Sasuke szobájában:
Az Uchiha fiú lassan kinyitotta a szemét, és ahogy körbenézett, ráeszmélt, hogy a saját ágyához van kötve, ráadásul anyaszült meztelenül. Nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Az egyik pillanatban még fürdött, a másikban pedig itt tért magához.
– Hát végre magadhoz tértél, Sasuke? – kuncogott egy hang az ágy mögül. Sasuke összeszorított a fogait és megpróbált kiszabadulni.
– Ki a fene vagy te?! – Próbálta a fejét a hang irányába fordítani. A lány Sasuke látóterébe sétált.
– Ejnye, Sasuke, hát már meg sem ismered a barátnődet? – incselkedett a rózsaszín.
– Sakura? – Sasuke szemei elkerekedtek a döbbenettől.
– Igen, én vagyok az, édesem – húzta végig lassan a mutató ujját Sasuke csupasz mellkasán.
– Miért vagyok kikötözve az ágyhoz? – kérdezte értetlenül Sasuke.
Sakura nem válaszolt, csak közelebb ment a fiúhoz, majd felmászott az ágyra és hozzásimult Sasukéhoz. A rózsaszín közel hajolt az Uchihához, majd ahogy haladt felfelé a jobb füléhez, a lány forró lehelete végigcsiklandozta annak nyakát. Sakura az Uchiha fülébe súgott.
– Azért, hogy ne tudj ellenállni. – Sakura eltávolodott Sasukétól, akinek ismét elkerekedett a szeme.
– Mit akarsz csinálni? – kérdezte Sasuke.
Sakura arcán hatalmas vigyor jelent meg, a szeme pedig pajkosan csillogott. Jobb kezét az Uchiha hasfalára tette, majd lassan elkezdte lefelé csúsztatni. Sasuke felsóhajtott, ahogy megérezte férfiassága köré fonódni Sakura kezét. A rózsaszín hajút megmosolyogtatta, hogy Sasukét a tettével sikerült sóhajtozásra bírnia. Haruno halkan kuncogott, ahogy száját Sasuke nyakához hajtotta, nyelvével pedig végignyalta azt, majd gyengéden beleharapott és szívni kezdte. Sasuke az érzéstől ismét hangosan felnyögött, és ezt kihasználva Sakura támadást indított az Uchiha szája ellen. A nyelve könnyen becsúszott Sasuke ajkai közé, és nyelveik vad táncba kezdtek. Amikor szétváltak, Sasuke szeme újból tágra nyílt. Érezte, hogy Sakura erősebben rámarkol a farkára, majd fel és le kezdi húzogatni a kezét a férfiassága körül. Sasuke nehezebben vette a levegőt, a teste pedig elkezdett verejtékezni, kezdte őt elönteni a vágy.
– Ó, Sasuke, a farkad olyan kemény, és szinte lüktet a kezemben – mondta Sakura, miközben egyre gyorsabban járt a keze fel és le. – Azt hiszem, már nem bírod sokáig.
A rózsaszín nem tévedett, Sasuke száját hamarosan hangos nyögések hagyták el, és csípőjét többször is előre lökte, ahogy a kéj hullámai elárasztották a testét.
Sasuke még egy utolsót nyögött, majd zihálva kapkodta a levegőt, hogy magához térjen. Sakura elengedte az Uchiha még mindig lüktető farkát, és a kezére folyt spermát nézte. Haruno a szájához emelte az ondótól ragacsos kezét és elkezdte lenyalogatni róla Sasuke élvezetét, miközben csábító pillantást vetett az Uchihára.
– Sasuke, most szeretném a számmal csinálni. Remélem, bírod még, mert most be fogom kapni a farkad. – Sakura újra megragadta az Uchiha farkát, és szájával egyre közeledett az ismét ágaskodó hímvessző felé. Sasuke előre lökte a csípőjét. Kétségbeesetten próbálta betolni a lüktető férfiasságát Sakura szájába.
– Ó, istenem! – nyögte erőtlenül Sasuke, ahogy megérezte, hogy Sakura meleg szája elnyeli a farkát.
Sakura elkezdte szopni Sasukét, közben jobb keze szintén fel és le járt a hímtagon. A nyelvével nyalogatta annak hegyét, majd örvénylett körülötte és szívogatta. Sasuke hangosan sóhajtozott az érzéstől. Sakura a kezét elvette a péniszről, majd az egészet tövig bekapta és mély torkosan kényeztette tovább Sasukét. Az Uchiha nyögött és zihált, mikor érezte, hogy a farka elkezdett égni. Tudta, hogy hamarosan újra el fog élvezni. Sasuke számára kurva jó érzést nyújtott Sakura nyelve a lüktető farka körül. Sakura még jobban megszívta Sasuke férfiasságát, mitől az újra elkezdett lüktetni. Sasuke hangos nyögések közepette a rózsaszín szájába élvezett. Az Uchiha farka bőségesen pumpálta ki a spermát. Olyan sokat, hogy Sakura nem is tudta mindet egyszerre lenyelni, így egy kevés még ki is folyt. Haruno elhúzódott a hímtagtól és felnézett Sasukéra, majd rákacsintott. Sakura kidugta nyelvét a rózsaszín ajkak közül és megnyalta a szája széleit, gondosan letakarítva a félrement élvezetet.
– Mmm, Sasuke, ez csodálatos volt. Remélem, te is élvezted? – kuncogott huncutul a ziláló Uchihára.
– Azt tudod... hogy ezt... még vissza fogom fizetni... kamatostul – préselte ki magából Sasuke.
– Már alig várom – kacsintott rá Sakura.
– Most már eloldozhatnál.
– Oh, bocsi. Egy pillanat...
***
Este volt, és az utcákon már nem volt egy lélek sem. Naruto félúton volt hazafelé, mikor furcsa rosszullét tört rá. Először nem tulajdonított neki különösebb figyelmet, de mikor egyre nőtt a fájdalom, kénytelen volt egy padra leülni a park szélén. A fájdalom egyre elviselhetetlenebb volt, és már kapkodta a levegőt. Hamarosan a földre esett és a fájdalomtól nyüszítve vergődött. Senki sem volt a közelben, aki segíthetett volna rajta, még Zetsu sem, mert épp a jelentését tette, és Naruto fájdalma egyre elviselhetetlenebb volt. Pár intenzívebb fájdalom hasított belé, aztán végre vége volt. Naruto nagyon meg volt rémülve és szaporán vette a levegőt. Hamarosan érezte, hogy a fájdalom enyhülni kezd.
Az igazság az, hogy senki sem tudott volna segíteni Narutón, mivel ezt a fájdalmat az átok okozta neki. Sasuke minél boldogabb, Naruto annál jobban szenved. Mikor Sasuke kifejezetten élvez valamit, azt a nagy távolság ellenére is átéli Naruto, de ő kín formájában.
Mikor már kezdte azt hinni, hogy túl van rajta, kezdett visszatérni a fájdalom. Ezúttal sokkal gyorsabban és erősebben tört rá a kín. Naruto vergődött és ide-oda dobálta magát, közben ordított a fájdalomtól. Hamarosan minden eddiginél nagyobb fájdalomhullám tört rá, a teste megvonaglott, és már azt hitte, hogy mentem meghal, mikor hirtelen alábbhagyott a fájdalom. Naruto alig kapott levegőt. Annyira megviselte a fájdalom, hogy hamarosan elájult.
Hajnali fél három volt, mikor Naruto magához tért. Még mindig ramatyul volt, de valahogy sikerült annyi erőt vennie magán, hogy továbbmenjen. Az út hátralévő részén zokogott, hogy miért pont vele történnek ilyen szörnyűségek. Mikor hazaért, nem törődött semmivel, csak egyenesen felbotorkált a szobájába, majd szó szerint belezuhant az ágyába. Szinte azonnal el is aludt szegény fiú.
***
Naruto korán ébredt fel, mivel ismét rosszullét tört rá, ami felzavarta álmából. Futva rohant ki a szobájából, egyenesen a mosdóba, mert erős hányinger tört rá. Szervezete még mindig nem heverte ki teljesen az őt ért tegnapi sokkhatást. Az a kevés tartalom, ami a gyomrában volt, most a WC-ben végezte. Naruto elvánszorgott a zuhanyzóig, hogy kicsit rendbe szedje magát. Enyhén szólva is ramatyul nézett ki. A haja kócos volt, az arca holt sápadt és a szemei karikásak. Miután lezuhanyozott, a dereka köré csavarta narancssárga törölközőjét, a mosógépbe dobta a szennyes ruháit, majd elindult vissza a szobájába. Azonban Sasuke ajtaja előtt megállt és bekukkantott, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e a feketével. A látvány kissé sokkolta, mikor meglátta, hogy Sasuke mellkasán Sakura feje pihen, és együtt alusszák békés álmukat. Narutót elöntötte a düh, hogy már megint nem szóltak neki, és újra olyasmit kellett látnia, amit nem akart. Szőke hősünk megmagyarázhatatlan fájdalmat érzett a mellkasában. Visszacsukta az ajtót, majd a szobájába ment, gyorsan felöltözött és leviharzott a földszintre. Dühében írt egy üzenetet, hogy ma nem megy be a gimibe. Ne várjanak rá a nap folyamán és ne is hívják, mert kikapcsolta a mobilját. Majd hazajön, ha végzett a dolgával. Az üzenetet a konyhapulton hagyta, majd elindult a Hyuuga birtok felé.
***
Sasuke lassan kinyitotta a szemét. Érezte, hogy valami nyomja a mellkasát, és mikor lepillantott, Sakura rózsaszín haját látta. Eszébe jutottak a tegnap történtek, és ettől teljesen zavarba jött, majd elpirult. Felemelte a jobb kezét és gyengéden megsimogatta vele a rózsaszín haját, aki ettől mocorogni kezdett, majd felemelte a fejét és Sasuke szemébe nézett.
– Jó reggelt – mondta mosolyogva Sakura.
– Neked is – húzta magához a rózsaszínt egy csókra az Uchiha. – Azt hiszem, hogy ideje lenne lassan kikecmeregni az ágyból és készülődni, különben el fogunk késni az iskolából.
– Rendben. Használhatom előbb én a fürdőszobát?
– Persze. Addig én felébresztem Narutót. Biztos még mélyen alszik, ahogy őt ismerem, főleg hogy tegnap jó későn érhetett haza, mivel nem hallottam az érkezését. Valószínűleg mi már aludtunk akkor.
– Oké. – Sakura megindult a fürdő irányába, Sasuke pedig Naruto szobája felé.
– Kop-kop! Naruto, ébresz... – Sasuke teljesen bepánikolt, mikor üresen találta Naruto szobáját.
Az Uchiha rögtön a legrosszabbra gondolt. Rémképek kezdtek cikázni a fejében, és egyik rosszabb helyzetet ábrázolt, mint a másik. Narutót elrabolták, összeverték, megerőszakolták, megkéselték, megölték... Azonnal előkapta a mobilját és hívta a szőkét, de semmi. Kirohant a szobából és berontott a fürdőbe, ahol Sakura pont anyaszült meztelenül készült bemenni a zuhany alá.
– Na de Sasuke... Csak így rám rontani kopogás nélkül? – pironkodott a rózsaszín. Ám Sasuke mintha fel sem vette volna, hogy Sakura épp pucéran áll előtte.
– Naruto nincs a szobájában és mobilon sem érem el! Talán még haza sem jött! Lehet, hogy történet vele valami! – idegeskedett Sasuke, közben Sakura gyorsan egy törölközőt csavart a teste köré.
– Nyugodj meg. Nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni. A házban mindenhol megnézted? Lehet, hogy csak lement a konyhába nassolni valamit.
– Nem, de Naruto sosem szokott felkelni magától ilyenkor, így erre nem is gondoltam. De megyek, megnézem. – Azzal Sasuke elrohant, Sakura pedig visszavette a ruháit és a fekete után indult.
A földszinten Sasuke megtalálta Naruto üzenetét, amitől kicsit megnyugodott, de még mindig aggódott a szőke miatt. Ez a viselkedés egyáltalán nem vallott az Uzumakira. Sasuke elhatározta, hogyha Naruto hazaér, alaposan el fog vele beszélgetni. Közben Sakura is lejött az emeletről.
– Na, megtaláltad? – kérdezte.
– Nem, de hagyott itt egy üzenetet. Elment valahova, és kikapcsolta a mobilját. Azt írta, ma nem jön be a gimibe és ne is keressük, mert addig nem jön haza, míg el nem intéz valamit.
– Különös... ez nem vall Narutóra. – jegyezte meg Sakura.
– Egyetértek. Valami nincs rendben. Ha hazaér, el fogok vele beszélgetni. Remélem, nem haragszol, ha ma délután vele foglalkozom?
– Ugyan. Úgyis el akartam intézni ezt-azt – legyintett Sakura.
– Köszi, hogy megérted.
– Ez csak természetes, hisz Naruto is fontos számodra – mosolyodott el hamisan Sakura.
„Az a hülye Naruto! Már megint mi a fenét művel?! Csak azért sem bír nyugton maradni!”
***
Naruto megérkezett a Hyuuga birtokhoz. Ámulatba ejtette a hatalmas területet körbevevő, mindenféle mintával kidolgozott vaskerítés. A kerítés mögött hatalmas zöld terület, elszórt kerti tavak, szökőkutak, magasba nyúló fák és virágoskertek tárultak a szeme elé. A birtok bejárata egy hatalmas, szintén művészi munkával elkészített vaskapu volt. A vaskaputól egészen a birtok közepén lévő házig, amit inkább lehet egy igazi palotának nevezni, egy márványút vezetett. Az út két oldalán sövény volt ültetve. Naruto megnyomta a kapun lévő csengőt és várt. Pár perc elteltével egy idős gondnok jött ki hozzá.
– Jó napot, úrfi. Miben állhatok a szolgálatára?
– Úgy hallottam, hogy régóta nem lakja senki a birtokot. Szeretnék érdeklődni, hogy esetleg nem eladó-e véletlenül?
– Az igaz, hogy a család aki itt élt, már jó pár esztendővel ezelőtt elköltözött, de a ház ura határozottan kijelentette, hogy nem hajlandó megválni a birtoktól. Minket bérelt fel, hogy viseljük gondját a területnek, míg úgy nem határoz egy napon, hogy visszatérnek a családjával.
– Szóval nem eladó... – csüggedt el Naruto.
– Szabadna megkérdeznem, hogy az úrfinak miért pont erre a birtokra esett volna a választása?
–Azt hallottam, hogy ez egy csendes és ritkán lakott környék, mégis közel van a belvároshoz.
– Igen, mivel ez a terület mindössze két birtokból áll, így nincsen úgy beépítve, mint a város többi része.
– Kettő? – lepődött meg Naruto.
– Igen. A Hyuuga birtok foglalja el a terület nagy részét. A másik, a szemben lévő a gondnokoknak fenntartott bírtok, amit Hiashi nagyúr alakított ki még régen. Egy nagyon szép házat építtetett ott fel, és a területhez tartozik egy kis erdős terület is.
– Ezek szerint most önök lakják azt a telket?
– Ó, dehogy is, úrfi. A nagyúr azzal kapcsolatban nem hagyott semmi utasítást. Vagy mert csupán megfeledkezett róla, vagy csak egyszerűen nem érdekelte. Próbálták már elérni ezzel kapcsolatban, de többszöri kísérlet után sem sikerült őt elérnünk, így végül nem foglalkoztunk többet ezzel. Mióta elmentek, senki sem járt ott. Ha jól tudom, nemrég a terület ügyei átszálltak a városházára.
– Nem tudja megkérdezni, hogy esetleg nem akarják-e eladni?
– Hát, ha ennyire ragaszkodik ehhez a környékhez, megkérdezhetem, de van is elég pénze? Nem olcsó mulatság ám egy ilyen birtok megvétele és rendbetétele, ugye tudja?
– A pénz nem számít. Bármennyi is, én kifizetem, csak legyen szíves megkérdezni.
– Rendben. Kérem, várjon itt, míg telefonálok egyet.
Naruto a kapunál várakozott, míg a gondnok harminc perc múlva vissza nem tért. Megmondta a fiúnak, hogy ha van elég pénze, semmi akadályát nem látják annak, hogy megvegye a Hyuuga birtokkal szembeni területet. Úgy határoztak, mivel nem tudják elérni a tulajdonost és utasítás hiányában adósság halmozódott fel a birtokra, az összegből levonják a tartozást, a többit meg kifizetik a Hyuuga birtok tulajának, mikor majd visszaköltöznek. Szőke hősünk miután úgy döntött, hogy megeszi, a gondnok kihozta neki a birtok kapujának és a rajta található háznak a kulcsát. Naruto rögtön fel is hívta Itachit, hogy segítsen neki elintézni a papírmunkát, majd elindult megnézni jövendőbeli otthonát.
Az ő birtokát is ugyanaz az egyedi, különböző mintázatú vaskerítés vette körül, csak az ő kapuja nem volt olyan hatalmas, mint a Hyuuga birtoké. A kapuhoz közel volt a ház, amit szintén ugyanolyan út kötött össze, mint a Hyuugáéké. Naruto újdonsült birtoka közel sem volt olyan szép látvány, mint a másik. A fű nagyon meg volt nőve, sok volt a gaz is. Elszáradt növényektől is volt bőven. Az út két oldalán lévő sövény is nagyon elharapódzott. A ház egy földszintből és egy emeletből állt. A házon lévő fehér festék megfakult és néhol megrepedezett az évek során. Az épület belsejében, ahogy belépett, volt egy kis előtér, ahova a cipőket és kabátokat lehetett levetni. Ahogy beljebb haladt, elért a nappaliba, ahol letakart bútorok voltak. A helyiség elég tágas volt. Középen egy hatalmas, letakart faasztal volt, körülötte szintén letakart két fekete bőrkanapéval és négy fekete bőrfotellel. Szintén a nappalihoz tartozott még egy kandalló is, ami úgy volt kialakítva, hogy az egész házat fel lehetett melegíteni vele.
A jobb sarokban lévő ajtón keresztül lehetett eljutni a konyhába, onnan pedig egy kamrába, aminek hátsó részében volt egy ajtó, annak alján pedig egy kis lengőajtó, amin keresztül a háziállatok tudtak ki-be közlekedni. A kamra ajtaján keresztül a ház mögé lehetett kijutni. A nappali bal sarkában volt még egy ajtó, ami egy folyosóra vezetett, rajta három szobával és egy fürdővel. Szintén a nappaliban volt még egy csigalépcső, amin keresztül az emeltre lehetett feljutni, ahol további hét hatalmas szoba volt található, nagy ablakokkal és erkéllyel, plusz egy fürdő. Szerencsére a gondnokok, mielőtt bezárták volna és teljesen elhanyagolták volna a házat, minden bútort és berendezést letakartak. A házban nagy volt a por és áporodott a levegő, valamint pókháló is akadt bőven és természetesen itt sem maradhattak el az elszáradt, cserepes növények.
Miután Naruto körbenézett a házban, elment megnézni a ház mögötti területet is. Nem messze egy erdős részt látott meg. Nem volt valami nagy terület, de megvolt a saját kis ökoszisztémája. Ahogy sétálgatott, látott pár mókust futkározni a fákon, pár fácánt felröppenni a bokrok közül, egy süncsaládot sétálni az avarban és egy vadnyulat befutni az üregébe. Egy ideig élvezte a fák susogását és az őszi szellőt, majd megpillantott egy nagyobb törzsű fát egy odúval a tövében. Kíváncsiságból odament és belesett az odúba, de nem látott semmit, olyan sötét volt bent. Úgy döntött, hogy mielőtt visszaindulna, lepihen az odú mellett lévő nagy gyökéren, és hátát a fának támasztotta. Lehunyta a szemét és dúdolni kezdett.
Az odú belsejében szunyókáló kisállat felébredt a különös hangra. Ahogy óvatosan kikandikált a bejáraton, egy a fa tövében pihenő, dúdoló szőke fiút pillantott meg. Nagyon meglepődött, mert még sosem látott embergyereket, csak pár idősebb orvvadászt, akik megölték a családját és ez miatt egy kivételével végzett is mindegyikkel. Az az egy is csak a szerencsének köszönhette, hogy meg tudott menekülni. Az állatka nem volt más, mint egy kis róka, akit nevezhetnénk az erdő a rókaszellemének is. Szüleit száműzték egy másik világból ide és róka alakban kellett itt élniük. A kis rókát Kuramának hívták, és megfogadta, hogy végez minden emberrel, aki bemeri tenni a lábát ebbe a kiserdőbe. Arra viszont nem számított, hogy valaha is egy embergyerek idetévedhet. Ahogy figyelte a mit sem sejtő, dudorászó Narutót, arra az elhatározásra jutott, hogy ad egy esélyt a fiúnak. Meg fogja vizsgálni az embergyerek lelkét, és ha csak egy cseppnyi gonoszságot is talál benne, akkor itt helyben megöli.
A kis róka szeme sárgán felizzott és belenézett Naruto lelkébe. Egyáltalán nem számított arra, amit tapasztalt. Egy tisztalelkű, árva kisfiú volt. Tele volt bánattal és fájdalommal. Két fekete hajú személyt is látott, akik nagyon fontos szerepet töltenek be az életében. Még egy nagyon furcsa dolgot megérzett, amit hirtelen nem tudott hova tenni, de nagyon nyugtalanná tette a dolog. Megérezte, hogy valami nagyon rossz dolog történet ezzel a fiúval, de nem tudott rájönni, hogy mi lehet az. Abbahagyta a vizsgálódást és elkezdett töprengeni, hogy vajon mi is lehet az a különös érzés, amit a fiúban tapasztalt. Közben Naruto oldalra fordított a fejét, de a szemét még mindig nem nyitotta ki, csak dúdolt tovább magában. Naruto és a kis róka arca most pont egymásra nézett, de Kurama még mindig csak töprengett, közben az alvó szőkét bámulta.
Naruto hirtelen kinyitotta a szemét és meglátta a pont őt néző kis rókát. Szőke hősünk szeme tágra nyílt és nagyokat pislogott a csodálkozástól. Kurama is kizökkent, és azon töprengett, most mit reagáljon. Naruto elmosolyodott.
– Szia, szóval te laksz ebben az odúban. – köszönt oda a kis rókának. Kurama úgy döntött, hogy nem bántja a fiút, inkább gyorsan befutott vissza az odú mélyére. – Hékás, nem kell félned, nem bántalak! – kiáltott utána, majd a bejárathoz térdelt és belesett rajta. Ám a kis rókát nem sikerült megpillantania, akárhogy is fürkészte az odút.
Egy ideig még ott várakozott az odú mellett, hátha kijön ismét a kis róka. Körülbelül két óra várakozás után végül feladta és elindult vissza. Mikor elért a házhoz, már Itachi várta őt a papírokkal. Naruto körbevezette őt, és elmondta az elképzeléseit a ház felújításával és az esetleges változtatásokkal, bővítésekkel kapcsolatban. Itachi mondta neki, hogy nyugodtan bízzon csak mindent rá és a többiekre. Megígérte Narutónak, hogy minél előbb igyekeznek megcsinálni mindent, és hamarosan be is költözhet. Szőke hősünk megköszönte a segítséget, de tudta, hogy a legnehezebb része még hátra van. Közölnie kell Sasukéval, hogy elköltözik tőle.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
