Itachi sietve vette az irányt otthona felé. Már forrt a dühtől.
Mikor hazaért, felment az emeletre Sasuke szobájába, aki pont aludt és hatalmas ajtócsapással fel is keltette.
- Tudunk beszélni???
- Hagyjál már békén. Nem látod, hogy pihennek? Menj ki innen!
- Baszd meg, mégis hogy beszélsz azzal az emberrel, aki idősebb nálad?!? Még mindig a bátyád vagyok!!!
- Jól van, nem kell kiabálni. Inkább mondd, mit akarsz?
- Sakuráról lenne szó.
- Miért mi van azzal a lotyóval?
- Elsőnek ismerd már meg, sőt az egész életét, hogy min ment keresztül, utána ítélkezzél.
Itachi onnan tudott Sakura múltjáról, hogy Konan mindent elmesélt neki.
- Elhiszed, hogy nem bír érdekelni??
- Jó akkor nem érdekel, de ha még egyszer megbántod, vagy kiabálsz vele biztos, hogy itthonról kirepítelek, és leszarom, hol fogsz lakni!! Megérteted?!?!
- Igen meg… - fordult el duzzogva
- Helyes - ezzel ki mentem a szobából
Sakuránál:
Mikor hazafelé tartottam, még mindig az az egy mondat futott át az agyamon, amit Sasuke mondott, hogy jobb lenne, ha eltűnnék a suliból és szerintem nem csak erre célzott, hanem hogy Konohából is. A szívem majd összeszorult a fájdalomtól. Azt hittem, hogy itt végre boldog lehetek, de nem.
Hazaérve minden cuccomat összepakoltam. Másnap mindenki engem nézett a sok cuccommal.
Beérve az osztályterembe Naruto hozzám szaladt
- Szia Saku! Mi ez a sok motyó nálad?
- El fogok költözni – szomorúan lehajtottam a fejem és kikerülve a meglepődött Narutót, a helyemre érve leültem és csak a padot néztem.
Becsengettek. Sasuke és Itachi jöttek be a tanterembe. Sasuke a helyére igyekezett, amikor megbotlott a cuccaimban
- Baszd meg, muszáj az út közepére tenned a rohadt cuccodat?? - erre nem mondtam semmit csak hallgattam
Itachi odament Sasukéhoz
- Tegnap mondtam valamit ugye öcsi??
- Igen, de akkor se kéne az útba tenni a cuccait
Ezzel Sasuke leült a helyére. Itachi lehajolt és meglátta a sok cuccomat
- Te mégis hova készülsz
- Elköltözöm - mondtam szomorúan
Itachi Sasukéra nézett
- Látod öcskös, mit csináltál????
- Mit is???
Mérgesen hátrafordultam és sírva kiadtam magamból mindent.
- Jobb lenne, ha eltűnnék a suliból, de szerintem nem csak a suliból gondolod, hanem Konohából is! Hát legyen, elmegyek, örülhetsz!! - mikor ezt kimondtam, gyors kiszaladtam a teremből, de beleütköztem Kakashiba
- Valami baj van??
- Semmi – gyorsan berohantam a női WC-be, hogy összeszedjem magam*
Mikor Kakashi beért a tanterembe, csak a 2 testvér veszekedését lehetett hallani.
- Öcskös neked elment a józan eszed? Normális vagy??
- Miért is?? Mert nem tudom elviselni azt a szukát??
- Mondtam, hogy még egy ilyen és mehetsz, ahova akarsz, ugye??
- Igen… Bocsánat!
- Tudod, Sasuske nem tőlem kéne bocsánatot kérni, hanem Sakurától, ha még otthon akarsz lakni. Érted?
- Igen, megértettem.
Ezzel Itachi kiment, mert még mindig ő volt a folyosófelelős.
Mikor kijöttem a WC-ből és Itachit megláttam a folyóson, ki akartam kerülni, de nem engedte
- Jobban vagy már??
- Igen jobban. De bemennék a tanterembe, mert már elkezdődött az óra
Itachi elment elöltem és mutatta, hogy menjek a termembe. Beértem, elnézést kértem Kakashitól és leültem a helyemre. Egész nap nem tudtam a tanárokra koncentrálni, csak azon gondolkoztam, hova költözzek. A suli végén Sasuke odajött hozzám.
- Most tényleg el fogsz költözni?
- Bunkókkal nem foglalkozok - ezzel otthagytam és leültem a parkba
Ino és Hinata pont sétáltak Narutoval és Sai-val
- Hé skacok, ott van Sakura - hallottam Ino hangját és mindenki körém ült
- Suli után végig téged kerestünk - ölelt meg Hinata
- Remélem, nem akarsz elmenni! Jössz még egy bulival - hallottam Narutót és néztem a kutyus tekintetét
- Minek maradjak, mikor engem nem szeret senkise??
- Mi az, hogy senki - csattant fel felháborodva Ino - Hinata, Naruto, én, Sai, Tenten, Temari, Neji és Shikamaru nem jelentünk neked semmit sem?
- Nem úgy értettem. Sajnálom
- Akkor nem költözöl el ugye? –lehajtottam a fejem és hirtelen hallom, hogy Narutoék motyognak valamit és mikor fölnéztem Sasuke guggolt előttem. Szomorú arccal nézett rám, na, itt telt be a pohár
- Sakura figyelj én…
De nem hagytam befejezni és hirtelen ráförmedtem.
- A bátyád küldött utánam?? Mennyire egy szánalmas egy féreg vagy te! És csak hogy tudd, nem fogok elköltözni egy beszólásod miatt és most takarodj el a szemem elől, ha jót akarsz magadnak. Ne gyere a közelembe és ne is szólj hozzám. Bunkó paraszt. Tudom, hogy elveszítetted a legeslegjobb embert az életedből, de szerintem nem kéne, mással úgy beszélni mintha a kutyád lenne.
Nem szeretném még egyszer elmondani - ezzel otthagytam mindenkit, hazamentem kipakolni a táskámból és elkezdtem készülni a pénteki bulira, ami két nap múlva lesz.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia!
Erre csak annyit tudok mondani: hű! Sakura jól beolvasott a végén Sasukénak, mondjuk, megérdemelte, amiért annyira bunkón viselkedett a lánnyal. Itachi és Sasuke beszélgetését megmosolyogtam, ahogy a bátyó próbálta rendbe szedni Sasukét. A végén pedig talán mintha tényleg aggódott volna Sakuráért egy pillanatra. De lehet, hogy csak én akartam, hogy így legyen. Várom a folytatást!
Puszi, Rika