Esővárosban:
Szombat... A Hyuuga család utolsó napja Esővárosban. Hinatát az egyik szolgálólány ébresztette, Hana.
– Ébredjen, Hinata kisasszony! – húzta el a függönyt Hana, és kintről beáramlott a fény. Hűvös, de napsütéses szombat volt. Hinata hangot adva nem tetszésének morgott egyet, majd magára húzta a takarót. A szolgálólány odasétált az ágy mellé, majd lerántotta azt Hinatáról. A Hyuuga lány a szeme elé rakta a kezét és ásított egyet.
– Csak még tíz percet... – mondta kótyagosan Hinata, és tapogatózott a takaró után, amit Hana már az ágy mellé dobott.
– Sajnálom, kisasszony, de Hiashi nagyúr szigorúan meghagyta nekünk, hogy korán keltsük magukat, mivel délután kettőig el kell hagynunk a hotelt, és utána indulunk is Avarvárosba. A délelőtt folyamán mindent el kell intézniük Neji úrfival a városban, amit még szeretnének.
– Igazad van... már kelek is – törölte ki az álmosságot a szemeiből Hinata, és a fürdőszoba felé vette az irányt, közben Hana nekiállt beágyazni.
Hiashi a családjának az utolsó hétre egy szállodában bérelt ki egy luxuslakosztályt, mivel az itteni lakásukon már túladtak. Hinata a zuhany alatt nekiállt rendezni a gondolatait. Sorra vette a napi teendőit, amit a délelőtt folyamán el szeretne intézni. Először Nejivel közösen el akarnak menni a mesterükhöz, Nagatóhoz elköszönni, aki önvédelmet tanított nekik Hiashi kérésére. Utána Hinata még mindenképp meg akarja látogatni a jósnőt, akit úgy ismert meg, hogy véletlenül tévedt be a boltjába, még mielőtt elkezdődött volna az első tanítási éve az Esővárosi Gimnáziumba. Hinata elzárta a vizet, kilépett a zuhanyzóból, megtörölközött, majd elkezdte szárítani a haját.
„Kíváncsi vagyok, vajon most mit fog nekem jósolni Hilda néni... Remélem, most több szerencsém lesz, mint a gimnázium kezdésekor. Olyan jó lenne, ha végre én is megtalálnám álmaim pasiját. Irigy vagyok azokra a lányokra, akiket turbékolni láttam az iskolában a fiújukkal. Persze nekem is volt rengeteg hódolóm, de valahogy egyik iránt sem éreztem különösebben érdeklődést. Ki érti ezt... pedig volt köztük nem is egy olyan, akik iránt két kézzel kaptak volna a csajok a gimiben. De én barátságnál sosem éreztem többet senki iránt sem. Vajon létezik egyáltalán olyan fiú, aki képes lesz megdobogtatni a szívem... Olyan jó lenne végre megtudni, milyen érzés szerelmesnek lenni. A suliban a fiúknak nem voltam több, mint egy trófea, akit mindenki magának akart megszerezni. Hilda néni is előre megjósolta, hogy mindenki nagyon kedves lesz velem, de az igaz szerelemre itt nem fogok rátalálni. Miután ezt elmeséltem itthon, mindenki azt mondta, hogy ez ostobaság és ne higgyek holmi buta jóslatban. Viszont Hilda néninek mégis igaza lett... Azonban most, hogy elköltözünk, mindenképpen szeretném, ha újra jósolna nekem. Tudnom kell, hogy Avarvárosban máshogy alakulnak-e majd a dolgok, mint itt...”
Hinata végzett a hajszárítással, sóhajtott egyet, majd visszament a szobájába felöltözni. A szobájában az ágy melletti kis asztalon egy üzenet várta.
„Reggelt, húgi. Ha elkészültél, gyere a lenti porta elé, ott várlak. Neji.”
Hinata gyorsan összekészülődött, majd lent találkozott Nejivel, és elindultak Nagato magánterme felé. Útközben elgondolkozott azon, mik történtek vele mostanában. Elég sok minden zúdult rá...
Először ott volt a születésnapja, amin megtudta, hogy ő valójában egy Fény Boszorkány, és megkapta a levelet, amit az édesanyja hagyott neki... Aztán Hiashi kijelentette, hogy úgy döntött, még nem költöznek vissza Avarvárosba, mert szeretné, hogy ezt a félévet már járják ki ebben az iskolában, hogy ne legyen kimaradásuk. Ott volt még a születésnapja éjszakáján átélt szörnyű érzés, amire felriadt. Hinata minden ok nélkül szúró fájdalmat érzett a mellkasában és sírni kezdett. Úgy érezte, mintha egy nagyon fontos személyt elveszített volna az életéből. Aztán ahogy jött, úgy hamarosan el is tűnt ez a különös érzés. Másnap, mikor elmesélte, azt mondták neki a többiek, biztos csak a sok, hirtelen rázúduló esemény válthatta ki ezt az érzelmi kitörést. Elvégre azon a napon kapta meg Hinata az anyja levelét, tudta meg, hogy egy Fény Boszorkány, és jelentette be Hiashi azt is, hogy el fognak költözni. Hinata sok mindent érzett aznap, de tudta, hogy amit az éjszaka átélt, az teljesen más volt és semmi köze az aznap történtekhez. Mintha valami láthatatlan kötelék szakadt volna el benne, majd állt helyre, amiről nem is tud.
Végül ott volt még a mesterük, Nagato valódi kiléte. A Hinata születésnapja utáni edzésen a mester elmondta a lánynak, hogy ő valójában egy varázsló, aki jóban volt régen Hinata halott édesanyjával. Ezután Hinatának minden edzés végén különórákra ott kellett maradnia. Hinata egy üvegcsében lévő szernek köszönhetően, na meg Nagato varázserejének a segítségével, fel tudta éleszteni azt az erőt egy rövid időre, aminek majd csak a tizennyolcadik születésnapján kerül a birtokába. A mester segített neki felfedezni és megtanulni használni az erejét. Mivel nem egyedül kellett rájönnie a dolgokra, hanem konkrét utasításokat kapott Nagatótól, gyorsan haladt a tanulással. A mester nagyon jól ismerte a Fény Boszorkányokban rejlő képességeket, hála egy a birtokában lévő, ősi mágia könyvnek, ami a Fény és a Sötét Boszorkányokról szólt. Neji természetesen ebbe a kis titokba nem lett beavatva. Bár apja elmondott a fiának mindent Hinatáról, Nagato mégsem akarta, hogy Neji tudjon erről a kis külön edzésprogramról. Azt sem akarta, hogy ez Hiashi fülébe jusson. Ezt csakis Hinata miatt csinálta. Segíteni akart neki az ereje megismerésében és használatában. Azért tette, ha majd betölti a tizennyolcat, akkor ne a sötétbe tapogatózva kelljen neki kísérletezni néhány hátrahagyott jegyzetre hagyatkozva. Annak idején Hiashit is Nagato tanította meg a Juuken stílusra. Mivel Hiashinak nem volt túl sok szabadideje, ezért Nagatót kereste fel és kérte meg arra, hogy tanítsa meg Nejinek és Hinatának a Juuken harcművészeti stílust.
Ha ez még mindig nem lett volna elég, Hilda néniről is kiderült, hogy egy Boszorkány. Neki nem volt különösebben nagy hatalma. Nem volt képes se tűzgolyókat az emberek fejéhez vágni, se bűbájokat alkalmazni. Ő csak egyike volt a még megmaradt, pár gyengébb boszorkánynak, akik minden valószínűséggel a korábbi nagyhatalmú boszorkányok szolgáinak a leszármazottjai. Hilda néni képessége a jóslás és a kristálygömbbel való látás volt.
***
Nagato a két fiatalt finom reggelivel várta, közben sokat beszélgettek az együtt eltöltött időkről.
Nagatónak vörös haja, sápadt bőrszíne, sovány testalkata volt és olyan szeme, mint Painnek. Bár varázsló volt, Nagato inkább visszafogott életet élt, ezért is nem választott magának alattvalókat, akikkel megoszthatta volna az erejét. A varázsló semmiben sem szenvedett hiányt. Egyedül élt a házában, amihez egy külön edzőterem is tartozott. Felesége a fiúk születése után pár évvel meghalt egy betegségben, amit nem tudtak meggyógyítani. A fia pedig elköltözött, mikor elkezdte egy másik városban a gimnáziumot.
– Szóval délután indultok is Avarvárosba? – kérdezte Nagato.
– Igen, mester – válaszolt Neji.
– Aztán el ne felejtsetek gyakorolni néha. Nem szeretném, ha elpuhulnátok. Főleg te, Neji... Vigyáznod kell a húgodra.
– Ne aggódjon ez miatt, Nagato mester... – húzta ki magát Neji. – Biztos vagyok benne, hogy ott is lesznek „trófeavadászok” akik meg akarják majd szerezni maguknak Hinatát. Rajtuk bőven lesz majd alkalmam gyakorolni – vihogott Neji, Hinata pedig jól belekönyökölt a Hyuuga fiú oldalába, amitől összegörnyedt.
– Ezt jól megkaptad, bolond tanítványom. Bár az eszed is olyan jól tudnád használni, mint az ökleidet. Néha bölcsebb hallgatni – kortyolt bele a teájába Nagato.
– Sokszor úgy érzem, hogy Hinata nem is szorul védelemre... Ha valamiért ideges lesz, akkor jobb kitérni az útjából – dünnyögte sértődötten Neji.
– Mit mondtál?! – nézett gyilkos tekintettel Nejire a Hyuuga lány.
– Semmit...! – Húzta össze magát a fiú, a mester pedig nevetett rajtuk egy jót.
Még elbeszélgettek egy darabig, majd mikor távozni készültek, a mester megkérte Hinatát, hogy ő még maradjon egy kicsit.
– Nem gond, Neji? – kérdezte Hinata.
– Kint megvárlak – mondta a Hyuuga fiú.
– Nem kell... Még szeretnék elmenni egy helyre. Te menj csak haza nyugodtan, majd én is megyek.
– Rendben. De aztán időbe érj vissza, különben apa aggódni fog és engem fog leszidni.
– Oké – válaszolt Hinata a bátyjának.
– Viszlát, mester. – Hajolt meg Nagato előtt Neji, majd távozott.
Nagato megkérte Hinatát, hogy kövesse őt a szobába, ahol a külön edzéseket szokták csinálni.
– Miért jöttünk ide, mester? Talán mutatni szeretne még valamit, amit eddig eltitkolt? – kíváncsiskodott a Hyuuga lány.
– Nem, Hinata. Csak szeretném, ha ebből magaddal vinnél párat – nyújtott át néhány üvegcsét a lánynak.
– Köszönöm, de miért kapom őket?
– Arra az esetre, ha bajba kerülnél. De figyelmeztetlek, hogy a varázserőm segítsége nélkül pár havonta csak egyszer használhatod, és akkor is csak rövid ideig fog tartani a hatása. Szóval tényleg csak abban az esetben használd, ha már nincs más választásod.
Az üvegcsében lévő, sárgán világító folyadék hatása: Hinata testét tizennyolc évessé változtatja, így felélesztve annak saját, szunnyadó erejét. Magyarul két évet öregszik. Ha a hatás elmúlik, a teste visszaváltozik tizenhat évessé és az ereje ismét alvó állapotba kerül.
– Értettem, Nagato mester – Hajolt meg Hinata.
– És még valami... Ha találkozol Avarvárosban az ego-mániás fiammal, mondd meg neki, hogy üdvözlöm. Itt a fényképe – adott oda egy képet a tárcájából Hinatának.
– Rendben, átadom. Viszlát, mester. – Azzal Hinata is távozott.
***
A jósnő boltjában csengettyűszó jelezte Hinata érkezését, ahogy belépett az ajtón. A bolt égő gyertyákkal és piros függönyökkel volt feldíszítve. A plafonról seprűk és boszorkánybábuk lógtak. A helyiség közepén egy kerek faasztal volt található két székkel ellátva. Az asztalon egy kristálygömb és egy pakli kártya volt elhelyezve, valamint pár gyertya. Az egyik széken már ott ült a jósnő, aki köszöntötte az érkező Hyuuga lányt.
Hilda néni az ötvenes éveiben járó, fekete, közepesen hosszú hajú nő volt, zöld szemekkel, és fejkendőt viselt.
– Üdvözöllek, kedves Hinata. Ahogy látom, egyre szebb leszel. Apádnak a végén majd seprűvel kell elkergetni tőled a kérőket... – jegyezte meg a jósnő. – Kicsit korábbra vártalak.
Hinata odament a jósnőhöz, majd meghajolt.
– Jó napot, Hilda néni. Tovább kellett időznöm Nagato mesternél, mint gondoltam. Elnézését kérem.
– Ugyan, ne is foglalkozz vele – legyintett a jósnő. – Foglalj helyet.
Hinata elhelyezkedett a jósnővel szemben.
– Gondolom, nem csak elbúcsúzni jöttél? – kérdezte a Hyuuga lányt.
– Valóban... Szeretném, ha újra jósolnál nekem.
– Mit szeretnél megtudni?
– Azt, hogy Avarvárosban megtalálom-e a szerelmet?
– Szóval még mindig ezen a témán lovagolsz? Bár végül is a te korodban ez érthető.
– Sajnos mikor utoljára jósoltál nekem, akkor igazad volt. Tényleg nem találtam senkit a gimiben, aki iránt éreztem volna bármit is. Remélem, hogy most ez meg fog változni – reménykedett Hinata.
– Hamarosan megtudjuk – mondta a jósnő, majd megkeverte az asztalon található kártyát, és megkérte Hinatát, hogy emelje háromfelé a paklit. – Jobb, bal, vagy középső? – kérdezte Hilda néni.
– Jobb – bökött Hinata a paklira, és Hilda felfordította a felső lapot, majd az alatta lévőt is.
– A szív, fejjel lefelé és az imádkozó szűz.
– Az mit jelent?
– Hogy bele fogsz szeretni valakibe, de az illető nem fogja viszonozni az érzéseidet. – Hinata elszomorodott.
– És ennek van valami oka? Tudna valamit még kiolvasni a kártyákból, amivel többet tudhatok meg?
A jósnő újra megkeverte a paklit, majd több lapot húzott.
– Fájdalom, halál, idő, halvány reménysugár... – fordította fel a lapokat Hilda. – A fiút körbeöleli a halál árnyéka. Ha közel kerülsz hozzá, nagy veszélybe sodorhatod az életed. Bár van egy csekély esélye annak, hogy végül viszonozni fogja az érzéseidet, ha elég kitartó vagy.
– Szóval, ha elég kitartó és elszánt vagyok, akkor idővel viszont fog szeretni? – reménykedett Hinata.
A jósnő belenézett a kristálygömbjébe, de ott egy sötét fátyol eltakarta a képet.
– Sajnos ez a jövő bizonytalan... Őszinte leszek veled... – Hilda sóhajtott egyet. – Nem akarom letörni a lelkesedésed, de az alapján, amit a kártyákból olvastam ki, jobban járnál, ha elfelejtenéd azt a fiút és várnál a következőre. Sok hal úszik a tengerben, nem kell pont ahhoz ragaszkodnod, ami fájdalmat okozhat és veszélybe sodorhatja az életed is. Biztos vagyok benne, hogy a te szépségeddel könnyen találni fogsz majd valakit, aki méltó hozzád.
– Emlékszik még, amikor meséltem a születésnapomon történtekről... mikor kiderült, hogy én is boszorkány vagyok? Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy anyám levelében azt is olvastam, hogy ha egy Fény Boszorkány szerelembe esik, az élete végéig tart. Egy Fény Boszorkány akkor esik szerelembe, ha találkozik azzal a személlyel, akit a szíve választ. Én csak egyszer eshetek szerelembe, de az egy életen át elkísér. Nem tehetem meg azt, hogy lecserélem valaki másra azért, mert valami közénk áll. Ha így tennék, sosem lehetnék boldog. Inkább foggal-körömmel küzdeni fogok azért, hogy az a fiú a jóslatból viszonozza majd az érzéseimet. Nem fogok lemondani róla, bármi is történjék! – mondta indulatosan Hinata.
– Ebben az esetben megértelek, de légy nagyon óvatos és vigyázz magadra.
– Az leszek, köszönöm. Azt még esetleg meg tudná mondani, hogyan fogok vele találkozni? – kérdezte Hinata, és Hilda néni húzott egy újabb lapot.
– A hős – mutatta Hinatának a kártyalapot a jósnő. – Úgy fogsz vele találkozni, hogy bajba kerülsz, de ő megment téged.
– Annyira romantikusan hangzik – olvadozott Hinata.
– Ez majd idővel kiderül – mosolygott Hilda néni a Hyuuga lányra.
Hinata megköszönte a jóslást és elbúcsúzott Hilda nénitől, majd ábrándozva elindult vissza a hotelhez.
***
Mikor Hinata visszaért, a szobalányok már az utolsó bőröndöket pakolták be a fekete limuzin csomagtartójába. Neji már be is szállt, Hiashi pedig épp most hagyta el a szálloda épületét.
– Hinata, éppen időben. Szállj be te is, mindjárt indulunk – lépett oda lányához Hiashi.
– Bocsánat, hogy az utolsó pillanatban érkeztem, de egy kicsit tovább tartott, mint hittem – szabadkozott Hinata.
– Nem történt semmi... a lányok már lehozták a maradék holmidat. Ha minden igaz, akiket megbíztam költöztetőket, Avarvárosban már mindent előkészítettek az érkezésünkre. Viszont az furcsa, hogy a szomszédos birtokra nem tudtak bemenni. A kulcs, amit kaptak, nem nyitotta a kaput.
– Talán csak elromlott a zár az évek alatt – jegyezte meg Hinata.
– Meglehet, majd átküldöm Lisát, hogy nézze meg, ha megérkeztünk.
– Hiashi nagyúr, indulhatunk – mondta Elsa jelezve, hogy mindent bepakoltak.
– Szállj be, Hinata. Indulunk – szólt a lányára Hiashi.
A limuzin kigördült a szálloda kapuján, és elindultak Avarváros felé.
***
Avarvárosban:
Naruto a ház hátsó udvarában játszott a kis rókával a hóban fogócskát, közben azon gondolkozott, miért lehetett az a nagy teherautó forgalom a héten a Hyuuga birtokon. Már lassan esteledett, így szólt Kuramának, hogy ideje bemenni, és megindult a ház felé. A kis róka lerázta a bundájáról a rátapadt havat és követte Narutót. Kurama megtörölte a tappancsait, majd letelepedett a kandalló elé, közben Naruto elkezdett készülődni az esti bowling meccsre. Ahogy kinézett a szobája ablakán, egy limuzint pillantott meg, ahogy az behajt a Hyuuga birtok kapuján...
***
A Hyuuga birtokon:
– Ez gyönyörű! – kiáltott fel Hinata, majd berohant felfedezni a házat.
A többiek vegyes érzelemmel léptek be az ajtón. Eszükbe jutott annak az éjszakának az emléke.
A földszinten volt egy hatalmas előtér, ahonnan egy lépcső vezetett fel az emeletre. Az előtérből lehetett eljutni a nappaliba, a konyhába, az étkezőbe, a fürdőkbe és hálószobákba. A földszinten volt még egy orvosi szoba és egy nagy terem is, ahol akár bált is lehetett tartani. Az emeleten sok hálószoba és pár fürdőszoba volt található. A fenti szobáknak erkélye is volt.
– Lisa, fogj egy zseblámpát és egy szerszámos ládát. Menj át és nézd meg a kapu zárát. Jó lenne, ha ti is be tudnátok még ma este pakolni a lányokkal a szomszédos birtokra.
– Igenis, Hiashi nagyúr. – Azzal a szobalány elment.
Hiashi magához hívta Nejit és Hinatát, majd felment velük az emeletre és megmutatta nekik, melyik szobában lesznek. Neji a régi szobáját kapta, Hinata pedig közvetlenül egy Neji mellett lévőt. Hiashi nem bírt visszatérni a régi hálószobájába, így egy a földszinten lévőbe rendezkedett be. Még arra sem tudta rávenni magát, hogy az emelet egy másik szobáját válassza. Közben Hana és Elsa segített kipakolni a bőröndöket a szobákban.
Lisa odaért a szemben lévő kisbirtokhoz és észrevette, hogy fény szűrődik ki az egyik emeleti szoba ablakán. Nagyon meglepődött, és jobban szemügyre vette a helyzetet. Felfedezte, hogy néhány dolog megváltozott a ház körül és magán az épületen is. Gyorsan visszasietett Hiashit tájékoztatni a látottakról.
– Hiashi nagyúr! – szólította a ház urát.
– Igen, Lisa? Miért vagy ilyen zaklatott?
– Azt hiszem, tudom, miért nem jutottak be a költöztetők a kisbirtokra. Valaki beköltözött a házba. Láttam, hogy ég az egyik emeleti szobában a lámpa, és máshogy néz ki a bírtok és a ház is. Például a ház mellé valaki egy medencét épített, és a ház külseje is megváltozott.
– Micsoda?! Azonnal hívom a városi gondnokság igazgatóját!
Pár perccel később:
– Mi az, hogy eladták a kisbirtokomat?! – dühöngött Hiashi.
– Sajnálom, de mikor elment, nem mondta, hogy mi legyen a kisbirtokkal. Többször is próbáltuk felvenni önnel a kapcsolatot, de nem sikerült. Így azzal a birtokkal nem foglalkoztunk, és csak gyűlt rajta az adósság. Nemrég jött valaki, aki szerette volna megvenni. Mivel adósság volt rajta és önt sem értük el, semmi akadályát nem láttuk annak, hogy miért ne adjuk el neki. Az árából levontuk az adósságot, a maradékot pedig eltettük félre önnek, ha valamikor visszatérne a családjával. Holnap akár be is jöhet és felveheti az összeget. Most pedig, ha megbocsájt, szeretnék lassan lefeküdni. Viszonthallásra. – Azzal lerakta a telefont.
– Mit mondott? – érdeklődött Lisa.
– Éreztem én akkor, hogy valami kiment a fejemből! – dühöngött Hiashi. – Elfelejtettem mondani a gondnokságnak, hogy a kisbirtokot is tartsák rendbe és vonják a számláról annak a költségeit is. Így a kisbirtokon adósság halmozódott fel, és nemrég jött valaki, aki megvette... Ostoba voltam!
– Ne legyen szigorú magához, nagyuram. Nem tehet róla, hisz akkor a feleségét gyászolta. Természetes, hogy szétszórt volt akkoriban.
– Tudom, de akkor is bosszantó... – Hiashi sóhajtott egyet. – Lisa, mondd meg Hanának és Elsának, hogy itt fogtok velünk lakni. Válasszatok nyugodtan magatoknak egy-egy hálószobát a földszinten.
– Igenis, Hiashi nagyúr, és köszönjük.
– Ez csak természetes.
– Szüksége van esetleg valamire, nagyuram?
– Nincs, most elmehetsz.
– Igenis. – Lisa meghajolt, és elment.
Hinata, miután berendezkedett a szobájába, úgy érezte, hogy megéhezett. Lement a konyhába, de nem talált semmi kedvére valót, mivel az ennivaló nagy részét, amit magukkal hoztak, már az úton elfogyasztották. Így elindult apja szobájába.
– Apuci, megmutatnád a várostérképen, hogy merre találom azt a ramenest, amiről annyit meséltél? Éhes vagyok, de nem maradt semmi kedvemre való – panaszkodott Hinata nagy boci szemekkel.
– Kislányom, már sötétedik. Nem bírod ki holnapig? Elsa korán reggel elmegy vásárolni. Mire felébredsz, a hűtő tele lesz minden jóval.
– Na... Apuci... – könyörgött Hinata.
– Na jó, legyen. De Neji elkísér.
– Izé... Neji már alszik. Inkább megkérem valamelyik szobalányt, ha még nem mentek át kipakolni a kisbirtokra.
– Ami azt illeti... Úgy néz ki, hogy valaki megvette, és beköltözött oda, míg mi távolt voltunk. Így a lányok velünk fognak lakni. Most rendezkednek be a szobáikba, így nem zavarnám őket. Szeretném, ha reggel kipihenten neki tudnának állni a napi teendőiknek. Sok munkájuk lesz ebben a pár napban.
– Tényleg? Lett egy szembe szomszédunk? És ki az? – érdeklődött Hinata.
– Még nem tudom, de majd holnap kiderül. Jó szomszédokhoz illően küldetek majd át neki egy üdvözlő ajándékot valamelyik szobalánnyal. Valószínűleg egy tál süteményt, vagy valami ilyesmit. Majd még kitalálom...
– Átvihetem majd én?! Azt mondtad, a lányok úgyis elfoglaltak lesznek. Kérlek...!
– Legyen. Ha ez neked ekkora örömet okoz. Viszont egyedül nem engedlek el most itthonról.
– Jaj, ne már...! Mi baj történhetne? De ha ennyire féltesz, miért nem kísérsz el te?
– Elfáradtam a hosszú úton... De felhívom az öreget az üzletben. Ha hajlandó érted jönni, akkor elengedlek.
Hiashi már tárcsázott is, Hinata pedig idegeskedni kezdett, hogy talán mégsem mehet el.
– Halló...? – szólt a telefonba egy idős hang.
– Üdv, öreg barátom, Hiashi vagyok...
– Hiashi! Ezer éve nem láttalak! Hogy vagytok?!
– Köszönöm, megvagyunk. Ma költöztünk vissza Avarvárosba. Hamarosan meglátogatlak. Egy kérdés... A ramen evő verseny rekordomat megdöntötte azóta valaki?
– Ahahahaaa... – nevetett fel az öreg. – Még nem, de egy fiatal srác már közel jár hozzá. Lehet, hogy a következő alkalommal megrendezett versenyen sikerülni fog neki.
– Ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. Írj fel a résztvevők listájára. Meg fogom védeni a bajnoki címemet. Ó, igen... és a lányom, Hinata nevét is írd fel. Ő is szeretne indulni – mosolygott Hiashi.
– Szóval a vén róka visszatér, hogy ringbe szálljon, és hoz egy kis erősítést is? Nagyon helyes! Már alig várom. A kis szőke barátom biztos nagyon meg fog lepődni...
– Szeretnék kérni egy szívességet...
– Mi lenne az?
– El tudnál jönni most a lányomért? Nagyon szeretné megkóstolni a te híres ramenedet. Adok neked egy kis pluszt, ha ezt most megteszed nekem.
– Nem hagyhatom itt a vendégeket, de a lányom most ráér. Ő is nemrég jött haza. Eddig a tanulmányait végezte. Tíz perc, és ott lesz. Megfelel?
– Köszönöm, öreg barátom.
– Nincs mit, jó volt hallani a hangod. Már várom, hogy lássalak.
– Én is.
***
Nemsokára megérkezett Ayame, és elindultak Hinatával a ramenes üzletbe.
Ayame huszonegy éves, átlagos alkattal rendelkező lány volt. Hosszú, barna haja volt, hátul lófarokba kötve, és barna szeme.
Ayame figyelmeztette a Hyuuga lányt, hogy vigyázzon az úton, mert az nagyon csúszós. Mikor megérkeztek, Hinata sokat beszélgetett az üzletben az öreggel. Főleg az apjáról és az anyjáról kérdezett sokat, hogy milyenek voltak régen. Amíg beszélgettek az öreggel, addig Ayame ugrott be a konyhába helyettesíteni.
***
Közben Naruto is indulóban volt otthonról a bowling meccsre. Odasétált a kandallónál pihenő kis rókához, aki a szőke érintésére kapta fel a fejét.
– Légy jó – Simogatta meg a kisállatot. – Aludj nyugodtan. Késő este lesz, mire hazaérek.
Kurama hozzádörgölte az arcát Naruto kezéhez, majd visszatette a fejét a lábaira és becsukta a szemét, hogy tovább pihenjen. A szőke bezárta maga mögött, majd elindult.
***
– Biztos, hogy Ayame ne kísérjen haza? – kérdezte az öreg.
– Miattam ne fáradjon, egyedül is hazatalálok – mondta Hinata, majd illedelmesen elköszönt.
Hinata a hazaúton dudorászott jókedvében, és azon gondolkodott, vajon mikor és hol fog találkozni a jóslatban szereplő fiúval. Félúton az órájára pillantott és észrevette, hogy már későre jár. A kelleténél egy kicsit tovább maradt, így futni kezdett, hogy időben hazaérjen, nehogy az apja aggódni kezdjen. Szerencsétlenségére az egyik kereszteződésnél megcsúszott és száguldani kezdett a szemben lévő ház fala felé. Hinata tudta, hogy nem lesz képes elkerülni az ütközést. Ösztönösen becsukta a szemét és maga elé tartotta kezét.
– Kyaaaaa! – kiáltott fel félelmében a Hyuuga lány.
A várt fájdalom azonban elmaradt. Naruto, aki a bowling meccsre tartott, akkor fordult be a sarkon. Egy kiáltásra lett figyelmes a jobb oldalán. A szőkének csak annyi ideje maradt, hogy a hang irányába forduljon. Naruto ösztönösen cselekedett, és az utolsó pillanatban elkapta Hinatát. Azonban a szőke fiú az ütközéstől a ház falának csapódott és beverte a fejét, majd Hinatával együtt a földre zuhantak. Mivel Naruto felfogta az ütközés és az esés nagy részét, Hinata nagyobb fájdalom nélkül megúszta. De a falnak ütközés miatt a tetőről egy jó adag hó rájuk zuhant és betemette őket.
Hinata bukkant ki először a hókupac alól, majd kihúzta a szőkét is. Mivel az nem mozdult, a feje alá nyúlt és keltegetni kezdte.
– Hé, jól vagy?! Ébredj! Térj magadhoz! – szólongatta a Hyuuga lány Narutót.
Ekkor jutott eszébe Hinatának a jóslat...
„Te jó ég! A baleset...! Ez a fiú az imént megmentett! Őt jövendölték meg a kártyák! Hamarabb bekövetkezett, mint vártam...!”
Hinata gondolatmenete hamar félbeszakadt, mivel valami furcsát érzett a kezén, amivel a fiú fejét tartotta. Mikor elvette onnan, látta, hogy csupa vér a keze, Naruto fején pedig egy csúnya sebet fedezett fel. Hinata nagyon megrémült és azonnal hívta a mentőket. Amíg várt, írt haza egy sms-t, hogy ne aggódjanak érte. Naruto kabátjában is elkezdett keresgélni, hátha megtalálja a fiú mobilját. Arra gondolt, hogy értesítenie kellene valakit a fiú hozzátartozói közül is. Ám mikor megtalálta a készüléket, csalódottan vette észre, hogy az a becsapódás következtében összetört.
Most Zetsu sem volt a közelben, mert épp kezelést kapott Orochimarunál.
Hamarosan megérkezett a mentő, Hinata pedig elmesélte, hogy mi történt. Kérte, hogy ő is a fiúval tarthasson a kórházba, amit meg is engedtek neki.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
