- Hú, te már megint nőttél, legalább két centit. - borzolta össze a hajamat, Shuusei, majd elsétált mellettem a nappaliba.
- Ne érj hozzám, csak így. - duzzogtam az orrom alatt, majd bevágtam a még mindig nyitott bejárati ajtót.
- Na mesélj, hogy telnek mostanában az unalmasabbnál unalmasabb napjaid? - vágta le magát a kanapéra.
- Unalmasan? - húztam fel a szemöldököm, idegesen.
- Valahogy sejtettem. - sóhajtott, majd hátra simította szemébe lógó fekete tincseit. - Öltözz, valami szexibe ha lehet. - kacsintott rám.
- Minek? - kérdeztem vissza idegesen.
- Mit minek, elviszlek bulizni. Csempészek egy kis színt a szürke világodba. - vigyorgott kajánul.
- Felejtsd el! - fordítottam hátat neki hirtelen, majd az ajtóhoz sétáltam, hogy kitessékeljem a házból. - Ha csak ezért jöttél, akár mehetsz is. - böktem fejemmel az ajtó felé.
- Na már Saku, jól érezzük majd magunk, mint régen, van valami rossz ebben? - tárta szét karjait. - Vagy esetleg van valaki, aki miatt nem jöhetsz?
- Ha lenne, se lenne hozzá közöd.
- Szóval nincs.
- Azt nem mondtam.
- Akkor van?
- Mit akarsz, komolyan? - kérdeztem hirtelen.
- Csak szórakozni egy kicsit.
- Nincs annál jobb dolgod, hogy engem zaklass így hirtelen?
- Nem zaklatlak.
- De, évek óta nem beszéltünk, erre megjelensz, hogy elviszel bulizni, még is miért?
- Rendben, most szakítottam a barátnőmmel, itt lakik pár utcával arrébb, aztán eszembe jutott, hogy " Hé, Saku itt lakik valahol", és eljöttem. Nagy gond? - nézett rám csalódottan.
- És higgyem el, hogy nincs semmi hátsó szándékod? - néztem rá gyanakvóan.
- Nem kell elhinned. - vonta meg vállait. - Unatkoztam, itt voltál a közelbe, rég láttalak, miért ne hívhatnálak el bulizni?
- Pont azért mert régen láttál?
- Ez az indokod arra, hogy visszautasítsd a nagylelkűségem?
- Inkább én lennék a nagylelkű, ha elmennék veled, nem?
Nem tudom végül, hogy jutottam ide.
A Shuuseinal folytatott szócsata után, egyszer csak azon kaptam magam, hogy egy kocsmában iszogatok vele, aztán felpörögtek az események, egyre több meggy-vodka, csúszott le a torkomon, és egyre ködösebb lett az elmém.
- Na, én asszem haza mentem. - fordultam Shuusei felé.
- Hova sietsz ennyire Saku? - nézett rám ködös tekintettel, majd közelebb hajolt hozzám. - Olyan ól érzem magam veled, te nem így vagy vele? - suttogta a fülembe, amire én megborzongtam.
- Csak késő van. - vontam meg a vállaim, s közben próbáltam hátrálni tőle, mert zavart a közelsége.
- Viccel, még csak most indul be az esténk. - karolta át hirtelen a vállaim, majd a bárpulthoz vezetett, ahol rendezte a számlát, majd kimentünk a kocsmából. - Az egyik ismerősöm pont egy házibuliban van, azt mondja elég jó a buli, és van sok-sok vodka. - magyarázta miközben elindultunk a buszmegálló felé.
- Nincs túl sok kedvem hozzá. - húztam el a számat, bár sejtettem, hogy nem lesz esélyem meglépni előle.
Természetesen igazam is volt, épp a buszon zötykölődtünk, ami természetesen tele volt, mivel a sokan mennek haza ezzel a busszal a munkából, aztán kezdett gyanússá válni a dolog, túl ismerős volt a környék. Végül mikor megérkeztünk a buli helyszínéhez, egyből sarkon fordultam, hogy hazamenjek.
- Mi van Saku? - jött utánam Shuusei.
- Nem megyek be oda. - mondtam, majd még gyorsabbra vettem a tempót.
- Miért? Talán valami gond van? - érdeklődött a szőke.
- Ja, az egyik osztálytársam háza, nála van buli, nincs kedvem hozzá. - válaszoltam idegesen.
- Annál jobb, legalább lesznek ismerőseid. - mosolygott rám, azzal az idegesítően szexi mosolyával, majd kézen fogott, és elrángatott Narutoék bejárati ajtajához.
Próbáltam ugyan meglógni miközben csöngetett, de észrevette, így most szorosan fogja a vállaim, nehogy újra próbálkozhassak.
Aztán láss csodát, nyílik az ajtó, és ki áll velem szemben?
- Sakura? - kérdezi a fekete hajú srác velem szemben, majd hol rám néz hol a mellettem állóra, végül dühösen a kezem után nyúl. - Mit keresel itt ezzel a... - nézett szinte már undorodva Shuura.
- Hali, Shuusei vagyok. - nyújtotta kezét vigyorogva a másiknak, de az csak fintorogva nézett rá.
- Sasuke. - morogta, bemutatkozás képp a fekete, majd újra idegesen fixírozott engem.
- Nos, bemehetnénk? - kérdezte tőle Shuusei, Sasuke csak fújtatott egyet, végül elállt az útból, így beljebb tudtunk menni.
Azt hiszem, hosszú, és fárasztó estém lesz.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Chili20020: szia. köszönöm :) örülök, hogy tetszett, megpróbálok sietni vele ^^
Rika: Szia. Áh úgy örülök, mikor ilyet olvasok :D A következő fejezetbe tervezem lerántani a leplet Shuu és Sakura közös múltjáról...bár nem vissza emlékezésre gondoltam, de nemis rossz ötlet lehet elgondolkozom még egy kicsit rajta :D Sasuke lesz még ennél is féltékenyebb ^^ most ez inkább még ilyen "jóbarátiféltés" volt, hiszen ő egyébként ismeri Shuut, és tudja mi történt régen közöttük...
mindkettőtöknek köszönöm, hogy írtatok :) és, hogy ennyire várjátok a folytatásokat ^^
puszi nektek^^
üdv PiciSzandi