed meg tőle?? - Ezután a kérdés után elindultam haza.
Hazaérve felmentem az emeletre, gyors letusoltam, belebújtam az ágyba, és mint akit agyonlőttek, el is aludtam

Sasuke:

Öt perc séta után Suigetsuhoz érve, mint akit a puskából lőttek ki úgy rontottam be a házba.
- Hé, haver, minden oké?
- Nem! Nem oké itt semmi sem.
- Na, mesélj el mindent.
Azzal mindent elmondtam.
- Baszd ki, de miért mondta el pont neki?
- Hm, az egy jó kérdés. Majd holnap megkérdezem a drága bátyámat. De én mentem tusolni és aludni. Csáó
- Oké, csáó
Úgy is tettem, elmentem tusolni és aludni

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2016.07.30. 18:27 Rika Szia! Ez nagyon jó fejezet volt. Örülök, hogy Sasuke szemszögéből is megtudhattuk a történéseket, jó volt tudni, mit gondol. Tetszett, ahogy Sakura beolvasott Sasukénak, de azért sajnáltam. Sasuke azért szerintem picit kedvesebb volt, bírtam, hogy azt mondta, tudja, nem valami kedves srác. Imádtam! Remélem összejönnek hamarosan! Folytasd! Puszi, Rika