Ino szemszögéből

- Úgy utálom a tesit, Anko egy hülye szadista, és tuti lefog törni a körmöm, ma is. - panaszkodott legjobb barátnőm Karin. Nem értem miért törne le a körme, még átöltözi sem hajlandó soha, ezért is áll bukásra az egyetlen olyan tantárgyból amihez csak az kéne, hogy a magas sarkút lecserélje tornacipőre. De ezt persze nem mondhatom neki, mert akkor nagyon megsértődne.

- Jaja. - kezdtem nyávogós hangon - kár is lenne a körmödért, annyira cukcsi lett.

Nos ez vagyok én, itt a suliban, egy buta, nyávogós maca, pedig annyira nem szeretek így viselkedni, csak hát így lettek barátaim, hogy így viselkedem, és nem akarok megint szürke kis egérré változni, mint álltalánosba voltam.

- Te voltál az első mi? - rohant el mellettem az a lány, akit talán a legjobban gyűlölök a világon, Sakura. - Bezzeg reggel nem öltözöl ilyen gyorsan, álomszuszék. - borzolt bele nagy pajtásának, Sasukénak a hajába.

Én csak fintorogva néztem a jelenetet, mivel épp tegnap kértem meg ezt a fiút, hogy legyen a pasim, mivel már csak nekem nincs a barátaim közül, és Karin szerint vele jól össze illenék. De persze ő csak dadogva hárított, egyébként a vak is látja, hogy Sakurába van belezúgva, de már csak ezért is el fogom csábítani.

- Komolyan, olyanok vagytok, mit egy házaspár. - sétált el mellettük Karin.

- Na, nyavalyások, mindenki elkészült végre? - na meg jött Miss. Szadista is, remek.

- Igen, uram, igen.

- Mivel tegnap elmaradt az óránk ezért bemelegítésként húsz kör futással kezdünk a nagy pálya körül, aztán le osztályozom a sprintet, ha mindenki kész, akkor szabad foglalkozás. - adta ki a parancsot, majd kinyitotta a tesi termet, és mindenki megindult az udvar ajtaja felé, én megvártam, amíg a lelkesebbek előre szaladtak, majd nagy nehezen felkászálódtam a zsámolyról amin eddig ültem és kisétáltam az udvarra.

Amíg Anko Karinnal és a többi lógóssal ordibált, hogy meg fognak bukni, ha ennyire lusták, és satöbbi satöbbi satöbbi, én addig szép lassan lekocogtam 5kört a húszból, majd mint aki jól végezte dolgát, beálltam azok mögé akik már ténylegesen lefutották.

Természetesen Sakura akik az elsők között végez mindig, talán Sai az egyetlen, aki letudja futni a csajt, már ott bohóckodott, az oldalbordájával, Sasukéval.

Annyira idegesít ez a csaj, semmit nem csinál, csak elvan a saját világában, rohadt bunkó mindenkivel, aki nem a barátja, és mégis, a legtöbb pasi, köztük Sai is, akibe már általános óta szerelmes vagyok, ezért a kis szutyokért van oda. Még azt sem mondanám, hogy szép, vagy valami, jó nem dagadt, és érdekes rózsaszín haja van, de nincs sem extra nagy cicije, mint nekem, nem is sminkeli magát, mint én, szóval semmi dögös nincs rajta. Egyszerűen nem értem meg, hogy mi tetszik benne meg, bárkinek is.

Lassan mindenki végzett a bemelegítéssel, Anko, is abba hagyta a lógósok leordibálását, ezért elkezdtük a sprintek osztályzását.

Amekkora mázlim van, Sakurával vagyok egy futó csapatba. Nem akarom, hogy lealázzon ez a kis hülye, ezért most mindent bele fogok adni, aztán talán sikerül majd megvernem, és talán Sai is jobban oda figyel majd rám.

Elég sokáig bírom tartani a tempót Sakurával, de sehogy sem tudom megelőzni, ezért annyira ideges leszek, hogy mérgemben teljes erőmből neki szaladok. Mivel ő nem számított erre, elveszti az egyensúlyát, elesik, és egy óriásit koccan a feje a betonnak.

Én csak tovább futok, meg is nyerem a versenyt, mással nem foglalkozok, csak az tűnik fel, hogy nem jön ünnepelni senki és a másik két csaj sem ért be utánam a célba. Hátra nézek, hogy mi van, és csak akkor kapok észhez.

Asszem, óriási hülyeséget csináltam.

                                                                                               ***

Sasuke szemszögéből

Éppen Naruto dumáját hallgatom, ahogy Hinatának bókol, ebben a fél órában már nem tudom hányadszor, és közben Sakurákat nézem, Ino nagyon belejött a futásba, de sehogy sem tudja lehagyni Sakurát.

- Sasuke, én ezt már nem bírom, tovább ölj meg, hogy ne nekem kelljen megtegyem. - ült le mellém barátom a padra.

- Mi van, Hinata már megint elküldött? - nevettem a szerencsétlenkedésén. Aztán halottam egy nagy csattanást, egyből a futó pályára néztem, és Sakurát kerestem a szemeimmel. Mikor megláttam feküdni a betonon, úgy felpattantam, mint ha puskából lőttek volna ki, az egyik lány,Tenten, akivel még futottak sikoltott egyet, erre a többi osztálytársunk is elkezdett Sakura felé özönleni.

- Mi a fene folyik ott? - kiabált Anko, aki épp most jött ki a teremből. Letérdeltem Sakura mellé a földre, és észrevettem, hogy a feje körül egy kisebb vértócsa keletkezett.

- Picsába. - sziszegtem. - Hívjon valaki mentőt. - kiabáltam idegesen. A szemem sarkából láttam, ahogy Hinata elrohan, hogy szerezzen egy telefont, amivel hívhatja a mentőket. Komolyan ilyenkor senkinél nincs mobil?

- Mi történt? - tört utat magának a tömeg között a tesitanár.

- Beütötte a fejét. - mondta szipogva mellettem Tenten.

- És hogy ütötte be a fejét? - kiabált a lánnyal a tanár.

- Komolyan, ez a legfontosabb most? - néztem idegesen rá. - Hol van az a kurva mentő? - ordítottam.

                                                                                               ***

Sakura szemszögéből

Idegesítő csipogásra ébredtem, az orrom tele volt a már régről olyan jól ismert, szúrós fertőtlenítő szaggal. Korházban vagyok? Próbálom kinyitni a szemem, ami elsőre nem nagyon akart össze jönni, de a sokadik próbálkozásra csak sikerül.

- Mi a fene történt? - kérdezem magamtól, csak úgy mellékesen, mivel egy lélek sem volt a sötét kórteremben ahol feküdtem.

Próbálok fel ülni az ágyon, de rögtön meg gondoltam magam, mikor a tarkómba nyilallt egy éles fájdalom.

Bevertem volna a fejem? De hol és mikor? Semmire nem emlékszem, csak hogy futok a sprint osztályzás miatt, aztán se kép se hang.

Körbe nézek a teremben, hogy találjak egy lámpát, amit fel tudnék kapcsolni, mert alig látok valamit ebben a félhomályban, és már kezd fájni a szemem is tőle. Hamar meg találom a fejem fölött lévő kapcsolót, felkattintom, amitől fényesség lesz a teremben.

Mivel felülni nem tudok az ágyon, így azzal, hogy ki másszak nem is merek próbálkozni, még a végén pofára esnék. Oldalra nézek, hol egy kis éjjeli szekrény foglal helyet, amin találok egy üveg szénsavmentes vizet, pár szem fejfájás csillapítót és a telefonomat, amit rögtön el is veszek onnan.

Szóval a telefonom csipogott az előbb, nem ismerem ezt a telefonszámot, biztos téves lehetett.

Kikerestem Sasuke számát a telefonkönyvből, ő biztos tudja, hogy mi történt. Pár csörgés után fel is veszi.

- Halo? - szólt bele álmos hangon Sasuke.

- Szia, felkeltettelek? - mondtam kissé bűnbánóan,azért az időt megnézhettem volna mielőtt felhívtam, lehet már tök késő van.

- Sakura? Felkeltél? Jól vagy? Várj, azonnal oda megyek. - asszem ki is ment az álom a szeméből.

- Nem kell, szerintem már úgyse engednének be. - állítottam le. - Jól vagyok, csak fáj a fejem, és fogalmam sincs, hogy mi történt.

- Hát azt pontosan én sem tudom, csak halottam egy csatot, és mire oda néztem már a földön feküdtél eszméletlenül. Valószínűleg megbotlottál és beverted a fejed. - hadarta idegesen.

- Hát meg esik az ilyen. - mosolyogtam a saját bénaságomon.

- Úgy örülök, hogy nem lett semmi komoly bajod.

- Ja én is, nem akarok sokáig itt maradni.

- Anyukád azt mondta, hogy holnap ki engednek, ha minden vizsgálatod jó lesz.

- Remek, - ásítottam – Na, azt hiszem, leteszem, elfáradtam az alvásban.

- Oké, aludd ki magad, holnap benézek, suli helyett.

- Rendben, jó éjt Sasuke. - köszöntem el.

- Neked is, Sakura. - tette le a telefont.

Még bevettem a szekrényen lévő fejfájás csillapítót egy kis vízzel, aztán elkényelmesedtem az amúgy rohadtúul nem kényelmes ágyon, aztán hamar elnyomott az álom.

                                                                                               ***

Másnap reggel, halk beszélgetésre ébredtem, lassan kinyitottam a szememet, és láttam, ahogy Sasuke és Anyu nagyon elmélyülten beszélgetnek az ágyam mellett.

- Jó reggelt. - lépett oda hozzám Anyu, mikor észr vette, hogy már ébren vagyok.

- Reggelt. - mosolyogtam rá, mikor adott a homlokomra egy nagy cuppanóst.

- Megijesztettél, többet ne csinálj ilyet, jó? - simított végig a kötésből kilógó tincseimen.

- Bocsánat, de elhiheted, hogy nem direkt volt. - fintorogtam. - Anyu - kezdtem volna kissé zavartan, aztán Sasukéra néztem. - Pisilnem kell, és nem tudok fel kelni az ágyból. - közöltem pirultan, nem is értem miért érzem magam zavarba Sasuke előtt, igaz csak valami lepel van rajtam, amiből kint van a piros csipkés tanga bugyim, de mikor kicsik voltunk pucéran fürödtünk együtt, igaz az már régen volt, de akkor is.

- Elmegyek, veszek valamit inni, ti mit kértek? - mentette ki magát gyorsan Sasuke.

- Nekem egy kávé jól jönne. - nézett rá Anyu.

- Valami csokit, mindegy milyen, csak csoki legyen. - mosolyogtam fáradtan.

- Oké. - és ki is ment a kórteremből.

- Na, gyere, meg pisiltetlek. - viccelődött Anyu, amire én csak fintorogtam.

Mire visszajöttünk a mosdóból, az orvos és Sasuke már a kórteremben beszélgettek.

- Mrs. és Miss Haruno. - bólintott az orvos köszönés képen. - Ha megtenné, hogy leül az ágyra akkor meg vizsgálnám a retináját, meg csinálnék néhány rutin vizsgálatot. - mutatott az ágy felé. Én csöndben engedelmeskedtem. Gyorsan megvizsgált, aztán beírt egy két dolog a kórlapomra, majd elköszönt és kiviharzott a teremből.

- Nekem el kell ugranom egy kis időre, a munkahelyemre. Sasuke addig vigyáznál Sakura? - nézett a fiúra Anyu.

- Persze, ezért vagyok itt. - vigyorgott Kolos. Anya egy egy gyors puszival elköszönt tőlünk, majd le is lépett. - Itt a csokid Sakura. - dobott ide nekem egy kisebb zacskó csokoládét.

- Wow, kösz ennyi azért nem kellett volna. - mosolyogtam rá.

- De, kell a boldogság hormon. - ült le mellém az ágyra.

A dokim, pár óra múlva vissza jött, hogy közölje, minden rendben van a fejemmel, ezért ha úgy érzem haza is mehetek, viszont egy darabig otthon még pihennem kell. Közben, anyu is beesett a jó hír végére.

- Előfordulhat fejfájás, szédülés, hányinger esetleg hányni is fogsz, de ezek csak az agyrázkódás miatt lesznek. - magyarázta a doki - Viszont, ha erős fejfájást, vagy nyomást érzel itt hátul - itt az összevarrt sebemre mutatott - akkor gyertek vissza a kórházba.

- Rendben. - bólogattam óvatosan, mert ahogy a doki is mondta, még mindig fájt kicsit a fejem.

- Akkor, a nővér pultnál átvehetik, a recepteket, a fájdalomcsillapítókra, a varratok majd maguktól felszívódnak, így nem kell majd varrat szedésre jönni. - magyarázta már anyunak. - Hozatok mindjárt egy tolókocsit, talán azzal egyszerűbb lesz. - sétált ki a kórteremből.

- Bár nem tudtam, hogy haza engednek e, azért beugrottam a Plázába és vettem neked pár ruhát, hogy ne a tegnapi testnevelés ruhádba kelljen haza jönnöd. - dobott mellém az ágyra anyu egy színes papírzacskót, ami tele volt új ruhákkal.

- Köszönöm Anyuci. - mosolyogtam rá, majd kiborítottam az ágyra a ruhákat.

Anya gyorsan kitessékelte Sasukét, hogy fel tudjak öltözni.

Gyorsan ledobtam magamról a fehér leplet, majd felvettem a zöld toppot, magamra rángattam, igaz anya segítségével, a fekete csőnadrágot, és a fekete kapucnis pulcsit. Anyu rám adta a tornacipőmet, majd egy nővér megérkezett a tolószékkel.

- Segítsek esetleg? - lépett a nővér mögé Sasuke.

- Ha meg tennéd, nem hiszem, hogy le bírnék innen mászni, pofára esés nélkül. - néztem rá, szerintem pipacs vörös fejjel. Sasuke gyorsan az ágyamhoz lépett, majd egy könnyed mozdulattal felkapott az ölébe, és óvatosan bele ültetett a tolószékbe.

Anya gyorsan elszaladt a receptekért, addig mi a nővérrel együtt, lementünk a kórház parkolójába, egészen a kocsinkig.

- Az az ezüst CC Passat lesz. - mutogatott Sasuke a kocsink fele, aminél anyu már ott állt.

- Köszönjük szépen. - mondta anyu a nővérnek, amíg engem Sasuke beültetett a hátsó ülésre. Nagyon remélem, hogy hamar elfog múlni ez a szédülés, mert elég kínos hogy cipeltetnem kell magam.

                                                                                               ***

Ino szemszögéből

Sakura egy ideje nem jött suliba, állítólag másnap ki engedték, a kórházból, nem történt komoly baja, csak össze kellett varrni a fejét, valahol hátul.

Szerencsére, senki nem látta, hogy én löktem fel, mindenki azt hiszi, hogy megbotlott valamiben, és azért esett el. Engem azért erősen mardos a bűntudat, Karinnak sem mertem elmondani, lehet véletlenül kifecsegné valakinek, én meg nem szeretnék bajba kerülni.

Sasuke úgy jár iskolába, mint valami zombi, tuti, hogy egész este Sakurácskát ápolgatja, lesi minden kívánságát. Ami a legdühítőbb, hogy Sai nagyon át akar menni Sakurához, de mivel Hinatán, Sasukén és Narutón kívül senki sem tudja, hol lakik a csaj, ők meg nem mondják el neki, nem tud menni, ezért egész nap csak duzzog.

Arra gondoltam, hogy jó fej leszek, kiderítem, hol lakik, és elhívom magammal Sait, hogy meglátogassuk, együtt, kettesben.

Az ének tanár általában mindig lent felejti a naplót a tanáriba, persze sose jelentkezek, hogy elmenjek érte, de most pont kapóra jöhet. Tehát mikor a tanárnő, jaj-jog, hogy megint nem hozott naplót, és megkérdezi, hogy valaki felhozná e neki, akkor én boldogan emelem magasba a kezem, Karin mellettem abba is hagyja a körme reszelgetését, és kissé eltátott szájjal néz rám.

- Úgy is telefonálnom kell. - vontam meg a vállam, majd rá kacsintottam, ő meg mintha mindent értene, bólogat hevesen.

Gyorsan leszaladok a tanáriba, ahol elkérem a naplót, egy ismeretlen tanártól. Szép lassan visszasétálok az emeletre ahol a termünk van, körbe nézek, hogy nem e jön senki, majd bemegyek a lány WC-be, és gyorsan kikeresem Sakura címét a naplóból. Kiszedem az óra előtt elrejtett tollat a melltartómból és felírom az kezemre a címet, milyen jó, hogy hosszú ujjú pólót vettem fel. A tollat visszateszem, a naplót becsukom, majd gyorsan visszamegyek a terembe.

Órák után elkapom Sait, mielőtt kimenne a suliból.

- Á, szia Ino. - köszönt meglepődve Sai.

- Hallottam, ma hogy szeretnéd meglátogatni Sakurát - kezdtem bele legmézesmázosabb hangomon. - Én is kíváncsi vagyok, rá, hogy mi van vele, gondoltam el mehetnénk együtt.

- De nem tudom, hogy hol lakik. - mondta lehajtott fejjel.

- De én tudom. - mosolyogtam rá.

- Tényleg? - csillant fel a szeme.

- Igen, szóval mikor menjünk?

- Nekem akár most, azonnal is jó. - mondta kissé már túl lelkesen, lehet mégsem volt olyan jó ötlet.

- Akkor hajrá. - mondtam neki színlelt lelkesedéssel.

Az úton nem sokat beszélgettünk, csak mikor megbeszéltük, hogy veszünk Sakurának, valami "gyógyulj meg hamar" ajándékot.

Mivel nekem fogalmam sem volt róla, hogy mit szeret, csak azt hogy tuti nem azokat amiket én, így valami olyat kéne neki venni amit magamnak sose vennék.

Így döntöttem egy édesség kosár mellett, ami tele volt különböző csokoládéval és gumicukorral.

- Ez jó ötlet, Sakura mindig eszik valami édességet. - nézett át a vállamon Sai, a nasi kosárra. - Én ezt a macit veszem neki. - húzta elő a háta mögül az említett plüss medvét, aminek egy jobbulást feliratú szívecske volt a mancsai között.

Ez villámcsapásként ért, tényleg ezt szeretném? Oda adhattam volna a címet neki, csak úgy simán, nem kéne most ezt végig néznem, sem azt hogy milyen ábrándozó szemekkel fog Sakurára nézni. Nem akarom ezt. Csöndben követtem Marcit a kasszákhoz, ahol kifizettük az ajándékokat, amiket vettünk, majd még egy darabig mentem utána, aztán hirtelen megtorpantam.

- Most jut eszembe. - csaptam a homlokomra tenyeremmel. - Mára szereztem időpontot egy tök menő műkörmöshöz, ahova alig lehet bejutni. Oda adnád ezt Sakurának, és jobbulást kívánnál neki a nevemben is? - nyomtam a kezébe az édesség kosarat, majd intettem neki, és elszaladtam, egészen a lépcsőházig rohantam, ahol már nem láthat senki, mivel nem nagyon szokott lépcsőzni senki. Leroskadtam az egyik lépcsőfokra, majd sírni kezdtem.

                                                                                               ***

Sasuke szemszögéből

Eléggé meglepődtem, mikor Sai állt Sakuráék ajtajában, mikor odaértem. Ott toporzékolt, mint aki nem tudja, mihez kezdjen magával. A kezeiben két nagy ajándék zacskó volt.

De honnan tudja, hogy hol lakik Sakura? Direkt megkértem Narutót, hogy ne járjon el a szája, Hinata meg nem túl beszédes lány, nem hiszem, hogy tőle tudná. De muszáj bemenjek, Sakura lassan egy órája egyedül van otthon, eddig anyám vigyázott rá, de már neki is dolgozni kellett mennie. Nagy levegőt veszek, majd besétálok a kapun.

- Hello Sai. - köszönök hangosan a srác háta mögött, amire ő kissé összerezzen.

- Hello Sasuke. - fordul felém. - Akkor jó helyen járok.

- Attól függ, kit keresel? - nézek rajta végig kissé csúnyán.

- Sakurát jöttem meglátogatni, Inótól tudom a címét, ő is jött volna, csak aztán dolga akadt. - magyarázkodott.

- Oké, hát gyere be. - kaptam ki Sakura kulcsát a zsebemből, és mivel olyan paraszt nem lehetek, hogy elküldöm, így beengedem.

Sakura a nappaliban fekszik, és kapcsolgatja a tv-t.

- Na, végre, hoztál bagót? - pattant fel hirtelen a kanapéról, amitől meg is szédült, mert vissza is huppant rá.

- Arra még nem volt időm, de hoztam valakit helyette. - mutattam a hátam mögött ácsorgó Saira.

- Hát te? - kerekedett nagyra a szeme Sakurának, mikor észrevette a mögöttem állót. - Ö, vagyis szia.

- Szia Sakura, gondoltam benézek, hogy jól vagy e, Inóval jöttem, de neki dolga akadt, így elhoztam az ő ajándékát is. - sétált kissé bátortalanul el mellettem, mint ha leharapnám a fejét vagy valami.

- Fu, kösz szépen. - mondta meglepetten Sakura, mikor a kezébe nyomta a csomagokat. Az egyikbe édesség kosár volt, amit Sai elmondása szerint Inótól kapta, a másiktól meg azt hittem hátast dobok, mikor Sakura kikapta a csomagból. - Hehe, köszi Sai. - nevetgélt zavartan.

- Remélem, szereted a macikat. - vakarta idegesen a tarkóját.

- Hát, - nem éppen rajong semmilyen plüss figuráért - persze.

- Az remek. - vigyorgott idiótán Sai.

- Na akkor elmegyek neked cigit venni, ha már úgyis van ki vigyázzon rád. - vágtam közbe kissé feszült hangon, majd kisiettem a házból. Majd a sarkon lévő dohányboltba indultam.

A dohánybolt előtt összefutottam Inóval, először nem foglalkoztam vele, meg szerintem észre sem vett, egy padon ült, és nagyon el volt bambulva. Így hát bementem, hogy meg vegyem Sakura cigijét, meg vettem magamnak is, hisz már csak pár szálam volt, és ha épp ésszel ki akarom bírni Sai látogatását, akkor kelleni fog.

Mikor kiléptem a boltból, Ino még mindig ugyanott ült a padon, és akkor vettem észre, hogy mintha kissé máshogy nézne ki. Persze, nem volt rajta smink és ki volt sírva a szeme. Erre Sakura jutott eszembe, hisz sokat láttam így őt, szóval nem tudtam elmenni, úgy hogy Ino itt sír. Tehát, oda mentem hozzá.

- Hali, mizu? - ültem le mellé a padra, mint ha jó cimborák lennénk.

- Sasuke, szia, mit csinálsz itt? - lepődött meg Ino, majd ijedten kezdte törölgetni az arcát kezeivel.

- Nyugi, láttam már lányt sírni, nem furcsa látvány. - vettem ki a zsebemből egy kis zsebkendőt, s felé nyújtottam.

- Kösz. - fogadta el.

- Nos ha nem vagyok túl indiszkrét, miért búslakodsz itt egy padon? - tettem fel a kérdést, ami leginkább foglalkoztatott.

- De az vagy. - mondta, majd sóhajtott egyet. - Sai után jöttem.

- Ja, mondta, hogy veled jött volna meglátogatni Sakurát. - jutott eszembe. - És akkor miért is ülsz itt?

- Mert, nem akarom őket együtt látni. - kezdett el szipogni.

- Együtt? - értetlenkedtem.

- Tudod, Sai belezúgott Sakurába.

- Ja azt valahogy sejtettem a szivecskés medve plüss, meg a lekapom Sakut hadművelet után.

- Mi? Már meg is csókolta? - kerekedett el a szeme, majd még jobban sírni kezdett.

- Te talán szereted Sait? - kérdeztem, majd egy újabb adag zsepit adtam neki.

- Hát beletrafáltál.

- Oké, hát, megértelek. - sóhajtottam. - Én is azért vagyok most itt, mert nem bírtam nézni, ahogy más ad neki egy szivecskés plüss gyenyót, amit tudom, hogy utál, én nem is vettem neki, pedig lehet akartam, és neki meg még szépen megköszöni. - adtam ki magamból bánatom.

- Elég idegesítő lehetett. - bólogatott Ino. - Tudod mit?

- Na mit?

- Mért nem vicceljük meg őket?

- Hogy gondoltad? - érdeklődtem.

- Játsszuk el, hogy össz jöttünk, hátha féltékenyek lesznek. - csillant fel a szeme.

- Vagy nem. - intettem le.

- Azért meg próbálhatjuk. - tette keresztbe karjait.

- Nem szeretek hazudni Sakurának. - vakartam meg idegesen a tarkóm.

- Gondold át. - vett elő a zsebéből egy tollat, majd a kezemre kezdett írni - Itt a telefonszámom, ha mégis benne lennél, akkor csörögj. Na, menj vissza, nehogy valami történjen köztük. - bökött fejével Sakuráék háza felé, majd felkelt a padról, intett egyet és elsietett.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés