Sikeres öt évet tudhatok magam mögött. Hivatalosan is szülésznő lettem. És megkaptam a doktori címet. Alig hiszem el. Valóra váltottam az álmom, amiért annyit harcoltam. Most pedig ideje, hogy valóra váltsak egy másikat is.
Este kilenckor indulta gépen vissza oda ahová tartozom. Sok mindenen mentem keresztül, de megharcoltam mindenért, túléltem mindent, és itt vagyok, hogy az új akadályokkal is megbirkózzak.
A gondolataim nagyon sokat forogtak a barátaim körül, ha minden nap nem is tudtam az iskola miatt, de két-három naponta mindig írtam pár sort, és azonnal kaptam rájuk választ is szinte. Ők voltak az én családom, és sosem leszek nekik elég hálás azért, amit értem tettek.
Hinata és Tenten mindig segítőkészen viselkedtek velem szemben, és segítettek, hogy tovább lépjek, minden egyes kudarcomon. Az ember nem kívánhatna náluk jobb barátot.
Naruto, egy örök rejtély marad a számomra, de talán így is van rendjén, viszont én hiszem, hogy ez egy remek barátság kezdete.
Sasuke volt az egyedüli férfi az életemben, akit soha sem fogok elfelejteni. Megtanította nekem milyen az, amikor egy nő és egy férfi tényleg igazán akarják a másikat. Nagyon sok boldogságot okozott az életemben, még akkor is, ha a legtöbbször ez könnyekkel járt. Ino az ő gyermekét várta, és apaként nem okozhat csalódást a születendő utódjának. Ezért hiszem, hogy helyesen cselekedett, és összekötötte életét azzal a nővel, akit szeretett.
Ahogy leszállt a gép és én megkérdeztem tudtam. Hazaérkeztem.
A friss tavaszi levegő bejárta az egész várost. Taxival mentem, ugyan is először volt egy kis dolgom. Az egyik virágos boltban kértem egy csokor nárciszt, majd ismét útnak indultunk. Volt pár lezáratlan ügyem még, a mit már régen el kellett volna intéznem.
Ahogy beléptünk Konohába, eszembe jutott minden. Daichi és persze anyukám. A történtek ellenére mindig szeretett, vagyis én azt éreztem, és szörnyen röstellem, hogy egyszer sem látogattam őt meg a halála óta.
Megkértem a Taxist, hogy várjon meg nem tart sokáig, amit meg kell tennem.
Keresztülléptem az öreg vaskapu alatt, majd a sírok között megpróbáltam megtalálni azt az egyet, amire szükségem volt. A fák alatt végigsétálva eszembe jutott, hogy milyen volt gyermekként, anyával kézen fogva a réten szaladgálni és nárciszt szedni.
Ez öreg cseresznyefa árnyékában lelte meg nyughelyét. Valamelyik rokonom gondozta a sírt és gondolom én hetente egyszer kijött ide. Letettem a sírra a virágot, letérdeltem a friss fűbe, majd imádkoztam. Tudtam, hogy hallja. Enyhén elkezdett fújni a szél, a madarak pedig csiripeltek.
- Tudod anya, ha ez mind ne történik meg, én lehet, sohasem ismerem meg azokat az embereket, akiket, ama a barátaimnak nevezek. Igazából semmit sem bánok, sőt! Mindent köszönök! – fölálltam, majd elindultam vissza a Taxishoz.
Beszálltam, és egy hotel előtt kirakattam magam. Kértem egy szobát, kipakoltam, majd elolvastam a piros szórólapokat. az egyikben az állt, hogy Uchiha Sasuke ma hatalmas kerti partit tart.
- Erre elmegyek. – választottam egy vörös combközépig érő pánt nélküli ruhát, amit fekete csipke borított. Hozzá pedig fekete bolerót, és cipőt. A retikülöm pedig piros.
Lepihentem egy kicsit, majd négy óra felé járhatott az idő, amikor fürödni kezdtem, egész végig az járt a fejemben, hogy vajon örülni fognak nekem? Ő vajon örülni fog nekem?
Miután megszáradt a hajam begöndörítettem, fölöltöztem, és arany nyakláncot, karkötőt és fülbevalóval díszítettem kollekcióm.
Örültem annak, hogy az évek alatt visszanőtt a hajam.
Taxit hívtam, nyolc óra előtt pár perccel, hogy időben odaérjek.
Az autó pont a ház előtt rakott ki, már hatalmas tömeg borította az udvart, amikor odaértem.
Végig sétáltam a gyepen, és az embereket figyelve jókat mosolyogtam. Alig hiszem el, hogy tényleg itthon vagyok.
- Sakura! – hallottam meg nevem. Oldalra fordultam, majd Hinata és Naruto termett előttem. – El sem hiszem, hogy itthon vagy! – ölt meg barátnőm.
- Üdv újra itthon!
- Miért nem szóltál, hogy jössz? – szomorkodott Hina.
- Meglepetést akartam szerezni nektek.
- Az sikerült is – bökött valaki oldalba, majd másik rég elveszett barátnőm jelet meg, Hyuuga Nejivel az oldalán.
- Örülök.
- Hyuuga Neji. – mutatkozott be.
- Haruno sakura – válaszoltam
Sasuke mindenkit köszöntött, majd megnyitotta az estét.
- Mi ez a nagy cécó? – fordultam feléjük.
- Sasuke abbahagyja a karrierjét. – ölelte szerelmét Naruto.
- Hogy? – lepődtem meg.
- Majd ő elmeséli. Bökött fejével mögém.
Megfordultam, és rég elveszett herceggel néztünk egymás szemeibe. Alig tíz lépés távolság volt közöttünk. Mind a ketten elindulunk, és amikor fél úton találkoztunk, egymás száját figyeltük. Ő kezével arcomat simogatta én meg idegességemben a zakóját markolásztam.
- Mondd, hogy csak álmodom. – suttogta ajkaimba.
- Mondanám, csak nem így van. – majd megszüntettem a közöttünk lévő távolságot, és hosszú forró csókban forrtunk össze. – És Ino? – kérdeztem miután elváltak ajkaink.
- Ő már a múlté! – majd ismét birtokba vette ajkaim.
Alig hiszem el, hogy végre ismét azt a férfit csókolhatom, akit mindig is szerettem.
- Hozzám jössz?
- Tessék? – lepődtem meg.
- Hozzám jössz? – kérdezte ismét. – Hozzám jössz feleségül? – egyik keze a derekamon másik a hátamat simogatta.
- Igen!
Egész este táncoltunk, és egy percre sem mozdultunk el egymás mellől.
Látod anya? Már ezért megérte minden szenvedésem.
Másnap mindent megtudtam. Hogy Ino sosem volt terhes, csak kitalálta, hogy Sasukét magához köthesse, és miután kiderültek a dolgok, végleg megszűnt a kapcsolat közöttük. Persze Narutotol megtudtam, hogy így se úgy se vetet volna el, gyerektartást akart fizetni.
Azt, hogy miért mondott fel Sasuke az álmával? Mert szerinte már elég pénzt keresett, és még a déd unokái is elélnek belőle. Mint kiderült van egy építészeti vállalata is,a mit Narutóval ketten tartanak fent, és hatalmas sikere van, nem kell melléje, hogy sztárkodjon. Ezért pedig hálás vagyok, mert így legalább nem kell csatákat vívnom a nőkkel.
Hogy senkit se hagyjak ki szép életünkből Tenten és Neji négy héttel később összeházasodtak. Narutos és Hinata pedig előttünk egy hónappal.
Egy szép május hetedikei napon kötöttük egybe életünket. Ez volt életem leges legszebb napja. Nászútra pedig Bankokba mentünk.
- Boldog vagy?
- Igen és te?
- Nagyon boldog vagyok. – csókolt meg.
- Ez az, amiről álmodtál?
- Annál sokkal több. Én jó férj, és szerető apa akarok lenni a mi kislányunknak – tette hasamra kezét – amikor pedig kilencven éves koromban ugyan itt ülünk, és a karjaid között fekszek úgy érjen el a vég. – csókolt meg. – Mert az egész élet egy szép dal. Még hozzá az élet dala. fejemet az ölébe hajtottam és úgy néztük a csodáltuk a napnyugtát, hogy eltűnik az óceán mögött.
~ Elbúcsúzom, de ott leszek,
Ahol a szél zúg, a nap nevet.
Elbúcsúzom, de itt marad
Belőlem néhány pillanat.
/Republic/
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
