A cellában ülve, várva hogy a gyermekeim, akik egyben a barátaim is elhagyják ezt a pokoli kastélyt, hallottam valaki lépteit.
- Ki van ott? – kérdeztem.
- Nyugodjon meg asszonyom, csak én vagyok az.
- Vera? Mit keresel itt?
- Azért jöttem asszonyom, hogy kiszabadítsam.
- Miért, hiszen megmondtam, hogy nem akarok kiszabadulni és itt maradok.
- Attól tartok asszonyom ezt most nem teheti meg, ugyanis a polgárháború, ami kitört, egyre nagyobb, és szükségét éreztem, hogy értesítsem róla, a bátyja Kouha-sama a seregeivel visszavonult, már ami maradt a seregből.
- Ennyire rossz a helyzet? – kérdeztem aggódva.
- Igen. Bár a bátyáid nem kérik, a segítséged mégis könnyebb lenne, ha te vetnél véget neki.
- Ebben igazad van, viszont az életben nem engednek innen ki, mivel Sasuke szeretőjének az apját majdnem megöltem, így nem sok esély van rá, hogy kijussak innen.
- De igenis van, mivel az őrséget megöltük, tökéletes menekülő utat biztosítva neked.
- Köszönöm. – mondtam hálásan
- Nincs mit. Most pedig induljunk, mielőtt valaki észreveszi, hogy az őrök halottak.
- Rendben.
Vera tényleg igazat beszélt, egy árva élő lélek sem volt a folyosókon, simán kijutottunk a palota részéről.
- Úrnőm kérem, ezt vegye fel, hogy eltakarja magát, hiszen nem sok embernek van rózsaszín haja. – adott oda egy fekete köpenyt
- Rendben és hogyan tovább?
- Esedese egy hintóval vár kétutcányira innen, azzal egészen kijutunk a falon túlra, és ott már a sereged vár rád.
- Hát mit is mondjak, ezt jól kigondoltátok.
- Köszönöm a bókot, úrnőm.
Fel is vettem a köpenyt és indultunk. Kb. két perc és oda is értünk.
- Úrnőm, már vártam rád. – mondta Esedese.
- Induljunk máris, nincs vesztegetni való időnk, nem igaz?
- Igen! – válaszolták.
Gyorsan felszálltam a kocsira Esedese-vel együtt.
- Vera, te nem jössz?
- Nem úrnőm, nekem még tájékoztatnom kell a barátaidat a távozásodról.
- Rendben, tégy belátásod szerint.
- Értettem, és jó utat, valamint sikert a lázadás leveréséhez.
- Köszönöm.
Esedese szólt a kocsisnak, hogy induljunk, amilyen gyorsan csak lehet.
Máshol:
- Szerinted Sakurával minden rendben lesz? – kérdezte Viserion.
- Persze, semmi baja nem lesz. – mondta Drogon
- Na, essünk túl rajta.
És kis sárkányformába alakultak és észrevétlenül kirepültek az ablakon. Ahogy repültek, egy kocsiból észrevettek egy rózsaszín hajzuhatagot. Mind egyre gondoltak, így hát követték a kocsit.
Máshol:
- Uram nagy baj van. A lány, akit börtönbe zártattál megszökött és az őröket valaki meggyilkolta.
- Igazán? Akkor adj ki elfogató parancsot ellene. – mondta Fugaku.
- Biztosan szükség van erre? – kérdezte Plum.
- Természetesen, hiszen rátámadt Karin és Tayuya édesapjára, aki most már családtag, ugyanis úgy döntöttem, hogy Sasuke Sakura helyett Karint veszi feleségül.
- Ahogy ön óhajtja, felség. – mondta Karin és mosolygott leendő férjére.
- Hát nem csodálatos, Sasuke-sama?
- Igen az. – mondta kissé csalódottan Sasuke.
Vajon mi történhetett Sakurával, hiszen mikor együtt sétáltunk, olyan kedvesnek és barátságosnak tűnt, aztán miután az a férfi összeverte Sasorit, csak úgy rohant a megmentésére és még börtönbe is vonult érte. Csak nem a szeretője volt? A francba is, mi a fenéért gondolkozom ezen, hiszen én már Karin vőlegénye vagyok.
- Szerencsés vagy öcsi, nekem ahhoz a Stark szukához kell hozzámennem.
- Kösz.
Máshol:
- Szegény kicsi Sakura most börtönben van, bár csodálom, hogy ennyire képes tűrni és tűrni, én a helyében mindegyiket kinyírtam volna. – mondta Tsunade.
- Úgy látom, ön is nagyon dühös Tsunade.
- Az nem is kifejezés Camille. Hogy mernek egy hercegnőt börtönben tartani? Ez felháborító! Ha nem ígértem volna meg neki, hogy nem bántjuk ezeket az idiótákat, már nem ők lennének a trónon.
- Anyám, én most elmegyek a kertbe sétálni Sai-val.
- Rendben van, menj csak kicsim
Ino kiment a belső kertbe, hogy találkozzon szerelmével
- Hát itt vagy, Drágám. – mondta Sai.
- Igen, bár ahogy látom, elég megviseltnek tűnsz.
- Az is vagyok. Mióta Sakura és családja idejött, feje tetejére fordult az egész kastély.
- Higgy nekem, nem ő tehet róla. Abban nőtt fel, hogy ne bízzon meg senkiben, akiről nem tudja, hogy hűséges hozzá. Részben erre nevelték.
- Talán ennyire ismered?
- Igen, bár nem lenne szabad elmondanom, mert ezért akár fejem is vehetik, de már nem bírom magamban tartani. Sakurát akkor ismertem meg, amikor Kouha herceg születésnapja volt és a mi családunk is hivatalos volt oda. Később, a tragédia után nem láttam őt többé.
- De nem úgy volt, hogy ott nem esett baja senkinek sem?
- Nem. Meghalt a király és a királyné valamint eltűnt a hercegnő.
- Milyen hercegnő? Úgy tudom, nem született leánygyermek az udvarba.
- De született. Kouha ikertestvére és őt azon az éjjelen kimenekítették az országból.
- És mi történt vele azután?
- Pontosan nem tudom, de majd kérdezd meg tőle, ha méltóztatik a popsiját visszatolni Japánba, és kinyírni azt a két arrogáns tyúkot.
- Úgy érted…?
- Igen, akiről beszélek az Sakura. Pontosabban Viharban született Sakura a Targaryen házból, Westeros hercegnője.
- Igazat beszélsz? – kérdezte tátott szájjal Sai.
- Már miért volna okom hazudni?
- Nem, igazad van, bocsánat.
- Mindegy is, ezt nem mondhatod el senkinek sem, rendben?
- Igen és köszönöm, hogy megosztottad velem a titkod. Szeretlek. – majd szenvedélyesen megcsókolta Inot.
- Én is szeretlek.
- Gyere, visszakísérlek édesanyádhoz.
- Rendben, köszönöm.
Kézen fogva mentek a folyosón, mikor Vera meglátta Inót.
- Ino-san, pont téged kerestelek.
- Engem? Hogyhogy visszatért?
- Azért jöttem, hogy elmondjam a kisasszony távozásának okát.
- És mi lenne az? – kérdezte kíváncsian Ino, ám ekkor Vera Sai-ra pillantott.
- Rendben, értem, kettesben hagyom önöket. – majd elment.
- Nos?
- Sajnos a Meereenben folyó lázadás elfajult és ezt elmondva neki, úrnőnk fogta magát és úgy döntött, hogy ő megfékezi azt. Sikeresen kijutattuk az országból, de megkért engem, hogy tájékoztassam önöket és aztán térjek haza.
- Értem köszönöm, hogy ezt megosztottad velem Vera, nagyon hálás vagyok és ígérem, hogy tájékoztatom róla a többieket.
- Köszönöm, akkor én most visszatérek hazánkba, és értesítem a királyt.
Máshol:
Mikor kiszálltam a kocsiból rögtön észrevettem, hogy a sárkányaim itt vannak. Drogon rögtön jóval nagyobbá változott majd Viserion és Rheagal is. A seregem, mire odaértem, már sorakozóban állt, a dothrakiak pedig kissé szellősebben és nem álltak, hanem lovaikon egyenes háttal ültek. Én gyorsan felmásztam Drogon hátára, hogy elkezdjem a mondanivalóm
- MEEREEN KÖRNYÉKE ÉS LAKÓI LÁZADÁSBA KEZDTEK ELLENÜNK! MEG KELL MUTATNUNK NEKIK, HOGY MIRE, VAGYUNK KÉPESEK! VELEM TARTOTOK, HOGY MEGMUTASSUK MILYEN HA MAGKURA HARAGÍTANAK MINKET?? – kérdeztem ősi valyriai nyelven, majd elismételtem dothrakiul is. A tömeg éljenzett és láttam rajtuk, hogy alig várják már a harcot.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés