Sakura Haruno vagyok és az életem egy katasztrófa!
Hogy miért?
Anyámék elváltak, persze apámmal kellett tovább élnem Tokióban. Mikor betöltöttem a 16-ot apám mondta nekem, hogy költözzek el, mert már nem tud tovább eltartani engem. A fizetését, ami volt, azt elitta, esténkén részegen jött haza, párszor meg is vert.
Ezért még maradtam Tokióban, de kivettem egy házat albérletbe. Egy kis lyukban éltem és inkább dolgoztam, hogy minél hamarabb el tudjak költözni a kis házból, ahol éltem. Egy étteremben dolgoztam és jól kerestem.
Nem is kellett túl sok idő, fél év elmúlással annyit raktam félre, mint egy kurva, aki megkeresi magának egy év alatt.
Szóval így elköltöztem egy kis faluba. Konohának hívták, inkább kisváros volt, mint falu. Azért is akartam elköltözni, mert már nem bírtam a nagyvárost. Ott új suliban folytattam a tanulmányaimat és megismertem az osztálytársakat, akik a legjobb barátaim lettek: Narutóval,Hinatával,Inóval, Sai-val,Shikamaruval,Temarival,Tentennel,Nejivel és persze egy fagyos szívű bunkó egoista fiúval, Sasukéval, akit sajnos ki nem állhattam, mert a modora eléggé idegesítő volt, hogy azt hiszi magáról, ő a minden és úgy beszél sokszor, mintha egy kutyával beszélne. Egyik nap véletlenül kiejtetem a könyveimet a kezemből és a könyvek elé estek. Gyors lehajoltam, hogy felszedjem mire ő megszólalt:
- Nézz a lábad elé kis csitri! - nézett rám idegesen.
Ezzel nagyon felhúzott agyilag, de mivel csöngetek nem volt időm visszaszólni neki.
Ezért következő szünetben gyors félre hívtam, hogy tudassam vele, hogy velem igenis NEM fog úgy beszélni, mint a kutyával, szóval kicsit kiosztottam.
- Ne hidd azt, hogy te vagy itt az iskola sztárja, mert a legtöbb lány odavan érted. Ezért nem kell mindenkit lenézned. És ha még egyszer beszólsz nekem vagy a barátaimnak, esküszöm, olyat kapsz, hogy még a szüleid is megérzik.
Hát igen mikor befejeztem a mondatomat Sasuke úgy nézet rám, mint akit lelőttek. Már szólásra nyitotta volna a száját, mikor én már ott se voltam, mert gyors elrohantam. A tornaterem felé vettem az irányt, de hallottam, hogy valaki követ. Hírtelen egy kéz nyúlt értem és behúzott a lépcső alá. Mikor kinyitottam a szemem az idősebbik Uchiha nézett rám. Ő más volt, mint Sasuke igaz alig beszéltem vele, de a haverjaival mindig nevet, mindenkivel segítő kész és jószívű. De most mérges szemekkel nézett rám.
- Hallottam mit beszéltél az öcsémmel! – szorította meg a két kezével a vállam
- Már az idegeimre ment!
- Nem tudod, hogy miért ilyen Sasuke - sütötte le a szemeit
- M-mért milyen Sasuke?
- Tudod, régen egy nagyon vidám és mosolygós gyerek volt, de aztán…
- Aztán mi?
- Elveszítette a számára legfontosabb szülőjét.
- Ki volt az?
- Az anyánk. Egyik éjszaka Sasuke és anya sétáltak haza, amikor anya az utcán összeesett. Sasuke kihívta a mentősöket, de mire kiértek, addigra anya már nem élt. Ez lassan már 10 éve volt apa és én is tudtuk, hogy anya rákos, de Sasukénak nem akartuk elmondani, mert nem bírta volna ki. De miután anya eltávozott közülünk, elmondtuk Sasukénak az igazat. Azóta változott meg. Velem és apával is alig áll szóba. Sakura, ha jót akarsz, békén hagyod. Ne bántsd meg jobban. - ezzel Itachi elment
Mikor elmondta nagyon elkeseredtem, hogy nem tudtam semmit se róla, én meg neki estem, de érthető is volt, mert rohadtul nem ismert és mégis úgy beszélt velem, mint a kutyával, de én se ismerem őt. Bűntudatosan mentem haza az új lakásomba.
Másnap Hinatával mentem el az iskolába és csak Narutóról beszélt, hogy így Naruto, úgy Naruto és csak vigyorogtam és azon gondolkoztam, hogy lehet őket összehozni, hisz nagyon aranyosak lennének.
Majd eszembe jutott, hogy tartok egy bulit otthon, ahova mindenkit meghívok, és majd ott összehozom őket.
A suliba érve Ino a nyakamba ugrott és boldogan kijelentette, hogy Sai-val összejött, majd Neji jött, hogy Hinát bekísérje a suliba ,mert hogy ők testvérek és mindig Neji kíséri be a kaputól a suliba
Én kint maradtam Inóval és elmondtam az ötletemet, hogy hozzuk össze Hinát és Narutót.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
