Túl sokan voltak odabent, teljesen ismeretlenek, ehhez nem vagyok hozzászokva, főleg hogy mindenki engem bámuljon.
- Ino, mi tartott ilyen sokáig? - verekedte át magát a tömegen, egy magas fekete hajú srác.
- Bocs Itachi, csak a kis báránykám eltévedt. - mondta Ino, majd kissé meglökött, így az Itachinak nevezett fiú elé léptem.
- Ő a Haruno lány? - nézett végig, úgy mint ha valami érdekes lenne rajtam - Nem is tudtam, hogy rózsaszín a haja. - mondta meglepetten, majd közelebb hajolt hozzám. - Hát üdv a csapatban, újonc.
- Csapatban? - kérdeztem vissza halkan.
- Itachi, tudod, hogy a főnök még nem értesítette, miért jár el mindig a szád? - lépett a srác lábára Ino, aki erre fájdalmasan felszisszent.
- Bocs, kiment a fejemből. - morgott az orra alatt, majd odébb állt
- Ne is figyelj oda rá Saku, csak hülyeségeket tud össze hordani. - fordult felém zavartan kacarászva Ino, majd az elvonuló Itachi után szaladt.
- Rendben. - bólintottam, majd óvatosan körbe néztem a többi emberen.
Inón, azon az Itachin, és rajtam kívül még tízen voltak jelen a szobában, egy szőke hajú fiú törte meg elsőnek a csendet, ami beállt mindenkin.
- Uzumaki Naruto vagyok, örülök, hogy meg ismerhetlek. - vigyorgott rám, a srác.
- Haruno Sakura. - nyújtottam a kezem felé, amit először csak bambán nézett, de aztán bele csapott, amire én néztem furcsán.
Naruto bemutatott mindenkinek, egy hosszú kék hajú lánnyal kezdte, Hyuuga Hinatával, aki éppenséggel az ő barátnője volt. Hinata ikertestvére, Neji is oda jött közbe hozzánk.
Aztán át vándoroltunk egy veszekedő pároshoz, Uzumaki Karinhoz és Hoozuki Suigetsuhoz, nem hazudok, körülbelül addig hagyták abba a vitázást, amíg gyorsan végignéztek rajtam, elmorogtak mind ketten egy 'halit', majd folytatták tovább.
Furcsán néztem Narutóra, mire ő csak megvakarta a tarkóját, majd tovább húzott a következő kis csapathoz. Egy szőke hosszú hajú srác állt elém, karba tett kezekkel, akit én simán lánynak néztem, igazán hasonlított Inóra, mint kiderült, ő a bátyja, Deidera. A másik két fiú, eléggé el volt foglalva, a vörös hajú, Sasori névre hallgató, valami báb szerűséget csavarozott épp össze, a másik fehér hajú, Hidan, pedig egy kaszát törölgetett.
Végül pedig az utolsó két embernél álltunk meg, a furcsa frizurájú, vastag szemöldökű Rock Lee, elég ijesztően festett, főleg a szívecskéket formázó szemétől. A másik srác Sai, csak vigyorgott, mint a tejbe tök.
Aztán hirtelen kivágódott a velem szembe levő ajtó, és kisétált rajta egy mérges szemeket meresztő fekete hajú srác, aki igen csak hasonlított arra az Itachira, csak szerintem fiatalabb volt, és a haja is rövidebb volt.
- Sasuke, remélem felfogtad, amit mondtam. - halottam meg egy túlságosan is ismerős hangot az ajtó mögül, ahonnan a fekete kijött. Majd a hang tulajdonosát is megláttam, és meg állt a vér az ereimben.
- Apa? - kérdeztem rekedtes hangon, mire hirtelen rám emelte tekintetét.
- Sakura, ide értél? - sietett elém.
- Mi folyik itt? - néztem rá értetlenül.
- Nézd, menjünk be az irodámba, majd ott mindent nyugodtan elmagyarázok. - fogta meg a vállaim, mire én csak óvatosan bólintottam. - Ino, Sasuke. - nézett körbe az említetteket keresve szemeivel, bár az egyik ott állt épp mögötte. - Hol ez a lány?
- Megyek már, főnök. - sietett hozzánk Ino, majd szorosan mögöttem megállt.
Mind a négyen bevonultunk az irodába, ahol hirtelen feszült lett a hangulat.
- Nos, hol is kezdhetném. - köszörülte meg torkát apám.
- Az elején? - fintorgott mellettem a fekete hajú srác, Sasuke.
- Bocs főnök, egy kérdés - vágott közbe Ino, majd elnyúlt az arcom előtt, hogy megbökje ujjával a fiú arcát. - Ez minek van itt?
- Ha nem veszed le rólam a pálcika ujjaid, akkor eltöröm. - fújtatott mérgesen a fekete.
- Hogy mondod Uchiha? - állt fel hirtelen a székről Ino.
- Fejezzétek be. - parancsolt rájuk apám, mire Ino gyorsan visszahuppant a székébe. - Sakura, gondolom már sejted, azért elmondom, te nem vagy egyszerű ember.
- Komolyan? - nevetett fel Ino. - Főnök, át vegyem?
- Ino, kérlek. - nézett rá szúrós tekintettel apám.
- Tudom, hogy sérthetetlen vagyok. - mondtam halkan, lehajtott fejjel.
- Sejtettem, akkor ezen legalább átugorhatunk. - sóhajtott fel megkönnyebbülten apám. - Nos, ez egy testőr cég, olyan különleges erejű emberek dolgoznak itt, amilyen te is vagy. - óvatosan Inóra néztem, mire ő csak legyintett egyet, zavartan vigyorogva. - Azt szeretném, ha te is csatlakoznál hozzánk.
- Rendben. - egyeztem bele.
- Remek, és akkor most válaszolnék Ino előbbi kérdésére is. - nézett a lányra, aki idegesen feszengett mellettem a széken. - Sasuke azért van itt, mert neked újra Itachi lesz a társad, így ő kapja Sakurát.
- Hogy? - lepődött meg Ino, majd idegesen Sasukéra nézett. - De főnök, én akarok Sakura társa lenni. Már megbeszéltük, hogy velem lesz, én voltam vele végig a bentlakásosba is, ez a kis hülye, nem tud Sakuráról semmit.
- Tudom, de úgy ítéltem meg, hogy célszerűbb lenne, Sasukét és Sakurát egy csapatba rakni. Majd meg ismerik egymást, jó csapat lesznek. - zárta le a témát apám. - Nos, nekem még van pár elintézni valóm, az átiratkozás miatt. Sasuke, holnap akkor elintézitek Sakura csomagjait? - nyitotta ki az iroda ajtaját.
- Persze főnök. - bólintott engedelmesen a fekete, majd rám nézett, szúrós fekete szemeivel, aztán kivonult az irodából.
- Nem tudom elhinni, hogy ezzel a hülyével kell egy csapatba legyél. - mérgelődött nekem Ino, mikor már csak ketten voltunk az irodában. - Figyelj Saku, ha bármi gondod lesz vele, csak szólj nekem, és szétrúgom a kis seggét, akkor is, ha nem érez fájdalmat.
- Nem érez fájdalmat? - ismételtem meg amit Ino mondott.
- Ja, igen, menjünk ki, aztán elmondom mindenki képességét, csak hogy tisztában legyél, kicsikém. - kacsintott rám, majd kézen fogott, és kimentünk a többiekhez. - Szóval akkor kezdjük a jövendőbeli társaddal, neves Uchiha Sasukéval, szerintem nem csak, hogy fájdalmat nem érez, semmit sem érez, nem érti a vicceket, kajálni sem szoktam nagyon látni, állandóan csak edzi csodálatos testét, mondhatjuk, hogy elég jó, azt mondják ő a legjobb a szakmánkban. - magyarázott Ino. - De szerintem vannak nála jobbak. Mondjuk Hidan, neki hasonló képessége van, mint neked, ő halhatatlan, jó párszor jött haza fej nélkül, egyébként egy nagy perverz, szóval vigyázz vele. Az ő társa Sai, neki alakváltó képessége van, nem szokott sokat beszélni, és szerintem homokos. Deidera fel tud robbantani bármit, amire rákoncentrál, nagyon szeret robbantgatni, majd ne lepődj meg rajta. Sasori tárgyakat tud életre kelteni, ha hozzá ér, ezért mindig kesztyűt hord, leginkább bábokat használ. Lee szuper gyors, egy zöld egybe ruhában dolgozik, ami szerinte tök jó, szerintem nem, de az ő dolga. Nejinek lézer szeme van, szerencsére tudja, ki be kapcsolni azt mondjuk, ne kérdezd, hogyan, a főnökkel sokat gyakorolták, mikor de került le volt kötözve a szeme, hogy ne tudja kinyitni, aztán kapott valami jó vastag napszemcsit ami borzalmasan állt rajta, amúgy elég mogorva srác, csak a tesójával áll szóba. Narutóban van egy vadállat, egy Kyuubi, ő csak Kuramának hívja, át tud változni, olyankor bivaly erős. Hinatának röntgen szeme van, és képes átmenni a falakon, mivel anyagtalanná tud válni, egyébként én bírom a csajszit, hasonlít rád, nem szokott sokat beszélni, bár ha ő megszólal, legalább valami értelmeset mond, na, mindegy is. Karin láthatatlanná tud változni, és erőteret tud létrehozni. Na, őt kifejezetten nem bírom, mindig Suival veszekszik, van, hogy még hajnalban is őket kell hallgassam. Suigetsu vízzé tudja változtatni az egész testét, vagy épp a kezéből vízágyút tud csinálni, ő amúgy tök rendes, azt leszámítva, hogy hülye viccei vannak. Itachi illúziókat tud létrehozni, és a valóságot is tudja manipulálni. Én pedig, gondolatolvasó vagyok, tudok manipulálni embereket, és tárgyakat mozgatok. - fejezte be büszkén a mondandóját.
- Hu, kösz. - böktem ki nehezen, mivel a nagy hadarásból nem tudtam sokat felfogni, talán csak annyit, hogy Sasukénak csodás teste van.
Egy ideig még Ino társaságában töltöttem az estét, aztán hirtelen eltűnt mellőlem, így egyedül néztem a többieket, ahogy bohóckodnak egymással, néha oda odajött hozzám pár ember, főleg Naruto és Hinata, de mivel hamar rájöttek, hogy nem sokat fognak tudni velem beszélgetni, így inkább békén hagytak.
- Haruno. - ült le mellém a morcos fekete, jövendőbeli társam, Uchiha Sasuke. - A főnök megkért, hogy mutassam meg neked a szobát ahol ma alhatsz.
- Ma? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Holnap már a ügynökség saját szállásán leszünk. - állt fel mellölem, majd mikor észlelte, hogy én még mindig ülök ciccegve felkapott. - Ne okozz nekem sok gondot, különben megöllek. - morogta az orra alatt miközben felsétált velem egy lépcsőn, jobbra-balra fordulgatott, végül benyitott egy ajtón. - Megjöttünk. - dobott le a szobában elhelyezkedő ágyra.
- Igazán köszönöm, hogy felhoztál, ide, de van saját lábam is. - néztem rá bambán.
- Ha megmozdultál volna, esetleg nem kellett volna, felcipeljelek. - nézett rám összeszűkült szemekkel.
- Nem mondtam, hogy kövesselek, vagy ilyesmi. - vontam meg lazán a vállaim.
- Kezdesz az idegeimre menni Haruno.
- Sakura, szólits Sakurának.
- Chh. - fordított hátat, majd idegesen kibaktatott a szobából.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia.
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszik, és, hogy érdekesnek találtad. :)
Hát annyit elárulhatok, hogy nem tervezem zökkenő mentesre az utukat amíg egymásra találnak, Sasukénak még nagyon sok gondja lesz Sakurával, rengeteg fejfájást és orrvérzést fog neki okozni, hiszen kicsit kettyós a rózsaszín, de ezt a következő fejezetbe majd meglátod :) De természetesen fognak változni ^^ már lassan befejezem a következő részt, csak két történetnek a fejezetét szeretném beküldeni, és még kikell találnom, hogy melyiket folytassam hamarabb :D
De sietek vele :D köszönöm, hogy írtál ^^
puszi, piciszandi