Reggel talán fáradtabban ébredek, mint valaha. Nincs túl sok kedvem az Ino-féle csajos estéhez, ezer százalék, hogy össze akar majd hozni minden fazonnal, aki éppen útba esik majd.
Nagy nehezen, kivánszorgok a konyhába, hogy teát főzzek magamnak, hátha attól jobban magamhoz térek. Nem sokkal később, épp, hogy a teám utolsó cseppét is ki ittam a bögrémből, Ino csörtet be a lakásomba.
- Te még pizsamában vagy? - néz rám óriásira kerekedett kék szemeivel. - Mindegy is, hoztam neked valamit. - kezd el keresgélni az óriási táskájában, majd felém nyújt egy lila csomagoló papírral borított dobozt.
- Nincs születésnapom, tudtommal. - nézek rá csodálkozva.
- Nincs. - rázza meg a fejét vigyorogva.
- Akkor? - kérdezem.
- Tudod, hogy nincs egy normális göncöd sem? - indul el a hűtőszekrényem felé.
- Vannak normálisak. - kérem ki magamnak.
- Ja amiben dolgozni jársz, néha, nagyon néha vásárolni. - ki nyitja a hűtő ajtaját, majd fejcsóválva be is zárja. - Megint el kell rángassalak, a bevásárló központba?
- Megint eltértél a tárgytól. - forgatom meg idegesen a szemeim.
- Na igen, bonts ki, a bulira vettem. - int a doboz felé izgatottan.
- Tegnap még vacsorázásról és beszélgetésről volt szó, ma már buli?
- Csak nyisd már ki, egy óráig még vissza lehet vinni, ha esetleg nem tetszik, vagy rossz a méret, bár szerintem tetszeni fog és jó is lesz rád.
Kissé idegesen szedem le a csomagoló papírt a dobozról. Inonak, nos elég érdekes az ízlése, és ha a sejtésem nem csal, akkor megint kerítőt játszadozik, azért is vett nekem ruhát, így biztos vagyok benne, hogy valami kirívó, alig takar valamit ruha lesz a dobozban.
Meglepetésemre egyáltalán nem az fogad amire számítottam, egy halvány zöld, talán comb középig, vagy annál kicsit lentebb érő ruha volt benne, a nyak kivágásnál elől és hátul, áttetsző anyagú fodor lógott egészen a has részig*.
- Tetszik? - kérdezi Ino.
- Gyönyörű, köszönöm. - nézek fel rá, majd átölelem.
- Próbáld fel. - tol izgatottan a szobám felé.
A ruha egészen jól áll rajtam, Ino a méretet is pont eltalálta, teljesen rá idomul a testemre nem szűk sehol, és nem is lóg rajtam, pedig azt hittem, a mellemnél nagy lesz, de pont tökéletes.
Ino, türelmetlenül beront a szobába.
- Csodásan festesz plakát homlok. - áll mögém, majd mutat, hogy forduljak meg. - Tudtam, hogy jól fog állni, de hogy ennyire. - mosolygott kedvesen, majd a lábamat kezdi nézni, amin kedvenc nyuszis papucsom van. – Remélem, van magas sarkúd, mert ez ruha csak azt érdemli.
- Hát... - pirosodok el, egy darab magas sarkúm sincs itthon, mivel nem éreztem szükségének, hogy vegyek, hát nem tettem.
- Vedd le, irány a cipőbolt. - utasított, majd kirobog a szobából.
Ino vagy százféle cipőt felpróbáltat velem, végül egy hasonló zöld árnyalatú tűsarkút választ nekem, előre félek, hogy fogok majd ebbe menni.
Hazafelé, ahogy ígérte, berángatott a bevásárlóközpontba, hogy vegyek rendes ételeket.
- Nincs túl sok időm főzőcskézni otthon. - nézem a főznivalókkal teledobált kosarat.
- Akkor sem ehetsz csak gyors rament. - csóválja meg a fejét. - A végén még te is olyan leszel mint Naruto volt.
- Nem is lenne vészes. - morgom az orrom alatt, hogy Ino meg ne hallja.
- Vehetünk pár fagyasztott kész ételt is, csak bedobod a sütőbe pár percre és eheted is. - mutat a mélyhűtött részleg felé - Azért, jobb lenne ha hozzá szoknál a főzéshez, mert ha egyszer véletlenül úgy adódna, mondjuk a ma esti buli után, hogy valaki nálad marad estére, reggel tudnál neki főzni.
- Ha így folytatod, nem megyek el veled sehova. - nézek rá mérgesen.
- Nyugi nem csinálok semmit, csak tudod bármi megeshet. - kacsint rám.
Miután Ino felvásároltatta velem a fél élelmiszer osztályt, na jó nem a felét talán a negyedét, elindultunk haza felé.
- Olyan jó ez a házhoz szállítási rendszer, most milyen nehéz lenne hazacipelni azt a sok cuccot amit vettél. - csicsergett Ino.
- Igen. - bólintottam, bár én nem vettem volna ennyi mindent, azért örülök, hogy Ino rábeszélt a dolgokra, legalább egy ideig nem kell menjek vásárolni.
Később Ino kitalálta, hogy a maradék időnkbe, menjünk el a meleg vizű fürdőbe, hogy kissé relaxáljunk, a fáradalmas délelőtt után. Hamar elment az idő, sokat beszélgettünk a régi szép időkről, mikor még csak Geninek voltunk.
Otthon aztán, Ino kicsinosított az estére, laza kontyba tűzte a hajam és egy kis sminket varázsolt az arcomra.
- Máris elfogadhatóbb lett a fejed, plakát homlok. - viccelődik, majd saját magát is elkezdi kicsinosítani. - Ne csak ülj ott, lassan indulnunk kell, öltözz fel. - néz rám a tükörből, ami előtt áll.
Nagyot sóhajtok, majd elindulok a szobámba, hogy felvegyem a ruhámat.
Kicsivel később már Konoha utcáin sétálunk, a nap már lemenőben van, narancssárgára festve ezzel a tájat. Rég nem láttam naplementét, se nap felkeltét, minden nap sötétben indulok és sötétben is jövök haza.
Az étterem előtt, Tenten és Temari beszélgetnek elmélyülten.
- Hali csajok. - köszön Ino elsőként, mikor hozzájuk érünk.
- Sziasztok. - köszönnek vissza.
- A többiek még nem érkeztek meg? - néz körbe Ino.
- Még nem, de lassan jönniük kell. - rázza meg a fejét Tenten.
Nem sokkal később, Hinata és Karui is megérkeztek, így együtt megyünk be az étterembe, az előlre lefoglalt helyünkre.
Eleinte csak beszélgettünk, nosztalgiáztunk. Aztán Ino rendelt mindenkinek szakét, bár Temari és Karui sem fogyasztott belőle, bizonyos okokból. Aztán ők ketten el is mentek. Tenten és Ino egyfolytában csak sutyorogtak valamin, érzetem, hogy valami rosszban sántikálnak, gondolom, Hinatát is beavatták a tervükbe, mert nagyon bocsánat kérően nézett rám, mikor is befutott az a Kő rejteki ninja, aki a háborúban szerelmes levelet írt nekem.
- Koharu-kun ** - integet hevesen neki Ino, én erre csak csúnyán nézek mind hármukra.
- Jó estét. - köszön Koharu-san, majd le ül a mellettem levő üres helyre.
- Örülök, hogy el tudtál jönni Koharu-kun - vigyorgott Ino.
Egy órával később, már csak ketten maradtunk az étteremben, mily meglepő, Ino nagyon sietett, hogy vacsorát főzzön kedves férjének, Tetten és Hinata pedig amíg én a mosdóban voltam léptek le csöndesen, mit ne mondjak jól eltervezték ezek, holnap lesz is pár nem túl kedves szavam kedves Ino barátnőmhöz.
- Sajnálom, hogy Ino iderángatott téged. - nézek bocsánat kérően Koharu-sanra.
- Semmi gond, úgy is erre fele volt dolgom. - vakarja idegesen a tarkóját.
- Nekem, nos - rakosgatom az asztalon lévő poharamat ide-oda zavaromban. - mennem kéne, holnap korán kelek. - mondok valami bugyuta indokot, hogy ne kelljen tovább kettesben maradjak vele. Kedves fiú, helyes meg minden, de azért, nem Ő.
- Elkísérlek. - néz komolyan a szemeimbe.
Csendben sétálunk Konoha kihalt utcáin, mindketten zavarban vagyunk, bár bennem vegyül némi haraggal Ino miatt. Már majdnem haza értünk,épp megköszönném, hogy elkísért, aztán elköszönnék, mikor meglátok egy árnyat, a lakásom ajtajának dőlve.
Első gondolatom, Ino, nem bírta ki a reggelt, jött kifaggatni, de aztán rá kell jöjjek, hogy Ino nem ilyen magas, és nem is érzek chakrát, Ino pedig nem rejtené el.
Érzem magamon a vizslató szemeket, amíg elköszönök Koharu-kuntól.
Bizsereg a hátam, mikor elindulok az ajtóm felé, az árny is lassan elindul felém, és mikor megvilágítja az egyik utcai lámpa, látogatom arcát, a vér is megfagy az ereimben.
- Sakura. - köszön, rekedtes hangon, én meg próbálom vissza tartani a kicsordulni kívánó könnyeim.
- Sasuke-kun. - veszek erőt magamon, majd teljesen elé lépek. - Üdv, újra itthon. - mosolygok rá, bár legszívesebben el bőgném magam.
megjegyzés:
* hát nem tudom, hogy sikerült e rendesen leírjam a ruha kinézetét, ha valakit érdekel kérje és kommentbe küldök linket a ruháról :)
** nem tudom, hogy egyáltalán él e még az a kőrejteki ninja, és mivel úgy tudom a nevét sem említették az animében, így adtam neki egyet, ha nem probléma senkinek ^^
~ by az író
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Szia.
Hát igen :) elég sokba vágtam bele a fejszém xD
Köszönöm, örülök, hogy tetszik ^^
igen, jól tud időzíteni :D
félig kész van már a következő fejezet, szóval lassan olvashatod :)
próbálok sietni vele :)
oké, meg lesz :)
hihi, nekem is az a kedvencem, bár azért mert igazából azt saját szereplőkkel írom eredetileg, csak annyira imádom a narutot, hogy átírtam a szereplőket narutósra is, és akkor már beküldtem ide is :D
köszönöm, hogy írtál :)
és bocsánat, hogy ilyen későn válaszoltam, eddig nem vettem észre :(
puszi, piciszandi