Pain házában:

Este volt, és Konanék már készülődtek a lefekvéshez, mikor Zetsu felbukkant. Esedékes volt már a jelentés Naruto állapotáról. A társaság a nappaliban foglalt helyet.
– Nos, hogy van Naruto? – kérdezte a vezér.
– Nem túl jól... Mondhatni egyre rosszabb az állapota. – Zetsu elmondott mindent, amit a megfigyelés alatt látott.
– Ez elég aggasztó. Holnap beszámolok erről Itachinak, és felkeressük Orochimarut. Amúgy is akartam beszélni azzal a szadista kígyóval pár fontos dologról. Sasukéval mi a helyzet?
– Sasukénak azonkívül semmi baja sincs, hogy folyton Sakurával enyelegnek, mint egy szerelmes pár.
– Értem... Folytasd tovább a megfigyelést.
– Igenis. – Majd Zetsu eltűnt, Painék pedig elmentek lefeküdni.

***

Az Avarvárosi Kapcsolatképző Gimnáziumban:

Naruto az osztálytermük előtt várakozott, hogy Sakura végre megérkezzen Szindivel. A rózsaszín azt mondta Narutónak, mielőtt elment volna a lányért, hogy még becsengetés előtt szeretné, ha elintéznék a plázában megbeszélteket. Mikor Uzumaki már azt hitte, hogy biztos valami közbejött, és el kell halasztani a dolgot, Sakuráék befordultak a folyosó sarkán. Naruto elrugaszkodott a faltól és odasétált eléjük.
– Bocsi, Naruto, hogy sokat kellett várnod, de meg kellett beszélnem Szindivel, amiket mondtál nekem szabályokat. De végül azért csak ideértünk – mosolygott Sakura állszentül.

Szindi három évvel idősebb, és tíz centivel magasabb volt Narutónál. Közepesen hosszú, két oldalt copfba fogott barna haja volt, valamint barna szeme, és átlagos mellmérete. A csinosabb lányok közé volt sorolható a gimiben.
– Értem... Nos, akkor rátérhetnénk a tárgyra.
– Ha jól értettem, akkor te elismersz engem a barátnődnek, és úgy is kell tenned, mintha járnánk. Cserébe én távol tartom tőled a többi lányt, akik zaklatnának.
– Igen, természetesen azokkal a feltételekkel, amiket mondtam Sakurának. Ha elfogadod, akkor lehetsz a barátnőm.
– Megegyeztünk. – Azzal átölelte Narutót, és adott egy nagy puszit az arcára.
– Ha lehet, az ilyesmit hanyagoljuk... – tolta el magától a lányt Naruto.
– Az alku szerint ez még belefér. Szóval szokj hozzá – mosolygott a barna hajú, majd elment, Naruto pedig mérgelődött magában.
– Nos? – kérdezte Sakura kíváncsian.
– Mi? – tette a hülyét Naruto.
– Mit szólsz hozzá? Szép lány, nem?
– Hát, nem csúnya, de nem hiszem, hogy valaha is érezhetnék iránta valamit.

Megszólalt a csengő, jelezve ezzel, hogy megkezdődött az óra. Mivel Kakashi tanár úrral van órájuk, már tudták, hogy az említett férfi csak a csengő megszólalása után fog elindulni a terem felé.

„Igen! Bejött a tervem! Attól meg nem kell már félnem, hogy Naruto összejöhet valakivel, mert Szindi távol fogja tartani tőle a többi lányt, akik próbálkozni akarnának, mert magának akarja Narutót.”

– De azért lefeküdnél vele mi? – vigyorgott kajánul Sakura, miközben Naruto oldalát bökdöste.
– Elismerem, hogy meg lehetne dugni, de nem fogom. Azért a büszkeségem még megmaradt. Mondtam már egyszer, hogy csak annak fogom odaadni a szüzességem, aki iránt érzek is majd valamit. Talán más lenne a helyzet, ha már lettem volna nővel, így azonban a válaszom határozottan nem!
– Ha mégsem találsz senkit, aki iránt érzel majd valamit, akkor várni fogsz életed végéig?
– Ha várnom kell, hát várok... – vonta meg a vállait Naruto.
– Ezt te sem gondolhatod komolyan!
– Csak figyelj... – Azzal félrelökte Sakurát, és bement a terembe.

„A fenébe, Naruto! Még most is képes vagy gondot okozni nekem! Én próbálom úgy intézni, hogy neked is jó legyen legalább egy kicsit, de te makacsul ellenállsz. Miért nem tudsz egyszerűen beletörődni a helyzetedbe?! Úgysem fogsz találni senkit sem, ezt garantálom!”

– Hát te mit ácsorogsz itt kint a folyosón, kicsi Sakura? Már rég becsengettek – kérdezte az épp megérkező Kakashi.
– Én csak kijöttem megnézni, hogy úton van e már, mert aggódtam – füllentette Sakura.
– Hát, ez igazán kedves tőled, de nem kellet volna. Legközelebb várj a helyeden, jó? – mosolygott a maszkja alatt az ezüstös hajú férfi.
– Igenis, tanár úr! – hajolt meg Sakura, majd elindultak a terembe.
– Hülye Naruto, erről is ő tehet! – szidta magában az Uzumakit, és kicsit megszorította a zsebében lapuló kis szívet, hogy megbüntesse a szőkét.

Naruto a szorítás hatására a szívéhez kapott, fejét a padra hajtotta a fájdalomtól és szaporán kapkodta a levegőt. Gaara meghallotta, hogy Naruto nyöszörög, és hátrafordult megnézni, mi lehet barátjával.
– Naruto, valami baj van?
– Csak egy kicsit szúr a szívem. Már volt ilyen korábban is.
– Elkísérjelek az iskolaorvoshoz?
– Nem kell. Hamarosan jobban leszek.
– Rendben, de ha mégsem múlik el, szólj nyugodtan.
Naruto nem válaszolt, csak feküdt tovább. Szerencsére a fájdalom hamar elmúlt, amit Sakura okozott neki.

A Haruno lány és barátnői a következő szünetben elcsevegtek, ki hogyan halad pasi téren. Sakura elmondta, hogy egyre jobban kezdenek összemelegedni Sasukéval. Tenten viszont nincs megelégedve Shikamaruval. A srác neki túl unalmas, és ha nem fog ez megváltozni, akkor félévkor lehet, hogy kérvényezni fogja a párcserét. Ino büszkén dicsekedett el vele, hogy ő és Sai nemrég már lefeküdtek egymással. Nem is kell mondani, hogy a nap hátralévő részében a három barátnő ezt a témát vesézte ki.

Az iskolában közben elterjedt a hír, hogy Narutónak barátnője van, így a csajok már nem zaklatták őt állandóan. Csak kevesen tudták, hogy ez nem valódi kapcsolat... Az értelmi szerzők: Sakura, Sasuke, Ino és Tenten. Gaarának, és Matsurinak, Naruto mondta el. Valamint az Akatsuki tagok Zetsu jóvoltából. A délelőtt többi része eseménytelenül telt, Naruto számára. Miután kicsengettek az utolsó óráról is, Itachi háza felé vette az irányt. Mikor megérkezett, Ayumi nyitott ajtót.

Itachiék háza emeletes, modern, luxus családi ház volt. A ház falai fehérek voltak. Az emeleten négy szoba volt található, mindegyik erkéllyel, valamint még két fürdőszoba. A földszinten volt egy nagy nappali, két konyha és egy jókora kamra is. A hátsóudvarban volt egy terasz és egy medence.

– Szia, Naruto! Mi járatban? Rég láttalak – puszilta meg az arcát a szőkének.
– A nagy tesót keresem, itthon van?
– Nemrég ment el Painnel. Ha akarod, megvárhatod.
– Köszi, de nem. Majd később visszajövök. Addig elmegyek a kórházba.
– Te jó ég! Csak nem még mindig rosszul vagy?! – kapta az arca elé a kezét Ayumi.
– Ami azt illeti, egyáltalán nem érzem jól magam. Néha rohamok törnek rám és a közérzetem is egyre rosszabb. Meg akarom kérdezni, hogy mikor múlik már el ez az állapot. Amikor kiengedtek, azt mondták, hogy nem tarthat sokáig. Már eltelt mennyi idő, és nemhogy javulna, egyre rosszabbnak érzem.
– Szegénykém – ölelte magához. – Elkísérlek, amúgy is be akartam menni én is megkérdezni valamit. Mire visszaérünk, Itachi már biztosan hazaér.
– Rendben. Akkor induljunk.
Ayumi bezárta az ajtót, hagyott egy üzenetet Itachinak, és Narutóval elindultak a kórházba.

***

Mikor megérkeztek a kórházba, Naruto rögtön odasietett a recepcióhoz és mondta, hogy sürgősen beszélni akar az orvossal, aki őt kezelte. A nővérke a szőke fiú modortalan viselkedése ellenére lebeszélte telefonon a találkozót. Még Ayumi is megjegyezte magában, hogy elég modortalanul viselkedett Naruto a recepciós nővérrel. Miután felértek az adott rendelőhöz, az orvos egyből be is hívta Narutót, Ayumi pedig követte őt.
– Miben segíthetek, Uzumaki úrfi? – kérdezte az idős doktor. A szobában még bent volt két fiatalabb orvos is, valamint Shizune, az ápolónő, aki Naruto gondját viselte, mikor még a kórházban feküdt.
– Azt akarom kérdezni, hogy mikor gyógyulok már meg végre teljesen? Például ma is szúrt a szívem, és többször rám törnek kisebb-nagyobb rosszullétek.
– Feküdj fel oda, megvizsgálunk. – Narutón elvégeztek több vizsgálatot is. – Ez különös... az eredmények szerint semmi bajod – mondta az idős orvos, Narutónál pedig elszakadt a cérna, és megragadta az orvos köpenyét.

– Nem érdekelnek az eredményei! Ha jól lennék, akkor nem lennének problémáim! Követelem, hogy gyógyítsanak meg! Nem érdekel, hogy hogyan csinálják, de szüntessék meg a bajaimat! Olyan akarok lenni, mint azelőtt voltam. Most mindennek érzem magam, csak önmagamnak nem! – Naruto elkezdte rángatni az orvos köpenyét. – Gyógyítsanak meg! Gyógyítsanak meg! Azonnal! Követelem! – ordította Naruto magából kikelve. A másik két orvos próbálta megfékezni a szőkét.
– Naruto, hagyd abba! Kérlek, nyugodj meg! A végén még megsérül valaki – pánikolt be Ayumi Naruto viselkedését látva.
– Nyugtatózzák be! Nyugtatózzák be! – kiáltotta a főorvos.

Narutóval már szó szerint birkóztak az orvosok, mire Shizunénak sikerült egy nyugtató injekciót beadnia neki. Mire Naruto már nem volt képes tovább hadakozni, a rendelő már úgy nézett ki, mint egy csatatér. A félkába Uzumakit ezután átvitték egy elkülönített szobába, hogy lehiggadhasson, míg a nyugtató hatása elmúlik. Ayumi teljesen ki volt borulva a történtektől.
– Doktor úr, mi történt Narutóval? Még sosem láttam így viselkedni. Nagyon megijesztett – aggodalmaskodott Ayumi.
– Valószínűleg sok stressz gyülemlett fel benne, és elvesztette a fejét. Sok mindenen mehetett keresztül mostanában, hagyni kell, hogy megnyugodjon.
– Gondolja, hogy rendbe fog jönni?
– Egész biztosan, csak több idő kell neki. A vizsgálatok szerint semmi baja sincs, de az elmondása szerint mégis időnként vannak rohamai. Lehetséges, hogy ez valami maradandó sérülés, amit nem tudunk se kimutatni, se pedig gyógyítani. Kiállítok egy papírt, miszerint a környezetében lévőknek vigyázniuk kell Naruto egészségére, és ha újabb rohama lenne, valaki kísérje el nyugodt helyre és legyen vele. Ha nagyon rosszul van, akkor hozzák be a kórházba. Tessék, ezt adja oda a gimnázium igazgatójának, ő majd intézi a többit. – nyújtotta át a papírt Ayuménak a főorvos.
– Szegény Naruto, annyira sajnálom őt – szomorkodott Ayumi, majd észbe kapott, hogy neki is el kéne végeztetnie egy vizsgálatot.

***

Orochimaru laboratóriumában három alak tűnt fel, Pain, Itachi és Tobi. A tudós már várta az érkezésüket, így nem érte váratlanul a látogatók hirtelen felbukkanása. Pain nem teketóriázott, rögtön a tárgyra tért.
– Orochimaru, sikerült már kiderítened valamit? – A tudós Pain felé fordult.
– Látom, a köszönés még most sem az erősséged – mondta gúnyosan.
– Ne játssz a türelmemmel, nem vagyok jó hangulatban.
Orochimaru elvett az asztalról pár feljegyzést, majd Painnek adta, és elkezdte kifejteni, hogy mire is jutott.

– A mintát, amit a Sötét Boszorkány véréből hoztál a vele való harc után, összevetettem különböző tesztek során a te véredével. Az eredmények elég lenyűgözőek a számomra, viszont ami téged illet, nem hiszem, hogy örülni fogsz neki. A Sötét Boszorkány ereje felülmúlja a tiédet. Ha az Akatsuki minden tagja össze is fogna, akkor sem hiszem, hogy lenne esélyetek ellene. Múltkor csak azért tudtál felülkerekedni rajta, mert le volt gyengülve. Ez a fájdalmas igazság.
– És van valami megoldás, amitől erősebbé válhatok?
– Létezik egy módszer, de nem fájdalommentes, és nehogy azt hidd, hogy egyik napról a másikra menni is fog. Időbe telik, és több kezelésen kell részt venned. De még így sem garantálhatom, hogy fel tudod majd venni a versenyt a Sötét Boszorkány erejével.
– Értem... – Pain csalódottan sóhajtott. – És mi van a másik dologgal? Utánanéztél?
– Igen. Sikerült rábukkannom egy ősi írásban, de azt ne kérdezd, hogy honnan tettem rá szert. Minden kis titkát sikerült megfejtenem a rítusnak, bár elég sok fejtörést okozott nekem. Amit adtam feljegyzéseket, mindent tartalmaz azzal kapcsolatban is. A többi már csak rajtad múlik. – Pain elkezdte tanulmányozni az Orochimarutól kapott lapokat. – Egyébként, mi a helyzet azzal a szőke fiúval? – kérdezte a tudós.

– Nincs túl jól. Egyre romlik az állapota. A közérzete egyre rosszabb és néha rosszullétei vannak.
– Hmm... Érdekes. Szívesen megvizsgálnám őt újra. Annyira jó volt látni, ahogy vergődött lekötözve az asztalon, és hallgatni, ahogy nyüszít a félelemtől – kuncogott Orochimaru.
– Felejtsd el! Még egyszer nem foglak a közelébe engedni! Amúgy sem tudnál rajta segíteni – förmedt a tudósra Itachi.
– Nocsak, a védelmező nagy testvér...
– Vigyázz a szádra! – fenyegetőzött Itachi.
– Ne aggódj, Itachi. Narutónál amúgy is érdekesebb kis alanyom lesz a kísérletezésre. Nem igaz, Pain? – nézett a vezérre ördögi mosollyal.
– Azt már most leszögezem, ha velem is úgy próbálsz bánni, mint Narutóval, azt nem úszod meg élve. Remélem, érthetően fejeztem ki magam? – Pain fagyos tekintette találkozott Orochimaruéval, akinek ettől nyelnie kellett egyet.
– Tökéletesen... – Volt a halk válasz.
– Tobi, indulunk! – Tobi abbahagyta a bámészkodást, és a kis társaság szó nélkül eltűnt.

Mikor Itachi hazaért, megtalálta a neki szánt üzenetet. Miután elolvasta, átment a konyhába harapnivaló után nézni, közben azon gondolkodott, miért akarhat vele Naruto beszélni.

Az Avarvárosi Kórházban:

Ayumi a vizsgálat befejezése után egyből Narutóhoz sietett. A fiú összekuporodva feküdt az ágyon, a fal felé fordulva. Ahogy közeledett az ágyhoz, Ayumi meghallotta, hogy Naruto pityereg. Leült a fiú mellén és gyengéden megsimogatta az arcát.
– Naruto, miért sírsz? – kérdezte Ayumi. Naruto az aggódó hang forrása felé fordult, és letörölte a könnyeit.
– Attól félek, hogy már sohasem leszek a régi önmagam. Lassan elfelejtem, milyen is voltam azelőtt. Egyre nehezebben viselem ezt a helyzetet. Elegem van, hogy körülöttem mindenki boldog a párjával, és csak én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy nem találok egy normális lányt sem, aki iránt éreznék is valamit. Ha nem lenne Sasuke és Itachi, már rég megőrültem volna – szipogta Naruto, Ayumi pedig magához ölelte őt.
– Shhh... – csitította a szomorú fiút. – Meglátod, idővel minden rendbe jön. Biztos vagyok benne, hogy te is megtalálod majd életed párját, akivel boldog lehetsz.
– Tényleg úgy gondolod? – nézett Ayumi szemébe.
– Én hiszek benne. – Megfogta Naruto kezét és felsegítette az ágyról. – Ideje lenne indulnunk. Mostanra Itachi is már biztosan hazaért.
– Rendben, menjünk – mondta kissé már nyugodtabban.

***
 

Mikor Narutóék megérkeztek, mind a nappaliba mentek, hogy ott beszéljék meg azt, amiért Naruto idejött. Ayumi egy kis sütit és üdítőt helyezett az üvegasztalra, ami a nappali közepén foglalt helyet, az asztal körül pedig mályva színű kanapék és fotelek voltak elhelyezve kör alakban.
– Szóval, Naruto, minek köszönhetem a látogatást? –fonta össze maga előtt a kezeit Itachi.
– Szeretném, ha hozzáférést biztosítanál számomra az örökségemhez. Már elég idős vagyok, hogy rendelkezzem a saját részemmel. Szeretnék különköltözni és saját házat venni. Most, hogy Sasukénak barátnője van, úgy érzem, jobb lenne, ha különköltöznék.
– De miért? Sasukénak már volt barátnője, akkor mégsem akartál elköltözni.
– Az teljesen más volt. Most el akarok költözni, és kész!
– És Sasuke mit szól ehhez?
– Még nem tudja, de ő sem tudna lebeszélni...
– Naruto, ez nagy döntés. Biztos jól átgondoltad? – kérdezte Ayumi.
– Igen, többször is.
– Azért áruld el, hogy miért akarsz mindenáron elköltözni – kíváncsiskodott Itachi, bár sejtette, hogy mi lehet az igazi oka.
– Mert... csak! Magánügy! Ha tényleg törődsz velem, akkor segítesz.
– Rendben...

– Miért nem tudod megérteni, hogy ez nekem nagyon fon... Tessék?! – jutott el a válasz Naruto agyáig.
– Azt mondtam, hogy rendben. – ismételte meg Itachi nyugodt hangon.
– Azt hittem, hogy őrjöngeni fogsz és vitatkoznom kell veled minimum egy órán át, mire megérted.
– Nem örülök neki, de már elég nagy vagy ahhoz, hogy eldöntsd, mit akarsz csinálni. Holnap elintézem neked a papírokat, utána már hozzáférhetsz a pénzedhez.
– Köszönöm, hogy megérted, nagy tesó.
– De ígérj meg valamit!
– Mit?
– Nem szórod el a pénzed mindenféle hülyeségre, és minden nagyobb kiadás előtt szólni fogsz nekem.
– Megígérem.
– Rendben.

– És, kinézted már, hogy hova fogsz költözni? – kérdezte Ayumi.
– Még nem, de jó lenne valami nyugis környékre, ahol nem laknak sokan, és a ház mellé jár telek is, és nincs olyan messze a belvárostól sem. Nem érdekel az sem, ha méregdrága.
– Akkor ajánlom figyelmedbe a Hyuuga birtokot. Elvileg már nagyon régóta nem lakik ott senki. Kérdezd meg, hogy nem-e eladó véletlenül – mondta Itachi.
– Köszönöm, holnap elmegyek és megkérdezem.
– Aztán több ilyen nagyobb kiadás már ne nagyon legyem ám, mert különben hamar el fogod szórni a pénzed. Ha pedig megvan a ház, szólj, és a fiúkkal majd mi megoldjuk a felújítást, vagy berendezést, meg ehhez hasonlókat. Neked csak meg kell mondanod, mit hogyan szeretnél.
– Oké, köszi. – Azzal Naruto elköszönt, és hazaindult.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés