Reggelre persze Akatsuki a mellemen hortyogott akár egy vénember, de most az egyszer nem bántottam, hiszen most más dolgom is volt. Ma van a napja, hogy Nazarickba megyek. Felvettem a hivatalos ruhám. Ami fekete volt kicsit kivágott dekoltázsú, a szoknya része hosszú volt egészen leért a földig, az ujja csipkézett volt, ahogyan a háta is így kilátszott az ötágú csillag a hátamon, felvettem hozzá egy csipkézett magas sarkút, a hajam kiengedve hagytam. Felvettem egy fekete ékkőnyakláncot és egy hozzáillő fülbevalót és kész is voltam.
- Húú ha, ha nem tudnám, hogy élsz, azt mondanám, hogy egy fekete angyal jött el értem. – mondta vigyorogva Akatsuki.
- Ó fogd be.
Ekkor kopogtak.
- Úrnőm készen áll?
- Igen Főcseléd mehetünk, viszlát Akatsuki.
Csak egy úton lehet eljutni Nazarickba az pedig a teleportálás. Ezen a napon minden démon, akit értesítettem a belső körömből ott lesz ma. Beálltam a mágikus kör közepére
- Készen állsz Főcseléd?
- Igen és ön úrnőm?
- Igen.
Ekkor már ott is voltunk Nazarick hatalmas kapuinál.
- Jó napot kívánok önnek a legfelsőbb úrnőnk.
- Nektek is.
Bementünk a kapun az őrök mind vigyázban tisztelegtek előttem.
Az ajtóban Maria, Rukia, Artemis , és Priapos várt engem ők a Succubusaim.
- Jó újra látni titeket.
- Mi is őrölünk, hogy láthatunk kisasszony!
Nem fecséreltem az időm tovább a trónterembe mentem a kísértetemmel. A többiek már ott várakoztak: Yuri, Lupusregina, Naberal, Shizu, Solution, Entoma, ők a cselédek, akik őrzik a sír belsejét, Shella Maria és Rukia anyja, Astaroth, Baalberith, Beelzebub, Samael a pokol tábornokai stb.
Fogtam magam és beleültem a trónomba.
- Örülök, hogy mindnyájan elfogadtátok a meghívásomat erre a tanácskozásra. Közölni akartam, hogy jelenleg Konohában tartózkodom és fogok is jó darabig ezért arra kérlek titeket, hogy lázadás estén azonnal verjétek le, ha adódna. A parancsokat a királynőimen vagy Naberal segítségével közlöm, és engedelmeskedjetek, nekik ugyanis ők engem képviselnek!
- Igenis. – és mind letérdeltek
- Még valami Naberal, Maria, és Akeno velem tart Konohába. Ennyi most pedig kezdődjék, a parti bár bocsássatok meg nekem, de én most távozom.
Már a folyosón járunk mikor hallom, hogy valaki a nevemet kiáltja.
- Sakura-samma!!
- Alobedo, Shalltear hát ti?
- Mélységesen sajnálom, de nem vinne engem is magával? Bármit megteszek. – kérdezi Alobedo.
- Sajnos egyikkőtöket sem viszem magammal, már mert rátok itt van szükségem, viszont most el kell, még intéznem valamit mielőtt távozom.
- Csak nem oda készül? – kérdi Shalltear.
- De igen pontosan oda. Van kedvetek velem tartani?
- Igen hogyne.
- Rendben
Végigmentünk egy folyosón, ami egyre sötétebb lett majd végül megérkeztünk egy hatalmas ajtó elé.
- Akkor én most bemegyek.
Majd beléptem az ajtón és ráfeküdtem egy kőágyra. Itt az előző démonkirályok látják el tanácsokkal a mostaniakat.
„Rég találkoztunk, Sakura. Azóta, mióta először idejöttél, 2 évvel ezelőtt”
- Valóban rég volt, de mint te is tudod, össze kellet szednem a birodalom tagjait nem értem rá veletek csevegni.
„Ebben igazad van, de gyakrabban is meglátogathatnál minket, hiszen semmi újat nem tudunk és így eltölteni a mindennapokat elég unalmas.”
- Igazad van, ígérem, gyakrabban meglátogatlak titeket.
Még beszélgettünk egy jó darabig bár fogalmam sincs, hogy meddig hiszen itt az idő másképpen telik.
Felkeltem és kiléptem a kapunk láttam, hogy a többiek meg mindig meghajolva várnak.
- Mennyünk, mert már farkas éhes vagyok. – nyújtózkodtam.
- Rendben.
Vissza teleportáltunk a szobámba, vagyis én a többiek a lakás többi részén értek földet. Kinéztem az ablakon és már sötét volt. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a pizsamám és leszaladtam enni valamit, mert már kilyukad a gyomrom. Gyorsan ettem és már mentem is aludni.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés