Fáradtan dőltem be az ágyamba, bár sok forgolódás után sem sikerült elaludjak.
Amit Sasuke nem rég mondott, és hogy meg csókolt, nem tudom felfogni, pedig próbálok agyalni rajta, valószínűleg csak szórakozott, bár ilyenekkel nem hiszem, hogy szokott.
De biztos, csak szórakozik, hisz egyszer kijelentette, mikor még nem voltunk túl jóban, hogy sose kéne neki egy ilyen csaj, mint amilyen én is vagyok, igaz azóta már megváltoztunk mind ketten, és nem is utáljuk egymást, mint akkor, de na, én végig úgy hittem, hogy nem vagyok az esete, aztán most még is szerelmet vall? Nem értem, pedig azt hittem, jól ismerem, úgy tűnik mégsem.
Úgy döntöttem, hogy nem próbálom most rögtön megfejteni a dolgokat, és a témát az agyam legmélyebb zugába próbáltam száműzni, hisz muszáj lesz aludjak egy kicsit talán ha kipihenem magam majd tisztábban fogom látni a dolgokat.
- Ugyan fiam, menj és szórakoztasd a kis hölgyet. - vágta hátba az előttem ácsorgó morcos fiút apukája.
- Apa, nincs kedvem ehhez, lenne jobb dolgom is mint, hogy ezt a - próbálta meggyőzni apját, hogy ne kelljen velem foglalkoznia, de az csak mérges tekintetével belé fojtotta a szót. - Hát jó. - sóhajtott Sasuke, majd elindult felém. Én az egyik asztal felé vettem az irányt, hogy szerezzek valami töményet, amivel elviselhetem az este hátra lévő részét.
- Ne aggódj, nekem sincs kedvem bájologni veled, igazából kurvára nem volt kedvem eljönni ide ma, mivel randim lett volna, de apám kényszerített rá. - álltam meg egy italokkal telerakott asztalnál.
- Rendben akkor akár megegyezhetnénk annyiban, hogy nem szólunk egymáshoz? - vette elő a telefonját.
- Persze én örülnék a legjobban, ha nem kéne veled beszélgessek, a semmiről. - vontam meg a vállaim, majd felkaptam az asztalról egy vodkás üveget, és meghúztam. - De nem hiszem, hogy azok ott - mutattam az apáinkra - ezt hagynák, szóval tegyünk úgy mintha jól el lennénk. - sétáltam oda hozzá, majd felé nyújtotta az üveget.
- Kösz, nem akarok semmilyen fertőzést elkapni. - tolta el magától az üveget.
- Ne hülyülj, örülj inkább, hogy velem lehet közvetett csókod. - vigyorogtam, majd a szájához nyomtam az üveget. - Vagy inkább igazit szeretnél? - nevettem el magam. Sasuke kikapta a kezemből az üveget, majd jó nagyot kortyolt belőle.
- Kösz kihagynám, akkor se csókolóznék veled, ha te lennél az utolsó nőstény a földön. - mondta, hát ez nem volt túl kedves, bár nekem is ez a véleményem róla.
- Hát akkor ezt megbeszéltük, legalább nem kell aggódjak amiatt, hogy rám másznál ha túl sokat piálsz.
***
Másnap hamarabb indultam suliba, nem akartam Sasukéval beszélni, amíg nem tisztáztam a fejemben a történteket. Félek a szemébe nézni ezek után, nem akarom megbántani, ha még is igazat mondott volna. Én is szeretem őt, de nem hinném, hogy a kettő ugyan az az érzés.
Egyszer voltam már szerelmes, teljesen máshogy érzetem, Shuusei * iránt, mint most Sasuke iránt. Ezért nem gondolom, hogy szerelmes tudnék lenni Sasukéba, de nem akarom elveszíteni a barátságát, elég önző vagyok.
- Szia Sakura. - ült le mellém a villamoson Naruto.
- Szia. Mit csinálsz itt ilyen korán? - kérdeztem tőle.
- Én mindig ilyen korán megyek. - vigyorgott. - És te? Hol van Sasuke? - nézett körbe a villamoson.
- Hu, hát most nem vele jöttem, azért jöttem ilyen korán, mert gondolkozni akartam. - mondtam őszintén.
- Na, mi történt? - kérdezte kissé kíváncsian.
- Elmondom, úgy is el akartam valakinek mondani, és te talán segíthetsz.
- Terhes vagy?
- Mi? Hülye vagy? - akadtam ki, asszem nem a legjobb ötlet neki elmondani.
- Persze csak vicceltem, csak olyan komolynak tűntél. - vakarta meg a tarkóját. -Na ki vele hátha tudok valamiben segíteni.
- Tegnap Sasuke azt mondta, hogy szeret engem, aztán megcsókolt. - hadartam gyorsan, majd fülig is pirultam.
- Na, gratulálok, nagy előre haladás barátom. - nézett ki a villamos ablakán, majd vissza rám.
- Te tudtál róla? - néztem rá, kissé idegesen.
- Persze, haverok vagyunk, amit veled nem beszélhet meg velem szokta. - kacsintott rám.
- Akkor komolyan mondta?
- Gondolom a legkomolyabban. Ilyennek nem szoktunk viccelődni.
- Miért te is viccelődsz azzal, hogy Izába vagy szerelmes.
- Miért? - nézett rám komolyan Naruto. - Én komolyan szerelmes vagyok belé. Sasuke meg komolyan szerelmes beléd. - bökte meg a mellkasomat. - És te szerelmes vagy belé Sakura?
- Nem tudom. - hajtottam le a fejem.
- Akkor, derítsd ki. - dőlt hátra az ülésen.
- Kösz, és hogyan derítsem ki? - kérdeztem tőle, nem túl kedvesen.
- Hát azt te tudod. - vonta meg a vállait.
Az út hátralevő részében nem beszélgettünk sokat, a suli előtt megálltam, hogy elszívjam a maradék cigimet.
- Kösz a segítséget Naruto. - állítottam meg a kapucnijánál fogva, mikor az ment volna be a suli kapuján.
- Ja, hát igazán nincs mit, végül is, nem hiszem, hogy sokra mentél velem. - vigyorgott idiótán.
- Tetszel neki, csak nem bírja a buzgómócsingos oldalad.
Először nem igazán fogta fel, hogy mire célzok, de amint leesett, óriási vigyor terült el az arcán.
- Ezt ő mondta? - fordult teljesen felém.
- Hát nem pontosan így, kissé durvábban fogalmazott, de ez volt a lényege. - vontam meg a vállaim.
- Köszi Sakura! - ölelt meg hirtelen.
- Nincs mit. - mondtam meglepetten, majd eltoltam magamtól. - De ezt a közel jövőben ne csináld légy szíves.
- Bocs. Na, megyek, majd bent találkozunk. - intett, majd boldogan (szerintem ugrálva) besietett a suliba.
Sasuke nem jött az nap suliba, és a következő nap sem, végül egész héten nem láttam. Minden nap elvittem a leckéjét, de csak a postaládába dobtam be, ő sem keresett engem, én sem őt. A következő héten levegőnek nézett, az utolsó napon, épp ki léptem a suli kapuján, mikor megláttam, hogy az egyik korlátnak dőlve nyomkodja a telefonját, gondoltam oda megyek, hozzá, hogy végre megbeszéljük, hogy most miért is nem szólunk egymáshoz, de akkor Ino szaladt el mellettem, és Sasuke nyakába vetette magát, majd szájon csókolta.
- Mehetünk? - kérdezte tőle Sasuke, mikor abba hagyták a nyálcserét.
- Igen. - mosolygott rá Ino, majd kézen fogva elsétáltak mellettem. - Szia Sakura. - intett a szabadon lévő kezével Ino, Sasuke meg csak biccentett, én meg csak bámultam rájuk.
- Hali. - mondtam végül, majd fogtam magam és elindultam a másik irányba, igaz nem erre kell menjek, de mindegy, nem akarom őket nézni. A sarkon összefutottam Hinatával, szó szerint, belefutottam szegénybe.
- Sakura? Mit csinálsz erre? - nézett rám csodálkozva.
- Nem tudom. - mondtam csalódottan.
- Valami baj van? - kérdezte, én meg csak megráztam a fejem. - Nincs kedved beülni valahova, beszélgetni?
- Végül is, van időm. - mosolyogtam rá szomorkásan.
- Pár sarokra van egy jó cukrászda, menjünk oda jó? - indult el.
- Oké. - mentem utána. A séta közbe nem beszélgettünk, talán jobb is volt, próbáltam megemészteni a látottakat, bár ez teljesen az én hibám, azért rosszul esik, hogy két hete még nekem vallott szerelmet, ma meg már Inóval smárol, és kézen fogva sétálgat vele.
- Szóval mi bajod? - kérdezte mindenféle körítés nélkül barátnőm, mikor leültünk a cukrászdába, hogy meg együk az előbb vásárolt fagylat kelyheket.
- Te tudtad, hogy Sasuke és Ino? - nem tudtam befejezni, mert nem bírtam kimondani hangosan..
- Ja már egy ideje, állítólag, bár ezt csak Narutotól tudom, mikor Sasuke nem volt egy hétig suliba, Ino meglátogatta, és akkor jöttek össze. - hadarta el gyorsan, amit tud.
- Értem. - turkáltam az epres fagylaltomba a kiskanalammal.
- Féltékeny vagy? - döntötte oldalra a fejét.
- Lehetséges, bár mostanában nem túl jó a viszonyunk Sasukéval, azért bánt, hogy nem szólt róla. - vontam meg a vállaim.
- Nem azt kérdeztem, féltékeny vagy Inóra amiért ő Sasuke barátnője?
- Én nem akartam a barátnője lenni. - néztem rá értetlenül.
- De most már akarnál.
- Nem, vagy is lehet, nem tudom.
- Tudom, hogy szerelmet vallott neked.
- Honnan? - kérdeztem meglepődve.
- Narutótól. - vonta meg a vállait.
- Ilyen jóban vagytok? - húztam fel kérdőn a szemöldököm.
- Igen, Sakura, amíg te elvoltál a saját világodba, a szerelmi vallomás után, addig történtek dolgok.
- Még pedig? - kezdtem ideges lenni.
- Tudod, ha nem csak a postaládájába dobod a leckéit, hanem átmész hozzá, vagy legalább felhívod, akkor nem ez történik, lehet meg tudtátok volna beszélni, bár úgy hiszem, ez kellett neked ahhoz, hogy rágyere, hogy is érzel igazából. - mondta kissé mérges hangon Hinata, majd megette az utolsó kanál fagylaltját, és felállt az asztaltól. - Amúgy összejöttünk Narutóval.
- Gratulálok. - mondtam nem túl őszintén.
- Kösz, hát sok sikert. - veregette meg a hátam.
- Mihez? - néztem rá értetlenül.
- Passz, amihez gondolod. - vonta meg a vállait mosolyogva, majd intett, és ki lépett a cukrászda ajtaján.
Szép lassan megettem a fagylaltomat, majd haza indultam, Sasukéjék házánál aztán megtántorodtam, mindenképpen beszélni akartam vele, azon nem változtat a tény, hogy összejött Inóval, ő attól még a barátom marad, legalábbis remélem. Viszont nem biztos, hogy ezt a beszélgetést ma kéne megejtenünk, így hát nagy levegőt vettem és tovább sétáltam a saját házamig, ahol nagy meglepetésemre vártak már rám, a bejárati ajtó előtt.
- Azt hittem már sose érsz ide, totál elültem a fenekem. - állt fel a betonról.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem ökölbe szorított kézzel, most pont vele nem akartam társalogni.
- Csak beszélgetni szeretnék, veled. - mosolygott rám.
- Akkor ki kell ábrándítsalak, felesleges, volt eljönnöd idáig, mehetsz is haza, mert én nem akarod veled beszélni. - fontam keresztbe magam előtt karjaim.
- Na, nem kell ilyen elutasítónak lenni, Sakura. - lépett közelebb hozzám. - Talán nincs jó kedved?
- Tudod, hogy nincs.
- Miért? Talán bánt, hogy elvettem a barátodat? - nevetett fel.
- Nem, az a bajom, hogy nem tudok bemenni a saját házamba, mert te elállod az utamat.
- Akkor nem vagy féltékeny? - vonta fel kérdőn szemöldökét.
- Kire lennék féltékeny? Rád Ino? - nevettem el magam.
- Téged kicsit sem bánt, hogy járok Sasukéval? - folytatta tovább a kérdezgetést.
- Miért bántana? Olyan mintha a testvérem lenne, örülök, hogy talált magának valakit. - vontam meg a vállaim.
- Remek. - mondta, majd mellém sétált. - Tudod, nem bírom az olyan embereket, akik saját maguknak is hazudnak.
- Remek, én sem kedvellek jobban, szóval el is húzhatsz. - fordultam felé.
- Bocs Sasuke, én megtettem minden tőlem telhetőt. - kiabált.
- Mit tettél te meg? - néztem rá értetlenül, mire kinyílt a szomszédház ajtaja, és Sasuke lépett ki rajta.
- Ja hallottam, azért kösz. - sétált felénk Sasuke.
- Mi folyik itt? - sétáltam elé idegesen.
- Nyugi Sakura, csak játszottunk egyet, nem kell így felkapni a vizet. - mondta nevetve Ino.
- Te befoghatod. - mutattam felé, majd mikor Sasuke elé értem, elkaptam a pólójánál fogva és úgy húztam le magamhoz szemmagasságig. - Mi játszadoztok velem?
- Nem mindegy? - nézett a szemeimbe Sasuke dühösen.
- Hogy lenne mindegy? Magyarázd el, mi ez az egész.
- Engedj el. - kapta el a kezemet, amivel a pólóját szorongattam.
- Kezdj el beszélni, mert beverem a képedet. - ordítottam idegesen a képébe.
- Hagyjátok már abba, komolyan. - lépett mellénk Ino. - Nézd Sakura, Sasuke meg én is kíváncsiak voltunk, hogy mit reagálnál, ha összejönne valakivel, így segítettem neki téged átverni, ennyi az egész, most már igazán elengedhetnéd. - hadarta el, majd elkezdte húzni a kezem, de én csak még erősebben szorítottam.
- Te minek ütöd bele az orrod a dolgomba? - fordítottam a fejem Ino felé.
- Te is beleütötted az enyémbe. - mondta idegesen.
- Igen, mégis mibe?
- Saiba. - kiabálta.
- Mi van? - akadtam ki, majd elengedtem Sasuke pólóját és teljes testemmel fordultam az egyre jobban remegő Ino felé.
- Az, hogy általános óta szerelmes vagyok belé, és ő még is téged vett észre csak, velem nem is foglalkozik, pedig régebb óta ismerem, miatta jöttem ebbe a gimibe, miatta csinálok mindent, erre jössz te, és elveszed tőlem.
- Nem vettem el tőled, nekem nem kell Sai. - értetlenkedtem.
- De neki akkor is te kellesz. - folytak le a könnyei az arcán.
- A picsába már, és ezért miért én vagyok a hibás?
- Mert egy hülye picsa vagy, aki nem tesz semmit a kibaszott életében, még is meg kap mindent és mindenkit, de neki senki sem kell, semmi sem jó. - kiabált velem. - Te vagy mindig mindenben a legjobb, tanulmányokba, sportokba, gazdag vagy, az összes menő pasi a lábaid előtt heverne, ha csettintenél, és semmit nem csináltál. Tudod, nekem mennyit kell dolgozzak azért, hogy így nézzek ki, nem tudok mindig drága göncökbe járni, mert a szüleim nem gazadagok, nincs ilyen baszott nagy és menő, full extrás házam,nem tesz apám mindent a seggem alá, nem rázom ki a tananyagot a fejemből, mert kurva sokat kell tanuljak...
- Kuss legyen. - kiabáltam rá, mikor már elegem lett abból, amit mondott, azt hiszi, hogy tudja, milyen vagyok, pedig kurvára nem, és még ilyeneket kimer ejteni a száján. - Nekem is meg kellett dolgozzak mindenért, amit elértem, nem a kisujjam miatt vagyok jó tanuló, hanem mert keményen tanulok, és nem a plázában töltöm az estéimet, hanem itthon, és tanulok. Gazdag vagyok, és akkor mi van? Anyám keményen dolgozik minden nap azért, hogy így éljünk, hogy ne szenvedjünk semmiben hiányt, mert apukám nincs velünk. Nem veszek drága göncöket, anyám veszi csak, én a sarki turkálóból is tudnék öltözködni, nem nagyon vagyok divat mániás, legszívesebben ennek a gyökérnek - itt a csöndben, lehajtott fejjel álldogáló Sasukéra mutattam. - a cuccaiban mászkálnék minden nap, mert szeretem az illatát érezni. - kiabáltam neki - Rohadtul nem ismersz, nem tudod, milyen vagyok, hogy milyen az életem, még is úgy hiszed, hogy neked szar, nekem tök jó. Hát akkor csak, hogy tudd, nekem sem jobb, azért tanulok, hogy anyám ezen már ne aggódjon, hogy én is egyetemre tudjak menni majd, mint a bátyám, és majd ha felnövök, vissza tudjak neki mindent adni, amit nekem adott. Kurva szar apa nélkül felnőni, nem kívánom neked soha, hogy átéld, főleg nem, hogy előtted halljon meg, úgy, hogy te ne tudjál semmit tenni. Az se jobb, ha a testvéred, akit mindig szerettél egy szar szemétnek néz téged, pedig meg érdemled...picsába. - nem éreztem mikor kezdtem el sírni, csak már nem láttam a könnyeimtől az előttem álló lányt. Lehet talán túl sokat mondtam, de nagyon felidegesített.
- Sakura, én... - indult el felém Ino.
- Nem kell Sai, nem akarom tőled elvenni, ha akarod még ezt a seggfejet is megtarthatod magadnak, ha már ilyen jól elvagytok egymással. - töröltem le a könnyeim, majd beszaladtam a házba, neki dőltem a csukott bejárati ajtónak, majd kitört belőlem, minden eddigi elfojtott érzés.
***
Sasuke szemszögéből:
- Elég volt, menj haza Ino. - mondtam rekedt hangon, miután észbe kaptam.
- De, én nem akartam, nem tudtam. - dadogta a lány, könnytől maszatos arccal. - Bocsánatot kérek. - indult volna Sakura háza felé, de én elkaptam a kezét.
- Hagyd most. - néztem rá, kérlelően.
- De nem hagyhatom, hallod, mennyire sír. - bökött fejével az ajtó felé, ahonnan a sírás jött.
- Most szerintem, pont te nem tudnál rajta segíteni. - hajtottam le a fejem.
- Akkor menjél te. - húzott maga után.
- Nem kell most zaklatni, ki sírja magát aztán jobban lesz. - próbáltam elhitetni magammal is.
- Mi történt az apjával? - nézett rám kérdőn Ino.
- Most komolyan megkérdezted? - nevettem el magam idegesen.
- Bocsánat, csak... - sütötte le a szemeit szégyenlősen.
- Semmi gond, végül is nem titok. Elkísérlek a buszmegállóig, addig elmesélem. - mondtam, majd elindultunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés