„Lehetőséget kaptál, hogy tanulj a hibáidból, ami ritka madár. És ugyebár, vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled. „
Sakura napokkal később sem kérdezett rá barátnőjénél, hogy honnan ismerik egymást Sasukéval.
Amikor reggel haza ért. Nevelőapja hatalmas pofonnal fogadta.
• Még is mit képzelsz magadról, ki vagy te? Hogy csak itt kelsz jársz a házamban! Fattyú!- Sakura ekkor irónikusan felnevetett.
• Csak emlékeztetlek, hogy ez a ház az én nevemen van. Utána jártam, és apám végrendelete szerint egyedül az én tulajdonomban van ez az ingatlan.
• Elhallgass! - majd megint lekevert neki egyet.
• Itt meg mégis mi folyik? - sietett le a lépcsőn Megu. Deigo boldogan rámosolygott.
• Kislányom, azt hittem még iskolában vagy. A nővéred szófogadatlan és kénytelen vagyok megbüntetni. Mit javasolsz?
• Állj le!
• Parancsolsz?
• Azt mondtam elég. Láttam mit tettél. Sakurának mindvégig igaza volt! Én hülye meg bedőltem neked, hogy ő a rossz! Hogy merted! Hogy mertél rá kezet emelni?!
• Megu! Ezt a hangnemet nem tűröm!
• El fogom mondani anyának, hogy bántod Sakurát!
• Na idehallgass! - már készült volna, hogy megragadja lánya hosszú barna haját, amikor arra lett figyelmes, hogy valaki a nyakának kap, és neki vágja a falnak.
• Ha csak a húgom közelébe mersz menni, megöllek. - suttogta a férfi fülébe. Vésd jól az eszedbe, hogy azén házamban vagy, te szarházi. - majd elengedte, és testvére mellé lépet. Daigo már ütött volna, de Sakura kitért, és nevelőapja ökle egyenesen a falat találta el.
• Ribanc!
Sakura Meguval együtt fölment az emeletre.
• Sajnálom. - szólalt meg a lány, miután nővére becsukta maguk után az ajtót. - Annyira sajnálom, amit veled tettem. Beszélni fogok anyával, és mindent elmondok neki.
• Ne tedd. - mosolygott testvérére.
• De..
• Ha anya megtudja, nem fogja túlélni. Apukám halála után apád karjai között talált magának menedéket. Ha megtudná milyen ember is ő valójában teljesen összetörne.
• Sakura..- suttogta testvére. - Te tényleg jó ember vagy- sírta el magát. Nőve intett neki, hogy üljön le maga mellé, majd mutató, és középső ujjával homlokon pöckölte Megut.
• Én mindig itt leszek neked. - azzal megölelték egymást.
Sakura nem tudta testvére, miért változott meg ennyire, csak remélni tudta, hogy szándékai tiszták, és valóságosak. Abban az egyben volt a legbiztosabb, hogy nevelő apja soha sem fogja feladni a harcot.
Sasuke irodájában dolgozott, de valami nem hagyta nyugodni. Fölállt székéből, majd az ablakon keresztül figyelte a járókelőket.
Furcsa, hogy pont most sodor olyan embereket az élet az útjába, akikkel sosem akart találkozni.
Hinata. Ő már a múlté, vagyis ebben eddig teljesen biztos volt, addig amíg nem régen fel nem bukkant ismét az életében, azzal a lánnyal.
• Nem sok eszed van attól, mert gazdag vagy. - fintorgott Sakura.
• Ezt meg még is mire véljem? - kérdezte idegesen, a víz pedig még mindig folyt.
Halványan elmosolyodott karjait meddig keresztbe fonta maga előtt. Sosem gondolta volna, hogy a földön léteznek még ilyen emberek.
• Jó hamar ki józanodtál. - a másik elzárta a vizet, és kilépett a kádból, majd magára terített egy törölközőt. Bár még dülöngélt a feje is hihetetlenül sajgott, de sokkal jobb állapotban volt, mint ez előtt. - Fürödj meg! - parancsolt rá.
• Ki a franc lennél, hogy hallgassak rád? És mit keresel te itt?
• Azt mondtam, fürödj meg! Az egész éjszakánk elment miattad, és már hajnali négy óra van! Bűzlesz az alkoholtól, tiszta dzsuva vagy! Van tíz perced, vagy ha nem én teszlek vissza abba a kádba, és egy jó adag hideg vizet öntök a nyakadba! Világos voltam? - emelte fel a hangját.
• Ki vagy te?
• Fürödj meg! - azzal belelökte a férfit a jéghideg vízzel félig megtelt kádba, majd eresztett rá forró vizet. Persze az is igaz, hogy ő is teljesen elázott, de mivel a másik nagyon nem akart rá hallgatni, így képtelen volt lépni. A polcról levett tusfürdő egész tartalmát belenyomta a vízbe.
Az a lány segíteni akart rajta. Ugyan az történt meg vele, mint akkor régen. Az ő szándékai pedig teljesen mások voltak feléje. Hiszen azt sem tudta ki, és még is oda sietett hozzá, és a segítségére kelt. Hinatát pedig akkor már nagyon jól ismerte. Tudott a lány érzelmeiről. És az az éjszaka vezette őt most ide. A magányba.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés