Mint minden országban, Japánban is meg voltak a bonyodalmak a császári udvarban. A miniszterek elégedetlenek voltak ugyan is őfelségének még mindig nem volt hitvese. És mivel már egy ideje uralkodott, trónörököst akartak, hogy a trón biztosítva legyen.
Bár a szóbeszédek szerint Sasukét egyáltalán nem foglalkoztatta az, hogy megnősüljön, és bárkivel is családot alapítson. Voltak nők, akiket magához hivatott, de ők saját rendelkezésére álló ágyasok voltak. Ezeket nagy tiszteletbeli úrnőknek tartották ugyan is miniszterek, és más nagyobb rangbeli urak lányaik voltak. Gaara őfelsége igazságügyi miniszterének volt egy nővére Temari. Ő volt az első jelölt erre a posztra. Tanult, fiatal, intelligens nőről beszélünk, aki ráadásul az anyanyelvén kívül még két nyelven beszél.
Ott volt még Deidara tanácsos kishúga Ino, akinek már akadt egy kérője, de, ha esetleg őfelsége őt választja, az eljegyzése megszakad.
Naruto a gárdaparancsnok ikertestvére Karint nagy becsben tartották az udvarban, hiszen az anyakirályné Mikoto nagy kedvence volt. Amit persze a kisasszony ki is használt rendesen.
Ők voltak azok a lányok, akiket az ország miniszterei eléggé kiváltságosnak tartottak arra, a pozícióra, hogy az országuk császárnőjének kiáltsák kik. Persze az uralkodó tökéletesen jól érezte magát azokkal a nőkkel, akikkel bármikor szórakozhatott. Az ágyasaival.
Érzéketlen és félelmetes hírnévvel rendelkezett. Az udvarban mindenki tartott tőle, és általában, az estek többségében senki sem szeretett neki nemet mondani. Egy kis hiba, és vége az életednek.
Irigyeltem azokat a nőket, akik nap mint nap ellátják őt, és a kedvében járhatnak. Bár, csak, ha egy kicsit is, ha még egyszer láthatnám. Éreztem, hogy aznap amikor találkoztunk valami történt. Valami új, és elképzelhetetlen.
Édesanyának elmeséltem a találkozásunkat, elkérte a jobb kezem, és jósolni kezdett a tenyeremből.
Új emberekkel fogsz megismerkedni, sok, megbízható barátokra teszel szert, akik a végsőkig küzdeni fognak, majd érted a háborúban, amit bár, el is veszítesz, még is te leszel a győztes. - összeráncolta a homlokát.
Mi a baj? - próbáltam valamit leolvasni az arcáról, de aztán kisimult a tekintetet, elengedte a kezem, és boldogan rám mosolygott.
Ez már lényegtelen.
Mit láttál? - kíváncsiskodtam.
Semmit – paskolta meg a fejem.
Nagyon, már nem akartam firtatni ezt a dolgot, így elindultam az ajtó fél, kinyitottam, bár még nem mentem ki, ekkor hallottam meg mit suttog: A sárkány, és a tigris a tavaszi sziromhulláskor mérnek egymásra véres csapásokat.
Ez vajon mit jelenthet?
Az életem ismét visszakerült a szürke hétköznapok közé. Iskola, segítettem édesanyámnak, és néha Hinatával elmentünk sétálni. Elmesélte, hogy a testvére bekerült a palotába, mint hatodik miniszter. Ő lesz felelős az ország had, és fegyver iparát fogja irányítani.
Kiderült, hogy szerelmes lett az apja egyik barátjába. Uzumaki Narutóba. Aki őfelségét szolgálja. Egyből, ahogyan körülírta, eszembe jutott, ki is ő. Az a férfi, aki Sasukéval volt aznap este.
Késztetést éreztem arra, hogy elmeséljem neki mi történt velem aznap este, de inkább mellőztem. Úgy gondoltam, jobb, ha őt ebbe nem rángatom bele. Van elég problémája nélkülem is.
Az apja már egy ideje nagyon ki akarja házasítani a családból. Hinatával egy iskolába járunk, és együtt is szoktunk tanulni. Az osztály legjobb tanulója, én volnék, és az apja ennek annyira nem örül főleg, mivel a lánya rangban felettem áll.
Na és te? - ültünk le egy öreg megkopott padra.
Mi én? - kérdeztem vissza.
Nem vagy szerelmes senki be sem? Te nem álmodsz arról, hogy családod legyen? - eltöprengtem. Persze már tizenhét éves vagyok, de egyáltalán nem gondoltam egy percre sem arra, hogy beadjam a derekam bárkinek is. Meg kérőm sem nagyon akadt eddig még.
Nem igazán. - válaszoltam elbizonytalanodva. - Jól meg vagyunk mi otthon ketten anyuval. - mosolyogtam bíztatóan.
De ez így nem helyes! Édesanyád rendes nő, de nem élhetsz vele, míg a világ hat nap! - oktatott ki, ami nekem egy kicsit sem tetszett.
Lehet! De, majd én eldöntöm ezt! - emeltem fel kicsit a hangom. Láttam rajta, hogy éltette a célzást, és inkább nem ment bele ebbe mélyebben.
Négy óra tájt értem haza, anya már kipakolta a ruhákat, amiket, majd vissza kell szolgáltatnom a tulajdonosaiknak.
Olvasva a sorokat eléggé ismerős nevek is feltűntek.
Uzumaki Naruto
Hyuuga Neji
Yamanaka Inochi
Rock Lee
Mindannyian a palotában szolgálnak. Vajon, miért pont hozzánk hordják mosatni a ruháikat?
Az utolsó hárommal nagyon hamar végeztem. De amikor Uzumak Naruto birtoka felé tartottam, valami nagyon idegesített ebben a névben, és egyáltalán nem tetszett az, hogy ide kellett jönnöm.
Éppen, hogy csak beléptem az udvarra megtorpantam. Ott állt megint előttem. Kezei hátul össze voltak kulcsolva. Nem vett észre, csak akkor, amikor Naruto abba hagyta a beszélgetést. Meghajoltam.
Inari! - kiáltotta el magát.
Igen uram? - hajolt meg a szolgáló nő.
Vedd át!- parancsolta. - Jöjjön felség! - mutatta az utat befelé. Átadtam a tiszta holmikat a tőlem pár évvel idősebb hölgynek, majd az uralkodó után néztem. Meglepett, hogy ő is engem néz. A lépcső legfelső fokán, megállt, majd teljesen felém fordult. Nézett egy ideig, én pedig fintorogni kezdtem, mert untam ezt az egészet. Vagy szóljon, vagy hallgasson mind örökre!
Gyere be! - Mindannyian elképedtünk attól, amit mondott. Magamra mutattam, és hátra fordultam, nem e másra gondolt.
Én? - tettem fel a költői kérdést, amikor biztos voltam abban, nem másnak beszélt.
Ahogy mondod. - Azzal, bement az épületbe Naruto pedig követte. Úgy tettem, mint, ah meg sem hallottam volna az előbbi parancsot, Inari ideadta az ötven jent, bár meglepődtem ugyan is nem ennyiért dolgozunk, és ez elég nagy summa. De ő azt mondta az ura parancsolta ezt.
Megköszöntem, a fizetséget, majd elindultam haza. Ez most bolondot akart belőlem csinálni? Vagy nevetség tárgyává tenni? Tipikus férfiak! Hát én biz isten nem leszek az ágymelegítője!
Mondjuk így belegondolva miért is lennék?
Pont én?
Tiszta röhejes vagyok!
Mivel nagyjából a kétszeresét kaptuk a munkánkért, úgy döntöttem megyek, és veszek pár dolgot otthonra a piacon.
Nézelődtem egy kicsit, majd hatalmas zaj hallatszódott. A tömeg felé iramodtam, de ekkor valaki fellökött, kikapva a kis tarisznyámat a kezemből, amiben a pénzt tartottam.
Megállni! - kiáltottam utána, de ő csak szaladt egyenesen. Utána iramodtam, még is mit képzelt? Hogy, majd hagyom meglógni?
Szaladtam, ahogyan csak bírtam, majd amikor egy sötét sikátorba értem, óvatosabbra vettem a lépteimet, szinte már lopakodtam. Az egyik ház mögött kikukucskáltam, és a férfi, aki meglopott, pont leszúrták. Szám elé kaptam kezem, nehogy felsikítsak, de ekkor a két férfi felém pillantott. Éreztem, hogy most hatalmas bajban vagyok. Elkezdtem visszafelé indulni, amikor észrevettem, hogy szemből is páran elindulnak felém.
Ekkor valaki karon ragadott, és elkezdett maga után rángatni.
Elkapni őket!
Istenem! Még is mi ez az egész?
Hatalmas gyorsasággal futottunk, amikor egy kis szúk nem tudom miben a ház alatt húztuk meg magunkat.
Amint minden lecsendesedett kimásztunk alóla.
Alig hittem el, hogy már megint itt van. Csak szórakozik velem, biztos vagyok abban!
Már megint ön? - ejtettem ki hangosan kérdésemet. Semmit mondó tekintettel rám meredt, és karon ragadott.
Szívesen! Hála neked, most elszúrtad, hogy elkaphassuk őket! - emelte egyre fentebb a hangját.
Nem én tehetek arról, hogy ellopták a pénzem! - mordultam fel én is.
Mennyit?
Semmi köze ahhoz! - majd kirántottam karom a szorításból.
Nem mondtam, hogy elmehetsz!
Csak figyelje! - meg sem fordultam úgy válaszoltam. Annyira ideges lettem, hogy az anyukám munkája kárba veszett.
Mit képzelsz? - rántott vissza olyan erővel, hogy felszisszentem. - Velem senki sem beszélhet így! Arcátlan perszóna! - lökött neki a falnak.
Mit akar? - kérdeztem kicsit félénkebben.
Móresre foglak tanítani. - azzal elkezdett közeledni felém.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
