Június 14-e. A nap amit a legkevésbé vártam. A ballagásom napja, egyben az utolsó napom gimnazistaként. A Konoha High udvarát cseresznyefák vették körül, amik már rég virágba borultak, így ballágásunk helyszínét gyönyörűvé tették. Az időjárás is az ünnepségnek kedvezett. Nem volt sem hideg, de túl meleg sem. A nap sugarai pont annyi meleget árasztottak, amennyire szükségünk volt. A többiek arcán végignézve valami különös érzés fogott el. A kék magisztrális sapka mindannyiunk fején ott díszelgett, a színben pont hozzápasszoló talárjaink pedig eltakarták a ruhát, amit viseltünk alatta. Ez pedig annyit jelentett, hogy végzősök lettünk, és Tsunade-sama éppen a mi éretségi bizonyítványainkat osztogatja. Szinte már mindeki neve elhangzott, kivéve az enyém. Az igazgatónő direkt így tervezte, mivel kitűnő érettségi eredményeket értem el szerette volna, ha méltóképp vehetem át az egész életemet meghatározó kiskönyvet. 
- Mot pedig szólítom Uchiha Sasukét. - s erre a mondatra a szívem kihagyott egy ütemet.
Fejem rögtön abba az irányba fordítottam, ahol Ő ült. Fekete haja most is precízen felzselézve keretezte haját, arcáról sütött a ridegség és érzelemmentesség, ónix szemei szinte világítottak hófehér bőrén. Figyeltem, ahogyan lazán feláll és ennél is sokkal nyugodtabb mozdulatokkal fellép az emelvényre, kezet fog Tsunade-val, majd miután kezébe adják a piros kis könyvecskét visszasétál a helyére. Mindezt persze hatalmas taps közepette. 
Azóta nem beszéltem vele, hogy szakított velem. Az emlékektől a gyomrom ismét összezsugorodott, a torkom pedig kiszáradt, ahogy visszaidéztem az akkor hozzám vágott szavait. A szívem még mindig darabokban hevert. Hiába történt már lassan egy éve. Hiába próbáltam magam előtt is tagadni, a szívem mélyén még mindig szerettem Őt.
Azonban nem volt túl sok időm ezen gondolkodni, mert Tsunade ezúttal az én nevemet mondta be a mikrofonba. Nekem a bizonyítvány átvétel mellett beszédet is mondanom kellett. Miután köszöntöttem minden jelenlévőt bele is kezdtem mondandómba.
- A gimnáziumban eltöltött évek mindenki életében fontos szerepet játszanak. Ezalatt a négy év alatt ténylegesen felnövünk és felnőtté válunk. Megtanuljuk, hogyan boldoguljunk az életben, hogyan bánjunk el a legnagyobb nehézségekkel, amikkel szembekerülünk. Én a gimnáziumtól ettől jóval többet kaptam. Barátokat. Olyan embereket, akikről tudom, hiába ér véget most egy szakasz az életünkben, mi ezután is ugyanolyan jó barátok maradunk, mint eddig. Hálás vagyok a Konoha High-nak minden jóért, amit tőle kaptam. Legyen az barátság, tudás, tapasztalat és életem első szerelme, ami már a múltam része. - s ennél a résznél nyomatékosan a fekete hajúra néztem, aki szintén engem bámult, így kapcsolódott a tekintetünk. Arcán semmi érzelem sem tükröződött.

Súgó 7 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2016.06.13. 17:51 Bee Huuuuu el se hiszem :3 Nagyon köszönöm a kedves szavakat. Aranyosak vagytok! Hamarosan érkezik az első rész! 😉 Kedves Rika a történet a gimi befejezése után fog játszódni. :)

2016.06.13. 14:15 Chili20020 Nagyon nagyon jó!!! :) Remélem minél hamarabb folytatod! :)

2016.06.13. 13:20 Nana Már most várom hogy elkezd a történetet mert nagyon tetszik :)

2016.06.13. 09:17 Rika Tetszett a prológus. Akkor a történet a gimnázium befejezése utántól kezdődik, vagy azt meséli el, hogy jutott el Sakura - és természetesen Sasuke - odáig? Kíváncsi vagyok a történetedre, én biztosan olvasni fogom!

2016.06.12. 21:32 Spicegril Szia! Nagyon tetszik és várom a folytatást!

2016.06.12. 18:55 Bee Szia! Köszönöm szépen a bókot! Azért van még mit tanulnom. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, hamarosan érkezik az első rész, ha lesz rá érdeklődő. 😚❤ 2016.06.12 18:10 Teru „ szia  hűű nagyon szépen irsz tökre tetszik :) tetszik ez a kezdés :D nagyon kiváncsi vagyok mi lesz ebböl :p

2016.06.12. 18:10 Teru szia  hűű nagyon szépen irsz tökre tetszik :) tetszik ez a kezdés :D nagyon kiváncsi vagyok mi lesz ebböl :p